Somogyi Ujsag, 1901. június-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1901-07-02 / 27. szám
VIII. évfolyam. 27. szám. Kaposvár, 1901. julius 2. Kiadóhivatal: Kaposvár, Irinyi D.u. 14. Ide czimzendők az előfizetési pénzek. Hirdetések és nyílttéri közlemények : Kéziratokat vissza nem adunk. ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre . 8 kori Félévre 40 Negyedévre . 2 • ügyei számára : 20 fill. M B G Y 1« 11 0 HELYI'-ERDEKÜ VEGYES TARTALM 11H BTILAT A »Kaposvári Iparoskör« hivatalos közlönye. Megjelenik heten kint egyszer : KEDDEN. Felelős szerkesztő és kiadó : Poór Sándor. Szerkesztőség: Kapohir, Irány Dzs. 14-He kfldendS a lap szellemi részét illető minden Bérmentetlen küldeményt nem fogadunk el. Törvény az egyszerű közigazításról. Közigazgatásunk reformjának egyik határkövéhez érkezünk, mihamar törvénynyé lesz a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló javaslat. Ez a javaslat nem közönséges bürómunka, nem is marsrutával e látott bizottságok ülésein készült. Hanem a javaslatban közvetelenül érdekelt vármegyék dolgozták ki, mert hiszen tudvalevő, hogy a belügyminisztérium külön kérte ki minden egyes vármegye véleményét s indítványát a közigazgatás egyszerűsítésére nézve. Ezzel az előzékenységgel a miniszter nemcsak, hogy a vármegyék önérzetét növelte, de egyúttal nagyon hasznos dolgot művelt Mert ki ismerné jobban a közigazgatás aját baját, s ki tudná helyesebben megválogatni a javítás, az egyszerűsítés eszközeit, hanem vármegyei emberek, akiknek a közigazgatási törvények és rendeletek végrehajtásában múlik el egész életük. Mindenütt lelkes örömmel fogadták a tervezetet s most készen áll a vármegyék közreműködésével összeállított javaslat, melyből törény válik rövid időn belül. Sokan azt mondják, hogy a javaslat arra szolgál, hogy elodáztassék a közigazgatás államosításának kérdése, illetve, hogy a nagyjelentőségű reform teljesen lekerüljön a napirendről Akik így gondolkoznak, azoknak nincs igazuk. A közigazgatás államosításáról szóló törvény a régi állapotoknak olyan gyökeres váltását idézné elő, amire nincs példa a 67 es kiegyezés óta. Míg erre a vátozásra a közvélemény s a hivatalnokok előkészülnek, sok évi előmunkálat, hogy ne mondjam, agitáczió szükséges ahoz. Aztán magát a törvényt sem lehet hebehurgyán elkészíteni. Nagy körültekintést, óvatosságot és tanulmányozást igénylő munka ez s úgyszólván az egész ország közreműködése szükséges hozzá. Igaz, hogy a nagy törvény egyes részletei készen állanak már, de mi ez az egészhez képest. Igaz, hogy évtizedek óta minden kormány programjában benne volt a közigazgatás államosítása, de őszintén szólván — bizonyos előmunkálatokon kívül többet egy kormány sem alkotott. A dolog nagyjába még egy kormány sem mert belenyúlni, szóval hirdették, írtak róla, de erőteljes kézzel hozzáfogni nem mert még senki. Miért? Egyszerűen azért, mert úgy a törvényhozásban, mint a közvéleményben még mindig olyan erős ellenzéke van a közigazgatás államosításának, mely esetleg végzetessé válhatna a törvényjavaslatra nézve, ha azt egy kormány ambícióval kezdené forszírozni Azt tartja ez az ellenzék, hogy vármegyék, daczára annak, hogy jogban és szerepben sokat veszítettek a múlthoz képest, még mindig elég erősek az autonómia elviselés T A R 12 % A. Idegenben vagyok. — A „Somogyi Újság eredeti tározója. — Idegenben vagyok, messze — messze tőled. Alig egyszer-kétszer hallok csak felőled . S az is a mit hallok, az is csupa bánat Mégis édes majdnem meghalok utánnad. Egyik helyről másra járom a világot, Keresem a vigaszt, feledni próbálok. Nem tudlak — pedig csak elmullott szép álom.] Hogy az enyém voltál édes boldogságom. Van egy kis virágom, egy elhervadt rózsa, Te adtad, de sokszor eszembe jutsz róla. Előveszem gyakran azt hiszem enyhét ád Ha megcsókolom rajt pici kezed nyomát. Idegenben vagyok messze. — messze tőled Alig egyszer-kétszer hallok csak felőled Én a sors üldözött járom a világot . Keresem a vigaszt, feledni próbálok E. I. Uj világ. Az öreg francziskánus zárda mohás, repedezett falaival ott omladozott a Marosparti füzek alatt. Úgy esett össze lassanlasan, mint a beteg, fáradt vén ember, aki idők teltén árnyéka lesz önmagának. Pater Pius a földszinti folyosó zugában ült egy bőrrel párnázott, nagy karosszékben és a kertet bámulta. Álmodozott az öreg pap, a szemhéjait, félig becsukta és úgy tetszett, mintha aludnék. Olyan álmosító is volt körülötte minden. A szelíd nyári alkonyat langyos melege ráfeküdt a kertre, a virágokra, az öreg, megviselt fákra, amelyek, mikor egy hűvösebb fuvalom megrezzentette a lombjaikat, mintha álmosan pislákoltak volna. A bűvösebb fuvalmak a Maros völgyéből szakadtak ki. Némi hangokat is hoztak magukkal néha, békák brekegését, akik a füzes mocsarakban vecsernyéztek. A harangozó kis lánya vizet merített kőkávás kútból a rozsdás lánczok élesen csikorogtak s az egyik veder nagy csörömpöléssel hullott vissza a kútba. — Te élhetetlen, ne nyúlj ahhoz, amihez nem, tudsz rikácsolt ki a harangozóné hangja a konyhából, ahol az estebédet készítette pater Piusnak. — No, no, nem kell mindjárt haragudni — dörmögött pater Pius szelíden. Gyere csak ide kis leányom ! Hát tudod már a Hiszek egyet? — Igen ! — felelte a kis leány zavart mosolylyal. — Pater Pius megelégedetten simogatta a gyermek szőke haját. — Nagyon jól van, fiam, leszakíthatsz egy körtét a nagy fáról. Valaki kopogott a cinteremben. A csengettyű hangja élesen sivitott végig a a hosszú folyosón, a kis leány sietve rebbent ki ajtót nyitni. — Ki az ? — Én vagyok főtisztelendő úr, a Jámbor Péter. Tetszik tudni, a feleségem .. . — Igen, igen, fiam . . . Holnap temetjük. Rendben lesz minden. — De hát . . . dadogta zavartan az öreg és félénken forgatta a kalapját kezében — a költség . . . Nem tudok mit csinálni. Annyi pénz ! . . . — No, no, nincs baj,, Péter , a harangozást nem számítom fel, aztán az asztalossal is beszélek. A koporsó fejében majd kerül ki a hombárból egy pár köböl búza. Majd kiegyenlítjük. — A jó isten áldja meg, főtisztelendő úr. — Semmi, fiam. Csak imádkozzál ! Az öreg paraszt elment. Pater Pius visszamerült álmodozásába. A szemhéjait most már egészen be-