Sopron, 1899. augusztus (29. évfolyam, 174-199. szám)
1899-08-01 / 174. szám
tak le Gráczban is, míg számtalan más osztrák városban izgalmas gyűléseket tartottak. Egy folyamatban levő forradalom minden jelei nyilvánulnak. De azt a nagy indítóokot, mely kell, hogy minden forradalomnak alapja legyen, hogy érthetőnek s indokoltnak találjuk azt, nem tudjuk felfedezni és hiábavaló fáradság is lenne eszközt kutatni, mely a kebleket megnyugtatni és a rendet helyreállítani képes lenne Mert a sokat szidalmazott nyelvtörvény nem lehet az oka annak, hogy a kedélyek úgy fel vannak dúlva, mert ez esetben Ausztria minden németjének egy emberként kellene összetartani s nem lehetne az, hogy az egyes frakcziók halálos ellenségekként támadnak egymásnak és a háborút egy pillanatra sem lehet beszüntetni És aztán, ha a nyelvkérdés valóban érintené a nemzeti életfeltételt, a mozgalomnak addig kellene hullámait vetni, ameddig a német nyelv terjed, — „so weit die deutsche Zunge reicht,“ — és egész Németországban s még nálunk is reszketnie kellene az izgalomnak s erőteljes visszhangra találna. De mindebből mit sem lehet érezni, mert egyszerűen nem igaz, hogy a német nemzetiség Ausztriában fenyegetve van s mert oly nemzetiségek által, melyek a kultúrának sokkal alacsonyabb fokán állnak, fenyegetve nem is lehet. A Magyarországgal való új kiegyezés határozmányai sem okozhatták a forrongást, mert különben egész Ausztriának forrongania kellene, nem csupán a németségnek, eltekintve attól, hogy egy százszorta rosszabb kiegyezés még mindig előnyösebb lenne Ausztriára nézve, mint a vámterület különválasztása, ahova pedig vakságukban eveznek. Ezenfelül a hangulatváltozás hirtelenségének is meg kell döbbentenie. A kiegyezés lényeges rendelkezései nem tegnap óta ismertek ; a furor teutonicus pedig csak a császár rendelet megjelenése után tört ki. Avagy talán a 14. §-nak nagyon messzemenő használata szabadította fel a zivatart? Jóságos Isten, hát miért voltak az osztrák németek oly csendesek mint az egér, 1867. előtt, vagy ha az alkotmány oly nagyon a szívükhöz nőtt, miért nem őrizték jobban s miért végezték ők maguk a rombolás művét ? E mozgalomnál a legkülönösebb mindenesetre az, hogy a czukor árának kilónkint 6 krajczával való felemelése volt a kiindulópontja, tehát oly czikk árának, mely mindenesetre konzumczikk ugyan, de semmikép sem játszik oly fontos szerepet, hogy komolyan lehessen a létfeltételek rosszabbodásáról beszélni. Csak olyan párt, mely minden támaszát elvesztette, mely nem lételét védi, hanem eljátszott uralmát akarja visszahódítani, csak egy ilyen párt lehet az eszközök megválasztásában oly szerencsétlen, csak egy ilyen párt fejthet ki ilyen virtuozitást az ellenségek felhalmozásában. A czukorforradalom előreláthatólag a homokban fog szétfolyni, de váljon az osztrák németek gondolkodásmódjában végre jut-e csak egy kis hely a józan megfontolásnak, vájjon végre tudatára ébrednek-e annak, hogy lehetetlen győzelmet kivívni akkor, ha a világon mindenkinek hadat üzennek, vájjon végre belátják-e mindezt? tudják az istenek. Gyarló emberek ezt a talányt nem képesek megoldani. Napi hírek. Napirend 1899. augusztus 1. Naptár: Kend . augusztus 1. — Rómrath Péter lancz. Prot. Vas Péter. — Görög-orosz (julius 20.) Illés pr. Sopron, julius 31. — Személyi kir. Takáts Dénes a soproni kir. törvényszék elnöke szabadságáról ma hazaérkezett s átvette hivatalát. — Áthelyezés- A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bäumel Ede dr. soproni állami főreáliskolai tanárt, e