Somogyi Hirlap, 1909. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-01 / 1. szám
/ / / •* ~ („NÉPJOG“) A SOMOGYMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. („NÉPJOG“) VI. évfolyam. Kaposvár. Péntek, 1909. január 1.1. szám. Bárz évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre elenzetesi korona, egy hóra 1 korona 60 fillér. --------------— Ülj . — Tanítóknak: Égész évre 12 korona. Egyes szem ára 4 fill. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona utca 7. szám. Nyilttér, mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint.....................................................................50 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések díja - - 6 korona. Az uj esztendő problémái. A Somogyi Hírlap számára írta: Burgyán Aladár, országgyűlési képviselő. Az uj esztendő nagy problémák előtt állva találta a magyar nemzetet. Mintha csak közjogi és közgazdasági életünknek egy új korszaka következnék, — olyan eseményekkel terhes az egész politikai láthatár. Az a kibontakozás, amelyet 1906. tavaszán kényszerűségből fogadott el, mint megváltozhatatlan kész tényt, a magyar nemzet, — csak bizonytalan, ideiglenes állapotot teremtett meg, melytől korszakalkotó munkát senki sem várt és senki nem is remélhetett. Csupa függő kérdések, — az útból félre tolva; ezek jellemezték az akkori kibontakozást; pedig mindenki tudta már akkor, hogy eze. .ÍKi, . -i- 1 % • "4 1 utóbb, így vagy amúgy, — de feltétlenül meg kell oldania a nemzetnek, ha végleges és békés állapotokat akar teremteni. Az ideiglenes kibontakozás feltételeiből kivették szándékosan a katonai kérdéseket — s a végleges kibontakozás elsősorban megoldandó feladatai éppen a katonai kérdések lesznek . Beszélhetnek az osztrák, elfogult politikai körök Lueger úrral egyetemben, amit nekik tetszik: a katonai kérdések küszöbön levő megoldása mégis csak a magyar nemzet és királya között elintézendő olyan ügy, amihez Ausztriának éppen semmi köze nincsen. Azzal már régen tisztában lehet Ausztria is, a legfőbb hadúr is, hogy az osztrák és magyar, az úgynevezett közös hadseregnek további fejlesztésébe, Magyarország csak az esetben hajlandó belemenni, ha ennek a hadseregnek magyar jellege, a szolgáltatások arányában érvényesülni tud és ennek az érvényesülésnek nincsen semmi akadálya. Ha a mutatkozó jelek nem csalnak, megoldás előtt áll ez a kérdés, még edig már a közeljövőben elsv álapkodv.. .logja képezni a végleges kibontakozásnak, mely létre fog jönni a nemzet és királya között. A másik függő kérdés, amelynek kielégítő megoldása egyik előfeltételét képezi a végleges kibontakozásnak — a bankkérdés, amely aktuálissá csak ebben az új esztendőben válott. * Még abban az időben, amikor az alkotmányellenes és törvénytelen darabont kormány ülte itt orgiáit, szállóigévé vált Magyarországon, hogy a király gazdasági kérdésekben szabad kezet enged a jövendő kormánynak. De ha a király nem is tett volna ilyen kijelentéseket, Magyarország szabad elhatározását úgy a bank, mint egyéb gazdasági kérdésekben tételes törvények biztosítják. Már nem hónapok, csupán csak hetek választják el a nemzetet attól az időponttól, amikor a bank kérdése is megfelelő megoldást fog találni úgy, hogy Magyarország egy nagy lépéssel előre fog haladni egyik legfontosabb gazdasági önállósága Az a negyvenéves az önálló magyar nő kérdését annyi éver nyűgözve tudta tartóban van