Somogyi Hirlap, 1904. augusztus (1. évfolyam, 79-102. szám)

1904-08-02 / 79. szám

2 — Eljegyzés: Szabadszállás­y Béla csurgói kereskedő eljegyezte B­a­r­­­a Szabó Lenkét, özv. dr. Barna Szabó Sán­­dorné leányát. — Somogyiak a nemzetközi tűzoltó kongresszuson. Annak idején megírtuk, hogy augusztus 18 án nemzetközi tűzolt­ó­­kongresszust tartanak Budapesten. Újabb értesülésünk szerint e kongresszust So­­mogyvármegyéből Reményi Samu, Szabados Imre, Szetsey István és Gundy János vesznek részt a várme­gyei tűzoltó-szövetség részéről. Remé­nyi és Szabados a kongresszus ren­dező-bizottságának tagjai is. — Kinevezés.. Regedy Béla da­rányi segédtanítót az aranykuti állami elemi iskolához tanítóvá nevezték ki. — Külföldi rokonok. A minap szó esett egy kaposvári társaságban arról, hogy kinek van külföldön rokona. — Nekem van Ameriká­ban egy unokatestvérem. — Nekem pedig Afrikában egy nagy­bátyám. Mondogatták sorra a társalgók. Végül egy barna képű fiatal ember szó­lalt meg: — Nekem van egy rokonom Lon­donban, — de n­e­m adják ki. — Jegyző választás Somogy-Apátiban. Néhai Wanka Camill volt somogy-apátii körjegyző elhalálozása folytán üresedésbe jött jegyzői állásra a választás élénk ér­deklődés mellett július 29 én volt Apáti­ban. Hegyessy János főszolgabíró tör­vény adta jogánál fogva a pályázók kö­zül Kenedi Károly, Simon László és Schettl Alajos okleveles jegyzőket kan­didálta, kik közül közfelkiáltással K­e­­­n­e­d­i Károly volt tökfalui körjegyző, a vármegyei jegyzői karnak egyik igen in­telligens és jeles tagja lett megválasztva. — A drágaság ellen. Vidék­i napi­lapokban majd itt, majd ott olvassuk, hogy ez, vagy az a város kérdezősködik egymástól, hogy milyen módon küzdjön a drágaság ellen. Egyik sem tud a másik­nak tanácsot adni, így járt Szolnok, Zombor, Nagyvárad, Debreczen, Kolozs­vár, Pozsony stb. Egyik városnak sem jutott az eszébe, hogy Kaposvártól is kérjen tanácsot, mert valószínűleg azt hi­szik, hogy a mi szerény városunkban szó sincs drágaságról. Pedig hát a fővárost is lefőzzük drága piacz dolgában. — Tituszka halála. Picziny kis babát temettek el vasárnap délután a barcsi köztemetőbe. Tituszka lelke fölröppent könnyű szárnynyal az angyalkák örven­dező, fényes seregébe. Az elnémult gü­gyögő ajkakra, a lezárult mosolygó sze­mekre aranyos lepelt tettek s az aranyos koporsóban eltemettek sok örö­met, reményt, boldogságot. . . A rettene­tes halál egy gyönyörűséges bimbócskát kaszált le kegyetlenül. Sárközy György főszolgabíró és jóságos hitvese É h n Sarolta 4 éves fiacskája, a kis T­i­t­u­s­z­k­a halt meg. Angyal kellett az Istennek . . . — Tanárból igazgató. Frankl Bó­dogot, a csurgói áll. tanítóképző intézet­hez beosztott gazdasági szaktanárt a Csík­szeredai földmivesiskolához megbízott igazgatóvá nevezte ki. Állását augusztus végén foglalja el az uj igazgató. — A czipész kényelme. Egy kapos­vári arany ifjú (talmi arany) sok ideje tar­tozott két pár czipőnek az árával. A czi­­pész naponta küldötte inasát az adóshoz, de bizony az nem fizetett. Utoljára is haragosan üzente meg a czipész az inasával az ultimátumot: — Mond meg, hogy vagy' fizesse meg a czipők árát, vagy pörlöm. Húsz forintért nem küldhetek mindennap olyan