Somogyi Hirlap, 1914. február (11. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
Vasárnap XI. évfolyam, 26. saáa Kapasvár, 1914 február 1 POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: REÉZ PÁL Elifizetési Egy évre 10 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hónapra 1 korona 50 fillér. — Együ izom éra fillér. Tanítóknak: Egész évre 11 korona, bejelenik hétfő kivételével minden nap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utoa 7. isim Nyilttér, reklámközlemények, vigalmi kamutatások aoronklnt....00 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja.........................................5 korona Kaposvár önálló választókerületj választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslat az országgyűlés előtt 435 választókerület az országban Budapest, január 31. A belügyminiszter ma terjesztette a Ház elé a választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslatot. Az új törvény Somogy vármegyének az eddigi nyolc választókerület helyett kilenc kerületet biztosít, ami azt jelenti, hogy Kaposvár önálló választókerületté alakul át. Budapest, január 31. Sándor János belügyminiszter ma nyújtotta be a képviselőházban a választókerületek számának és székhelyeinek megállapításáról szóló törvényjavaslatot, mely junkumban van a választójogról szóló, a múlt évben szentesített törvénnyel, amennyiben ez a törvény a kerületi beosztás életbeléptetése után lép hatályba. A ma benyújtott törvényjavaslat a magyar országgyűlés számára (a horvát képviselők csoportján kívül!) 435 választókerületet állapít meg, amely szám 22-vel nagyobb az eddiginél. A többlet különösen a városok és a gazdasági és kulturális fejlődés szempontjából előrehaladottabb vidékek javára esik. A városi jellegű kerületek száma 8- ről 101-re emelkedik s ez az emelkedés annál teljesebben érvényesül a fejlődő városok javára, mert míg a javaslat egyfelől szaporítja a fejlődő városi élet gócpontjain a kerületeket, több olyan kis városnak eddigi képviselőküldési jogát szünteti meg, amelynek sem városi jellege, sem gazdasági kulturális, vagy nemzetfentartó jelentősége nem olyan, hogy a külön képviseletet indokolttá tenné. De másfelől arról is gondoskodik a javaslat, amikor Budapestnek csak huszonkét kerületet ad, noha a javaslatban alkalmazott kulcs szerint a fővárosnak annél több kerület jutna, hogy bár érvényre juttatja a főváros nagy jelentőségét, ne szállítsa le túlságosan a vidék politikai súlyát. És e tekintetben a belügyminiszter a javaslat indokolásában rámutat arra, hogy a vidékkel szemben annál kevésbé szabad méltánytalannak lenni, mert Budapest mai nagyságát, hatalmas föllendülését nemcsak saját magának, hanem a vidéknek is köszönheti: onnan vonzotta magához, onnan szítta magába erejének, népességének legnagyobb részét. A javaslat tehát ezt a Budapestnek juttatott erőtöbbletet most politikai jogok alakjában részben visszaadja a vidéknek. Különben annál inkább lehet Budapest kerületeinek számát csak tizenhárommal szaporítani, mert a főváros lakosságának a sajtóban, népgyűléseken és különféle szervezetekben amúgy is több alkalma nyílik arra, hogy a közügyek viteléhez hozzászóljon, mint a vidéken lakóknak. A törvényjavaslat a kerületek összes számán kívül csak azt határozza meg, hogy az egyes törvényhatóságokra hány választókerület jut s azok székhelye hol lesz. Részleteiben a kerületi beosztást a belügyminiszter rendelettel fogja megállapítani s azt jövőben csak a törvényhozás módosíthatja. Ezt a törvényi felhatalmazást, amelyet a belügyminiszter a javaslat szerint nyer, az indokolás azzal okolja meg, hogy a kerületek beosztásánál annyiféle fontos szempontra, adatra és körülményre kell figyelemmel lenni, hogy mindezeknek az adatoknak felkutatására és feldolgozására, egyáltalában mindezeknek a legapróbb részletekig szakszerű mérlegelést igénylő kérdéseknek tárgyilagos elbírálására olyan nagyobb számú tagból álló testületek, mint aminek a törvényhatósági bizottságok, nem alkalmasak, vagy a munkájuk beláthatatlan ideig tartana. A törvényhozás azonban azzal, hogy az egyes törvényhatóságokat megillető kerületek számát és székhelyét megállapítja, a kerületek részletes beosztásánál érvényesíthető szempontoknak lényegesen prejudikál. A javaslat megalkotói csak az egyes területek gazdasági és kulturális jelentőségét, szociális viszonyait, néhol mint méltányossági szempontot, a történelmi fejlődést vették figyelembe s a belügyminiszter a javaslat indokolásában kijelenti, hogy a részletes beosztás elkészítésénél is ugyanaz a szempont lesz mérvadó. Arra is fog igyekezni a belügyminiszter, hogy a választókerületek területileg összefüggő egészet alkossanak. Ez ugyan a szavazás decentralizálása mellett kevésbé fontos, mint a múltban, de mindenesetre helyes arra törekedni, hogy egy-egy választókerületben minél inkább homogén elemek kerüljenek össze, lehetőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakorolták választói jogukat. Már előbb is említtetett, hogy a városi kerületek kisebbek, a vidékiek népesebbek. A kizárólagos városi érdek minél több külön városi kerület alakítását követelné meg, viszont jelentős közérdek az is, hogy a falusi községek ne maradjanak egészen elszigetelve s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városok vezető hatását ne nélkülözzék egészen. A javaslat indokolása kiemeli, hogy ebből a szempontból akkor haladunk a középúton, ha a törvényhatósági városok kerületeinek számát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nélkül a statusquora — külön városi kerületekké tesszük, vagy ilyeneküt meghagyjuk, kivételesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb r. t. városokat külön városi kerületekké egyesítjük, végül ahol vegyes (városi, falusi) kerületeket alkotunk, lehetőleg ügyelünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, amennyi a városi elem uralkodó helyzetét nem veszélyezteti. Az idegen ajkú állampolgárok által lakott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, minden megkülönböztetés nélkül ad a javaslat annyi kerületet, amennyi az illető területet a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint megilleti. Az erdélyi részeknek a javaslat aránylag több kerületet juttat, mint amennyi a javaslat kulcsa szerint esnék azokra a törvényhatóságokra, de ezt — szemben a számtani műveletekből levezethető rideg következtetésekkel — Erdély történelmi múltja és mostani jelentősége egyaránt indokolttá teszi.