Somogyi Hirlap, 1907. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1907-04-03 / 76. szám
Magyar vezényszó. Kaposvár, április 2. Meglepő hír két szárnyra. Az ellenőrizhetetlen híradás nem kevesebbet jelent, mint hogy a király nem ellenzi többé a magyar nemzet ama jogos kívánságának teljesítését, hogy a magyar ezredeknek a magyar vezényszó megadassák. Természetesen minden magyar ember hő lélekkel óhajtja, hogy igazat mondjon a bécsi híradás. De még természetesebb, ha a kétkedésnek bizonyos nemével tekintünk a hit felé. Annyi csalódás ért már bennünket, annyi reménykedés hiúsult meg, hogy csökkent a hagyományos magyar bizakodásunk is és nem hiszünk a bécsi körök hirtelen Pálfordulásában De minden skepticismusnak dacára nem zárkózhatunk el annak a megállapításától, hogy nem lehetetlen az, amit a bécsi híradás jelent. Bármennyire is megtanítottak bennünket a múltak eseményei, hogy ne bizakodjunk azoknak jóakaratában, akik jogos és törvényes kívánságaink ellen hangolják a magyar királyt, — mégis hinnünk kell, ha nem is jóakaratukban, de józan gondolkodásukban. Ha osztrák miniszterek és közös tábornokok is azok, kik katonai kérdésekben a király oldala mellett állanak, lehetetlen, hogy az annyiszor fülökbe harsogott kívánságok fel ne ébresztették légyen gondolkodási képességüket. És mihelyt tudnak és akarnak gondolkodni ezek a jó urak, akkor a magyar vezényszó nem lesz tömjénfüst számukra, amelytől őrizkedniük kell. Ha gondolkodni tudnak és akarnak, át kell látniok, hogy nincsen abban a hadseregre nézve semmi veszély, ha a magyar legénynek magyarul kiáltják a „rechts schau“-t vagy a „niederst. Katonai szempontból sem lehet az fontos, hogy rechts schaut kiáltanak-e, csupán csak az lehet fontos, hogy a katonaság pontosan és figyelmesen csinálja meg, amit vezényelnek neki. Azután meg annyi ember között, ha mindjárt osztrákok is azok, lehetetlen, hogy ne volna egyetlen ember, ki át ne látná azt az igazságot, hogy „Páris megér egy misét.“ Ami magyarra téve annyit jelent, hogy a magyarság áldozatkészsége, a hadseregért hozott és minden esztendőben újból meg újból igénybe vett áldozatai megérik azt, hogy a katonai copfból lenyiszentsenek egy parányit. Nem valószínű ugyan, de éppen nem lehetetlen, hogy egy álmatlanul eltöltött éjszakán ilyesmin gondolkodott el egy podagráf osztrák tábornok és az sem lehetetlen, hogy reggelre kelve eszébe ötlött, hogy ő kivételesen okosan és logikusan gondolkodott. Sőt még azt sem tartjuk absurdumnak, hogy a gondolatait közölte a kamerádokkal, akik között, ha nincs is valami nagy becsülete náluk a józan és okos gondolatoknak, talán akadt egy néhány aki belátta, hogy nem is lesz olyan nagy baj abból, ha teljesül is a rebellis magyarok jogos baja. Ámbár hitetlen korunk nem igen bízik az ilyen csőd .A.ban, mégsem tartjuk teljesen lehetetlennek, hogy a bécsi „illetékes körök is átlátták, hogy botorság az egységes magyar vezényszó haszontalan fantomjáért feláldozni a hadsereget. Nem lehetetlen tehát, hogy a magyar vezényszó nemsokára megörvendezteti azt a sok millió embert, mely annak megadását annyi esztendő óta fanatikus és törhetetlen lelkesedéssel várja. És ha nem is lett meg ez az óhajtott húsvéti ajándékunk, ha a magyar vezényszó iránti kívánság benne él a lelkekben, azt a napirendről többé levenni nem lehet. A nemzet azzal az eltökélt elhatározással óhajtja a magyar vezényszót, hogy inkább összeomlani engedi az egész hadseregét, de nyelvéhez