Somogyi Hirlap, 1907. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1907-03-01 / 50. szám
ICS(KI R. a G VETSZ SB (3 -II.)évfolyam.v . Kaposvár. Péntek, 1907 március 1. 50. szám. Előfizetési fi: Egy évre 10 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 1 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér. Tanítóknak: Egész évre 12 korona. — Egyesszem ára 4 fll. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesető: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. sz lvilitér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefonszáma S. március. Kaposvár, február 28. Még csak egy nap s ismét itt van a tavasznak első várva-várt hónapja „március idus"-ával. E pár szónak hallatára mindég határtalan lelkesedés fogja el a magyart. Ilyenkor legyen bármilyen nagy bánata, a szemei felragyognak. Mert nagy ünnepévé lett március idusa a magyar nemzetnek ! Természetes, hogy nemzetünknek ebbéli lelkes állapota nem marad meg a puszta hangulatnál. A lelkes hangulat csak erős indító erő arra, hogy Magyarország minden vidékén széles körű mozgalom keletkezzék, melynek célja 1848. március 15. napjának évfordulóját mentül szebb ünneppé varázsolni. S ha valaha nagy oka volt igazi ünneppé avatni a magyar nemzetnek március idusát, kiváltképpen oka van rá közéletünk mostani körülményei között. Most amikor nagy idők küszöbén, a nemzetünk újra való megszervezésére irányuló hatalmas nemzeti munka kezdőpontjánál vagyunk. Amikor hozzákezdeni akarunk alkotmányunk megrongált várának renoválásához. Amikor magyar nemzeti kultúrának akarjuk évszázakra szóló templomait felépíteni. Amikor megteremteni kívánjuk a magyar nemzeti közgazdaságot. Amikor végre valahára megvalósítani akarjuk, oly sok szenvedés és küzködés után, a magyar nemzeti politika mindenkori célját , a hatalmas, független, művelt és gazdag Magyarországot. Ilyen nagy feladatok előtt állva valóban nagy szükség van oly nemzeti ünnepekre, aminő március idusán szokott a hazában, már több mint félszáz esztendő óta lejátszódni. Mert az ilyen ünnepek magasztos hangulatából és a rajtuk hallott emlékezésből meríthetünk hatványozott erőt, ernyedetlen hatalmat és megtörhetetlen erőt a nagy nemzeti munka, Magyarország világtörténeti hivatásának méltó teljesítésére. Az ily ünnepségnek tiszta légkörében láthajuk meg kellő világításban, hogy mi a nemzetnek a szabadság, hogy a szabad intézmények áldásos működésének mennyire elengedhetlen kelléke a testvéries együttműködés. Pedig most, amikor a lelketlen önzés és a semmiféle korlátot nem ismerő alacsony hiúság valóságos korcsmái dulakodásra akarja változtatni a közéleti tevékenységet, bizony nagy szükség van az ily tanulságok hirdetésére. Tehát ha eddig valamikor, úgy különösen most legyen azon a magyar nemzet hivatalos világa és valamennyi társadalmi szervezete, hogy az idei március idusa eddig soha nem látott fénnyel és gazdag tartalommal vonuljon el Magyarország hegyes-völgyes virányain. Legyen rajta egész Somogy vármegye, hogy minden községében ünnepet üljenek, legyen rajta a város, hogy apraja-nagyja, szervezetei alkalmat találjanak a méltó ünneplésre. Ünnepeljen a család, ünnepeljenek a hivatalok, a műhelyek, az iskolák, ünnepeljen az egész társadalom, ha nem hangos szóval, legalább tettekkel és elmélkedéssel, visszapillantással a múltak dicsőségére. A népjogok kivívásának első nagy hullámverését, a sajtó és szólásszabadságnak vértelen kivívását ünnepeljük, tegyük nagygyá, dicsővé ezt a napot, ahogy a hozzáfűzött érzelmek megilletik. Die Magyaren. Osztrák lap