Somogyi Hirlap, 1906. április (3. évfolyam, 75-98. szám)
1906-04-01 / 75. szám
s merjük a darabantok természetrajzát. De hogy a népjogok barátai ennek a nyílt törvényszegésnek ilyen nagyon megörüljenek, azt még nem hittük volna. Különben émelyeg a gyomrunk, ha erről a falkáról beszélni kell. Nincs is más mondanivalónk, nincs is más válaszunk, mint a megvetés és csak a megvetés magunkról. (Az uj negyedév küszöbén.) — Kaposvár és Somogymegye közönségéhez. — Kaposvár, március 31. Köszönettel kezdjük. Hálásan meg kell köszönünk a kaposvári és megyei közönség támogató bizalmát, mellyel uj erőre kapott lapunkat elhalzitotta. A vidéki zsurnalisztikában páratlan az a siker és érdeklődés, mely a lelkes és fáradhatatlan munkája nyomán fakadt. Mikor a hatalom durva erőszakkal üldözőbe vette a radikális ellenzéki sajtót, mikor az igazságnak bátor és megalkuvást nem ismerő hangját el akarta nyomni, a kaposvári és megyei közönség felismerte legszebb nemzeti ideálokért küzdő sajtó iránt tartozó kötelességét. A hatalom minden praktikája, gáncsvetése, anyagiakban gázoló erőszaka nem volt képes az ellenzéki sajtó erejét megtörni, ellenben minden ütés, melyet üldözőink ránk mértek, még jobban hozzá kovácsolta lapunkhoz a közönség szívét. Az idők örvendetes jele, hogy mikor a hatalom fékevesztett indulattal, tomboló dühhel támad reánk, írásunk tüzes hazafisága, lobogó magyar érzése, újabb és újabb elméket sodor a mi táborunkba. Erősen fejlődik olvasóink száma, de még ez nem elég. Azt akarjuk, hogy eszméink lángja mindenfelé gyújtson, azt akarjuk, hogy legjobb tudásunk szerint adott újságírói munkánk, minél szélesebb körben hevítse a lelkeket. Nehéz megpróbáltatásokon estünk keresztül, viseltük férfias büszkeséggel, nyugalommal, kitartással. Mit rejt számunkra a jövő, nem tudjuk, nem kutatjuk. De egyet tudunk és ez az, hogy valameddig a mi eszméinknek nyitvák a magyar szívek, valameddig igazságaink heve gyújt, ébreszt, serkent, aggódni, csüggedni nincs okunk. Mi, újságunk hasábjain kitárjuk szívünk forró hevületét, elménk ideális gondolatait, lelkünk igazságkereső vágyát, kitárjuk a magyar közönség érzületével közös cél édes hazánk függetlenségének ütött sebekkel bontott alkotmányának, szentségtelenül feldúlt államrendjének megszerzése végett. Tesszük ezt a mi körünkben a rendelkezésre álló becsületes fegyverek bátor harcával, döngetvén szekercénkkel egy átkot, pusztulást rejtő rendnek kapuit. Hogy ez a törekvésünk kellő sikerrel járjon, kérjük a nemzeti érzésben velünk közös nagyközönség támogatását. Kérjük olvassa, terjessze lapunkat, hogy írásunk fölemelje, egy közös táborba olvassza a szíveket. Azoknak az illusztris nevű nagy férfiaknak, akik már eddig a „Somogyi Hírlap“-ot és olvasóközönségét,, külön ami számunkra irt cikkeikkel megtisztelték a jövőre nézve is Ígéretét bírjuk, hogy lapunknak politikai cikkekkel diszt kölcsönöznek. A nevek mellé — mint cikkírók — a kaposvári és megyei exponált politikai egyéniségek előkelő csoportja sorakozik. Súlyt helyezünk hírszolgálatunk gazdaságára, érdekességére és megbízhatóságára s a tekintetben úgy távirati, mint vidéki és kaposvári hírszolgálatunkat a modern zsurnalisztika nívóján tartjuk. (Egy nagyjelentőségű uj vasútvonal Somogyban.) — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Kaposvár, március 31. Ma, midőn a szomorú politikai viszonyok lekötnek minden tevékenységet, letörnek csírájában