való jussáról le nem mond. Egy nemzet óhaja ellen pedig meddő törekvés harcolni. A magyar vezényszónak tehát előbb-utóbb meg kell valósulnia, helyzetben lesz, hogy egy-két nagyfontosságú javaslatot előterjeszthessen. A közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztésénél tudvalevőleg nehézségek merültek fel egy-két részletkérdésre nézve. De ezek a nehézségek remélhetőleg mihamarabb eloszlathatók lesznek s így a javaslatot pár hét múlva már valószínűleg a Ház elé terjeszthetik. A hatásköri összeütközés dolgában nincs semmi akadály. Egy új állambíróság szervezését önálló törvénybe foglalva terjeszti be a belügyminiszter együttesen az előbb említett javaslattal. A harmadik volna a kúriai bíráskodás meghosszabbítása. Ez a három javaslat lenne az alkotmánybiztosítékok közül az első sorozat, amely már most tavaszszal a képviselőházban tárgyalásra kerülhet. A többi javaslat az őszi ciklusra maradna, s az általános választói jogról szóló javaslat is csak őszszel vétetnék előadói munkálatba, miután a kellő anyag feldolgozása sok időt vesz igénybe A többi tárca köréből szintén már most várhatók előterjesztések. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a munkásházakról és a cselédrendtartásról szóló javaslatokat terjeszti legközelebb elő. Günther Antal igazságügyminiszter pedig a sajtóügy rendezése tárgyában megígért ankétjét tartja meg pár hét múlva. A kivándorlás dolgában szintén rövid időn belül meg fogják tartatni az ígért szakértekezletet. POLITIKAI WTAPILAP: XIVfizetőSi Bifify évre 18 korona, fél évre 8 koros^j~egyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér, dll Tanítóknak : Egész évra 12 korona. — Egyes szám ára 4 fill. Szerkesztőség ée kiadóhivatal: Korona utca 1. as. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Nyilttér soronkint 50 fillér. Mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint ........ 40 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja ... 5 korona. A kormány programmja. (A legújabb politikai hírek.) — Telefonjelentés. — A koalíciós pártok holnap, április 3-án, szerdán este hat órakor közös értekezletet tartanak. Ekkor a nem állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalják, amelyet a képviselőházban a nemzetiségiek meg fognak obstruálni. — Iskolai javaslat elintézése után Andrássy Gyula gróf belügyminiszter valószínűleg már abban a A kivándorlás Somogyban. Szomorú adatok. A legszomorubb témák egyike, amidőn [a Magyarországi kivándorlással kell foglalkozni. Ahelyett, hogy örömmel jelenthetnénk, hogy a kivándorlás szünőfélben van, az fokozatosan nagyobb arányokat ölt, évről-évre tömegesen veszik az ország lakói kezükbe a vándorbotot, hogy szerencsét próbáljanak abban a tévesen tejjel-mézzel folyó Kánaánnak hirdetett világrészben. A kivándorlást hivatásosan azzal foglalkozó egyének, ügynökök készítik elő. Mézes-mázos ígéretekkel csábítják a tudatlan népet, hogy a másik világrészbe hajózzon át, ahol a munkabér nagyobb s ahol a keresményből még félre is tehet. A földműves nép persze lépre megy, pénzzé teszi mindenét, hogy megválthassa hajójegyét és némi garasa a partraszállás alkalmával is legyen. Az a munkás ember, az ő hiszékenységével nem tudja felfogni azt, hogy a kivándorlási ügynökök minden ember után nagy províziót vágnak zsebre, lassan kint az ő révükön meggazdagodnak, míg a kivándorló tönkremegy. Újabban a kivándorlás már Románia felé is nagy arányokban emelkedik, ahol állító-