Soproni Hirlap, 1930. október (17. évfolyam, 223-249. szám)
1930-10-01 / 223. szám
o SOPRONI HIrLAP 1930. október 1. Legközelebbi országos vásárok a megyében: Sopron megyében legközelebb, október 18-ig bezárólag a következő helyeken lesz országos vásár: Október hó 2-án (csütörtökön) Fertőrákoson, október 4-én (szombaton) Bőben, október 6-án (hétfőn) Beleden, Bőben, Hegykőn és Sopronban, október 9-én (csütörtökön) Csornán (havi) és október 13-án (hétfőn) Mihályiban. 17afAflVll rtIPITPfl/ a7q4 f Szakszerűen csomagolva vidékre is szállít Gruber J. utóda Horváth ^ UllllUllCllIlv^ClKCZCll • József csemegekereskedő Sopron, Várkerület 107. Telefon 375. * Wágner Mihály csornai plébános ünneplése Színpompás és bensőséges ünneplésben részesítette névnapja alkalmával Wágner Mihály plébános, szentszéki bírót, Csorna egyházközsége és társadalmának minden rétege. A hivatalok és testületek küldöttségileg tisztelegtek a plébánián, ahol a küldöttségek vezetői meleg szavakkal köszöntötték szeretett plébánosukat. Wágner Mihály plébános, szentszéki bíró, az elhangzott üdvözlő beszédekre meghatódva mondott köszönetet. “ A délután folyamán a polgári leányiskola növendékei üdvözölték hitoktatójukat, majd 15 órakor az Isteni Megváltó Leányai iskolájában ünnepi előadás következett, a nézők között ott láttuk Csorna társadalmának előkelőségeit és a polgárok nagy tömegét. Este a helybeli dalárda Ehrenwerth Hugó vezetésével lampionok színpompás megvilágításában vonult a plébánia elé. Megható látvány volt, amint a híveknek többszáz főre rugó tömege néma csendben szorongott a plébánia ablakai alatt s hallgatta a cigányzenétől kisért éjjeli szerenádot és bensőséges szeretettel ünnepelte névnapja alkalmából Wágner Mihály plébánost. p (1 150 56, Saenger Ferenc dr. 4, Gansriegler István 1 szavazatot kapott, így aljegy- szövő Mikó Bélát választotta a törvény- hatóság. A megválasztottakat, miután a hivatali esküt letették, a főispán üdvözölte, aki lelkükre kötötte, hogy a régi tradíciókat szívják magukba és minden munkájukban a megye iránti szeretet vezesse őket. A Soós Géza elhalálozásával megüresedett egy központi választmányi tagságra a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel Szolnoky Dezső kormányfőtanácsost, a hercegi uradalom központi igazgatóját választotta meg. A költségvetés vitája Áttérve a megye háztartási költségvetésére, a főispán azt indítványozta, hogy ahhoz elsősorban csak általánosságban szóljanak hozzá a bizottsági tagok. Miután az indítványt elfogadták, Nagy Gyula bágyogi plébános emelkedett szólásra. Nagy Gyula plébános: A legáltalánosabb hozzászólás: takarékosságot kérünk. A nép olyan helyzetbe került, hogy a mainak súlyosabb terheket elviselni nem tud. Magasnak találja a költségvetés néhány tételét, majd így folytatja: — Az iskolánkivüli népoktatás szép dolog, de első az elemi iskola. Az iskolán kívüli népoktatás ellenőrzői napidíjat kapnak ugyanakkor, mikor a tanítóság panaszkodik, hogy tőlük hivatalos útjaik után megvonták a napidíjakat. Sok nehézséget okozott az a rendelet, mely nem engedte, hogy a tanulók szorgalmi idejét megrövidítsék. A falusi szegény szülőnek szüksége van gyermeke keresetére azért, hogy ruházhassa s igy iskolába