Somogyi Hirlap, 1914. február (11. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-01 / 26. szám

Vasárnap XI. évfolyam, 26. saáa Kapasvár, 1914 február 1 POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: R­E­É­Z PÁL Elifizetési Egy évre 10 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hónapra 1 korona 50 fillér. — Együ izom éra­­ fillér. Tanítóknak: Egész évre 11 korona, b­ejelenik hétfő kivételével minden nap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utoa 7. isim Nyilttér, reklámközlemények, vigalmi kamutatások aoronklnt....00 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja.........................................5 korona Kaposvár önálló választókerület­­j választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslat az ország­gyűlés előtt 435 választókerület az országban Budapest, január 31. A belügyminiszter ma terjesztette a Ház elé a választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslatot. Az új törvény Somogy vár­megyének az eddigi nyolc választókerület helyett kilenc kerületet biztosít, ami azt jelenti, hogy Kaposvár önálló választókerületté alakul át. Budapest, január 31. Sándor János bel­ügyminiszter ma nyújtotta be a képviselő­­házban a választókerületek számának és székhelyeinek megállapításáról szóló törvény­­javaslatot, mely junku­mban van a választó­jogról szóló, a múlt évben szentesített tör­vénnyel, amennyiben ez a törvény a kerületi beosztás életbeléptetése után lép hatályba. A ma benyújtott törvényjavaslat a magyar országgyűlés számára (a horvát képviselők csoportján kívül!) 435 választókerületet álla­pít meg, amely szám 22-vel nagyobb az ed­diginél. A többlet különösen a városok és a gazdasági és kulturális fejlődés szempontjá­ból előrehaladottabb vidékek javára esik. A városi jellegű kerületek száma 8- ről 101-re emelkedik s ez az emelkedés annál teljeseb­ben érvényesül a fejlődő városok javára, mert míg a javaslat egyfelől szaporítja a fejlődő városi élet gócpontjain a kerületeket, több olyan kis városnak eddigi képviselő­küldési jogát szünteti meg, amelynek sem városi jellege, sem gazdasági kulturális, vagy nemzetfentartó jelentősége nem olyan, hogy a külön képviseletet indokolttá tenné. De másfelől arról is gondoskodik a javaslat, amikor Budapestnek csak huszonkét kerüle­tet ad, noha a javaslatban alkalmazott kulcs szerint a fővárosnak annél több kerület jutna, hogy bár érvényre juttatja a főváros nagy jelentőségét, ne szállítsa le túlságosan a vidék politikai súlyát. És e tekintetben a belügyminiszter a javaslat indokolásában rá­mutat arra, hogy a vidékkel szemben annál kevésbé szabad méltánytalannak lenni, mert Budapest mai nagyságát, hatalmas föllendü­lését nemcsak saját magának, hanem a vi­déknek is köszönheti: onnan vonzotta ma­gához, onnan szítta magába erejének, né­pességének legnagyobb részét. A javaslat tehát ezt a Budapestnek juttatott erőtöbble­tet most politikai jogok alakjában részben visszaadja a vidéknek. Különben annál in­kább lehet Budapest kerületeinek számát csak tizenhárommal szaporítani, mert a fő­város lakosságának a sajtóban, népgyűlése­­ken és különféle szervezetekben amúgy is több alkalma nyílik arra, hogy a közügyek viteléhez hozzászóljon, mint a vidéken la­kóknak. A törvényjavaslat a kerületek összes számán kívül csak azt határozza meg, hogy az egyes törvényhatóságokra hány választó­­kerület jut s azok székhelye hol lesz. Rész­leteiben a kerületi beosztást a belügyminisz­ter rendelettel fogja megállapítani s azt jövőben csak a törvényhozás módosíthatja. Ezt a törvényi felhatalmazást, amelyet a belügyminiszter a javaslat szerint nyer, az indokolás azzal okolja meg, hogy a kerüle­tek beosztásánál annyiféle fontos szempontra, adatra és körülményre kell figyelemmel lenni, hogy mindezeknek az adatoknak fel­kutatására és feldolgozására, egyáltalában mindezeknek a legapróbb részletekig szak­szerű mérlegelést igénylő kérdéseknek tár­gyilagos elbírálására olyan nagyobb számú tagból álló testületek, mint aminek a tör­vényhatósági bizottságok, nem alkalmasak, vagy a munkájuk beláthatatlan ideig tartana. A törvényhozás azonban azzal, hogy az egyes törvényhatóságokat megillető kerületek számát és székhelyét megállapítja, a kerüle­tek részletes beosztásánál érvényesíthető szempontoknak lényegesen prejudikál. A javaslat megalkotói csak az egyes területek gazdasági és kulturális jelentőségét, szociális viszonyait, néhol mint méltányos­­sági szempontot, a történelmi fejlődést vették figyelembe s a belügyminiszter a javaslat indokolásában kijelenti, hogy a részletes beosztás elkészítésénél is ugyanaz a szem­pont lesz mérvadó. Arra is fog igyekezni a belügyminiszter, hogy a választókerületek területileg összefüggő egészet alkossanak. Ez ugyan a szavazás decentralizálása mellett kevésbé fontos, mint a múltban, de minden­esetre helyes arra törekedni, hogy egy-egy választókerületben minél inkább homogén elemek kerüljenek össze, lehetőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakorolták választói jogukat. Már előbb is említtetett, hogy a városi kerületek kisebbek, a vidékiek népesebbek. A kizárólagos városi érdek minél több külön városi kerület alakítását követelné meg, vi­szont jelentős közérdek az is, hogy a falusi községek ne maradjanak egészen elszigetelve s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városok vezető hatá­sát ne nélkülözzék egészen. A javaslat in­dokolása kiemeli, hogy ebből a szempont­ból akkor haladunk a középúton, ha a tör­vényhatósági városok kerületeinek számát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rende­zett tanácsú városokat — tekintet nélkül a statusquora — külön városi kerületekké tesszük, vagy ilyeneküt meghagyjuk, kivéte­lesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb r. t. városokat külön városi kerüle­tekké egyesítjük, végül ahol vegyes (városi, falusi) kerületeket alkotunk, lehetőleg ügye­lünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, amennyi a városi elem uralkodó helyzetét nem veszélyezteti. Az idegen ajkú állampolgárok által lakott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, minden megkülönböztetés nélkül ad a ja­vaslat annyi kerületet, amennyi az illető te­rületet a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint megilleti. Az erdélyi részek­nek a javaslat aránylag több kerületet jut­tat, mint amennyi a javaslat kulcsa szerint esnék azokra a törvényhatóságokra, de ezt —­ szemben a számtani műveletekből leve­zethető rideg következtetésekkel — Erdély történelmi múltja és mostani jelentősége egyaránt indokolttá teszi.

Next