Somogyi Hirlap, 1909. november (6. évfolyam, 250-273. szám)

1909-11-03 / 250. szám

­­ ségi viszályok, hogy a dinasztiának múlha­tatlan szüksége van a magyar békére, sőt ezt egyenesen az osztrákok testén keresztül kell megkötnie. Maga a terv sokkal konkré­­tebb és nem jelent kevesebbet, minthogy egy csapásra sikerült megtalálni a nyitját a bank kérdésének, a koalíció föntartásának és a végkép elmérgesedett helyzetet visszate­relni oda, ahol egy esztendővel ezelőtt volt. Operettbe való volna az egész dolog, ha nem lenne olyan óriási a hordereje. A leg­jobb forrásból, ahol az eszme született és megérett, kaptuk a következő, méltán föl­­tö­nést keltő információt: — Vissza kell menni a válság gyöke­réig. Mikor a bankkérdés aktuális lett, a Wekerle- kormány teljes egyetértéssel a kartellbank álláspontjára helyezkedett és az egyes pártok is határozatilag kötötték le magukat a kartellbank mellé. Maga a függetlenségi párt is föntartás nélkül el­fogadta ezt átmeneti vívmánynak. De az osztrák kormány megbuktatta a kolíció szolidaritását. A korona azt mondta, ha Ausztria nem tesz ellene kifogást, ő nem ellenzi. A Bienert-kabinet azonban a kar­­tellbank tervét kereken elutasította. Most ez a kabinet lejtőre jutott. Napjai meg­vannak számlálva. A nemzetiségi kérdést nem tudja megoldani és távozni kell he­lyéről. De bukása a magyar válsággal is összefügg. A korona most utólag helyte­leníti, hogy a Bienerth-kormány rideg magatartásával megakadályozta a bank­kérdés békés megoldását és így hozzájá­rult a válság kiélesítéséhez. Hibáját utód­jának kell jóvá tenni. Az uralkodó, aki mindenáron a koalíció föntartását óhajtja, Wekerle közbenjárására, azzal a kikö­téssel fogja kinevezni az új osztrák kor­mányt, hogy vállalnia kell a kartellban­­kot és a magyar kormányt támogatnia kell a bankkérdés békés megoldásában. Mihelyest pedig ez bekövetkezik, mint egy varázsütésre meg van oldva a válság, a bankkérdés, össze van koronálva a koalícióval és nem térhet ki többé az elől, hogy a paktumban vállalt kötelezettségét, a választói reformot megalkossa. Ez a haditerv a bomba, mely már a legköze­lebbi időben föl fog robbanni. A megol­­d­dást egyelőre azért halogatják, mert be kell várni az osztrák viszonyok kialakulá­sát. Aztán gyorsan megindulnak a tár­gyalások és hamarosan ki fog derülni, hogy Bienerth utódjának csakugyan csá­szári utasítása van a kartellbank akcep­tálására. Az osztrákok meg fognak pukkadni, mert hasra kell vágódniok a magyar kö­vetelések előtt és amiben hónapok óta senki nem mert hinni: megmarad a kor­mány úgy, ahogy van, a koalíció úgy, ahogy van s egyetlen kő nem mozdul el a helyéről. — A vásári helypénzszedések körül elő­forduló visszaélések megszüntetésére vonat­kozó indítványt a Kér. és Iparkamara köz­gyűlése egyhangúlag elfogadta. — A kama­rának Grünhut Rezső, mint indítványozóhoz intézett soraiból kitűnik, hogy átiratot inté­zett már Baranya-, Somogy- és Zolna-me­gyék alispáni hivatalaihoz, hogy a jelzett in­tézkedések és szabályrendeletek pontosan betartassanak. — Reméljük, hogy a vásáro­kat látogató iparos és kereskedőink ezentúl meglesznek kimérve a káros visszaélésektől. .SOMOGYI HÍRLAP- 1909. november 3 A betörők atyamestere. Letartóztattak egy huszonnégyszeres betörőt. Hihetetlen bünkrónika. Kaposvár, november 2. (A Somogyi Hírlap tudó­sitójától.) Ritka jó fogást csinált a csendőrség. Letartóztatott egy fiatalembert, aki a csendőrök előtt tör­tént kihallgatása alkalmával 24 betöréses lopás és egyéb gazságok szerzőségét vál­lalta el. A nagysiilla betörő hihetetlen ci­nizmussal adta elő bűneit, amelyekkel öt vármegye : Somogy—Tolna—Vas és Győr­­megye köz­ös vagyonbiztonságát veszélyez­tette. Egynémely esetben azt sem tudta mi­lyen községben és kinél követett el betörést s igy a csendőrségnek még sok munkát fog adni a monstre betörő múltjának teljes fel­derítése. Az esetről érdi tudósítónk a következőket jelenti: A csendőrök a minap elfogtak egy ci­gánykaravánt, amelynél több értékes tárgy volt s ami gyanúsnak tűnt fel a csendőrök előtt. Azonnal vallatóra fogták a cigányokat, akik előadták, hogy azt Preszkár Flórián diósdi lakos adta át nekik értékesítés végett. A csendőrök a cigányok vallomása után elmentek Diósdra annál is inkább, mivel kitűnt, a gyanús holmik egy elkövetett rab­lásból származtak. Diósd községben meg is találták