Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-08 / 238. szám

14 Egy dobás döntött Pécsett játszotta idei első mérkőzését a K. Fáklya NB III-as tekecsapata. A kaposvá­riak szoros mérkőzésen egy(!) fa különbséggel 5:3-ra (2291,2290) győztek a Hunor ellen. A Fáklya-játékosok eredményei: Illés 398, Gyű­rűs­­, 394, Bekker 384, Hideg 375, Bognár 370, Németh 370. Gazsi Ildikó győzelme A fővárosban rendezték meg az 1992. évi asztalitenisz Top 12 „B” viadalt. A Kaposp­­lastot a tavalyi címvédő Gazsi Ildikó képviselte, dr. Bolvári Katalin betegség miatt nem indulhatott. Gazsi a múlt évi­hez hasonlóan most is kitű­nően szerepelt. Valamennyi ellenfelét legyőzve nyerte a versenyt, s így indulhat a Top 12 „A”-n. Háttá értékes ranglistapontjai A hét végén a női asztalite­niszezők újonc korosztálya számára rendeztek I. osztályú ranglistaversenyt. A Kaposp­­lastból négy fiatal indult, közü­lük Háttá Szilvia és Renner Csilla került a főtáblára. Ott Renner vereséget szenvedett, Hátta viszont sorra aratta győ­zelmeit, s végül negyedik lett. Jó szereplésével értékes rang­listapontokat szerzett a ka­posvári kislány. Tanévnyitó kupa Marcaliban Negyedik alkalommal került sor a marcali Mikszáth iskolá­ban a „Tanévnyitó kupa” leány kézilabdatornára. Az egyna­pos rendezvényen tizenkét csapat indult. A győzelmet a balatonboglári általános iskola szerezte meg a keszthelyi Csokonai iskola és a házigaz­dák csapata előtt. A somo­gyiak közül különdíjat kapott a marcali Milinte Brigitta és a boglári Kozma Regina. Mika Lajos emléktorna A marcali polgármesteri hi­vatal harmadszor rendezte meg az 1989-ben váratlanul elhunyt marcali labdarúgó, Mika Lajos emlékére a kispá­lyás labdarúgótornát. Az in­duló hét csapat közül a Dé­­dész végzett az élen a Zarán­dok, a Kereskedelmi Bank és a Konzum együttesei előtt. A gólkirály Juhász Mihály (Za­rándok) lett hat góllal. A leg­jobb kapusnak Egyed Istvánt (Kereskedelmi Bank), a leg­jobb mezőnyjátékosnak Hor­váth Józsefet (Dédász) válasz­tották. A nevezési díjakból és egyéb felajánlásokból befolyt összeget a Mika család meg­segítésére ajánlották fel a rendezők. Temesvári Andrea jól kezdett Győzelemmel kezdte sze­replését a 350 ezer dollár összdíjazású zürichi tenisz­tornán Temesvári Andrea. Az első fordulóban 4:6, 7:5, 7:6 arányban nyert a német Clau­dia Kohde-Kirsch ellen. Fegyelmi határozatok Kedden ülésezett az MLSZ fegyelmi bizottsága a hét vé­gén kiállított labdarúgók ügyében. A Kaposvári Rá­kóczi FC-ből Udvarácz Milán „megúszta” írásbeli figyelmez­tetéssel, Ilvás Attila viszont három mérkőzésen nem játszhat. SOMOGYI HÍRLAP — SPORT Sporttörténet (2.) Kehrlingék Kaposváron A SOMOGYI TENISZ TÖRTÉNETE 1928 augusztusa. Négyna­pos nemzetközi teniszver­senyre került sor Kaposváron. A nevezők listáján nagy név­vel találkozhattunk. Ott volt az indulók között Kehrling Béla, a kor — mondhatjuk nyugodtan — egyik világsztárja, aki ekkor már 39 éves volt, de még mindig a legjobbak közé tarto­zott. Hogy milyen trófeákkal érkezett Kaposvárra? Nos, addig 648 díjat, 