Somogyi Hirlap, 1905. május (2. évfolyam, 100-124. szám)
1905-05-03 / 100. szám
H. évfolyam. Szerda, 1905. május 3. 100. szám. Előfizetés! Egy évre 16 korona, fél évre fe korona, negyedévre j.. 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér. © » * ° ° a,J' Tanítóknak: Egész évre !2 korona. — Egyes e*ám ár« 4 *111. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utcza 7 Nyilttér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefonszáma 5. A helyzet: Kaposvár, május 2. Akik tegnap Lloyd klubban megfordultak, azt a benyomást nyerték, hogy a szabadelvű párt a koalíczió feliratának parlamenti tárgyalásáról belterjes vitára készül. Ha ez a benyomás nem csalóka, akkor a héten valószínűleg élénk, éles parlamenti küzdelem indul meg, amelynek következményei ez idő szerint beláthatatlanok. Annyi azonban bizonyos, hogy a nézetek ennek a vitának a folyamán föltétlenül tisztulni fognak. Nem áll meg tehát az az okoskodás, hogy az így meginduló vita hátrányosan befolyásolná a helyzet megoldását. Itt az ideje, hogy a koalíció ne konventikulumban tárgyalgasson, hanem lépjen ki a nyílt színre. Ezt látja szívesen a szabadelvű párt, de a függetlenségi párt radikális része is. A pro és kontra vitában látja meg az ország, hogy mit akar voltaképen a koalíció és mit akar a szabadelvű párt. Egyik is, másik is védi majd most már nyílt színen álláspontját és az ország ítélhet, kinek a pártjára állhat. Amint ezt megjósoltuk, Kossuth Ferencznek a választói jogról írt czikke nagy hullámokat vert a politikában, de ez még csak elüljáró része a mozgalomnak. Igen kényes kérdés ez a választói jog kérdése. A néppárt például a választásokon azt hirdette, hogy az általános és titkos választói jogot követeli, ma pedig a néppárt hivatalos közlönye a legerélyesebben kijelenti, hogy a néppárt sohasem foglal állást az általános és titkos választói jog mellett. Szóval könnyű ígérni, de ígéretet megtartani nehéz. A hős. — Francziából. — A szalonban tánczoltak; néhány idősebb úr a dohányzóba vonult vissza egy pohár liquer és szivar mellett pihenőt tartani a zajos est után. Természetesen az asszonyokról beszélgettek. — Lám, — mondta Jacques Derval, — a szép Leblanc asszony még ma is legtöbbet ér valamennyi hölgy között. Nézzék csak csodásan szép szemeit, páratlan elegencziáját, ha fiatal ember volnék, valóban nem tágítanék az oldala mellől, amíg meg nem hallgatna. — És nem is hallgatná meg önt, — felelte Maurice. — Hogyan , tehát csakugyan igaz, amit a fáma beszél: ez a szép asszony, akiről annyi roszat mondott hajdanában a világ, most hű a férjéhez? — A legteljesebb mértékben hit. Anynyira megváltozott, hogy senki sem ismer benne arra a régi Leblancnére, akinek elegendő volt egy csinos bajusz és provokáló tekintet, hogy olthatatlan szenvedélyre lángoljon. A legcsodásabb átváltozás ez, amely a nő szív eddig ismeretlen rejtelmeit tárta fel előttem .. . Ismerik önök azt a históriát, amely ennek az átváltoztatásának oka volt? Elmondom ?* Mintegy négy éves a történet. Akkoriban mme Leblanc egy tüzértisztnek súgta boldogító szerelmét a titokzatosság leple A közelmúlt hónapokban Kaposvárott 2 új pénzintézet és többrendbeli „jelzálog forgalmi“ és hason rokonczímű ügynökség nyílt, meg. Azt beszélik, hogy valamennyinek rengeteg a dolga, forgalma. E mellett a régi pénzintézetek direktóriumai is vígan szereltetik jó szivarjaikat, mert nagy kelendősége vagyon a pénznek. A segélyegyletek rengeteg részjegyszaporulattal indultak az új cyclusnak, tegnap és ma pedig valóságos népvándorlás volt. Csupa fertályos kamatfizető. A piacz oly rettentő árakat követel a foryasztási czikkekért, hogy e réven alatt. Minden nap, a délutáni órákban, amikor a férje hivatalában el volt foglalva, találkozott a kedvesével, aki az utcza sarkán várt reá egy bérkocsiban. Egész Páris tudta a titkot, csak — természetesen — a férj nem s igy nem háborgatta az idillt közbelépésével. — Leblanc