Soproni Napló, 1919. január-február (23. évfolyam, 1-49. szám)

1919-01-01 / 1. szám

Január 1. SOPRONI NAPLÓ ragadta ez a szokatlan tetszésnyilvánítás a civil közönséget is, amely bizonyára nem kapta meg jutalmát a tiszturaknak rendezett banketten, a „Magyar királyiban. Frankenburg még egy ki® pikáns histó­riát is­ elmesél ezzel az előadással kapcsolat­ban A darab fő női szerepének kreáló­ja, U e b e r s e t­z e r kisasszony nemcsak sike­reit gyarapította e nevezetes­ napon, hanem­­ az emberiséget is egy egészséges gyer­mekkel. Ez utóbbi esemény az előadást meg­előző reggelen történt legyen. Az ifjú szerző reményeit nem akarta-e megbolygatni az elő­adás elhalasztásával, vagy pedig a tiszturak kegyét óhajtotta volna ezzel a bravúrral el­nyerni, bizonytalan, mint ahogy az egész történet csak szóbeszédnek látszik. Külön­ben is a színházi hetilapokat megelőzőleg is mindig­­ kapcsolatos volt a színház a plety­kával. Jóllehet ez időben csak német szó hang­zott a soproni festett világban, a színészek nem éppen osztrákokból kerültek ki, így a közönség kedvence, az akkori Pataky Vester Sándor a magyar szabadságharcot mint gue­­rillavezér küzdötte végiig a felvidékem. A régi soproniakra sehogy sem illik rá az a köz­mondás, melyet az igaz emberről szoktak mondani: „ami szivén, az a száján”, mert hiszen németül beszéltek, de a szivük min­dig magyar volt. C­s­a­­­k­a­­ E­­n­d­r­e, Altomonte Márton. A „Soproni Napló“ karácsonyi számá­ban megpendítettem a sopromegyei bárok művészet topográfiájának eszméjét. Hogy az eszme testet öltsön, magam járok elő jó példával. Altomonte Mártonról és Bertalan­ról szóló megemlékezésemet pillérekül szá­nom e vállalkozáshoz. Megvallom őszintén, az eszme nem az enyém. De engem is megérintett az a lelkesedés, amellyel osztrák bencések, különösen P. Martin Riesenhuber, seitenstetteni bencés az osztrák barok mű­vészetet felkarolta. Der Barockstil in Oester­reich c. munkája, továbbá Topographie Niederösterreichs, Oesterreichische Kunst­topographie lebegnek szemem előtt, amikor barokkultuszt akarok felvirágoztatni vár­megyénkben. Persze sokan azt mondják, nyugodtabb idők kellenek ehhez. Én meg viszont azt mondom, hogy a zavarok közt meneküljünk olykor-olykor a művészet nyúj­totta széphez, gyönyörűségekhez. Hadd pihenjen a lelek. Hisz ha mindig feszülnek a hurok, egyszer csak elpattannak. Altomonte Márton 1657-ben máj. 8-án született Nápolyban. Atyja a tiroli szárma­zású Hohenberg Mihály pékmester, anyja Marianna nevű bajor nő volt. 16 éves ko­rában már Gaulli mester tanítványa, akinek római alkotásai Baciccia néven ismeretesek. (1639—1709.) Abban az időben Róma, a bárok művészetnek ez az ősi fészke, volt a gyülekező helye a művészeknek és tanít­ványoknak egyaránt. Az előbbiek gazdagon­ megfizetett megrendeléseket, az utóbbiak tehetségüknek nagyszerű iskoláját találták itt fel. Róma szinte varázsütésre magába szívta a renaissance-kori itáliai vidéki isko­lákat. Michelangelo, Rafael, Beno­ini stb. alkotásai a nevelő iskolák, a templomok, a főpapi és főúri palazzók díszítése a munka­programot, a vallás a martyrologium, a mythologie, az allegorie s a németalföldiek­től felfedezett csendéleti és tájképi elem, a kincsesbánya, amelyből motívumokat ak­náznak. Ebbe a monumentálisan díszítő áram­latba sodródik bele első mesterével, Bacic­­ciával Altomonte. Az olajfestésben másik mesterének Marattának (1625—1713) hatása alatt áll. De mesterének nyugodtabb vonal­­vezetéséből hamarosan átcsap a nyugtalanabb vonalvezetésű, bárok irányba. A hagyomány szerint az ügyes színkeverő finesszében nem kisebb ember, mint Musillo fedezte fel a festői talentumot Bacch­iónál tett látogatása alkalmából. 