küldhesse. Ha a gyermek tavasszal és ősszel nem kereshet, nem mehet iskolába, mert nem lesz se csizmája, se ruhája. A mi jó magyar népünk akarja, hogy gyermeke tanuljon, nem bánja azt se, ha az elemi iskolák osztályait nyolcra emelik, de nemcsak tanulni, hanem élni is kell. Előbb élni, azután tanulni. Kéri a megye vezetőségét, hogy különösen manapság nagy gondot fordítsanak, a falusi szegényekre és a munkanélküliekre. Majd felveti a kérdést, miért bánnak előnyösebben a városi munkanélküliekkel, mint a falusiakkal. Mivel nem dőlt be az októberi gondolatnak? Nem fog bedőlni a jövőben sem. A gazdák helyzetét, mely világszerte súlyos, helyi természetű ügyek is megnehezítik. Az ilyen nehézséget a hatóságoknak el kell hárítani s egyben minden gazdasági visszaéléstől meg kell őket óvni. Ha a gazda valamely termelési szerződést megszeg, megbüntetik. Ugyanakkor, ha a gyáros, vagy valamely nagyiparos a szerződésszegő, az utóbbiaknak semmi bajuk sem történik. Kifogásolja, hogy a vaárnapi munkaszünetet nem tartják meg és ezen a téren a jegyzői irodák mutatnak példát. Kéri a megye vezetőségét, hogy ezt ne engedje s ne engedje meg azt se, hogy idegen kereskedők faluhelyeken vasárnap bonyolítsanak le vásárokat. Több, kisebb jelentőségű ügy szóváteszi, kérte a közgyűlést, valami formában hasson oda, hogy a kormány a balettát eltörölje. Beszédét így fejezte be: — Én a legteljesebb elismeréssel és bizalommal viseltetem a megye vezetősége iránt, az elhangzottakat azonban meg kellett említenem, hogy azokon segítsenek. A költségvetést általánosságban elfogadom. A következő szónok, Szabó István dr. felszólalásában támadja az egész kormányzati rendszert s azon keresztül a megye vezetőségét is. Szerinte a megyei közigazgatás erőszakolt (élénk ellentmondások), a jegyzői irodák munkával agyonterheltek. A jegyzőknek, mintha mindegyik Sopron városát igazgatná, kettős könyvvitelt kell vezetniük. Állítja, hogy elvonták a falutól a bevételt. A költségvetést, mivel az a tavalyival szemben némi emelkedést mutat, nem fogadja el. Csigó Pusztai János csatlakozik Szabó Istvánhoz. Nagy a munkanélküliség és egyre nő a nyomor. Az egyenes adókat apasztotta a kormány, nem szabad nekünk emelnünk az adótételeket. Östör József dr. képviselő: Én ezt a költségvetést négyszer tárgyaltam már, tehát jól ismerem. Kizárólag gyakorlati szempontból kívánok rávilágítani. Helyes, ha a panaszokat idehozzuk a megyeháza nagytermébe, de akkor, ha fölsoroljuk, mi a baj, mondjuk meg azt is, hogyan lehet azon segíteni. Ezt várnám én az új törvényhatóságtól. Ami a takarékosságot illeti, egyetértünk. De hol van a takarékosság hatása? Mert nem szabad elfeledkeznünk, hogy szükségletek is vannak és a fedezetről gondoskodnunk kell. S mivel rendezett államban élünk, a fedezetet máshogyan, mint közadókból előteremteni nem tudjuk. Nem szabad elfelednünk, hogy a pótadó kulcsa csak látszatra emelkedett. Kisebb lett az adóalanyunk. Az összes emelkedés, a testnevelési alapnál van és 3(KX) pengő. Ne szavazzuk meg ezt az összeget és akkor egy fillér emelkedés se lesz. Szólni kívánok még a munkanélküliségről. A takarékosság után ezt a kérdést tartom a legfontosabbnak. Hogy ezt a kérdést kielégítően elintézni nem tudjuk, az