Somogyi Hirlap, 1904. július (1. évfolyam, 52-78. szám)

1904-07-01 / 52. szám

. Végül tisztelettel hajlunk meg Len­kei Lajos előtt, mert az ő feje az újság­írói tisztességben deresetlen meg és kérve kérjük őt, hogy ne engedjen tért a lapjá­ban olyan támadásnak, amely meggyanú­sítja a mi tisztességünk szeplőtlenségét. Ezzel tartozik nekünk Lenkei, nekünk, kik őt, mint mesterünket szeretjük és tiszteljük. Vakáczió! — július 1. Elmúlt Péter és Pál napja is. Az eddig hangos termek üresek és csendesek lesznek, megszűnik a vidám zsibongás egy időre, kiköltöznek a falak közül a lármás kedves diákok és megváltozik az utcza képe is, a­melyen sehol sem fogjuk látni a megszokott képet: a hóna alatt könyve­ket szorongató tanulót, a diákkisasszonyo­kat, mindez eltűnik egy időre, mert be­köszönt az óhajtva várt szabadság: a vakáczió! Bennünket, komoly családapákat őszinte öröm tölt el, látva fiaik és leányaik föllélegzését, akik egy becsülettel kitöltött esztendő után végre pihenést nyertek és vágyaikat többé nem korlátozza más, mint a szülői fegyelem. Várjon mit kezdenek ezzel a szabad­sággal? Igazán fölhasználják ezt az időt úgy, ahogy ezt a józan ész diktálja ? Pi­­henés-e valóban az a rövid két hónap, a­mit az iskola falain kívül töltenek a tudo­mány apró harc­osai? Erre a kérdésre feleljen meg minden szülő önmagának, de megfontolással, lelki­­ismeretesen, mert számos esetet tudunk, hogy ez a kérdés — sajnos — ilyen idő­ben nagyon is aktuális. Nem feszegetjük, hogy mivel is tölti hát a vakác­ióra szánt időt a diák, nem rójuk itt föl, hogy az a pihenésnek neve­zett időtöltés minden egyéb, csak nem pihenés, de hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden olyan foglalkozás, a­mely ellen­kezik a pihenés fogalmával, kárára válik a fejlődésben levő ifjú szervezetnek, min­den olyan munka, a­mely a diákokat akár szellemileg, akár testileg nagyobb erőfe­szítésre kényszeríti, nem a vakác­iózás, hanem folytatása a félbe sem hagyott munkának. Különösen áll ez a városi tanítókra, a­kik rendszerint úgy használják föl sza­badidejüket, hogy bezárkóznak a szobába és végig olvasnak egy egész könyvtárt. Ki velők az istenáldotta természetbe, ki a hegyekbe, a mezőre, akárhova, csak itt ne legyenek a poros levegőjű város falai között­ rakodásához semmi közünk. Nem bántunk senkit. Nincsenek méreg fogaink. Mi elmondjuk mindennap, hogy mi történt Kaposvárott és a vármegyében, aki erre kiváncsi, az fizessen elő a lapunkra. A mai számmal ismét új dologgal ál­lunk elő, amely mindennap megtalálható lesz lapunkban s ez a fővárosi tudósítónk, Sebők Gyula a „Budapesti Hírlap“ belső dolgozó­társának express, távirat és telefon jelentései, a­melyek felkarolják a parlament üléseinek eseményeit, a külföldről érkezett és a hazai eseményekről szóló az­napi tudósításokat, nemkülönben a fontosabb fővárosi esemé­nyeket, amelyekkel fél nappal megelőzzük a budapesti lapokat s az abban foglalt friss hirek közlését. A vármegyében már szervezett tudósi­tói karunk van s úgyszólván kivétel nélkül, a legkisebb somogymegyei községben is van lapunknak rendes levelezője. A kaposvári eseményekről pedig a legkimeritőbben és gyorsan hozunk tudósítást. Ha még­is programmot kell adnunk azt csak ebbe a néhány szóba foglalhatjuk. Minden igyekezetünk oda irányul, hogy budapesti tudósítónk értesítése révén a világ, a hazai, a fővárosi események fontosabbjairól a fővárosi lapokat megelőzve mi hozzunk elő­ször tudósítást. Kaposvárott és Somogy vármegyében pe­dig ne történhessen meg semmi fontosabb esemény, amelyről, mi ideje korán, bőven és tárgyilagosan meg ne emlékezzünk. Nem akarunk mi semmi politikai vagy társadalmi forradalmat csinálni, tegyék azt meg mások. Mi csupán informatív újság aka­runk maradni. Kik helyeslik irányzatunkat, legyenek segítségünkre, támogassanak minket szelle­mileg és anyagilag. ............... ................................ . ..................................... ............................­­ — — Előfizetési felhívás. — június 29. Új évnegyed küszöbén állunk. Előfize­tési felhívást kell közzé tennünk, mert ez a szokás. Mondják, hogy a néma gyereknek az édes­anyja sem érti a szavát, mások erősen állítják, hogy a szemesnek áll a világ, a vak­nak az alamizsna stb. Legyen igazuk nekik, tehát mi is be­szélünk, kérünk, amint illik tisztelettel, sze­retettel. Kérjük a nagyközönséget, hogy fizessen elő újságunkra, Somogy vármegye egyetlen napilapjára. Programmunk nincs. Mi azok vagyunk és leszünk, ami voltunk — tisztességes, in­formatív újság. Nem ismerünk kasztot, pártot, klikket, függetlenek vagyunk. A mindennapi élet ma­ SOMOGYI HÍRLAP Péntek, 1904. Julius 1. NAPI H­I­R­E K. — Huszonötért szolgálat. Ma reggel 8 órakor szép katonai ünnepély fog le­folyni Kaposvárott