1684-ben nagy fordulat áll be Altomonte Márton életében. Sobiesky 111. János, a tö­rökverő király, Bécs felszabadítója, a híres Marco d’Ariano kapucinus atya tanácsára meghívta udvari festőjének. Hogy a vérbeli olasz mesterek tekintélyével léphessen fel, német hangzású nevét ekkor változtatta végleg Altomontéra. Első feladata az volt, hogy az 1683-i török háború nagyszerű je­leneteit megörökítse. Egész sor történeti kép alkotására adott ez lökést: Bécs fel­mentése stb. Maecenásnak korai halála után Bécsbe vonult, ahol Lipót császár az újonnan ala­pított festészeti és szobrászati akadémián az első igazgató mellé társul nevezte ki (P07.) Állandó működési tere ettől fogva Alsó- és Felső-Ausztria, nevezetesen Bécs, St.­Florian, Heiligenkreuz, Kremsmünster, Lambach, Linz, továbbá Salzburg. Ami családi életét illeti, arról keveset tudunk. Valószínűleg Varsóban házasodott meg. Borbála nevű nejétől itt született fia és festőtehetségének örököse. Bertalan, akit Rómában iskoláztatott s akivel a St.-Fiorian kolostor diszítésén már együtt dolgoznak. A kolostor feljegyzései szerint 1730-ban halt meg neje. Ettől kezdve élete nagy részét Heiligenkreuzben tölti, ahol ha nem is a laikus testvérek, de a kültagok (farriiliaris) közé felvéteti magát. Magas kort ért el. 87 éves korában halt meg Bécsben, ahon­nan Heiligenkreuzbe vitték s ott temették el. Festészete majdnem teljesen az egyház szolgálatában áll. Főkép vásznon dolgozik, hisz ő még a bárok stílus ama fejlődési fokán él, amikor a templom szabad fal­­mezőit nem freskókkal, hanem stukkókkal ékesítik (l. a mi dómtemplomunkat szemben a freskókkal ékesített Szentlélek-templommal). Először 1722-ben próbálkozik meg a nagy távlatokat nyitó monumentális mennyezet­­festéssel a St.­Florian kolostorban. (Császár­terem ) Fia ihlette erre a mun­kára, aki éppen akkor tért haza olaszországi útjáról. Sopron­ban nem legszerencsésebb képén, a dómtemplom főoltárképén szemlélhetjük Altomonte Márton művészetét. Diocletianus császárnak legendás tisztjét (tribunusát), Szent Györgyöt ábrá­zolja a kép, amint rövid, erős, szinte herku­­lesi testével féltérdre ereszkedve fogadja egy angyal kezéből a vértanúság pálmáját. Fegy­verzetén térdel s angyalok rajongják körül. A kép balsarkán a vértanuság van ábrázolva, amint egy fiatalos mozdulatu katona a vér­tanúnak esetlen tartásu törzséről levágja fejét s a magasba tartja. Néptömeg rajongja körül a jelenetet; egyik ember kezét tördeli, a másik szinte a lovon ülő tyrannust akarja torkon ragadni. A kép jobb sarkában egy másik jelenet zajlik le. A legendaben szűz megmentése a sárkány hatalmából. Kitárt karokkal imádkozik a megmentett, a sárkány­nak az idomtalan alakja meg szinte bele­­vonaglik Szent György lándzsadöfésébe, így szinte három önálló részre tagozódik a kép, ami bizony az egységnek nagy rová­sára esik. A vonalvezetés nyugodt. A színek­ben nincs meg a bároknak semmi eleven­sége, behízelgő melegsége, egymásba olva­­dása. Komor színhangulat ömlik el rajta. A dóm főoltárképe tehát fejlődésének elején mutatja be a művészt. Mohi Adolf apátkanonok úr szíves közlése szerint Lorettóban is van egy Altomonte kép. Ismertetését legközelebb várjuk. Egyébként is sokat remél a topo­gráfia ügye a kiváló tudóstól, kinek egész élete nem volt más, mint állandó kutatás az egyházmegye területén történeti és művészeti emlékek után s állandó érintke­zésben volt paptársaival