Soproni Napló, 1908. július-szeptember (12. évfolyam, 148-223. szám)

1908-07-01 / 148. szám

Julius 1 _L SOPRONI NAPLÓ, hogy a készülő végrehajtási novella dolgá­ban tegyen lépéseket Cünther igazság­ügyminiszternél. A tárgysorozat ki lévén merítve, Zi­­lahy elnök csinos beszéd keretében bere­kesztette az ülést. A városházáról az Erzsé­bet kertbe vonult a társaság, hol közös lakoma volt és közben Brückner lefény­képezte a társaságot. Újságírók. A vidéki hírlapírók országos szövet­ségének a tagjai vasárnap este érkeztek meg a győr-sopron-ebenfurti vasút vonalán. Fogadásukra megjelentek az állomáson Töpler Kálmán polgármester, Kirch­­knopf Frigyes, Rá­bel László és szép­számú közönség. Az érkezőket a város közönsége ne­vében Töpler polgármester fogadta szives szavakkal és ez üdvözletre Szávay Gyula felett szokott humorával. Majd megtörtént az elszállásolás, minek befejeztével a társaság a kaszinó vendéglőjének az étkezőjében jött össze estebédre. A lakomán hölgyek is jelentek meg és a legvidámabb hangulatban maradt együtt a társaság tizenegy óráig, majd a kaszinó társalgójába vonultak át. Másnap délelőtt tíz órakor a választ­mány tartotta meg az ülését a városháza tanácstermében,, előbb azonban Szávay Gyula, Barát Ármin kir. tanácsos, P­a­l­ó­c­z László és R­á­b­e­l László igazgatósági tagok tisztelegtek a főispánnál és a polgár­­mesternél, egyúttal meghíván őket ülésükre. Az igazgatósági ülésen Szávay elnök terjesztette elő jelentését, melynek folyamán részvéttel emlékezett meg Rédei Károly és Millió Method elhunytáról. Majd jelen­tette, hogy Lenkei Lajos pécsi lapszer­kesztőt a király a Ferencz József rend lovagkeresztjével tüntette ki, hogy továbbá Kisteleki Ede szegedi hírlapíró most érte meg működésének negyedszázados jubileumát. A szövetség mindkét kitüntetett tagját üdvözölte. Képviseltette magát a szövetség a Vörösmarty-szobor leleplezésén, valamint Pécset is a francia katonák emléké­nek a leleplezésén. A szeptember hó folyamán Berlinben rendezendő sajtó­-kongresszuson Szávay Gyula, Barát Ármin és Rábel László fogják képviselni a szövetséget. Tagok gyanánt felvétettek a következők: Katona Imre Arad, Pénztáros István Hajdúszoboszló, Csiha Márton Hajdú­szoboszló, Győri Imre Brassó, Faragó Rezső Kaposvár, Reismann Henrik dr Ungvár, Zimmermann Károly Szombat­hely, Kácser Romulus Temesvár, Pán­­czél Gyula Marosvásárhely, Szekeres János Marosvásárhely, Oroszlány Gábor Marosvásárhely, Nagy Béla és Apor Dezső Szeged, Breitfeld Dezső, Gombás József Halász József Horkay Elemér Szombathely, L­ő­r­i­n­c­z­y György Komárom, R­u­f­f Andor Győr, Ar­a­n­y Gyula Komárom. Majd a számadásokat intézték el, meg­szavaztak segítséget több beteg, vagy szorult helyzetben levő újságírónak, és meg­vitatták az alapszabályok tervbe vett módo­sítását. Ezzel a választmány ülése véget ért és megkezdődött a közgyűlés. A tagokon kívül részt vettek azon B­aá­n Endre főispán, Töpler Kálmán polgármester, Pacséri Károly tanfelügyelő, Gő­sy Géza vármegyei főügyész, Zergényi Jenő, Mészáros Sándor, S­z­i­l­v­á­s­y Márton, Ú­et­e­i­n József, Geiger Dezső, Lóskay Fidél, Bella Lajos, Kirchknopf Frigyes, Rábel Lászlóné, Schwarz Sándor, Winkler Ernő, Herceg Jenőné Kolozsvár, S­­­e­n­g­e Antal, Taizs Károly, Spiegel Siegfrid és mások. Szávay Gyula a következő nagyhatású beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. (Szávay Gyula beszéde.) Ebben a szép nagy városban, ahol a múltak római kövein jár a szorgalmas jelen és öröklött tisztességgel, és véréből való jóravalósággal, a nyugati