a honvéd gyakorlóté­ren. Novotny Fülöp őrnagy, aki tegnap hazaérkezett Kaposvárra és Tihanyi József századostól átvette a zászlóalj parancs­nokságot, feltűzi Révész Benő százados mellére a király által adományozott III. osztályú szolgálati jelvényt, amelyet 25 évi hűs és eredményes katonai szolgálatát jutalmazza meg a legfelsőbb hadúr. A szép aktuson a honvéd tisztikar és a legénység teljes számban jelen lesz. — Személyi hir. Dr. Herzog Manó kaposvári főrabbi négy heti szabadságra Révfülöpre utazott. — Jankovich 8. Géza halála. Múlt szá­munkban már megemlékeztünk Janko­­vich Besán Géza somogymegyei nagy­­birtokos elhunytáról, a­mely széles körben igen nagy részvétet keltett. Itt közöljük a szomorú jelentést, a­melyet a család adott ki a gyászesetről. Priberdi, vuchini és dunaszegecsői özv. Jankovich Besán Gézáné szül. Pozsonyi Katinka, úgy a maga, mint gyermekei: Pisti és Jóska, édes atyja priberdi, vuchini és dunaszege­csői id. Jankovich Besán József, testvérei Gyula, Elemér és neje Magyary Kossa Ilka, valamint Endre fiuk, Ilda férjezett eörményesi és karánsebesi br. Fiáth Pálné és férje br. Fiáth Pál, ezek gyermekei: Elemér, Ili, Tibor, úgy az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tu­datja, a felejthetetlen jó férj, édes atya, szeretett fiú, testvér, sógornő, sógor, nagy­bátya illetve rokon priberdi, vuchini és dunaszegecsői Jankovich Besán Géza ur­nák nagybirtokos, élete 47-ik, boldog há­­zasságának 15-ik évében f. hó 28 ikán reggel 9 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A megboldogult földi maradványai f. Ivó 30-án d. e. 10 órakor fognak Gesztiben a halottas ház­nál, a róm. kath. egyház szertartása sze­rint beszenteltetni és ugyancsak Gesztiben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesz­telő szentmise áldozatok­­. évi julius hó 1-én d. e. 10 órakor fognak a gesztii plé­bánia templomban és a családi kegyúri templomokban az Urnák bemutattatni. Kelt Geszti (Somogyvármegyében,) 1904. évi junius 28-án. — Örök áldás legyen emlékén! — Zenés mise Nemes-Viden. A múlt vasárnap, mint levelezőnk írja, ismét, lélek­emelő, szép zenés mise volt Nermes-Viden. Németh Lujza áhitat­os éneke, Gayer Mary ének és orgona játéka, végül Pintér Vilmos precíz hegedű játéka fokozta a hívek vallásos áhítatát. Helyes volna, ha a vár­megye többi rom. kath. templomában is bevezetnék a zenés miséket, mert ez nem csak a vallásos állítatott fokozza, hanem a falusi nép zenei ízlését is fejleszti. — Tűzvész Bolháson. Utóbbi időkben nagyon gyakran értesítenek vármegyei levelezőink minket tüzesetekről. Újabban bolhási levelezőnk irja következőket: Ju­nius 25-én délután fél 3 órakor Bolhás községben Tóth Mihály földmives istállója kigyulladt s a nagy szélvészben a tűz tizenegy földmives gazdát tönkre tett. A tűz terjedése rendkívül rohamos volt, néhány percz alatt négy lakóház és huszon­három melléképület lett a lángok mar­talékává. A község segítségére jöttek a nagyatádi és a szobi tűzoltók. A kár 25 ezer korona. — Éjfél után. Egy anekdotáról beszél­nek most a városban, melynek lehet, hogy egy kis alapja is van. Egy házaspár tűz­helye körül történt, hogy a férj egy kissé tovább maradt ki a kelleténél. Amikor hazatért, halkan nyitotta be az ajtót, mert sejtette, hogy vihar leszen. Csakugyan heves szó és egyéb áradattal fogadta a felesége és kis híja, hogy le nem szedte az ura arczáról a bőrt: — Te gazember, te lump, te kor­hely ! Hát már ez mindig így lesz, hogy reggel felé vetődöl haza? Na hiszen meg­állj. Tudom Istenem, hogy be nem teszed többé a lábadat. Te nyomorult, korcsma­kerülő, te . . . A férj rendületlen nyugalommal hagyta szitkozódni a feleségét, aki körül­belül egy félóra hosszant szórta magából a legválogatottabb kifejezéseket. Végre is tehetetlen dühében így fejezte be prédi­­káczióját:! — Ó, én szamár liba. De úgy kell nekem, minek is mentem férjhez!? Még el sem hangzott az utolsó szó, amikor takaros pofont kapott az asszony. A férj adta a következő magyarázattal: — Amig engem szidtál, hallgattam. De amikor a feleségemet mered sérteni te furra, akkor nincs kegyelem, nyomorult! — Csalók a vásárban. Gadár József eddei lakos, községi gulyás a junius 28-án tartott hetivásár alkalmával a városból eltávozván, őt nemsokára egy ismeretlen ember követte s utol­érve beszélgetni kezdettek. Alig mentek pár percig, midőn egy harmadik egyén jött utánuk s őket elkerülve, pénztárczáját mintha véletlenül történt volna, leejtette, melyet a hozzá csatlakozott ismeretlen felvette s felhívta Gadár Józsefet, hogy osztozzanak a tározó­ban levő pénzen. Csakhamar azonban ott termett amaz ismeretlen idegen s köve­telte vissza elvesztett tárczáját és pénzét, azzal fenyegetvén őket, hogy a csend­őröknek fel fogja jelenteni az esetet, ha

Next