minden közgazdasági vállalkozást, igaz örömmel adunk hírt a legcsekélyebb oly mozgalomról is, amely konkrét gazdasági célok megvalósítását tűzi maga elé. Ezúttal pedig nem is csekély dologról van szó. Egy új vasút építése iránt indult mozgalom, s alakul az érdekeltség, amely már az előmunkálati engedélyt is megkérte. A vasút pedig Kaposvárt direkte kötné össze Nagykanizsával úgy, hogy Kaposvárról kiindulva az államvasutak sínein haladna Kiskorpádig, innen saját vágányukon Nagybajom, Vése, Inke, Iharosberény, Somogyszentmiklós községek határain át érkeznek be Nagykanizsára. Mint látjuk a vasútnak csaknem egész vonala megyénkén futna át s bekapcsolná a vasút forgalomba az ettől eddig elzárt gazdag Nagybajom, Iháros vidékét, uj életet adva, uj fejlődést nyitva e községeknek, melyek közül Nagybajom óriási területével, mely csaknem egyenlő Kaposváréval, eddig alig tud boldogulni. — Segítene ama rég érzett bajunkon, hogy Zalával a legroszszabb összeköttetésünk van. Kanizsával, ezzel az óriási kereskedelemmel biró várossal egyszerre a legélénkebb forgalmat teremtené s kereskedőiknek, gazdáiknak megnyitaná az eddig elzárt Muraközt, amelynek híres, nagy vásárai, értékes lóanyaga, állatkereskedelme eddig igen is kiestek forgalmi körünkből. Hogy Kanizsa — amely már az utolsó harminc év alatt mit sem emelkedett — mit nyerne e vasúttal, nem is kell bőven fejtegetnünk. Ezt bizonnyal meg fogják érteni a kanizsaiak. Emellett pedig ez a vasúti terv aránylag könnyen ki is vihető. Gazdag, sűrűen lakott vidéket szeli át, amelyen az érdekeltség könnyen összehozható. Különösebb természeti akadályokat nem kell leküzdenie, amivel folyton ez építési tőke nem lenne túl nagy s csekély — tán 300,000—400,000 korona állami segéllyel a vasút kiépíthető. A terv tehát életrevaló, egészséges s szinte csoda, hogy eddig már meg nem valósittatott. Hozzáadva pedig a fentiekhez még azt, hogy a terv kivitele esetén az új vasút építése ismét ezer meg ezer szegény embernek ad munkát, csak kívánhatjuk, hogy a megindult mozgalom sikerre vezessen. Mindazon tisztelt előfizetőink számára, kik hátralékban vannak és kik lapunkra újból előfizetni óhajtanak, postautalványt mellékelünk és kérjük annak szíves felhasználását. Kaposvár—nagykanizsai vasút, a múltba és a csalódások keserűsége árad onnan felém, elborulok. Érzem, hogy nagy a veszteség, sokkal nagyobb, mint amennyit az én érzékeny szívem egykönnyen elbírhat; érzem, hogy amikor én rajongtam és hittem, akkor mások áprilist járattak velem sokszor, nagyon sokszor, gyermekes könnyelműséggel, lelketlen cynizmussal, vagy számító rideg észszel. És ahogyan áttekintek április elsején, érzem a szomorú zárszámadáson, megfogadom mindig erős elhatározással, hogy meg fogok változni, új életet kezdek. Leszek kalmár, aki vesz és elad és mindent igaz értéke szerint becsül meg; leszek hitetlen Tamás, aki kételkedik mindenben és mindenkiben. Leszek . . . így gondolkozom én reálisan, praktikusan, minden április elsején. Azután pár nap elteltével megint felülkerekedik a szivem az eszemen és folytatom ott, ahol elhagytam. Kezdem újra élülről. Vagyok, aki voltam: „április“ bolondja. „SOMOGYI HÍRLAP“ 1906 április 1. Pártoljuk a hazai ipart! 863 3—10 M / > n r r / Értesítjük a nagyérdemű közönséget, miszerint a szakmánkba vágó I fi lf\| M íj D C 0 TFQTNFDP összes magyar gyártmányú cikkeket állandóan raktáron tartjuk. L U W¥ ill U It Lu IluIVlliL»