kétségtelen. A városi munkanélküliséget a városnál egy kalap alá venni nem lehet. A megyének ez a kérdés új és nehéz probléma. Csakis a községekkel karöltve lehet megoldani. A főszolgabírák vizsgálják meg a községeket, nem tudnak-e valahol közmunkát biztosítani. Ahol lehet és szükséges, biztosítani kell. Sokan kérdeznék, miből? Adókat kivetni nem lehet. Ilyen esetekben segíthetne a megye. Itt van például az iskolán kívüli népművelés 20000 pengője. Azt fel lehetne használni. Vannak megyék, ahol a gazdasági viszonyokra való tekintettel az idén a népoktatást felfüggesztették. Vigyáznunk kell azonban, hogy a munkanélküliség ne legyen frázis. Ellen kellőriznünk. Csak arról a munkanélküliségről beszéljünk, amely a rendesnél nagyobb. Mert hiszen tisztában kell lennünk azzal, hogy bizonyos fokú munkanélküliség, mely nem magyar jelenség, mindig volt egy bizonyos időszakban. A munkanélküliség enyhítésére egyébként tőlünk telhetőleg mindent el kell fogadnunk. A költségvetést elfogadja. Kozma Antal dr. beszédében néhány tételt kifogásol. Nem helyesli, hogy a megye egy létszámfeletti dijnokot tart s évi 1585 pengővel díjazza. Kozma Antal: Ezt az 1585 pengőt nem szavazom meg. Simon Géza: Több lesz egy munkanélkülivel. Az alispán válasza Miután még Taszler Gyula is felszólalt, az alispán válaszolt a felszólalásokra. — Valamennyi szónok a takarékosság szükségességét hangoztatta. Ezt a költségvetést megvitatta már a pénzügyi bizottság, majd nagyon részletesen a kisgyűlés. Mindegyik törölni akart és törölt is. A takarékosságról talán elég is ennyi. — Szóvá tették, hogy a tanítók nem kapnak napidíjat. Aki ismerős a viszonyokkal, tudja, hogy egészen a múlt évig kaptak. Tavaly a napidíjak kifizetését megtagadta a miniszter. Én erre azt kérdeztem illetékes helyen, kifizethető-e a napidíj, ha én rendelem be őket. Azt a feleletet kaptam, hogy igen. A válaszra úgy rendeltem be közgyűlésükbe a tanítóságot. Többet nem tehetek. (Éljenzés.) — Az iskolások szorgalmi idejének megrövidítése nem az én, hanem a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozik. Írjon át hozzá a bizottság és kérje állásfoglalása megváltoztatására. — A munkanélküliség ügyében az a felfogásom, hogy ott, ahol lehet, segítsünk. Minket azonban a megye csak anynyit adhat, amennyit a költségvetés megenged. — Ezen a téren sem vádolhatnak bennünk mulasztással. A közelmúltban épült a csornai járási székház, most épül a csepregi. Megjavíttattuk a kapuvári székházat és rengeteg hidat építtettünk, amely mind- mind pénzkereseti forrás volt a közönség számára. A községeket — 80 százalékban — mi segítettük ahhoz, hogy építhessenek. Egyszer 128.736, máskor 127.000 pengő segélyt kaptak. — Öször képviselő azon megjegyzésére, hogy a közoktatásra szánt 20.000 pengőt esetleg törölhetnénk, az a válaszom, nem hiszem, hogy ő — a kultúra apostola — ilyen indítványt tenne. Mindezek után a közgyűlés a költségvetést általánosságban is, részleteiben is elfogadta, mire délután 3 órakor a főispán a gyűlést felfüggesztette. Délutáni 4 órakor ugyancsak a főispán nyitotta meg a gyűlést. A folytatólagos gyűlésben a közgyűlés az egyes tárgypontokat a kisgyűlés javaslaslata szerint úgy, ahogy azokat már ismertettük, fogadta el.