Soproni Napló, 1911. július-szeptember (15. évfolyam, 147-222. szám)
1911-07-01 / 147. szám
XV. évfolyam. 147. (2186.) szám. tpm 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. H. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195.A POLITIKAI NAPILAP. „Leányok-Asszonyok“ vasárnapi melléklettel. Szerkesztésés: I Kiadóhivatal: Bacohányi-tér 16—16. utm. | Vörkerfilat 73. azám. Távbeszélő: Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. sz. Városi közgyűlés, Sopron, június 30. Immár kétségtelenül megállapítható, hogy városunkban legalább tizenötesztendei meditálás, tervezgetés és halogatás előzi meg a nagyobbfajta dolgok nyélbeütését. Ha arra lehet ebből következtetni, hogy az így készült dolgok, mint alaposan megrágottak, örök idők számára alkotódnak, akkor nagyon helyeslendő erénye a városnak ez a meggondoltság. Sajnos, beszélő példák vannak arra, hogy az alkotások ilyen alaposnak látszó előkészítése nem mindig azért történt, hogy az az alkotás azután minél tökéletesebb legyen, hanem azért, mert zsebbevágó voltánál fogva azérdekelt felek szívesen halogatták jobb időkre, mint ők bizonyosan mindig kifejezték, „mikor a város anyagi viszonyai jobbra fordulnak”. A város azonban olyan furcsa valami, amelynek pénzügyi viszonyai akkor fordulnak jobbra, ha polgárainak fizetőképessége erősödik és nem az a szomorú, hogy 70—80 százalékos pótadót kénytelen kivetni, hanem az volna szomorú, ha azt a polgárai fizetni nem tudnák. Olyan értelemben vett anyagi jobbrafordulás, mint amilyent a halogatók gondolnak, hogy a város eztán gyűjtendő tőkéjéből fogja megcsinálni a szükséges dolgokat, nem fog bekövetkezhetni, de nem is szükséges, hogy bekövetkezzék, mert a városnak nem lehet célja a vagon felhalmozása Be kell azt látni előtt-utóbb, hogy — mint a polgármester igen okosan mondta a közgyűlésen — a mi javunkat szolgáló intézményeket bizony csak magunknak kell megfizetnünk, mert helyettünk senki sem fogja azokat létesíteni. Értjük és megértjük a halogatók gondolkodását, akik egyszerre fölfedezték, hogy milyen "jó levegője van ennek a városnak. Olyan jó levegője, hogy még az általános csatornázást is fölöslegessé teszi. Valóban a levegő nem kerül pénzbe, a csatornázás ellenben pénzbe kerül. Csakhogy, derék háziurak, a jó levegő már nem soká lesz jó levegő, ha a csatornázás haladéktalanul be nem következik. Szerencsére a szerdai közgyűlés többsége belátta ennek az igazságát s a csatornaügyet végre-valahá a a teljesedés útjára terelte. Hogy ez az út még mindig hosszabb, mint amilyennek mi szeretnék, az valóság, de nem szabad túlontúl türelmetlenkedni. Az a fontos, hogy egyszer már csakugyan a teljesedés útján van a csatornázás taligája. Ha nyikorog is, nem baj, csak haladjon! A közgyűlés további lefolyásáról részletes tudósításunk itt következik: A Bencés-gimnázium. Amint előre is látható volt, a Bencésrendnek adandó telek körül parázs kis vita keletkezett. A múlt közgyűlés határozatát most kellett volna név szerínt való szavazással megerősíteni, a szavazás érvényességéhez azonban a képviselők kevesen voltak. Itt van azonban a pannonhalmi főapát ujj kérvénye, melyben 30.000 koronáért kéri a Rosenfeld-féle telket. Mit csináljanak ezzel. Elfogadni, persze, hogy el akarják fogadni. De érdemben mégsem lehet a dologban határozni, vélik Schwartz Sándor dr. és Zsombor Géza, mert ez megint más lapra tartozik, mint a múltkori ajándékozás és előbb afölött kellene szavazni, ha lehetne De hát nem lehet s ők nem is nagyon akarják, hogy lehessen. Végre Baán Endre dr. főispán oldotta meg a már bonyolulttá tett kérdést azzal, hogy a főapát uj kérvénye beadásával a régit voltaképpen visszavonta s így ahoz többé semmi közük. Természetszerűleg tárgytalan a viszavont kérvényre hozott határozat is. Az új kérvényt pedig a legközelebbi közgyűlés elé hozza a tanács megfelelő javaslattal. Ebben valamennyien megnyugodtak. A csatornázás. Mialatt Walder József főmérnök előadta a csatornázási tervezetet, Schreiner Károly kir. tanácsos szép gépírásban maga elé készítette azt a beszédet, amelyet a múlt heti pártközi konferencián elmondott Jó levegő van itt, ráérünk a csatornázással, majd akkor, ha a város pénzügyei jobbra fordulnak. Ezek a fő érvek az indítványában, melyet Littass Ernő dr. aljegyző olvasott fel. Hogy azonban némi komoly ellenvetés is legyen a csatornázás létesítése ellen, a tanácsos úr azt mondja, hogy nem bízik a mérnöki hivatal terveinek csalhatatlanságában, hanem követeli, hogy azokat magasabb szakértőkkel vizsgáltassák át, magát a csatornázás tárgyalását pedig halasszák el. Töper Kálmán dr.: Látnivaló, hogy az egész