művészeti és tör­ténelmi kérdésekben. Mihályi Ernő: MINDEN HU 1l.pn új előfizetést nyújtunk a SOPRONI NAPLÓ politikai napilapra! I­öli Kérjen mutatványszámot. | ______ ^ n 3 Közgyűlés a városnál. * Mióta a népkormány Thurner Mihály drt, főispáni teendőkkel megbízott kormány­­biztossá nevezte ki, ma először volt köz­gyűlés a városházán s igy az ünnepélyes formalitásokkal kezdődött. Thurner dr ebben a minőségben letette a hivatalos esküt. Az eskü letétele után rövid lelkes beszédet intézett a törvényhatósághoz, a­melyben hivatkozott a hazafias kötelességre, mely az ország nehéz helyzetében mindenkire hárul. Ezért vállalta ő is a felelősségteljes állást és örömmel állapítta meg, hogy terhes munkájában mellette volt és hiszi hogy mellette marad a polgárság bizalma. Köszö­netet mond a támogatásért a polgárságnak, a szervezett munkásoknak és összetartást, összefogást kér a kritikus időkben. A Tisztújítás következett ezután. A polgármesteri szék betöltése nem szavazás, hanem ajánlat folytán történik. Kilencvenhét aláírás érkezett be, mely Thurner Mihály azt ajánlja, a­ki tehát megmarad, illetve újra megriasztanak polgármesternek. Ebben a minőségben is leteszi a hivatalos esküt. A választás útján betöltendő állásokra nézve a polgármester indítványára úgy ha­tározott a közgyűlés, hogy az eddigi sze­mélyekkel tölti be az állásokat s az új, üresedésben levő helyeket akkor töl­tik be, a­mikor az új néptörvény alapján választhatnak, így tehát a városi tisztviselők eddigi állásukban lettek újra megválasztva. A közgyűlés legérdekesebb pontjának a Pinezu­s dr. interpellációja ígérkezett, a­ki a Zsombor szereplése miatt szólalt fel. Azt kérdezi a polgármestertől: Hajlandó-e a kormányt felvilágosítani arról, hogy az az értekezlet, melyet Zsombor december 22-én összehívott nem tekinthető a nyugatmagyar­országi németségnek és a határozat a pol­gárság határozatának. Mielőtt a polgármester válaszolhatott volna Pinezi­s úrnak, Zsombor felállott, hogy interpelláció alakjában adja meg a választ, a­melyhez úgymond joga van. Szatirikusan kezeli a témát. Kerülgeti. Érzékenynek vélt pontokat keres. Felvilágo­sítja Pinezitset, hogy most nem sommás perről van szó. Népmozgalmaknál nem szokás felhatalmazást kérni. Pinezits közbe­vág , mire vita keletkezik közöttük. Az elnöklő polgármester teremt rendet. Zsombor tovább beszél a nemzetiségi törvényekről, a melyet nem hajtottak végre, nem fejlesztettek. Wilsonról, a ki a népek önrendelkezési jogáról programmot adott, melyet Károlyi, Jászi és a kormány elfoga­dott s a melyet mint demokratikus ember ő is magáénak vall. Ezt a programmot fogadja el, éppen a magyar állam érdeké­ben. Fejtegeti, hogy csak ezen az úton lehet megtartani a nyugatmagyarországi német­séget Magyarország számára. Az úgynevezett titkos értekezleten hozott határozatokat egy­hangúlag fogadta el a minisztertanács. Ő maga indítványozta a kormánynál, hogy Sopronban üljön össze az az ankét, melyen az autonómia részleteit megtárgyalja. Erre az ankétra ő indítványozta, hogy hívják meg a közigazgatások fejeit. Meg akarja keresni a kivezető utat a magyar tisztviselők elhelyezésére. A német községek lakosságát — ott, ahol a jegyző tisztességes ember volt — rávette arra, hogy a jegyzőt meghagyják állásába még akkor is, ha nem tud németül. Zsombor beszél, beszél az ő módján, vagdalva, csipkedve, ironizálva. Egy órakor egy krigli vizet hoznak a számára. Talán még most is beszél. E&SZÍNHÁZ. 1RPft Heti műsor. Kedd : Kabaré-est. Szerda d. u.: Hejehuta báró. P­este: Legénybucsu.

Next