Somogyi Hirlap, 1904. december (1. évfolyam, 178-201. szám)
1904-12-01 / 178. szám
o kát folytatáskép egy lélek sem értesíti, úgyhogy a tantestület azt sem tudja, hogy melyik utczában és melyik házszára alatt van a ragályos beteg. Tehát kérjük és figyelmeztetjük a hatóságot, hogy jövőre csakis ő intézkedjék az irányban, hogy az orvosi jelentést nyomban kövesse a hatóság üzenete egy városi szolga közvetítése által. Mert más tudósításokat is ez hozza, akkor egyúttal ilyeneket is hozhat magával. A balatonparti vasút (Somogy-, Zala- és Veszprém megyék érdeke.) várossal való kétféle összeköttetés közt térben nyilvánul, megfelelő eszközök által behozható a menetidőben, kéri a szomszédokat : előbb építsék meg vállvetett erővel a már minden oldalról előkészített veszprémi összeköttetést s majd azután, ha ezen czéljának meg nem felel, ráérnek új vasúti tervekkel foglalkozni, akik akarnak. Mihálkovics Tivadar azon előnyöket vázolja, melyek az összeköttetésből háramlanak a Balaton zalai partjára. Tudomása van arról, hogy mihelyt az a vonal kiépül, a győriek seregesen fogják felkeresni a Balaton-partot, szintúgy Pozsony, Sopron és Szombathely vagyonos osztálya. Bécsben egy sportegyesület elhatározta, hogy nagyobbszabású sporttelepet fog a Balaton partján berendezni. A balatonparti helyi erdeny vasút előmunkálatainak engedélyesei elnöklete alatt gyűlést tartottak. Az elnök ismertette a tervezett vasút keletkezésének történetét. A folyó év július havában érett meg a kérdés annyira, hogy a vállalat financzírozásai ily rövid idő alatt érett meg a kérdés annyira, hogy a vállalat financzírozásai ily rövid idő alatt meg nem történt, azt nem lehet csodálni, mikor 5.615.000 korona befektetésről van szó. Utána Szűcs Béla beszélt s igyekszik magát tisztázni azon vád alól, hogy a tapolcza—veszprémi vonalat az almádi— székesfehérvári vonal javára akarja kihasználni. Kijelenti, hogy ámbár mások fölkérésére élére állott az almádi—székesfehérvári érdekeltségnek, ezek törekvéseitől teljesen függetlenül, önállóan kívánja a Veszprém—almád—balatonfüred—tapolczai vasutvonal kiépítését, anélkül, hogy ez utóbbit a másiktól bármi tekintetben függővé tenni kívánná. Csete Antal dr. nem bízik többé az ígéretekben. Hét esztendeje biztatják a végrehajtóbizottság élén állók a részvényeseket és a nagyközönséget s az eredmény mi lett ? Bedeg balatonfüredi községi bíró hangoztatja községének érdekeit, melyek a fővárossal való közvetlen összeköttetés után lennének előmozdíthatók. Szeglethy György felvilágosítja a füredieket, hogy nemcsak a főváros felől, de Győr, Komárom, Pozsony, Bécs felől is számíthatnánk személyi forgalomra a veszprémi vonal utján s az csekély különbség, mely a juzulmánok pedig tudvalevőleg hosszú étetkort érnek el. Kaláber Tóni neki feküdt az Írásnak, a körmeit rágta vagy két perczig, azután lepeczkelte a tollat a papírra s gyorsan irta egymásután a sorokat. Miska teljes nyugalommal szívta a czigerettáját s nagyokat hörpintett a teából. Már eltelt egy negyedóra s nem irt egy szót sem. Kaláber Tóni teája elhalt, de már huszadik halálesetnél tartott. Miska pedig csak most fogott hozzá az íráshoz. Kaláber Tóni lihegett, izgatottan lóbázta a fejét s hangosan ismételte, amint kivégzett egyet-egyet. — A néger inast megütötte a guta. A herczegnő ... a herczegnő együtt rohan a halálba Alfrédjával .... titkos gyűrű . . . méreg ... A kopasz bankárt vérében találják meg a hálószobájában... negyven! Nos, nos, hány van önnek? — fordult idegesen Miskához. — Még nincs egy sem, — felelt Miska és teljes nyugalommal folytatta tovább az írást. — Akkor megnyertem a fogadást, megnyertem a teát! — kiabálta diadalmasan Kaláber Tóni. —■ Az bizonyos lehet, — szólt Miska és az órájára nézett, — de még van öt perczünk. Kaláber Tóni az órára pillantott. — Öt percz, jó — szólott s idegesen folytatta tovább az Írást. — Öt perc, nagyon jó . . . Mert, a hű szolgát lássú— Tündérest a Koronában. — Itt a szezon. Friss, üde élet pezsdül az országban, amelyről, minthogy itt sem politizálunk, nem mondjuk, hogy le van a sárga földig tiporva. Dehogy van, hiszen az eleven kedvtől lobog ez a napfényes világ. A politika izgalmai mellett csodaszépen megfér a jókedv, a magyar jókedv, amelynek nincs párja. Nagyon érdekes, hogy az ország egyéb városaiban való készülődésekről a mulatságokat illetőleg legelőször Kaposvár asszonyai értesülnek. A jótékonyság nemzői, azok a lelkes és