Somogyi Hirlap, 1907. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-01 / 1. szám
55 az óriási utat. Ezeken már meglátszik, hogy állják szó nélkül a hajóhimbálást és úgy otthon vannak a hajón, hogy szerencse azoknak, kiknek társaságába szegődnek, mert egyrészt biztatják a többit, másrészt már tudja, hol és mit kell nekik megadni. Szinte jó volna, ha az élelmesség arra vinne néhányat, hogy beállna „felvilágosító“-nak, mint ahogyan az I. oszt. utasok rendelkezésére áll az „interjovet“, kit a hajószemélyzethez főleg az amerikai utasok elvárnak. Ezek t. i. a legkövetelőbbek s még angolokon is túltesznek, azonban megvan az a tulajdonságuk, hogy szó nélkül fizetnek akármennyit. Annyit el nem hallgathatok, hogy előre tájékozódnak és ami legdrágább, éppen csak az jó nekik. Természetesen rontják ezzel az utazó közönség érdekeit, főleg azokéit, akik nem a dollárok honából jönnek s innen van, hogy ilyen hajókat nem igen használnak a mi turistáink, kiknek van kedvük és módjuk első osztályon egy kis világot megismerni. Amerikában aztán kezdődik az élet új iskolája. Boldogok, kik úgy juthatnak át, hogy az egyesült államoktól előnyös feltételek melett kiadó földből szerezhetnek és folytatják a nemzedékektől átöröklött munkát, a földmvelést. Bár nagy feladat és a kezdet minden nehézségeivé kell megküzdeniök, míg az ősi, szűzi rögba annak első gyümölcsét élvezhetik, de mentsével súlyosabb sors jut azoknak, kik az ipar — főleg gyári munka — réván, hiszen Amerikában már mindent gyárilag készítenek,juthat kenyérkeresethez. A szabad Amerika igazán szabad. Ott rendőri jelentkezés, iparokmány, orvosi oklevél nem szükséges, kiki lehet amit akar, csak‘'találj . jön valakit, aki munkáját megfizeti. Ennek a körülménynek tudható be azon egészséges verseny, melynek folytán ma már a vezetők so*í.un vannak. Tehát dolgozni, munkálkodni kell, haaz anyagiakat meg akarja valaki szerezni. A runkát fiz?*!., meg odaát vfd., nálunk, hanem dolgozni is meg kell tan a a mi kivándorlóinknak dolgozni úgy, ahogy az amerikai szokott, ki a delet nem szenteli ebéd és pihenőre, mert nála az idő pénz. És ha ezt az emgedetlen munkásságot elsajátitotta valaki, egy mán bírtae van az • ciuidllíCiiciCiucii, iliCit nzcv'c./j iílusbvcsja vóit, amelylyel tanult amiből tisztességesen megél, ez áll a munkásra. Most még felhozom azt az eetel mey egy magyar festővel történt és amiből megítélhető, hogy a gyakorló amerikai munkaadó szive is helyén v áll. (Folyt. küv.) Előfizetési felhívás, 1907. január hó 1-én a „SOMOGYI HIRLAP“-ra uj előfizetést nyitunk. Kérjük mindazont. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, hogy az előfizetést minél előbb megújítani szíveskedjenek. Akik pedig előfizetési díjakkal is hátralékban volnának, a hátralékos díjak szíves beküldésére kérjük. Mai számunkhoz postautalványt mellékelünk szíves felhasználás végett. Lapunk előfizetési ára: Egy évre 16 — korona Félévre 8— „ Negyedévre 4 — Egy hónapra ISO ” ,S O M C h V 1 Gazdag ország és mégis szegény. Néhány szembetűnő példa. Magyarországon minden megterem, ami szemnek, szájnak kellemes. Jobb sehol sem terem a világon, — de ilyen s annyi jó sem sehol. S mégis itt minden drága s a szegény emberek — ennyi áruás közepett egy jó falatot sem ehetnek már. De mért? Mert nincs pénzük rá. Pénzünk meg nincs, mert az — a fér jelzett okok miatt — örökké kivándoró. Hogy tehát pézhez jussunk, mindazt, ami itt terem, külföldé küldjük, hogy viszont pénzt kapjunk, terményekért a külföldtől kapott pénzt meg ismét visszaküldjük a külföldnek részint dága iparcikkekért, részint az idegenben mintázó urak útján. Így hát nemcsak embere vándorolnak ki, nemcsak a milliók menne utánuk, de még a szemnek, szájnak kilemes élelmi cikkek is. Mindent, de mident csak a külföldnek nyújtunk, magunk meg számban apadunk, pénzben fogyunk is éhségben növekszünk. Ahelyett, hogy mi magunk élveznők pénzünket, magunk csinálnék iparcikkeinket s magunk ennek meg terményeinket, mindent idegeneknek juttatunk. — Egy