Soproni Hirlap, 1930. március (17. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
2 SOPRONI HÍRLAP 1930. március 1. ve Országszerte megkezdődött a jubiláló kormányzó ünneplése Megjelent az amnesztia rendelet Mai nappal lesz 10 éve, hogy nagybányai vitéz Horthy Miklós akkori fővezért Magyarország kormányzójává választották. A 10 éves jubileum alkalmából országszerte ünnepléseket rendeznek a kormányzó tiszteletére. Az ünnepségek tegnap már több városban elkezdődtek, Budapesten a TESz és az egyetemi ifjúság 15.000 főből álló tömege vonult a várba, hogy ünnepeljék a legelső magyar embert. A kormányzó meghatva köszönte meg az üdvözlést és válaszában szívből köszöntötte a megjelentek utján a hazafiasan érző egész magyar társadalmat. Ma folytatódnak az ünneplések és az ország valamennyi templomában imádkozni fognak az Istenhez, hogy tartsa meg még sokáig számunkra fentkölt kormányzónkat. Bethlen István gróf, kihűlése miatt csak vasárnap érkezik Budapestre, meleghangú táviratban üdvözölte a kormányzót. A jubileummal kapcsolatban a kormányzó szolgálaton kívüli tábornokká nevezte ki Gömbös Gyula honvédelmi minisztert, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Wekere Sándor pénzügyminiszter és Vértessy Sándor kabinetiroda főnök az I. o. magyar érdemkeresztet kapták. A többi kitüntetettek nevét a hivatalos lap mai száma közli. Az amnesztia rendelet Az amnesztia rendeletet ugyancsak a hivatalos lap mai száma közli. A rendelet elején hangsúlyozza a kormányzó, hogy 10 éves jubileuma alkalmából is rendíthetetlen bizalommal tekint az ország jövője elé. Ezen bizalom érzetében adja ki kegyelmi rendeletét is, mely nagy vonásokban a következő : I. Kegyelemben részesülnek elsősorban azok, akik kormányzósértést követtek el, továbbá: 1. akiket 8 napot meg nem haladó szabadságvesztésre vagy ennek megfelelő pénzbüntetésre ítéltek; 2. akiket 5 évvel előbb elkövetett vétségért 1 hónapot meg nem haladó szabadságvesztésre, illetve pénzbüntetésre ítéltek; 3. akiket 5 évvel előbb elkövetett vétségért 6 hónapnál nem több elzárásra, is A Soproni Torna Egylet a papréti tornacsarnokban a kormányzó megválasztása tíz éves évfordulójának előestéjén népes diszgyülést tartott, melyből az államfőt táviratilag üdvözölték. A diszgyülés szónoka Hollós János líceumi igazgató volt, aki az alábbiakat mondotta: Tisztelt Díszgyűlés! A mai egybegyűlésünk egyetlen tárgya, hogy szívünkben a lelkes öröm és a mélységes hála érzelmével emlékezzünk meg szeretett hazánk kormányzójának, nagybányai vitéz Horthy Miklósnak tíz éves kormányzói jubileumáról és arról az áldásról, melyet az ő 10 éves kormányzói működése árasztott hazánkra. Tíz évvel ezelőtt, 1920. évi március hó 1-én az akkori Nemzetgyűlés, mely a teljesen általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján gyűlt egybe. A következő szavakkal iktatta törvénybe a kormányzó megválasztását: „A Nemzetgyűlés méltányolván azokat a nagy érdemeket, amelyeket nagybányai Horthy Miklós ur, a magyar nemzeti hadsereg fővezére, volt cs. és kir. altengernagy, a II. oszt. Katonai Érdemkereszt tulajdonosa, a Lipót-rend és a III. oszt. Vaskorona-rend lovagja, a III. oszt. Katonai Érdemkereszt, ■ a bronz Katonai érdemérem, a Károly-csapatkereszt és a Sebesülési Érem tulajdonosa a háború nehéz küzdelmei között a haza védelmezésében, majd a nemzeti hadsereg megszervezésével a belső rend és billetve pénzbüntetésre ítéltek, azonban 5 éven belüli újabb vétség esetén az elengedett büntetés is letöltendő; 4. akiket 5 évvel előbbi vétségért 1 évet meg nem haladó elzárásra vagy pénzbüntetésre ítéltek. II. Büntetések halmaza esetén kegyelemben csak azok részesülhetnek, akik az előbbi pontokban megjelölt büntetéseknél többet nem kaptak. III. Kegyelmet kapnak azok, akiket 3 évvel előbb ítéltek el 1 hónapnál nem több elzárásra, illetve pénzbüntetésre, ha ez még nem jogerős. IV. Nem részesülnek kegyelemben azok: 1. akik külföldön laknak. 