és az érdek káin a kishitű, egyes körű felfogáson mi máskodni fog az élni akaró nemzet, akadályt nem ismerő, minden áldozatra kész energiája 1 Szekundor báróné. — A „Somogyi Hírlap” eredeti tárcája. — Irta: Haraszthyné Szederkényi Anikó. Szekunder báróék — mi így nevezzük őket — a falu közepén laktak. Csodálatos történeteket beszéltünk róluk egymásnak. Minden érdekelt bennünket, ami hozzájuk tartozott, övéké volt. Mikor estefelé megszólalt a nagyharang és napáldoztával kolompolva, csengőzve megjött a finom friss tejszagú csorda a mezőről, mi gyerekhad, egész a faluig mentünk a „báróbika“ elé. Borzasztó féltünk tőle, de azért minden nap megvártuk. Ünnepélyes, tisztelő pillantásokat vetettünk felé, mutattuk egymásnak: — Nézd „báróbika“. Apró összeesküvéseket szőttünk, megszöktünk otthonról. Tocsogva, pacskolva, kaszálva mentünk a patakban egész a kastélyig. Lélegzetvisszafojtva kapaszkodtunk föl a kerítésre és leskelődtünk. Egy-egy agár felénk csaholt. — Nézd, „bárókutya“. — Nézd, a patak ott folyik tovább a virágágyak közt. Sokáig irigykedve bámultuk az ismerős, langyos hullámokat, amelyek ezüstösebben folydogáltak tova a park széleslevelű, óriás palántjai alatt. Nem láttunk egy élő lelket sem, majd meghaltunk azért, hogy a bárókisasszonyt szemtől-szembe láthassuk. Erről a bárókisasszonyról keringtek mi köztünk a legcsudálatosabb regék. — Te, Cigány, az anyja kocsisné volt a Szekunder báró anyjánál. Aztán a báró elvette, úgy vette el, mint a Krajnák János a Kisács Zsuzsit, csak úgy. . . Aztán az öreg báróné elkergette őket. Aztán ők elszöktek Bécsbe. — Aztán ott lett neki két kis fia. Tiszta szinaranyból van a haja mind a kettőnek. Aztán mikor meglátta őket az a vén boszorkány báróné, hát keblére ölelte, úgy odavót a szépségüktől. — Neked ki mondta ? — A Julcsa. Annak az apja igáskocsis vót az udvarban. — Látta ? — Látta. Aranbul van a foga. — Aranbul? — Mikor eszik, akkor kiveszi. — Szól az emberekhez ? — A nem szól. Nem gyön le a torombul. — Torombul? — Bizony. Ott lakik. Látod, abba a toromba van néki a szobája. A másikba meg a bárónak. Oszt egész nap ott vannak, csak mikor a holdvilág feljön, akkor mennek ki a patakpartra. Ott műrödnek benne. — Kczczaka ? — Bizony, mert a bárókisasszony tündér. Az aranyfogatot tündérektől vette neki a báró, oszt ő is tündér. — Oszt olyan szép ? ! — Olyan. Hangok hallatszottak a parkból. Összekuporodtunk és szívdobogva vártuk. Színes, pompás selymek villantak meg a bokrok közt. Ijedten ugráltak lefelé a kerítésről és futottunk, hogy a lélegzetünk is elakadt. — Láttad ? — kérdezte egyik a másikától. — Jaj, én . . . én . . . láttam, hogy a cipője is aran. Aznap éjjel álmomban tündérek és menybéli angyalok közben táncoltak előttem és ezt énekelték: Tan, tan, tanterin, Zinc, bűne, kárberin, Kárberike, bornyerstike Princ! A Szekunder bárókisasszony a körben forgott és hosszú aranyhaja úszott utána. Én ám fiú voltam álmomban, közéjük rontottam és nagyon meghúztam azt a szép haját. Nagyot visított, mire fölébredtem. Kinyitottam a szemem és a sötétben nyitott szemmel újra láttam a Szekundor kisasszonyt. Meglöktem Fruzsinka húgomat, aki mellettem aludt. Fölébredt. — Megmondom mamának, hogy sohasem hagysz aludni. — Te, álmodd te? — Azér se álmodok. — Én álmodok. — Mit? — Én a Szekundor bárókisasszonyt láttam, oszt én fiú vólam. — Szép, szégyelheted magad. Majd meg Mai számunk 8 oldalra terjed.