indítvány azért történt, mert a kir. tanácsos úr sokallja a költségeket A csatornázást azonban mindenkinek akarnia kell aki a város érdekeivel valamit is törődik. Semmit sem vár az ellenindítványtól, azért kéri a közgyűlést mondja ki, hogy a csatornázást tovább nem halogatja. — Halasszuk el! — Ne halasszuk el! Ez a két kiáltás töltötte be a termet. Az első valamivel gyöngébb volt, mert, mint a szavazásnál kiderült, csak 29 városatya kívánsága volt, míg 46 képviselő halaszthatatlannak tartotta a csatornázást, melyet azután elkezdtek érdemlegesen tárgyalni. Schreiner Károly, aki, mint mondja, úgyis megfeledhezi a csatornázó határozatot, felvilágosításokat kér a főmérnöktől azokra a változtatásokra vonatkozólag, melyeket az eredeti terven tett. Holzmann Tófor németül kívánja hallani a terveket. Waeder Józef főmérnök eleget tesz a kegyetlen kívánságnak s elkezdi németre fordítani a vaskos művet. A városatyák ijedten menekülnek a folyosóra, csak Holzmann Tófor tart ki rendületlenül és ébresztgeti időnként néhány párthivét, akiket a műfordítás szépségei álomba szenderitettek. Négy óra volt, mikor a főmérnök elkezdte és az idő kereke forgott-forgott, fél öt volt s a főmérnök még mindig műforditott Bier főhadnagy már visszarepült Budapestre és ő még mindig fordított. Közben felfedezték a déli sarkot és beboltozták az Ikva-partaikot s Waelder főmérnök még mindig fordított. Ha főmérnök nem volna, mint műfordító is megélne, mondta egyik városatya, aki nagy sokára vissza mert menni a terembe, öt óra lehetett, mikor a főmérnök egy mély lélegzettel átnyújtotta az utolsó német mondatot a derék Holzmannak. Akik azt hitték, hogy a fordítás kimerítette, nagyon csalódtak. Még azután egy álltában megfelelt a kir. tanácsos úr aggodalmaira is. Ez a tervezet, úgymond, számításba veszi nemcsak a jelenlegi, hanem a fejlődő város szennyvízmennyiségét is. Azért kellett megváltoztatni az 1900. évben készült terveket, mert azok mellett nemsokára új főgyűjtőcsatornát kellett volna építeni. Nem zárkózik el művének felülvizsgálata elől, de a város érdekében kívánja, hogy a közgyűlés fogadja el a tanács javaslatát. (Lelkes éljenzés.) Holzmann Tódor németül mondott beszédébe® főleg azon aggódik, hogy a csatornázás után mi lesz a trágyadombokkal? Töpler Kálmán dr. felel neki s megnyugtatta, hogy a jelenlegi poétikus dombokmegszűnnek ugyan, de tartalmuk számára medencék fognak szolgálni. Laehne Vilmos az első, aki védelmébe veszi a tanács javaslatát. Azösszpolgárság érdeke ez a csatornázás, melyet elodázhatatlannak tart, mert nem lehet, hogy még 13 évig várjanak olyan dologra, amit épp annyi év előtt meg kellett volna csinálni. A város egy lépést sem tehet előre, míg a csatornázás kész nincs. Teljes megállást, halált kívánnak azok, akik ezt a tervet akadályozzák. Ne csak elvben mondjuk ki, hanem lássunk hozzá valósággal. (Éljenzés.) Laschober József a fedezetet házbérfillér alakjában alkalmasabbnak véli. Schwartz Sándor dr. a dolog műszaki részét illetőleg hajlandó osztani Schreiner dr. aggodalmait, mert az egész tervhez eddig egy szakértő sem szólt hozzá. Szükségesnek tartja a tervek felülvizsgálatát A fedezet tekintetében a hosszas, lehetőleg 100 éves törlesztés híve s fölveti azt az eszmét, hogy 40—45 év múlva, amikor a vízvezeték fölszabadul a törlesztéses kölcsön alól, annak a jövedelmét is a csatornatörlesztésre fordítják. A tervezetet általában degresszívnek tartja. Töpler Kálmán dr. figyelemreméltónak tartja Schwartz Sándor dr. észrevételeit, de az amortizációról elegendőnek tartja, ha később beszélnek, amikor az államsegélyt is be lehet majd állítani a számvetésbe. Baán Endre dr. főispán azt ajánlja, hogy fogadják el a javaslatot általánosságban és pedig olyformán, hogy a műszaki rész felülvizsgálata után tárgyalják a fedezeti részt. A nagy többség ezt elfogadta. A munkásházak. A Haas-gyár 24 munkásházának építéséhez a közgyűlés a tanács javaslata szerint járul hozzá, t. i. az állami adómentesség idejére biztosítja a községi pótadó mentességét, továbbá a terméskő -ömáron való beszerzését és az építési anyag vámmentességét. Spiegel Szigfrid ezek ellenében azt a feltételt akarja kikötni, hogy a munkásházak elidegeníthetők ne legyenek és agyár szüntesse be az osztrák áruk detail-árusitársát. Zsombor Géza jogtalannak tartja ezt a kikötést és Spiegel később maga is eláll indítványától. Kár volt pedig. A polgármesteri jelentés. A polgármesteri jelentés politikai kijelentéseit Schwartz Sándor dr. nem veszi tudomásul,» magát a jelentést céltalannak és nyomtatását fölöslegesnek tartja, mert számadatokat nem tartalmaz. Elég, ha a zárszám-