érvágás még hagyján! Elbírná azt e gazdag föld. De mikor minden erőnkül felvágják s mindenünnen foly a vérünk, erőnk, javunk idegenbe, hogy is bírja ezt szegény országunk ?! Ipar kellene, hogy legyen a magyar népnek keresete s pénzünk ne menjen ki a külföldre idegen iparosok zsebébe. Iparhoz pedig tőke kell tőke, amely örömest bocsátkozik Hoxhana A józan ész azt mondaná, i Jfev mi magunk adjuk a tőkét. Mert van ám itt gazdag ur és főúr elég. Ámde mit látunk! Akinek itt óriási jövedelme van, az fölöslegét vagy elkölti külföldön, vagy pedig külföldi bankokba, papírokba helyezi. Viszont a külföldi tőkepénzesektől várjuk és kérjük, hogy ők fordítsák pénzüket a magyar ipar megteremtésére. — Amit magunk tudnánk elvégezni, azt idegenek által szeretnél elvégeztetni. S csakugyan akad is sok külfödi, aki itt vállalatot létesít. De ez nem lesz magyar. Az illető külföld tőkés még csak ide se látogat, még magar állampolgár se lesz, csak szeli a magyr kuponokat Berlinben és vágja zsebre a magyar osztalékokat Frankfurtban. Ide pedig rajonlai küld idegen tiszteket germanizálni. Isme csak kettős a veszteségünk. A külföldre távozott magyar úr révén külföldre kerül a magyar földmives nép munkájának gyümölcse, — a külföldről ide jött idegen vállalkozó révén meg szintén külföldre megy a magyar iparos nép munkájának gymölcse. — No hát mi csakugyan minden más nemzet számára dolgozunk, csak a magunk számára nem. 1 R L A ?* 1907. januá Gyilkos községi bíró. Megölte a szeretője férjét Ezt a szerelem teve . Nyílt titok volt, hogy Orosztony zalai közsé bírája Böcögő József szerelmi viszonyt folytatott Horváth Ferenc gazdaember feleségével, Lenkovics Lujzával. Csak a férj nem tudott a dologról, pedig már az orosztányverebek is csiripelték, hogy biró uram szeretőt tart. Végre azonban Horváth Ferenc is megsejtette a dolgot és jobban vigyázott az asszonyára. Nem sokáig gyakorolhatta azonban a felügyeletet, mert a féltékeny férj a tavasszal egyszerre eltűnt. Senki sem tudta hová lett, ki asszony azt mondta, hogy megszökött tőle. Valószínűleg Amerikába vitorlázott. Az orosztonyiak nem hitték a dolgot s aludt ember, aki azzal gyanúsította a bírót, hogy Horváthot eltette láb alól. A biró a rágalmazót fölelentette s azt meg is büntették Ettől fogva Böcögő és Horváthné nyugodtan éltek s valószínűleg soha sem derült volna ki sötét bűnük, ha el nem árulják magukat Nemrég egy ember látta, hogy Böcögő és szeretője egy gödröt ásnak a abba egy hullát temetnek el. Megindult a vizsgálat s kiderült, hogy Horváth Ferencet még a tavasszal meggyilkolták s a testét egy trágyadombba rejtették el, ahonnét végleges nyugalomba akarták helyezni, mert féltek, hogy a hó kimossa a hullát. Böcögőt és Horváthnét elfogták Elfogott betörők. Meghiúsult betörések Kaposváron. — ASomogyi Hírlap* tudósítójától. — Kaposvár, december 31. Valde Veia munkanélküli nnyogva segéd tegnapelőtt toloncúton érkezett Kaposvárra Loszli Ferenc és Fülöp Ferenc nevű két társával. — Valdet, mivel a közelmúltban a vasútállomáson elkövetett automata feltörésével alaposan gyanusittatott, a rendőrség fogva tartotta, másik két társát, illetve Loszli Ferencet szabadon bocsátotta. Fülöp Ferenc azonban a vonatnak a helybeli vasútállomásra történt érkezése alkalmával, a kocsiból kiugrott s nyomtalanul eltűnt. Valde Béla közben besúgta, hogy a vele érkezett két társa lopásból szándékozik magát fentartani, s először is a Szigetvári utcában szándékoznak betörést elkövetni . Valdét is felhívták, hogy legyen segítségükre a lopásnál. GOSTEIN BENEDEK ÉS FIAI • a raktáron levő összes áruinkat: fali- és inga órákat, ezüst evő- fejt ------------- „___ m eszközöket, kinaezüst dísztárgyakat, továbbá mindennemű arany- & S t.. „ , -77“7~ “sze.; " ora-«slete = I ===== és esist-ékszereket, ezüst sétabotokat ------------£ I . ? ^ ' po-ut^a a. szám. • mélyen leszállított áron árusítunk el. 1 I 7,-7, * p‘nzi:rotalil képitése ? okahogy ^ . Újévi ajándéktárgyak, erammoonok. I . ÜZLETÁTHELYEZÉS MIATT •