Somogyi Hirlap, 1904. december (1. évfolyam, 178-201. szám)

1904-12-01 / 178. szám

o­ kát folytatáskép egy lélek sem értesíti, úgy­hogy a tantestület azt sem tudja, hogy melyik utczában és melyik házszára alatt van a ragályos beteg. Tehát kérjük és figyelmeztetjük a hatóságot, hogy jö­vőre csakis ő intézkedjék az irányban, hogy az orvosi jelentést nyomban kövesse a hatóság üzenete egy városi szolga köz­vetítése által. Mert más tudósításokat is ez hozza, akkor egyúttal ilyeneket is hozhat magával. A balatonparti vasút­ (Somogy-, Zala- és Veszprém megyék érdeke.) várossal való kétféle összeköttetés közt térben nyilvánul, megfelelő eszközök által behozható a menetidőben, kéri a szom­szédokat : előbb építsék meg vállvetett erővel a már minden oldalról előkészített veszprémi összeköttetést s majd azután, ha ezen czéljának meg nem felel, ráér­nek új vasúti tervekkel foglalkozni, akik akarnak. Mihálkovics Tivadar azon előnyöket vázolja, melyek az összekötte­tésből háramlanak a Balaton zalai part­jára. Tudomása van arról, hogy mihelyt az a vonal kiépül, a győriek seregesen fogják felkeresni a Balaton-partot, szint­úgy Pozsony, Sopron és Szombathely vagyonos osztálya. Bécsben egy sport­egyesület elhatározta, hogy nagyobb­­szabású sporttelepet fog a Balaton part­ján berendezni. A balatonparti helyi erdeny vasút előmunkálatainak engedélyesei elnöklete alatt gyűlést tartottak. Az elnök ismer­tette a tervezett vasút keletkezésének történetét. A folyó év július havában érett meg a kérdés annyira, hogy a vállalat financzírozásai ily rövid idő alatt érett meg a kérdés annyira, hogy a vállalat financzírozásai ily rövid idő alatt meg nem történt, azt nem lehet csodálni, mikor 5.615.000 korona befektetésről van szó. Utána Szűcs Béla beszélt s igyek­szik magát tisztázni azon vád alól, hogy a tapolcza—veszprémi vonalat az almádi— székesfehérvári vonal javára akarja ki­használni. Kijelenti, hogy ámbár mások fölkérésére élére állott az almádi—székes­­fehérvári érdekeltségnek, ezek törekvései­től teljesen függetlenül, önállóan kívánja a Veszprém—almád—balatonfü­red—tapol­­czai vasutvonal kiépítését, anélkül, hogy ez utóbbit a másiktól bármi tekintetben függővé tenni kívánná. C­s­e­t­e Antal dr. nem bízik többé az ígéretekben. Hét esz­tendeje biztatják a végrehajtóbizottság élén állók a részvényeseket és a nagy­­közönséget s az eredmény mi lett ? B­e­­d­e­g­­ balatonfüredi községi bíró hangoz­tatja községének érdekeit, melyek a fő­várossal való közvetlen összeköttetés után lennének előmozdíthatók. Szeglethy György felvilágosítja a füredieket, hogy nemcsak a főváros felől, de Győr, Komá­rom, Pozsony, Bécs felől is számíthatnánk személyi forgalomra a veszprémi vonal utján s az csekély különbség, mely a ju­zulmánok pedig tudvalevőleg hosszú étet­­kort érnek el. Kaláber Tóni neki feküdt az Írás­nak, a körmeit rágta vagy két perczig, azután lepeczkelte a tollat a papírra s gyorsan irta egymásután a sorokat. Miska teljes nyugalommal szívta a czigerettáját s nagyokat hörpintett a teá­ból. Már eltelt egy negyedóra s nem irt egy szót sem. Kaláber Tóni teája elhalt, de már huszadik halálesetnél tartott. Miska pedig csak most fogott hozzá az íráshoz. Kaláber Tóni lihegett, izgatottan ló­­bázta a fejét s hangosan ismételte, amint kivégzett egyet-egyet. — A néger inast megütötte a guta. A herczegnő ... a herczegnő együtt ro­han a halálba Alfrédjával .... titkos gyűrű . . . méreg ... A kopasz bankárt vérében találják meg a hálószobájában... negyven! Nos, nos, hány van önnek? — fordult idegesen Miskához. — Még nincs egy sem, — felelt Miska és teljes nyugalommal folytatta tovább az írást. — Akkor megnyertem a fogadást, megnyertem a teát! — kiabálta diadal­masan Kaláber Tóni. —■ Az bizonyos lehet, — szólt Miska és az órájára nézett, — de még van öt perczünk. Kaláber Tóni az órára pillantott. — Öt percz, jó — szólott s idege­sen folytatta tovább az Írást. — Öt perc, nagyon jó . . . Mert, a hű szolgát lássú­— Tündérest a Koronában. — Itt a szezon. Friss, üde élet pezsdül az országban, amelyről, minthogy itt sem politizálunk, nem mondjuk, hogy le van a sárga földig tiporva. Dehogy van, hiszen az eleven kedvtől lobog ez a nap­fényes világ. A politika izgalmai mellett csodaszépen megfér a jókedv, a magyar jókedv, amelynek nincs párja. Nagyon érdekes, hogy az ország egyéb városaiban való készülődésekről a mulatságokat illetőleg legelőször Kaposvár asszonyai értesülnek. A jótékonyság nem­zői, azok a lelkes és