minőségében, a budapesti II. ker. állami főreáliskolához helyezte át. — Iparkamarai illeték. Sopron város adóhivatala ma kapta meg az iparkamarai illeték beszedése tárgyában kiadott rendeletet, melynek folytán az adóhivatal hirdetményileg fel fogja hívni mindazon adózókat, kik úgy a folyó, mint a múlt évről iparkamarai illetékekkel hátralékban vannak, hogy ezen díjakat a városi adópénztárnál mielőbb fizessék be. — Eljegyzés. Pokorny József felső-pulyai szolgabiró eljegyezte Czébán Jolán kisasszonyt Sopronból. — A magyarosodás érdekében. A kormány, igen helyesen, messze kiható intézkedéseket szándékozik tenni a magyarosodás érdekében. Ugyanis elhatározta, hogy az 1900. évtől kezdve a kereskedők és iparosok, egy szóval bármiféle czímtábla felirata csak magyar lehet, csak magyar szövegű űrlapok bocsáttatnak forgalomba és csakis azon kereskedők könyvei fognak hitelességgel bírni, melyek az állam nyelvén vezettetnek. Ez az intézkedés ki fog terjedni úgy a fővárosra, mint az ország egyéb városaira és községeire. — így írja ezt a M. E. czimü kőnyomatos. Szép lesz, ha csakugyan igy lesz. — Adéleirások. Miután több soproni szőlőben a szőlő-penész fellépett, Gebhardt Jószef polgármester legközelebb lépéseket tesz a pénzügyi hatóságnál adóleírások kieszközlése végett. — Sopron város erdészete. Tegnap délelőtt a városháza bizottsági termében Gebhardt József polgármester elnöklésével s Kellner György városi főerdőmester előadása mellett ülés volt, melyen megállapittatott a városi erdészeti hivatal 1900-iki budget-je. E szerint előirányoztatott bruttó bevételül 71000 forint, kiadásul 41000 forint; a tiszta jövedelem tehát 30000 forint! — Elég szép summa s nem sok város erdészete mutat fel hasonló eredményt. — Ipartelepek összeírása. A kereskedelemügyi miniszter egy körrendelete érkezet tegnap Sopronba, mely az ipartelepek fejlesztésével foglalkozik. A körrendeletben arra hívja fel a miniszter a várost, hogy mindazokat az ipartelepeket, melyekben husznál több munkás dolgozik, írja össze, valamit azt is, milyen eszközök szolgálnának fejlesztésükre. — Vizsálat a sörgyár ellen. Az „Első Soproni Serfőzde és Malátagyár r.-t.“ vezetősége, a legutóbbi hírünkre vonatkozólag, melyben azt írtuk, hogy a sörgyárnál nagyobb jövedéki kihágásnak jöttek a nyomára, kijelenti, hogy ez a vizsgálat egy már régebben előfordult állítólagos jövedéki kihágás ügyében folyik. Ez a kihágás a vizsgálat folyamán valótlannak bizonyult és az egész, egy a gyártól elbocsátott főhivatalnok rosszakaratú és alaptalan denunciálására vezethető vissza. — Razzia. A rendőrség szombatról vasárnapra hajló éjszaka razziát tartott, gyanús egyén nem akadt horogra. Úgy látszik a deliquens-jelöltek is nyaralni mentek. A nagyezenki czukorgyár r.-t. tegnap, vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg XXX. rendes közgyűlését a részvénytársaság soproni üléstermében. Részvényenként 160 frt. osztalék kifizetésében állapodtak meg. Az elhunyt Carstansen Gusztáv lovag igazgatótanácsos helyett Sedlmayr Ernőt választotta meg a közgyűlés. volt. A győriekkel nem egyesülhettünk, mert traynau osztrák fővezér június 28-án Győrött háromszor nagyobb erővel Pöltenberg tábornokot megtámadta és őt a várost elhagyni kényszeritette. Hadosztályunk pedig az ellenetes parancsok következtében a Bakonyba ide-oda bolyongva, válságos helyzetbe jutott. Szerencsére Kmetty Görgeinek utolsó parancsát nem teljesítette és a bennünket körül fogott ellenséget félrevezetni sikerülvén, had- osztályunk Zircznél a Bakonyból, a szorult ,ságból