eredet erényeivel halmoz fel gazdagságot és kultúrát a jobb jövők alapjául a munka,­­ ahol a lármátlan hazafiságnak pecsétőreként a város legszebb terén a legnagyobb magyarnak ércalakja áll, szelleme pedig otthonos szeretettel és sza­badon lengedezi be a völgyeket, a halmo­kat, — ebben a hivalgás nélkül való tisztes erős városban igazán öröm és tisztesség minekünk, hogy testületi, kari érdekeink megbeszélése végett összegyülekezhettünk és itt ilyen barátságos, kitüntető fogadtatásra találunk. Méltóságos főispán úr, mélyen tisztelt polgármester úr, valóban előkelő és kedves dolog volt, reánk nagyon megtisztelő, min­ket nagyon lekötelező, hogy ősi tradíciók szép utain járva soproni országos gyűlésün­kön megjelentek. A vidéki hirlapírók országos szövet­sége mélyen érzett tisztelettel köszöni és viszonozza ezt a tiszteletadást s nekem nagyon kedves kötelességem, hogy a tanács­kozást ilyen általános helyeslésű kinyilatkoz­tatással kezdhetem. Fogadják m. t, uraim, üdvözletünket. Antizsurnalisztikai időket élünk. Körös­körül szürke és barátságtalan az ég, távolból mintha új felhők gomolyognának reája, a felhők rojtjaiból mintha istennyilak lógnának alá, nagy messze mintha körös­körül újságokat hasogatna a szél, s bele­­fütyölne minden újságírói tanácskozásba és szétszórná kéz alól minden kutyanyelvünket. Kellemetlen, nyirkos a levegő a zsurnalisztika körül mindenfelé, újságokat égetnek és újságírókat szidnak mindenütt. Ebben a helyzetben van valami része annak az általános depressiónak, mely a reakció szárnyaival csap le a közviszonyok képére s egy általános sötétedő borúlátót vet nemzeti közéletünk homlokára, az okok között találunk azonban — ha beismerés­ben kívánunk maradni — magunkban és viszonyainkban is eleget. Az újságok nőnek, színesednek s az újságírás jelentéktelenedik, szintelenedik. Mindig többen nyúlnak hozzá s mindig kevesebben hisznek benne. Mindig több­több a hatalma s kevesebb a tisztelete. Ütőereiből félénken, lejártán húzódik ki az idealizmus s helyét elfoglalja a kapitális, mely kalmármérlegen méri le az érdekeket s csak nyomtatókul dob a mérlegbe a ki­rakatból eszmét. Az újságírót pedig az üzleti kamatoz­tatás kimunkálásához szellemi motorerőnek aplikálja, akinek hivatásbeli lelkimunkáját az előadó-művészet külső hatásai szerint veszi, mint a színészkedést s a szerkesztőségek eszmei munkáját a kiadóhivatal tranzmissziói vezetik és formálják át hasznossá, okossá. Az újságírót ma a börzén veszik, de sok esetben az utcán szedik s beszerzési áruk és összeválogatásuk a typografikus kabaré kalkulációjának a dolga, s ebben a börzei manőverezésben csak az a szomorú, hogy az igazi újságírók rendesen párin alul állnak s az élet jóvoltából azon alul kelnek, mig a rikkancsok és kirakat­rendezők egyre kapósabbak. A fejlődés uj korszakának valami olyan idejébe feneklettünk, amikor egészen uj irányok mozognak, tolódnak előre, amikor sejteni sem lehet, hogy milyen lesz a jövő újságírása és újságírója, de az máris látható, hogy a régi újságíró körülbelül olyan mész­­rakodmány lesz az ásatag múltakban, mint amilyen ma a földképletek csigája. A jövő szempontjából ez mindegy, mert minden világ a maga evőeszközeivel táplálkozik, de fájdalmas nekünk még éldegélőknek az elcsigásodás és fáj, hogy az újságíró a kormányzó szuverenitások világából lekerült az eszközök leltárába s mindig kevesebb jut neki a pénzből is, a tiszteletből is. És itt, amikor összejövünk és magunk vagyunk, mellünkre kell vernünk egy kissé, mert egyben-másban mi is eregetjük jobbra­­balra