2. aki ellen még mindig érvényben levő köröző levél van kiadva. 3. akiket 3 éven belüli jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, de annak kitöltésére nem jelentkeztek. V. Kegyelemben részesíthetők méltányos esetben a fentieknél nagyobb büntetésben részesültek közül azok, akiknél megállapítható, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz további életükre. Ezenkívül az igazságügyminiszter előterjesztésére elengedik eljárásbüntetésüket: I. Azoknak, akiknek kihágásért (jövedéki nem) való jogerős büntetése 5 napot meg nem halad. II. Azoknak, akiket a bíróság, rendőri bíróság kihágásért (jövedéki nem) jogerősen 5 napnál több elzárásra ítélt. III. Azoknak, akik ellen bűnvádi eljárást (jövedéki nem) 1 évvel előbb elkövetett vétségért indítottak, de még nem hoztak I. fokú ítéletet, vagy ha hoztak és még nem vált jogerőssé az ítélet, ha az 5 napot meg nem halad. IV. Azoknak, akiket jövedéki kihágás miatt jogerősen elitéltek és azt már töltik, fél büntetését elengedik. V. Az I., II., IV. és V. alapján nem részesülnek kegyelemben azok, akik 2 éven belül azonos büntetés miatt már el voltak ítélve jogerősen. VI. Azt, hogy személyileg ki részesül kegyelemben, a büntetést végrehajtó, illetve nyilvántartó hatóság állapítja meg. tanság helyreállításában és fenntartásában és így a pusztulás és végenyészet szélére jutott ország megmentésében szerzett s áthatva attól a bizalomtól, hogy a nemzetet súlyos megpróbáltatásai között a Nemzetgyűléssel egyetértésben az alkotmányosság ösvényén megerősödés, fejlődés felé fogja vezetni, őt a Nemzetgyűlés 1920. március 1 én tartott ülésében Magyarország kormányzójává választotta s miután Horthy Miklós úr a kormányzói esküt a Nemzetgyűlés ugyanazon ülésében letette, a Nemzetgyűlés őt a kormányzói tisztbe beiktatta.“ Ezek a szavak ércbevésni való rövidséggel, tömörséggel megmondják azt, hogy mit tett Horthy Miklós, amiért őt a hálás nemzet a legelső helyre, a kormányzói székbe emelte, de megmondják azt is, mit vár tőle ezután a nemzete a választás után ? Mit tett Horthy Miklós megválasztásáig? Hivatásos katona volt, a világháborúban hivatásos kötelessége állította a haza védelmére. De nemcsak kötelességből, hanem szíve szerint harcolt hazájáért oly vitézül, olyan hősiesen, hogy csak a középkor legendás hősei vagy az ókor héroszai lehettek hozzá hasonlók. A Novara parancsnokának önfeláldozó kötelességteljesítését, retten■hetetlen bátorságát, súlyos sebesülése után is tovább küzdő helytállását a világháború legnagyobb hőstettei között fogják mindenkor emlegetni. A háborúból mint altengernagy, az összes tengeri haderőink parancsnoka került ki. A háborút követő proletárdiktatúra alatt ő tette Szegedet az ellenforradalom igazi gócpontjává. Itt szervezte meg a kommunizmus üldözése elől menekülő, álutakon, sokszor két országon keresztül bujdosva köréje sereglő tisztekből az új nemzeti hadsereget. Hogy ez a kezdetben csak néhány száz, utóbb néhány ezer főből álló kicsiny hadsereg mit jelentett hazánkban, azt csak akkor tudjuk kellően méltányolni, ha visszagondolunk arra, hogy mit jelentett