messze a lakására. Egy órába kerül, amíg odamész. Egy óra múlva vissza is ment a gyerek az üzenettel. — No, mit mondtál ? — Amit a m­ajsztram uram üzent. — S ő mit felelt? — Azt, hogy ha a fáradtságos ne­kem olyan messze menni a lakására, majd idehurczolkodik a boltunk közelébe. — Gyászeset: özvegy Lábos Mi­­hályné junius 29 én elhunyt Csurgón. — A csurgói képviselő-testület augusz­tus 3-án délután 3 órakor rendkívüli köz­gyűlést tart. — Tűzvész Kaposvárott. Tegnap dél­után 2—3 óra közt kigyuliolt Berger Vil­mos bizt. főügynök Irányi Dániel utczai lakházának cserépzsinderes teteje. A fel­riasztott tüzérség nagy apparátussal azon­­­nal ott termett, s egy óra alatt nem csak lokalizálta a tüzet, hanem a tető nagy részét, daczára hogy az­ egész gerendázat már lángolt, meg is mentette. A nagy nézőközönség azonban egyértelműen megbotránkozott a szomszédos háznak tűzveszélyes, bedőlt kéménye fölött, mely­ről állítólag a rendőrségnek többszöri feljelentés folytán tudomása van. A tűznél kiválóan kitűntek szorgalmas munkájuk folytán Lengyel Pál és egy Tóth nevű fiatal­ember, nem is szólva tűzoltóinkról, kik válvetve, tőlük megszokott buzgalommal és eredménynyel teljesítették kötelességüket. A padláson végig futó csengett­ üdröt, a hulló zsinde­lyek s összezúzott üvegek cserepei a pa­rancsnokot kezén és fején, a helyettes parancsnokot pedig a lábán megsebesí­tették. A kár biztosítás útján megtérül. — Az első „kündsaft­“ üzletet nyi­tott Kaposvárott egy fiatal kereskedő, a­kinek a szorgalmánál csak a babonája nagyobb. Teszem azt: az első kundsaftját el nem engedné kielégítetlenül, mert az a babonája, hogy akkor akár egész nap zárva tarthatja a boltját, nem lesz sze­rencséje. A napokban korán reggel, ami­kor a szorgalmasabb kereskedők már nyi­­togatni kezdték az üzleteket, mulatozáso­kon letört ifjak poroszkáltak végig az utczán. Szerettek volna még valahol leg­alább egy­ pohár cognacot felhörpinteni, de az egész társaságnak sem volt össze­sen egy garasa sem. A kereskedő éppen akkor állt ki az üzlete elé és mosolyogva nézte arra bandukoló ismerőseit — Várjatok csak. Mindjárt lesz cognacra való — szól az egyik ifjú és egyenesen a fiatal kereskedőhöz lépett. A többiek messziről lesték az expe­­díczió eredményét. — Na, mit mondtam? tért vissza diadalmas arc­czal az ifjú. — Adott? Mennyit adott ? — hang­zott kórusban a nagy érdeklődés. — Öt forintot! . . Eleinte nem akart adni, de a­mikor azt mondtam neki : csak nem engedi el az első kundsaftját ? — megdöbbent, habozott, aztán ide adta az öt forintot. — Csurgóiak a Balaton mellett. A csur­gói Polgári Kaszinó augusztus hó 20-án, Szent-István napján társas kirándulást rendez a Balaton szebb vidékeire. A ki­rándulást három napra tervezik és pedig Keszthely­re, onnét hajóval Balatonfü­­redre, Siófokra, Almádiba és Boglárra. Indulás augusztus 19-én délelőtt a fél - tizenegyórai vonattal. A kaszinó tagjain kivüit idegeneket (nem tagokat) is szíve­sen látnak a kirándulók sorában. Jelent­kezhetni a Csurgói Polgári Kaszinó elnök­ségénél. — A belügyminiszter a somogyi tűz­vészek ellen. Somogy vármegye alispánjá­hoz minden tekintetben fontos rendeletet küldött le Tisza István gróf belügymi­niszter. A hozzám