Preszkár Flórián 24 éves mechanikust, aki otthon tar­tózkodott az apja házában. A csendőrök a fiatalembert azonnal vallatóra fogták. Presz­kár csakhamar bevallotta, hogy a nagytété­nyi rablást ő követte el, sőt ezenkívül még huszonhárom másik a Dunántúlon elkövetett rablást is beismert. A megrögzött fiatalember mosolyogva adta elő, hogy ez év julius elsején szabadult ki a soproni fegyházból, ahol egy régebbi bű­néért volt bezárva s azóta egymás után kö­vette el a betöréseket. Julius 29 én Fischer Gyula érdi tanítónál tört be s az ott talált kevés értékesíthető holmival fölutazott Budapestre. Túladott a lopott holmin s az árán betörő szerszámo­kat vett. Majd ismét visszament s hogy esz­közeit kipróbálja, feltört hat présházat. Minthogy a szerszámok kitünően beváltak, útnak indult. Első stációja Hidvég volt. Dél­után 4 órakor érkezett a községbe s első dolga az volt, hogy a Szent Antal szobor előtti perselyt leszakította s tartalmát, 96 ko­ronát ellopta. Ugyanazon éjjel pedig a templomot rabolta ki. A templom közvetlen közelében álló Mária-szobron fölmászott a templom ablakáig és azon át beugrott a templomba. Szerencsétlenségére az ablak alatt levő padokra esett és úgy összetörte magát, hogy elvesztette eszméletét. Már vi­lágosodni kezdett, mikor magához tért. Nem sokáig késlekedett, feltörte az oltárt, a szent­­ségtartót, több aranykelyhet és más tem­plomi kincseket összeszedte és az ajtón ke­resztül elosont. A templomi kincsek egy ré­szét, miután nehéz lett volna magával vinni, elásta a község határában. A legközelebbi vasúti állomáson aztán vonatra ült és Vasvárra utazott. A község­hez tartozó Major pusztán egy szénapajtában betegen feküdt három napig. A pajta gaz­dája kikergette onnan s azért fölgyujtotta a házát. Innen Szekszárdra tette át működése székhelyét. Itt olvasta, hogy körözik és le van irva ruházata. Betört tehát egy lakásba s az onnan lopott ruhákba öltözve, Kissze­­nyérre ment, ahol szintén követett el be­törést. Mozsény (Tolnamegye) községben egy vagyonos sváb lakását törte föl s onnan 3500 koronát vitt el. Ezúttal rajta vesztett a dolgon. A károsultnak gyanúja volt rá s mi­kor a faluvégi korcsmában gyanútlanul bo­­rozgatott, két társával rátámadt, elvette tőle a pénzt és alaposan összeverték. A verés fáradalmait Étén heverte ki s ott is „dolgozott“ egy ideig mintegy 11 betö­rést követve el. Pápán kétszer tört be és a lopott holmi egy részét a városon kivül elásta. Huszonnégyre szaporította bűntettei szá­mát, míg végre a cigányok a csendőröket nyomra vezették. Preszkár Flóriánt a csendőrök letartóztat­ták és beszállították az ügyészség fogházába. Huszártisztből csavargó kolduló főhadnagy. Hálás téma a novelláim uraknak. Kaposvár, november 2. (A Somogyi Hírlap tudósitójától.) Faragó Péter királyhalmi gazdálkodó a napokban panaszt tett a csendőrségen, hogy háza kö­rül napról-napra egy rongyos, éhes ember ólálkodik s örökké koldul a házbeliektől. A rejtélyes koldus magaviselete, arckifeje­zése, minden mozdulata arra vall, hogy őrült. Salzer csendőrmester embereivel rögtön kivonult a helyszínére s a koldust Greffen­­berg Rezső személyében előállította. Az elő­állított ruhája fakó rongyokban lógott le mezítelen testéről, inge, cipője nem volt, testét valósággal belepték a férgek. Bent a csendőrszobában a koldus elmondta élete történetét, mely olyan tarka, olyan titokza­tos, hogy a riporter tolláról szinte átkiván­­kozik a regényíróéra. Gräffenberg Rezső huszárfőhadnagy volt, Szabadkán született. Mikor a csendőrőrmes­ter azt kérdezte tőle, hogy miképen zülhetett le annyira, a volt huszártiszt gőgösen föl­­feszítette a nyakát, összeszorította ajkait s egy szót sem szólt. Valami rettentő, néma tragédia rejtőzhetik ez ember múltjában. A kihallgatás vége felé Graffenberg el­kezdett hebegni, különös, furcsa mozdulato­kat tett, elkezdte fintorgatni az arcát, bárki rögtön kitalálhatja, hogy őrült, s hogy ro­hamai vannak. A kihallgatás után a csendőrőrmester rög­tön intézkedett, hogy az­­elmeháborodott volt huszártisztet illetőségi helyére szállítsák. Greffenberg Rezső neve nem ismeretlen. A teljes neve Greffenbergi Niezner Rudolf, aki sok esztendőn át volt a szegényház la­kója. Tavaly lett híressé a neve, amikor csa­vargásért először letartóztatták. A „Somogyi Hírlap“ szer­kesztőségének és kiadóhiva­talának telefon­száma: 5.

Next