szellemes úrhölgyek, akik ötlet és találékonyság dolgában, ha a szegények javára való vigasságról van szó, kifogyhatatlanok. Most az izr. nőegylet jóságos asszonyai gondoltak ki valami újat, kedveset. Bűbájos tündérestét, vagy amint maguk nevezik, „Élő Újságot“ fenrendeznek a Korona dísztermében az egyesület javára. Itt fog találkozni az a fényes közönség, az elegáns társaságával fojtják meg a prairieken. Wellington tanárt skalpirozzák, belehal. János, a púpos megszökik a skalp elől, de azért meghal . . . Meg kell halnia ! . . . Igen, belefullad a mocsárba, a pampaszok nagy mocsarába. Kaláber Tóni homlokán csurgótt a verejték, ledobta a tollát, egy nagyot sóhajtott és felkiáltott : — Megnyertem a fogadást . . . mindenkit megöltem! Miska kivette a czigerettát a szájából, leverte a hamut s az asztal halálos csöndben nézett az órára. — Fél perez, fél perez, — suttogta mindenki. — Hányat ölt meg, Kaláber úr ? — kérdezte Miska. — Hatvanat, — felelte ez lihegve. Miska felemelte az utolsó papírlapját és olvasta : — Konstantinápolyban felrobbant a Galata-híd . . . épen diszfelvonulás volt, meghalt ötezer igazhivő .... Több is meghalt volna, de az örmény gyalogságban kitört a hideglelés s ezek nem vettek részt a szafavalikon. A szultán azonban megmenekült. Kaláber Tóni bambán nézett Miskára. — Megmenekült ? — Meg, mert zsebében mit amulett, melyet még gyerekkorában kapott egy albán czigányasszonytól. Csak a lova farkát perzselte le a puskapor. Adolf, Kaláber úr fizet ? SOMOGYI HÍRLAP 1904. Csütörtök, deczember 1. HÍREK. Az izr. nőegylet estélye, amelynek jelenléte szint és színvonala szokott adni a kaposvári estéknek. A műsort, az eredeti, az érdekes, vonzó és eredeti programm a siker minden garancziáját előre leköti. Hogy is ne, mikor a színpad varázslatos levegőjében, a villámfényben ragyogó deszkákon a társaság szépségei, előkelő úri dámák és kisasszonyok lépnek a közönség elé, amelynek máskor maguk is díszei. A Szabadságbősből koldus- Kustánszeg, zalamegyei községben megtörtént az a vérlázító gyalázatosság, hogy Klapka tábornok egyik katonája az öreg Kustán Péter mindenkitől elhagyatva mint szegény munkaképtelen útszéli koldus halt meg 80 éves korában, így fizet tehát a nemzet azoknak, akik vért és életet áldoztak egykor hazájukért és annak szabóságáért. Felháborító ez a páratlan közöny és szívtelenség. Az embernek ökölbe szorul a keze, dühtől remeg az ajka, hogy ilyen gyalázat is megeshetik nálunk, hogy egy 48-as szabadságharczos, aki vérét, ifjúságát öldöklő harczok között büszkén áldozta hazájának, a tehetetlen aggsága napjaiban mint elhagyott, mindenkitől félre rúgott koldus fejezte be életét ebben az országban, amelynek földjét egykor vérével tette termékenyebbé. Nem adtak neki egy falat kenyeret se jószántukból az emberek, hanem azért is kitárt reszkető kezekkel kellett könyörögnie. Más országokban palotát és fényes nyugdíjat adnak a hős veteránoknak, nálunk csak koldusbotot. Törpe nemzedék, gyáva, szívtelen kor, önző világ ez, mely megérett a szolgaságra, ha nem becsüli meg a szabadság hőseit. — Városi közgyűlés. Holnap, csütörtök délután 3 órakor rendes közgyűlést tart Kaposvár rendezett tanácsú város képviselőtestülete. A közgyűlésen több érdekes tárgy van napirendre tűzve. — Nyugalomba vonult ezredes. A Mram Lothar lovag ezredes a 8. honvéd huszár ezred volt parancsnoka nyugalomba vonult. — Bírói vizsga. Balassa József igali kir. járásbirósági aljegyző a bírói vizsgát Budapesten jó sikerrel letette. — Dal a telefonról. Soha annyi panaszos szó el nem hangzott még intézmény ellen, mint a kaposvári telefonhálózat és annak kezelése ellen. Szerkesztőségünkben garmadával hevernek a panaszos levelek, amelyeknek minden sora jogosan és igazságosan kél ki a kaposvári telefon kellemetlenkedése és hasznavehetetlensége miatt. Hogy az összeköttetésekre untalan időkig kell a félnek várakoznia, az még a legjelentéktelenebb baj a többek között, ámbár minden telefonon érintkező halandó előtt a gyorsaság volna a fő, de egy pár hát óta mintha meggabalyodott volna az egész hálózat, örökösen duruzsol és zsibong, úgy anynyira, hogy képtelenség egy szót azon hallani, vagy megérteni. És ha olykor elvétve, nagyon ritkán beszélhetne egyik telefon előfizető a másikkal, akkor valóságos babyloni szószátyárság keveredik a kagylónál. Tíz-húsz ember beszéde hallatszik egyszerre. Tisztán hallható, amint bejelentik egyik kereskedő váltójának a