érkezett jelentésekből, mondja a miniszter, hogy a nap-nap után előforduló tűzesetek abból keletkeznek, hogy a lakosság a tűzrendészet és tűz­biztonsági szabályrendeleteket nem tartja be. Különösen enyhén veszik azt a sza­bályrendeletet, a­mely takarmány és szalmás­ gabona terméseknek a községek­ben való felhalmozását eltiltja. Felhívja a miniszter az alispánt, hogy tekintettel a nagy szárazságra, a tűzrendészet sza­bályok szigorúan betartassanak s különö­sen a takarmány és szalmás-gabona ter­més behordása ellen tegyen szigorú intéz­kedéseket. — Összetörte a cséplőgép. Kovács János parasztgazda a napos után Szulimán községben a járgányos gépnél egy czö­­veket akart a földbe verni, saját vigyá­zatlansága folytán széles gatyáját a mű­ködő gép oly szerencsétlenül kapta el, hogy a vigyázatlan ember alsó testrészét és mindkét karját teljesen összeroncsolta. Kovács most a szigetvári közkórházban fekszik, életben maradásában nem bíznak az orvosok. — Hangverseny Bogláron. Régen volt a boglári fürdőközönségnek oly kedélyes, oly magas színvonalú, röviden: oly sike­rült esti mulatságban része, mint a múlt hó 30-án. Az ünnepélyt a magyar Vörös­­kereszt egylet boglári fiókja rendezte a segítő alapja javára, és a Bogláron tartóz­kodó művészek és műkedvelők igazi elit­je adta oda tudását, a jótékony czél szolgá­latába. Gerő Miklós, az ő befejezett, korához valóban nehezen arányló techni­kájával a „Faust“ nyitányát adta elő Barna Izsó népszínházi karnagy minta­szerű zongora kísérete mellett. Utána Deutsch Ilonka ugyancsak B­artia Izsó kíséretével az utóbbinak „Csillag fia“ czimü operettejéből énekelte el a legszebb részeket, kellemesen lágy hangjával s bájos megjelenésével megérdemelt tet­szést aratva. Harmadiknak H­er­c­z Zoltán az „Orr“ czimü monológot adta elő. Várady és Ábrányi „Rákóczi Rodostón“ czimű melodrámája következett ezután Marton Margit előadásában Lukács Károly zongorakísérete mellett. Stoll K-né igazi művésznő temperamentumával dalokat énekelt Barna karnagy kisérete mellett. Végül Gyalui Farkas egy felvonásosára : „Mózes hetek után“ került a sor, melyet Zirtuter Lilly és Deutsch Gábor adtak elő, szakadatlan derültség mellett. Kitű­nően harmonizáltak szerepük egymást felváltó, szinte ritmusos hangm­odorában . Zirner Lilly kifogástalan színszerűségű előadása a legelőnyösebben hatott. Az estély rendezők nagy köszönetére tarthat számot a szereplők egésze általában. A vendégek közül legyen elég Sipos An­tal fővárosi zeneakadémiai igazgató nevét megemlítenünk. A rendezők közül Lőwen­­sohn Adél, Fischt Ödön, Lázár Lipót és Deutsch Gábor szereztek érdemeket. Az estélyt, melynek anyagi sikere is minden eddiginél nagyobb volt, tánczmulatság követte hajnalhasadtáig. — Telefont a kéményseprőknek. A város bőségesen osztogatott ki potyatele­fonokat a kaposvári tűzoltóság tagjai között s éppen a kéményseprő mesterekről felejtkeztek meg, holott, a gyors tűzjel­zés esetén ezekre, illetve segédeikre volna első perc­ben már szükség. Ők ismerik legjobban a házak padlását és kéményeit; ruházatuk és ügyességük legelső­sorban alkalmas arra, hogy a tű­z fészkét az első pillanatokban sikerrel megtámadhassák. SOMOGYI HÍRLAP Kedd, 1904. augusztus 2.

Next