a tisztelet csapjait, csakhogy persze ha az újságíró a mellére üt, azt sose bűn­­bánólag teszi, hanem Jupiterileg. Azok a férfiak, akik innen ma távoz­tak, akiknek mi a hűlt helyét itt elfoglaltuk, adósak nekünk egy-két okos szóval, bizo­nyos helyzetek tisztázásával s számos kon­zekvenciák levonásával, amelyek alatt épen az a két életelem nyugszik: pénz és tisztelet. Az idén már közel esett a gyűlésünk a gyűlésükkel, el kell jönni az időnek, amikor egészen összeesik, amikor kiegyen­lítődést keresve egy ilyen teremben ők az egyik oldalon ülnek, mi a másikon. Addig kedves kartársaim, kik a fiatal­ság mindent kibíró reményeit hordozzák lelkükben, forgassák meg ezeket a gondo­latokat szívükben és elméjükben s igyekez­zenek olyan közösen alkalmazható kifeje­zést keresni érdekvédő gondolataiknak, amilyent ez a hirlapíró érdekeket átfogó szövetség a maga közerejével is előbbre vihet. Mi, akik a küzködő sorokból sorra félreszorulunk és bejutunk a botra támasz­kodó veteránok gárdájába, — akiknek haját ezüst érdemkeresztekkel hinti tele a 25 éves szolgálatokat méltányló idő, mi tapasz­talataink nyugalmával sokat másnak látunk, mint aminek mutatkozik és lelkünk érzékeny tyúkszemeivel, vagy ha úgy tetszik, kösz­­vényével előre megérezzük a rossz idők érkezését. Érezzük nagyon. Vigyázzatok ifjú ba­rátaim és fogjatok össze, mert a körös­körül boruló ég rút meglepetésekkel fenyeget. Ezt akartam közgyűlésünk előtt, mai napra rendelt evangéliumként lelketekre kötni. * A beszéd rendkívüli hatást keltett úgy komoly részeiben, mint ott, hol át meg át van az szőve a humor aranyszálaival. Há­lás hallgatósága zajosan megéljenezte és megtapsolta Szávayt, kit a hirlapirók rajon­gással szeretnek és ki a soproni közönség szivébe is belopta magát gyönyörű beszé­dével. Itt említjük meg a kép teljessége ked­véért, hogy a közölt beszéd fonalán az el­nök elismeréssel szólt Bábel Lás­lóról, a soproni ünnepség rendezéséről és a tiszte­let hangján Sugár Sándorról, ki most le­folyt jubileuma alkalmával a szövetség alapító tagjává lett. A záró számadásokat és a költségve­tést vita nélkül fogadták el, majd az igaz­gatóság jelentéseit terjesztette elő Szávay, jobbára azt, mit a föntebbiekben már meg­írtunk, Szávay most is ragyogtatta szelle­mének csillogó humorát és hálás hallgató­sága alig tudott betelni előadásának ötletes gazdagságával. Itt említjük meg, miről már fentebb kellett volna szólnunk, hogy üd­vözlő beszédére úgy Baán főispán, mint Töpler Kálmán beszédben válaszoltak és a hirlapírók mindkettőjüket zajosan meg­tapsolták. Ezután az alapszabályokat módo­sították, majd megválasztották ügyvezető alelnöknek Tö­m­ö­r­k­é­ny Istvánt, a jeles szegedi írót, ki egyúttal pénztárosa is az egyesületnek. Kimentették elmaradásukat Tömör­kény, Lenkei Lajos, B­r­a­­­j­e­r Lajos, Sas Ede, M­i­r­k­ó Izidor. Részt vettek az ülésen a következő tagok: Szávay Gyula Debrecen, Palócz László Szeged, Barát Ármin Budapest, Lászky Ármin Nagyvárad, Obláth Károly Zombor, Sipos Ignác Zol­bor, Totis Mór Temesvár, Kovács Ödön Máramarossziget, Kovácsfy Antal Ószivácz, Herceg Jenő és neje Kolozsvár, Rónaky Kálmán dr. Pécs, Bálint Hugó Szolnok, Romanecz Aladár Bilke, Briedmann Andor Zombor, Morvay János Mezőkövesd, Hübner Emil dr Czeg­­léd, Szmollény Nándor Szeged, Békási Jenő Budapest, Kálmán Elek Siklós, Váradi Ödön Nagyvárad, Lingauer Albin Szombat­hely, Révész Sándor Győr, Kuncz Jenő dr. Győr Szávay Zoltán Temesvár, Radnóthi József Győr, Ujlaky Géza Győr, Csokonay Vitéz Mihály Győr, Kemény József Győr, a.

Next