308 bajnok­ságot nyert, a hazai szabad­téri bajnokságokon 35 aranyat szerzett. A teniszsport nem sok hozzá hasonló éremgyűj­tőt ismer. A válogatott teniszező ma­gával hozta klubtársait, a MAC legjobbjait is. Ez az egyesület akkoriban a „numero 1”-et je­lentette Magyarországon. A verseny nemzetközivé bővült, hiszen angol résztvevők is vol­tak a mezőnyben. A korabeli lap kiemelte a kaposvári Sur­­goth Erzsi játékát. Mint írta: „a fiatal donneri csillag a verseny előtt még ismeretlen volt. Az­tán egyre-másra aratta a győ­zelmeit. Szép és sikeres jövő áll előtte.” És természetesen sok dicséretet kapott a kor leg­jobb kaposvári női tenisze­zője, Tevelyné Kellauer Klára, akit igazi „teniszsztárnak" te­kintettek ebben az időben. Egy bizonyos, Csízi Ducikáról tesz még említést a sajtó, aki méltó utóda lehet Tevelyné­­nek. És természetesen szórta a lap a felsőfokú jelzőket Kehr­­lingre, akiért „rajongott a bájos hölgykoszorú”, s a „labdáit szinte nem is lehetett látni”. 1930 jelentős állomás a ka­posvári tenisz történetében. A sportágat felkaroló Turul sportegyesület tízéves jubile­umának méltó megünneplé­sére készült. Augusztusban ki­írták a jubiláris versenyt a Tu­rul aranyserlegéért. Férfi-női egyes és páros, továbbá ve­gyespáros küzdelmekre került sor. Ez az esemény is nem­zetközi jelleget öltött, voltak osztrák és angol résztvevői is a küzdelmeknek. Ismét csak Kehrling neve fémjelezte a ju­bileumi versenyt, s bizonyára az ő jelenléte is hitelesíti az Új-Somogy az év augusztus 15-i számában írtakat: „Nem hiába van Kaposvárnak or­szágszerte legelőnyösebb te­nisz hírneve, s nem hiába em­legetik a vidék sportköreiben példakép gyanánt a most tíz éves fennállását jubiláló Turul SE-t. Az egyesületnek árnyas fákkal övezett kies és kelle­mes fekvésű pályái vannak, s az itt lebonyolításra kerülő versenyek iránt olyan érdek­lődés szokott megnyilvánulni, akár a legelőkelőbb fővárosi alakulat volna a mérkőzések rendezője...” Nos, az ominózus verse­nyen Kehrling — gondoljuk ez nem meglepetés — ismét ta­rolt. A legnagyobb fővárosi te­niszklub, a MAC tizenkét ver­senyzővel jelent meg a verse­nyen, és bár két jugoszláv vá­logatott is nevezett időközben, Kehrlingék minden begyűjt­­hető érmet magukkal vittek. Női egyesben a kaposvári Te­velyné Kellauer Klára megint csak osztatlan sikert aratott, őt változatlanul a megye első­számú játékosaként tartották nyilván. Bizonyára e verseny sikere, no és a kaposvári teniszsport eredményei is hozzájárultak ahhoz, hogy Kaposvár házi­gazdája lehetett 1930-ban a Magyarország-Jugoszlávi vá­logatott teniszmérkőzésnek. Ez egyben visszavágó volt az előzőleg Szegeden diadal­­maskodó a jugoszlávok ellen. A Turul-pályán két tribünt épí­tettek ez alkalomra, amelyet szinültig megtöltött a közön­ség. A Davis Cup rendszerben lebonyolított vidadalon a ma­gyarok Bánó, Krepuska, Ta­kács, Gabrivitz összeállítás­ban (Eberling is eljött, de ő pi­hent) 4:1-re legyőzték déli szomszédainkat. A harmincas években új ne­vekkel ismerkedhettünk meg, Bárd Erzsébetével, és minde­nek előtt Sey Magdáéval, ez utóbbi már az országos ver­senyeken is szép sikereket ért el. Sey sorra aratta kerületi bajnoki győzelmeit. 