Somogyi Hirlap, 1904. július (1. évfolyam, 52-78. szám)
1904-07-01 / 52. szám
. Végül tisztelettel hajlunk meg Lenkei Lajos előtt, mert az ő feje az újságírói tisztességben deresetlen meg és kérve kérjük őt, hogy ne engedjen tért a lapjában olyan támadásnak, amely meggyanúsítja a mi tisztességünk szeplőtlenségét. Ezzel tartozik nekünk Lenkei, nekünk, kik őt, mint mesterünket szeretjük és tiszteljük. Vakáczió! — július 1. Elmúlt Péter és Pál napja is. Az eddig hangos termek üresek és csendesek lesznek, megszűnik a vidám zsibongás egy időre, kiköltöznek a falak közül a lármás kedves diákok és megváltozik az utcza képe is, amelyen sehol sem fogjuk látni a megszokott képet: a hóna alatt könyveket szorongató tanulót, a diákkisasszonyokat, mindez eltűnik egy időre, mert beköszönt az óhajtva várt szabadság: a vakáczió! Bennünket, komoly családapákat őszinte öröm tölt el, látva fiaik és leányaik föllélegzését, akik egy becsülettel kitöltött esztendő után végre pihenést nyertek és vágyaikat többé nem korlátozza más, mint a szülői fegyelem. Várjon mit kezdenek ezzel a szabadsággal? Igazán fölhasználják ezt az időt úgy, ahogy ezt a józan ész diktálja ? Pihenés-e valóban az a rövid két hónap, amit az iskola falain kívül töltenek a tudomány apró harcosai? Erre a kérdésre feleljen meg minden szülő önmagának, de megfontolással, lelkiismeretesen, mert számos esetet tudunk, hogy ez a kérdés — sajnos — ilyen időben nagyon is aktuális. Nem feszegetjük, hogy mivel is tölti hát a vakációra szánt időt a diák, nem rójuk itt föl, hogy az a pihenésnek nevezett időtöltés minden egyéb, csak nem pihenés, de hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden olyan foglalkozás, amely ellenkezik a pihenés fogalmával, kárára válik a fejlődésben levő ifjú szervezetnek, minden olyan munka, amely a diákokat akár szellemileg, akár testileg nagyobb erőfeszítésre kényszeríti, nem a vakációzás, hanem folytatása a félbe sem hagyott munkának. Különösen áll ez a városi tanítókra, akik rendszerint úgy használják föl szabadidejüket, hogy bezárkóznak a szobába és végig olvasnak egy egész könyvtárt. Ki velők az istenáldotta természetbe, ki a hegyekbe, a mezőre, akárhova, csak itt ne legyenek a poros levegőjű város falai között rakodásához semmi közünk. Nem bántunk senkit. Nincsenek méreg fogaink. Mi elmondjuk mindennap, hogy mi történt Kaposvárott és a vármegyében, aki erre kiváncsi, az fizessen elő a lapunkra. A mai számmal ismét új dologgal állunk elő, amely mindennap megtalálható lesz lapunkban s ez a fővárosi tudósítónk, Sebők Gyula a „Budapesti Hírlap“ belső dolgozótársának express, távirat és telefon jelentései, amelyek felkarolják a parlament üléseinek eseményeit, a külföldről érkezett és a hazai eseményekről szóló aznapi tudósításokat, nemkülönben a fontosabb fővárosi eseményeket, amelyekkel fél nappal megelőzzük a budapesti lapokat s az abban foglalt friss hirek közlését. A vármegyében már szervezett tudósitói karunk van s úgyszólván kivétel nélkül, a legkisebb somogymegyei községben is van lapunknak rendes levelezője. A kaposvári eseményekről pedig a legkimeritőbben és gyorsan hozunk tudósítást. Ha mégis programmot kell adnunk azt csak ebbe a néhány szóba foglalhatjuk. Minden igyekezetünk oda irányul, hogy budapesti tudósítónk értesítése révén a világ, a hazai, a fővárosi események fontosabbjairól a fővárosi lapokat megelőzve mi hozzunk először tudósítást. Kaposvárott és Somogy vármegyében pedig ne történhessen meg semmi fontosabb esemény, amelyről, mi ideje korán, bőven és tárgyilagosan meg ne emlékezzünk. Nem akarunk mi semmi politikai vagy társadalmi forradalmat csinálni, tegyék azt meg mások. Mi csupán informatív újság akarunk maradni. Kik helyeslik irányzatunkat, legyenek segítségünkre, támogassanak minket szellemileg és anyagilag. ............... ................................ . ..................................... ............................ — — Előfizetési felhívás. — június 29. Új évnegyed küszöbén állunk. Előfizetési felhívást kell közzé tennünk, mert ez a szokás. Mondják, hogy a néma gyereknek az édesanyja sem érti a szavát, mások erősen állítják, hogy a szemesnek áll a világ, a vaknak az alamizsna stb. Legyen igazuk nekik, tehát mi is beszélünk, kérünk, amint illik tisztelettel, szeretettel. Kérjük a nagyközönséget, hogy fizessen elő újságunkra, Somogy vármegye egyetlen napilapjára. Programmunk nincs. Mi azok vagyunk és leszünk, ami voltunk — tisztességes, informatív újság. Nem ismerünk kasztot, pártot, klikket, függetlenek vagyunk. A mindennapi élet ma SOMOGYI HÍRLAP Péntek, 1904. Julius 1. NAPI HIRE K. — Huszonötért szolgálat. Ma reggel 8 órakor szép katonai ünnepély fog lefolyni