Katolikus elemi tanítóképző, polgári iskola, nőipariskola és elemi iskola, Sopron, 1885
melyet nem annyira könyvekből, mint inkább évek hosszú során át tartó gyakorlat- és tapasztalatból, kiválólag az isteni kegyelem közreműködésével lehet megtanulni. Intézetünk a nevelés és oktatás terén már száz éven túl működik, miért is tagjai nem nélkülözhetik sem a gyakorlatot, sem pedig a személyes vagy hagyományos tapaszlatokat, melyeket a hetenként is tartatni szokott értekezleteken az iskolaügy általános javára egymással közölnek. Támaszkodva eszerint a tapasztalatokra és a vallás elveire, kiváltképen pedig az ember földi és örökké való feladata — mint foczélja, után törekedve, növendékeinket mindenek előtt a következő irányban vezetjük és oktatjuk : 1. serény munkálkodásra reggeltől estig, mert a henyélés mint tudva van, minden bűnnek kezdete. 2. pontos engedelmességre minden időben és minden helyen. 3. jó és helyes magaviseletre, mely az erkölcs és illem szabályait tartva szem előtt, megfelel a társadalom azon köreinek, melyhez növendékeink tartoznak. Egyúttal a mennyire csak tehetségünkben áll növendékeinket kézimunkáiknál, a tanulásnál, a játék- és sétánál, szóval mindennemű foglalkozásaiknál folytonos felügyelet mellett, az illemmel és jószokásokkal ellenkező hibáiktól megóvni törekszünk. Továbbá kötelmünknek tartjuk megfigyelni az egyéniségeket is, hogy minden egyes növendék hajlandóságait és szellemi képességének irányát pontosan kiismerve, azt a megfelelő oktatás és buzdítással kitűzött czélja felé vezethessük. Ha mindezek daczára emberi gyarlóságból vagy gyermeki gondolatlanságból hibák tünedeznek fel, úgy a hibázó gyermeket megsértett kötelességére való utalással hibája beismerésére, szeretetteljes megintés által pedig hibájának megbánására, ekképen javulásra vezetni törekszünk. Mindezen eszközök elégtelen volta esetén a büntetés sincs kizárva, mely azonban mégis minden egyes esetben neveléstani alapelvekre fektetve az elkövetett hiba okával függ össze, és különösen azon módnál fogva, melyen minden büntetés gyakoroltatni szokott, hivatva is van a hibázónak lelkére maradandó jó benyomást gyakorolni és biztos javulást eszközölni. Általánosságban mindenkor törekszünk alkalmas eszközök felhasználásával a kívánt jó czélt elérni, melyeknek azonban egyike sem mutatkozik oly hatásosnak, mint a növendékekkel való naponkinti közlekedés, mely habár mindenkor az intézet szabályaihoz mérten történik, mégis a szeretetteljes jó indulat nyilvánításaival jár, úgy hogy sem a természetes szabadságot nem korlátozza, sem pedig a bizalmat meg nem ingatja, hanem inkább a gyermeki fesztelenséget illemmel és jó erkölcsökkel párosítva előmozdítja, így érvényesítjük a nevelésnél minden erőnkből, gyakorlati befolyásunkat.