1939-ben Szekszárdon egyesben és vegyespárosban országos vi­dékbajnokságot is nyert. Az eddig legjobb és legeredmé­nyesebb női teniszezőnk a háború után Budapestre ke­rült, ma az egykori bajnokunk­nak, Gulyás Istvánnak a fel­esége. Sey Magdával le is zárult egy korszaka a kaposvári te­niszsportnak. Hosszabb „csendes” időszak követke­zett. A teniszre hamar rásütöt­ték az „úri sport" bélyegét, így aztán hosszú évtizedekre nemcsak a pályák tűntek el, hanem maga a sportág is csipkerózsika álmát aludta. A hetvenes évek második fel­ében aztán a „szépséges ki­rályfi” csókjától újra éledt, hogy napjainkig valós szép­ségében tündököljön. Jutasi Róbert Ley Magda egy páros mérkőzésen az egykori Turul pályán 1992. október 8., csütörtök VB-n jártak a siófoki „sárkányok” Magyar színekben, spanyol szellők szárnyán A spanyolországi Ó-Kasztília romantikus vidékén ren­dezték a sárkányrepülők idei világbajnokságát. A siófoki repülősélet nagy sikereként a magyar színeket — többek között — a Sallay Ferenc, Kalmár István duó képviselte a tandem kategóriában. A siófokiak nemrég érkeztek haza Spanyolországból. Sallay Ferenc pilóta számolt be a kinti tapasztalatokról. — Embert próbáló, nehéz verseny volt, ugyanakkor nagy élményekkel lettünk gazda­gabbak — kezdte. — Nem volt könnyű előteremteni az uta­zási és részvételi költségeket, s éppen ezért mindenkinek köszönet jár, aki lehetővé tette rajthoz állásunkat.­ ­ — Mi jelentette a nagyobb nehézséget: a kiutazás vagy a verseny? — Bár négy napon át tartott az út, megállás nélkül éj­jel-nappal, az mégsem hason­lítható a verseny különleges körülményeihez. Olyan tája­kon repültünk, ahol 350 méte­res szintkülönbségek, fennsí­kok váltakoztak. Sokszor fel­hőben voltunk kénytelenek repülni, s „vakon” kellett ki­számolni, hogyan tudunk elke­rülni egy-egy fennsíkkal való találkozást. Állandóan változ­tak a szélirányok, egyszer alaposan megjártuk emiatt. Precízen kiszámolt üzem­anyagunk ugyanis nem lett elég, s a cél előtt le kellett szállnunk. — Milyen versenyszámok alapján dőltek el a helyezé­sek? — A VB navigációs és ügyességi számokból állt. A repülő minden rezdülését is­merni kell, emellett ügyesen kell navigálni. Nálunk Kalmár István a navigátor, s jómagam vagyok a pilóta. Jó összeszo­kott egységet alkotunk, mégis értek bennünket meglepeté­sek. Az egyik versenyszám­ban négyszögek vannak a föl­dön, számozott beosztások­kal, és lehetőleg a legnagyobb értékűben kell földet érni. Mi bele is találtunk ebbe, ám ki­derült, hogy vagy nem állítot­tuk le időben a motort, vagy pedig még voltak a négyszög­ben, mikor megkezdtük a le­szállást, s így egyetlen pontot sem kaptunk. Máskor egy körpályát kellett berepülnünk, s a földön elhelyezett számo­kat (vagy éppen tereptárgya­kat) lefotóznunk. — Szó sem volt tehát békés „sétarepülésekről"... — Olyannyira nem, hogy az öt versenyszám után egyéni­ben első (!) helyen álló Turócz