úrnak azonban volt egy jó barátja, aki megsokalva végre a botrányos dolgot, feltárta a férj előtt a háza szennyesét. A jó barát pontos részletekkel is szolgált; elmondta hogyan találkoznak és hogy hol van az az elrejtett fészek, ahová a tiszt a kedvesét a délutáni theákra kiséri. Egy délután — mme Leblanc mit sem sejtett — pontos időben találkoztak ismét a szerelmesek. Elbizakodottságukban nem is vették szemügyre az utczát, tehát meg sem látták a férjet, aki néhány lépésnyire tőlük egy másik bérkocsiból megfigyelte, sőt követte őket. A rue de Provence egy csöndes háza előtt állott meg a bérkocsi. A bűnös pár felment a lakásba, a férj lent várt és számlálta a perczeket, kétségkívül a legrettenetesebb perczeket, amelyeket életében kiállott. Másfél óra hosszat tartott a látogatás , azután megjelent ismét a bűnös pár boldogan és szerelmesebben, mint azelőtt. E pillanatban azonban mme Leblanc éles sikolylyal hátrált vissza: a kapuban előttük termett a férj. Ami azután következett, azt annak idején részletesen megírták a lapok; egyike volt a legmegkapóbb tragédiáknak. Jázbérzsora Kaposvárott. (Némely háziurak lelketlen kapzsisága.) Kezdünk országhírűvé váltani. Üzlet, forgalom, jövedelem nincsen, ezért nagy a pénzintézetek forgalma. A legtöbb ember előre költi el a majdani, kilátásban levő jövedelmét. A pénzintézetek azonban nagy concurrentia mellett dolgoznak. Nap-nap után tartózkodnak városunk falai közt idegen intézetek, a nagyenyedi, veszprémi, kecskeméti, kismartoni, kanizsai pénzintézetek, a budapesti bankoknak becslői, ágensei, kik különösen a kaposvári házakra hihetetlen magasságú, rengeteg adaortizátiós kölcsönöket közvetítenek. Beavatottak állítása szerint, ha a pénzintézetek felmondanák jelzálogos kölcsöneiket, s az ingatlanok eltolhatók lennének , a vidéki bankok a város kétharmadát zsebre vágnák s elvinnék. Persze a városházával együtt. Az ingatlanok értékét hihetetlen műárakra forszírozzák és nagyszabású adásvétel által nyereség czimán előállott különbözet s az átiratási alkuszdijjak a megvett ingatlan műleges értékét újra lényegesen emelik. A vétel-eladás által létrejött nagyzási mánia persze az építésben culminál. Mert ehhez sem kell pénz. A bérházak ilyformán olyan tulajdonosok kezébe kerülnek, kik csak névleges tulajdonosok. Beszedik a házbért, s befizetik a bankoknak amortisatióra. Azonban szeretnének mégis jövedelmet. S miután ma a nagyzási hóbort minden vasalt nadrágú kereskedő segédet is elért, kik valamennyien önállózítani óhajtják magukat, kapván portékát hitelbe quantum satis — és a háziurak mindezt összevetve mai napon Leblanc ur — fél fejjel alacsonyabb s vézna emberke volt — a hiúz ügyességével vetette magát a vetélytársra. Szemtől-szembe támadta meg, nem orozva s puszta kézzel. Előbb néhány szóval felvilágosította a tisztet a gyalázatról, a melyért most vérnek kell folynia ... aztán torkon ragadta őt. Az egész viadal csak pár pillanatig tartott s oly csöndben történt minden, hogy a házban senki sem hallotta . . . Mme Leblanc holtra rámülve és némán bámulta őket a szögletből. A tiszt Leblanc csapására elvesztette az egyensúlyt, hátrahanyatlott torkán, mint aczélkarmok, szorult a férj kicsiny, de rettenetes keze. A tiszt arcza egyszerre torzulni kezdett, még néhány pillanat . . . aztán élettelenül roskadt össze Leblanc kezei alatt. Az esküdtek, mint önök is tudják, felmentették Leblancot, akit a lapok hősként ünnepeltek. Nem gyilkosság volt az, hanem párbaj: a legbecsületesebb, legkomolyabb párbaj, melynek győztese a herókiás korok daliája gyanánt viselkedett. Ami mme Leblancot illeti, ő az izgalmak következtében hónapokig a legnagyobb fájdalmak közt szenvedett. Az a jelenet nagy hatással volt reá; férje, akit azelőtt jelentéktelennek, érdektelennek látott mindig, abban a nagy percben óriássá nőtt az ő szivében s azóta imádattal rajong a hőséért, aki szintén megbocsátotta neki a múltat.