kiszabadult. Már arról is volt szó, hogy ágyúinkat és társszekerünket a Bakonyba hagyjuk és csak a gyalogság és lovasság igyekezzék a a szabadba kiérni. Zirczen, ahol a papok bennünket jól tartottak, egy napig pihentünk. S itt kaptuk a központi vezérkari irodától a parancsot, hogy induljunk a Bácskába, úgy hogy július 15-én reggeli 4 órakor Kólánál átléphessük a Ferencz-csatornát. Tábornokunk egyszersmind értesítést kapott, hogy útközben a további utasítást fogja kapni. Kmetty hadosztályunknak elszakadását a feldunai seregtől Görgei terhére rótta fel s e miatt igen neheztelt Görgeire, sőt gyanúsnak mondta eljárását. Nekem szigorúan meghagyta, hogy az utóbbi napokban kapott ellentétes parancsokat, illetve az okmányokat őrizzem meg, mert szerinte azoknak a történelem megírásakor fontos szerepet jósolt. Elég sajnos, hogy ezek az okmányok mind elveszttek. Amikor ugyanis Törökországba akartunk menekülni, Szakidnál egy osztrák táborra bukkantunk s igy minden iratunkat és podgyászunkat a kocsin hagyva, gyalog szerrel bujdostunk a határ felé. A parancs értelmében azonnal útnak indultunk s Pakson átkeltünk a Dunán. Kalocsán egy napig pihentünk. Itt az érseki palotában szállásoltak el Gróf Nádasdy, s a ki akkor érsek volt, külföldön tartózkodott. Feladatunk volt Verbászon a Jellachich alatt táborozó horvát-szlavon hadsereget két oldalon megtámadni és a Bácskából kiűzni. Mi nekünk nyűgat felől. Guyonnak piedig észak felől kellett Jellachichot megtámadni Tudva van, hogy az osztrákokra nézve szerencsétlen kimenetelű tavaszi hadjárat után Jellachich az ő erősen megviselt horvát hadseregével nem Bécs felé, mint a többi osztrák seregek, hanem Eszék felé vette útját, hogy hazájába visszaérkezve seregét kiegészítse és harczképessé tehesse. Horvátországból a 30,000 főnyire kiegészítette seregével az Alduna jobb partján Szlavónország hosszában Titelig minden akadály nélkül el tudott jutni és itt a sánczok között, a melyeket úgy is a szlavón határezredbeliek megszállva tartottak, táborát fektette. Innen indult ki a Bácskának elfoglalására és a Magyarország déli részének nyugtalanítására. Az ellene küldött Perczel seregét sikerült neki Temerinnél szétverni. Már az egész Bácska, Péterváradon kivül, ahol Kiss Pál tábornok tartotta, a hatalmába került. Albert vezérkari főnököm a hadosztály részére a marsrutát akként állította össze, hogy mi már július 14-én reggel Killánál voltunk. Ide érkezve nem csekély meglepetésünkre Hegyesfalu irányából élénk ágyutüzelést hallottunk, már pedig csak holnapra vártuk az összeütközésünket Mi lehetett annak oka, hogy egy nappal előbb csatározzunk ? . . . Valószínűleg úgy volt, hogy Jellachich a hadi tervünkről tudomást nyert, s nem várta be a Guyon által való megtámadását. Az volt a szándéka, Guyont még a mielőtt velünk egyesülne, megverni, s azután velünk külön elbánni. A két ellenséges csapat július 14-én reggel hat órakor találkozott. A hadosztályunk, amikor az ágyúzás által az összetűzésről értesült, azonnal átkelt a csatornán és sietett a csatába részt venni. A véletlen úgy hozta magával, hogy Guyonnak segítségére mehettünk. Jellachich látva azt, hogy balszárnya veszélyeztetve van, azonnal hátrált és oly bámulatos gyorsasággal igyekezett a titeli sánczok alá jutni, hogy lehetetlen futó népeit utolérni, ámbár Kmetty embereinek egy parányi pihenést sem engedett. Egész éjszaka követtük a Titel alá futó ellenséget. Itt-amott találtunk egy marodeurt. A futásnak nyomát több helyen lehetett látni. (Vége következik.) 1891). augusztus i SOPEON.