Endrének reggelre átszúrták a gyertyakábeleit, kilyuggatták a gumijait, így végül visszaesett a 6. helyre, de mégis ő lett a legjobb magyar. Már csal­­azért is, mert neki vol egyedül közülünk négyütemű gépe. — Hogyan szerepelt a Sal­lay, Kalmár duó, és mennyire feleltek meg annak, amit vár­tak Önöktől? — Mi, a „szegény ember vízzel főz” alapon rajthoz álló kétütemű motorosok nem­ számíthattunk nagy ered­ményre. A saját céljainkat el­értük. A 33. helyen végeztünk s együtt örültünk a magyar vá­logatottal az összetett csapat versenyben megszerzett ha­todik helyezésnek. Ma már a nagymenők mind négyütemi gépekkel szállnak, komoly ki­sérőszemélyzettel és techni­kai háttérrel. A mi „benzinfa­lónk” a kötött üzem­anyag-mennyiséggel való fel­szállásos számban 17 perce tudott a levegőben tölteni, a legjobbak ugyanannyi benzin­nel egy órát repültek...­ ­ — Mi volt a Spanyolország­ban töltött hét legnagyobb sztorija? — Eddigi legnagyobb ver­senyünk minden perce erős élmény. Az is, ahogy a sivata­gias jellegű tájon zöldellő tüs­kés bozót okozta kellemetlen­ségeken kellett áthatolnunk (Renault-kisbuszunk szőnye­gét kivágtuk, s azt illesztettük be a gumibelső és külső közé...). No és az égi „turistau­tak”. A levegőből láttunk pél­dául bikaviadalt, hiszen belé­pőre nem futotta volna a „na­pidíjból”. Vagy említhetném a VB-t követő egy-két napos franciaországi lazításunkat.. Egy szó mint száz, nagy ka­land volt az elutazástól a vis­­szaérkezésig. És megérte!... Fónai Imre © Úszás A hét végén Balatonszépla­­kon rendezték meg a Balaton Kupa úszóversenyt, amelyen hét egyesület — közte három somogyi, a Kasi, a Siófok és a Szülök — versenyzői mérték össze egymással a tudásukat. Különösen a kaposváriak sze­repeltek eredményesen, akik összesen 11 éremmel — négy arannyal, két ezüsttel és öt bronzzal — térhettek haza. De Hegedűs Mariannak köszön­hetően jutott egy bronzérem a siófokiaknak is. A somogyi versenyzők eredményei: Delfin, leányok. 50 m hát (19 induló): ... 3. Vörös Vera 44:10. Serdülők, leányok. 50 m mell (36 induló):... 2. Cserényi Katain 38:86. Serdülők, fiúk. 50 m mell (31 induló): 1. Kappéter Béla 33:35. Ifjúságiak, fiúk. 50 m pil­langó (17 induló): 1. Szemző András 29:53. Utánpótlás, leányok. 50 m pillangó (27 induló):... 3. He­gedűs Mariann (Siófok) 41:00. Utánpótlás, fiúk. 50 m pil­langó (30 induló): 1. Beck Már­ton 30:60, ... 3. Szigeti István 33:42. Felnőttek, nők. 200 m ve­gyes (15 induló): 1. Böröczi Viktória 2:37:19. 5x50 m gyorsváltó: ... 3. Kaposvári Sportiskola csapata 2:54:00. Felnőttek, férfiak. 50 m gyors (64 induló):... 3. Buda­vári Zsolt 26:33. 200 m vegyes (15 induló):... 3. Szemző And­rás 2:58:80. 5x50 m gyors­váltó: ... 2. Kaposvári Sportis­kola „A” csapata 2:23:50. (A külön nem jelölt verseny­zők valamennyien a Kapos­vári Sportiskola úszói.) A pontverseny végeredmé­nye: 1. Pécsi TÁS 1168 pont, 2. Pé­csi ANK 165 pont, 3. Kapos­vári Sportiskola 127 pont, 4. Bonyhád 58 pont, 5. Szek­­szárd 44 pont, 6. Siófok 10 pont, 7. Szülök 8 pont. Éremes­­ő a Balaton Kupán

Next