Kaposvárott a honvéd gyakorlótéren. Novotny Fülöp őrnagy, aki tegnap hazaérkezett Kaposvárra és Tihanyi József századostól átvette a zászlóalj parancsnokságot, feltűzi Révész Benő százados mellére a király által adományozott III. osztályú szolgálati jelvényt, amelyet 25 évi hűs és eredményes katonai szolgálatát jutalmazza meg a legfelsőbb hadúr. A szép aktuson a honvéd tisztikar és a legénység teljes számban jelen lesz. — Személyi hir. Dr. Herzog Manó kaposvári főrabbi négy heti szabadságra Révfülöpre utazott. — Jankovich 8. Géza halála. Múlt számunkban már megemlékeztünk Jankovich Besán Géza somogymegyei nagybirtokos elhunytáról, amely széles körben igen nagy részvétet keltett. Itt közöljük a szomorú jelentést, amelyet a család adott ki a gyászesetről. Priberdi, vuchini és dunaszegecsői özv. Jankovich Besán Gézáné szül. Pozsonyi Katinka, úgy a maga, mint gyermekei: Pisti és Jóska, édes atyja priberdi, vuchini és dunaszegecsői id. Jankovich Besán József, testvérei Gyula, Elemér és neje Magyary Kossa Ilka, valamint Endre fiuk, Ilda férjezett eörményesi és karánsebesi br. Fiáth Pálné és férje br. Fiáth Pál, ezek gyermekei: Elemér, Ili, Tibor, úgy az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja, a felejthetetlen jó férj, édes atya, szeretett fiú, testvér, sógornő, sógor, nagybátya illetve rokon priberdi, vuchini és dunaszegecsői Jankovich Besán Géza urnák nagybirtokos, élete 47-ik, boldog házasságának 15-ik évében f. hó 28 ikán reggel 9 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A megboldogult földi maradványai f. Ivó 30-án d. e. 10 órakor fognak Gesztiben a halottas háznál, a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és ugyancsak Gesztiben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozatok. évi julius hó 1-én d. e. 10 órakor fognak a gesztii plébánia templomban és a családi kegyúri templomokban az Urnák bemutattatni. Kelt Geszti (Somogyvármegyében,) 1904. évi junius 28-án. — Örök áldás legyen emlékén! — Zenés mise Nemes-Viden. A múlt vasárnap, mint levelezőnk írja, ismét, lélekemelő, szép zenés mise volt Nermes-Viden. Németh Lujza áhitatos éneke, Gayer Mary ének és orgona játéka, végül Pintér Vilmos precíz hegedű játéka fokozta a hívek vallásos áhítatát. Helyes volna, ha a vármegye többi rom. kath. templomában is bevezetnék a zenés miséket, mert ez nem csak a vallásos állítatott fokozza, hanem a falusi nép zenei ízlését is fejleszti. — Tűzvész Bolháson. Utóbbi időkben nagyon gyakran értesítenek vármegyei levelezőink minket tüzesetekről. Újabban bolhási levelezőnk irja következőket: Junius 25-én délután fél 3 órakor Bolhás községben Tóth Mihály földmives istállója kigyulladt s a nagy szélvészben a tűz tizenegy földmives gazdát tönkre tett. A tűz terjedése rendkívül rohamos volt, néhány percz alatt négy lakóház és huszonhárom melléképület lett a lángok martalékává. A község segítségére jöttek a nagyatádi és a szobi tűzoltók. A kár 25 ezer korona. — Éjfél után. Egy anekdotáról beszélnek most a városban, melynek lehet, hogy egy kis alapja is van. Egy házaspár tűzhelye körül történt, hogy a férj egy kissé tovább maradt ki a kelleténél. Amikor hazatért, halkan nyitotta be az ajtót, mert sejtette, hogy vihar leszen. Csakugyan heves szó és egyéb áradattal fogadta a felesége és kis híja, hogy le nem szedte az ura arczáról a bőrt: — Te gazember, te lump, te korhely ! Hát már ez mindig így lesz, hogy reggel felé vetődöl haza? Na hiszen megállj. Tudom Istenem, hogy be nem teszed többé a lábadat. Te nyomorult, korcsmakerülő, te . . . A férj rendületlen nyugalommal hagyta szitkozódni a feleségét, aki körülbelül egy félóra hosszant szórta magából a legválogatottabb kifejezéseket. Végre is tehetetlen dühében így fejezte be prédikáczióját:! — Ó, én szamár liba. De úgy kell nekem, minek is mentem férjhez!? Még el sem hangzott az utolsó szó, amikor takaros pofont kapott az asszony. A férj adta a következő magyarázattal: — Amig engem szidtál, hallgattam. De amikor a feleségemet mered sérteni te furra, akkor nincs kegyelem, nyomorult! — Csalók a vásárban. Gadár József eddei lakos, községi gulyás a junius 28-án tartott hetivásár alkalmával a városból eltávozván, őt nemsokára egy ismeretlen ember követte s utolérve beszélgetni kezdettek. Alig mentek pár percig, midőn egy harmadik egyén jött utánuk s őket elkerülve, pénztárczáját mintha véletlenül történt volna, leejtette, melyet a hozzá csatlakozott ismeretlen felvette s felhívta Gadár Józsefet, hogy osztozzanak a tározóban levő pénzen. Csakhamar azonban ott termett amaz ismeretlen idegen s követelte vissza elvesztett tárczáját és pénzét, azzal fenyegetvén őket, hogy a csendőröknek fel fogja jelenteni az esetet, ha