szellemes úrhölgyek, akik ötlet és találékonyság dolgában, ha a szegények javára való vigasságról van szó, kifogyhatatlanok. Most az izr. nőegylet jó­ságos asszonyai gondoltak ki valami újat, kedveset. Bűbájos tündérestét, vagy amint maguk nevezik, „Élő Újságot“ fen­­rendeznek a Korona dísztermében az egyesület javára. Itt fog találkozni az a fényes kö­zönség, az elegáns társaságá­val fojtják meg a prairieken. Wellington tanárt skalpirozzák, belehal. János, a pú­pos megszökik a skalp elől, de azért meg­hal . . . Meg kell halnia ! . . . Igen, be­lefullad a mocsárba, a pampaszok nagy mocsarába. Kaláber Tóni homlokán csurgótt a verejték, ledobta a tollát, egy nagyot sóhajtott és felkiáltott : — Megnyertem a fogadást . . . min­denkit megöltem! Miska kivette a czigerettát a szájá­ból, leverte a hamut s az asztal halálos csöndben nézett az órára. — Fél perez, fél perez, — suttogta mindenki. — Hányat ölt meg, Kaláber úr ? — kérdezte Miska. — Hatvanat, — felelte ez lihegve. Miska felemelte az utolsó papírlap­ját és olvasta : — Konstantinápolyban felrobbant a Galata-híd . . . épen diszfelvonulás volt, meghalt ötezer igazhivő .... Több is meghalt volna, de az örmény gyalogság­ban kitört a hideglelés s ezek nem vettek részt a szafavalikon. A szultán azonban megmenekült. Kaláber Tóni bambán nézett Miskára. — Megmenekült ? — Meg, mert zsebében mit amulett, melyet még gyerekkorában kapott egy albán czigányasszonytól. Csak a lova far­kát perzselte le a puskapor. Adolf, Kalá­ber úr fizet ? SOMOGYI HÍRLAP 1904. Csütörtök, deczember 1. HÍREK. Az izr. nőegylet estélye, amelynek jelenléte szint és színvonala szokott adni a kaposvári estéknek. A mű­sort, az eredeti, az érdekes, vonzó és eredeti programm a siker minden garan­­cziáját előre leköti. Hogy is ne, mikor a színpad varázs­latos levegőjében, a villámfényben ra­gyogó deszkákon a társaság szépségei, előkelő úri dámák és kisasszonyok lépnek a közönség elé, amelynek máskor maguk is díszei. A Szabadságbősből koldus- Kustánszeg, zalamegyei községben megtörtént az a vérlázító gyalázatosság, hogy Klapka tábornok egyik katonája az öreg Kustán Péter mindenkitől elha­gyatva mint szegény munkaképtelen út­­széli koldus halt meg 80 éves korában, így fizet tehát a nemzet azoknak, a­kik vért és életet áldoztak egykor hazájukért és annak szabóságáért. Felháborító ez a páratlan közöny és szívtelenség. Az embernek ökölbe szo­rul a keze, dühtől remeg az ajka, hogy ilyen gyalázat is megeshetik nálunk, hogy egy 48-as szabadságharczos, a­ki vérét, ifjúságát öldöklő harczok között büszkén áldozta hazájának, a tehetetlen aggsága napjaiban mint elhagyott, mindenkitől félre rúgott koldus fejezte be életét ebben az országban, a­melynek földjét egykor vérével tette termékenyebbé. Nem adtak neki egy falat kenyeret se jószántukból az emberek, hanem azért is kitárt resz­kető kezekkel kellett könyörögnie. Más országokban palotát és fényes nyugdíjat adnak a hős veteránoknak, nálunk csak koldusbotot. Törpe nemzedék, gyáva, szívtelen kor, önző világ ez, mely megérett a szol­gaságra, ha nem becsüli meg a szabad­ság hőseit. — Városi közgyűlés. Holnap, csütörtök délután 3 órakor rendes közgyűlést tart Kaposvár rendezett tanácsú város képviselőtestülete. A közgyűlésen több érdekes tárgy van napirendre tűzve. — Nyugalomba vonult ezredes. A Mr­am Lothar lovag ezredes a 8. honvéd huszár ezred volt parancsnoka nyugalomba vonult. — Bírói vizsga. Balassa József igali kir. járásbirósági aljegyző a bírói vizsgát Budapesten jó sikerrel letette. — Dal a telefonról. Soha annyi pa­naszos szó el nem hangzott még intéz­mény ellen, mint a kaposvári telefon­há­lózat és annak kezelése ellen. Szerkesz­tőségünkben garmadával hevernek a pa­naszos levelek, a­melyeknek minden sora jogosan és igazságosan kél ki a kaposvári telefon kellemetlenkedése és hasznave­hetetlensége miatt. Hogy az összekötte­tésekre untalan időkig kell a félnek vá­rakoznia, az még a legjelentéktelenebb baj a többek között, ámbár minden tele­fonon érintkező halandó előtt a gyorsaság volna a fő, de egy pár hát óta mintha meggabalyodott volna az egész hálózat, örökösen duruzsol és zsibong, úgy any­­nyira, hogy képtelenség egy szót azon hallani, vagy megérteni. És ha olykor elvétve, nagyon ritkán beszélhetne egyik telefon előfizető a másikkal, akkor való­ságos babyloni szószátyárság keveredik a kagylónál. Tíz-húsz ember beszéde hal­latszik egyszerre. Tisztán hallható, amint bejelentik egyik kereskedő váltójának a

Next