piszkolódása. — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Jelenik meg Bécsben egy újság, melynek ez a címe: Gross-Österreich. Ez a lap valamennyi hasábját magyarellenes piszkolódással tölti meg. Féktelenül izgat Magyarország ellen és majdnem mindegyik mondatát azzal végzi, hogy be kell rukkolni Magyarországba és rendet kell ott csinálni. Legutóbbi számának első cikkében ezt írja többek között: „A mi német nemzeteink arról vitatkoznak, hogy a Cilisben élő néhány ezer német kívánja-e jogát, vagy sem. De arról, hogy Magyarországon több millió németet üldöznek, ütnek, vernek és kiforgatják őket nacionáléjukból, erről egy szót sem szólanak. És az ilyen hazaáruló, alávaló politika meri magát német politikának nevezni! . . . A liberális nevéhez fűződik ezen gyalázatosság. Ők egyeztek bele először a dualizmusba, a bécsi politikának e szerencsétlen baklövésébe. A birodalomnak e kettészakadását csak még élesebbé teszik a német nemzetiek, amikor a Polónyi-banda felé közelednek. Bezzeg Németország megvédelmezia pozícióját Pozenben, míg a mi képviselőink még Galíciát is odaadják a magyaroknak. Dalmáciát és Bukovinát már odakínálták nekik és csak tőlük függ, mikor teszik rá a kezüket. És, ha még reménység lenne arra, hogy ennek a politikának valami eredménye lesz. De nem lesz, mert nem lesz, mert nem lehet. Magyarországnak Ausztriától való elszakadása lehetetlenség. Mert azt egy Habsburg nem fogja tűrni — míg fegyveres erő a kezében lesz — hogy Magyarország elszakadjon Magyarországtól. Tisztán észre lehetett ezt venni a múlt esztendőben. Úgy tetszett, hogy a magyarok mindent is megkapnak, amit akarnak. És mégse kaptak semmit. A magyar vezényszóból semmi se lett. Ferenc József, bár ha öreg és nyugalomra vágyik, visszautasította a magyarok követelését.“ Ugyancsak ez a lap közli azt a levelet, amelyet Zágrábból küldtek neki. „Felesleges arról vitatkozni, hogy a Frank-párt, vagy a nemzeti párt maradéka, vagy pedig egy pár elkeseredett politikus képes lenne-e a horvát politikai életet újjászervezni. Tény, hogy ma Horvátországban teljes anarkia uralkodik. Nincs sem szellemi, sem erkölcsi, sem vallási vezetőség. Itt egyetlen férfi sem érvényesülhet, még a legkiválóbb férfi is elvesztené a harcot. Csak egy kivezető út van. Horvátországban ismét fel kell állítani a császárságot. De nem jogi változtatásokkal, hanem egy főherceg jelenlétével. A horvátok előtt nagyon kedvelt Salvator főherceget kell visszahelyezni, akit a magyarok és Khuen intrikái miatt helyeztek el Zágrábból. — A horvát világnak ismét kell szellemi és társadalmi központtal bírnia. Gondoskodjék tehát, hogy a főherceget ismét visszakapjuk. Akkor majd újra feléled a monarkia-szeretet, amely ma egészen megszűnt.“ Nem volna-e helyénvaló, ha ettől az őrjöngő újságtól megvonnák a postaszállitás jogát Magyarország területére ? Tarka levelek. A kaposvári állatsereglet. — Díszpéldányok. — Nagy a sírás-rivás, bömbölés, nyávogás és erős a fogak csikorgatása a budapesti állatkert tiszteletre és tisztántartásra méltó tagjai között. Óh jaj, hogy is ne, amikor föloszlatták az állatkertet, ezt a szabadalmazott bűzfészket. Az állatok díszpéldányának toborzása alkalmával szolgálatot vélünk teljesíteni Budapest fővárosnak, ha fölhívjuk figyelmét a kaposvári kétlábúak állatseregletére. Szebb majmokat az afrikai őserdő se produkál, mint amilyenek Kaposváron találhatók. Ezek bolondulásig utánoznak mindent, persze ész nélkül. Ezek a majmok láttak valahol vízvezetéket bevezetni, bevezették itt is, de a világért se használják, úgy, amint a józan ész diktálja. Ezek a majmok utánozzák a