dicsőségesen harcoló régi hadseregünknek a háború végén történt szétzüllesztése. Jelentette a társadalom legaljasabb, legelvetemültebb elemeinek felülkerekedését, a börtönök, fegyházak lakóinak, a gonosztevőknek a polgárságra való rászabadítását, jelentette a jog és törvény uralma helyett az erőszakot, a jogtalanságot, jelentette a jogbiztonság helyett a forradalmi törvényszéket, a tulajdon szentsége helyett a közprédát, rablást, fosztogatást, jelentette a vallásosság helyett az istenkáromlást, az erkölcs helyett az erkölcstelenséget, jelentette a szabad szó, a szabad gondolat helyett a vörös újságot, a rendőrök és csendőrök helyett a Lenin-fiúkat, a békés nyugalom helyett állandó terrort, aggodalmat és lelki gyötrődést, egyszóval az állami és társadalmi rend helyett az,állandó felforgatást s bizonytalanságot. És jelentette a haza földjének, az ország határainak megvédése helyett hazánk háromnegyed részének idegen rablók, ellenséges fosztogatók, oláh, szerb, cseh s osztrák hordák által való megszállását. És mit várt a nemzet a kormányzóvá megválasztott Horthy Miklóstól, az újjáteremtett kis nemzeti hadsereg fővezérétől ? Várta a romok helyén az új élet megteremtését, várta a nemzet kivezetését abból az irtózatos lezüllöttségből, amelybe a háború, forradalom és bolsevizmus sodorta, várta az állami, társadalmi, politikai és erkölcsi rendnek visszaállítását, várta a megbomlott nemzeti fegyelem megszilárdítását, várta a közgazdasági életben a friss vérkeringés megindítását, a leromlott pénz és munkanélküliség-szülte szörnyűséges nyomor enyhítését, egyszóval az eddigi halálos vergődés helyébe új élete s jobb jövő reménységét. És e várakozásban a nemzet nem is csalódott. Igaz, hogy nem egyszer kerültek még nehéz akadályok a jobb jövő útjába, kommunista aknamunkák, faji üldözések, az úgynevezett fehér terror túlkapásai, királypuccs és legfőképp a trianoni béke, de a kormányzó mindezeken a szirteken és örvényeken keresztül erős biztos kézzel vezette át az állam hajóját. És ha ma 10 év múlva végig tekintünk hazánkon, hálával eltelve állapíthatjuk meg, hogy a legközelebbi célt sikerült elérnünk. Az alkotmányosság, az élet- és vagyonbiztonság, a jog és törvény uralma, a belső rend és béke helyreállott, kifelé is hazánk tekintélye emelkedett. 1920-ban hazánk határain kívül csak ellenségeink voltak, ma 10 év múlva már nem állunk egyedül elszigetelve. Vannak barátaink, nemcsak egyesek, hatalmasak tetterősek, hanem egész nemzetek is. Szívünkbe pedig visszatért a bizalom és a hit: nem veszhet el az a nemzet, amely ilyen időket így tudott átélni. Ez a bizalom és hit, a saját erejében és a nemzet jövőjébe helyezett hit sugárzott ki kormányzónknak egész egyéniségéből, minden szavából s tettéből 10 évvel ezelőtt is. Amikor mi már-már elcsüggedtünk, neki ez adott erőt nagy munkája elvégzéséhez. 10 évvel ezelőtt, megválasztásakor azt álmodták róla: „ha el tudja érni, hogy munkája nyomán végre megnyílik a kínjában vonagló és önmagát tépő magyarság számára az élet lehetősége, akkor neve a magyar történelem legnagyobb nevei közé kerül“. Ma nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a lehetőség megnyiltott számunkra s „megfogyva bár, de törve nem, és nemzet e hazán“. Ezért kérjük a Mindenhatót, áldja meg kormányzónkat, hogy elérhesse azt is, amiért ő és vele mindnyájan naponként imádkozunk, hogy Magyarországot, a mi forrón szeretett hazánkat nagynak, hatalmasnak, virulónak, láthassa. A Soproni Torna Egylet táviratilag üdvözölte a jubiláló államfőt