Soproni Szemle, 1971 (25. évfolyam, 1-4. szám)
1971 / 1. szám - Nagy Alpár: Kodály Zoltán és Sopron
Az Oedenburger Zeitung igen szófakar Kodályt illetően.34 A Sopronvármegye című napilap valamivel többet ír: „A karénekek között egy csodálatosan megkapó szám szerepel: Kodály szövegnélküli dala. Annyira különös, annyira újszerű, hogy először felfülel az ember: mi ez? De aztán már gondolkodni sem tud, nem is a fülével, a lelkével hallgatja e sejtelmes, titokzatos éjjeli dalt.’” „A Kodály dal sikere remélhetőleg arra fogja késztetni a karnagyot, hogy a modern muzsikának még több helyet adjon műsoraiban.”A Fél esztendő elmúltával ugyancsak a Sopron vármegye közli május 9-i számának hírrovatában (1925): „Ma este lesz a modern zeneciklus első hangversenye. Az illusztris művészek.. . Kodály és Hindemith csellóműveit, valamint Debussy, Skrjabin, Eisler, Simanovszky, Albeniz és de Falla zongoraszerzeményeit fogják bemutatni.” A modern zeneciklus „I. Zongora- és csellóestély”-éről ekképpen számolt be a Soproni Hírlap: „Igen szépek voltak a Debussy apróságok és Kodály Zoltán celló szonátája. Az ízig-vérig magyar tartalmú mű rendkívül gazdag, változatos szépségekben. Kifejezéseiben sajátosan egyéni és új, motívumaival és páratlanul sok harmóniájával anynyira megragadta a közönséget, hogy tombolón ünnepelték érte az előadó cellistát. Nem csodáljuk, hogy a világ minden hangversenytermének gyakori látogatója Kodály szonátája. Amint magyar Kodály muzsikája, annyira nemzeti és spanyol Manuel de Falla két tánca. Úgy Kodály Zoltán, mint de Falla művei az impresszionista muzsika gyönyörű termékei.. .”. Az újságból továbbá azt is megtudjuk, hogy a bécsi Opera (másutt a bécsi filharmonikusok) kiváló gordonkása, Frank Móric játszotta Kodály csellóra írott szóló-szonátáját a Kaszinó kistermében. A Soproni Hírlap tehát nem fukarkodott a szép szavakkal. A Sopron vármegyében viszont Kolb Jenő egyetlen mondattal bírálta a Psalmus Hungaricus szerzőjét: „... Kodály különben nagyszabású szóló cselló szonátája épp ott válik gyöngévé, ahol formálisan gyönge és felépítés helyett szaggatott recitativokban merül el.” A cikkíró mentségére legyen, hogy ugyanitt általános vonatkozásokban kimondja — talán Sopronban először! — azt, amit a haladó művészet Kodály Zoltán és Bartók Béla nagy igazságaként azóta bebizonyított ország-világ előtt: „ ... az a muzsikus, aki egész ember, aki őszinte és a természetből fakadót az új technika alapos tudásával tudja formába önteni, az maradandó értéket alkot. A kortársak füttyszava pedig sohasem tudta és sosem fogja tudni elnyomni a géniusz szózatát.” Érdemes megemlíteni, hogy a modern zeneműveket bemutató sorozat négy előadásból állott, amelyeken tizenegy művész 24 szerző negyven alkotását mutatta be a soproni közönségnek; ezeken általában 300—300 érdeklődő jelent meg. „Minden lokálpatriotizmus nélkül is tény, hogy Sopron saját zenei működése összehasonlíthatatlanul komolyabb és céltudatosabb, mint bármely más vidéki városé, hiszen itt van a Zeneegyesület, mely saját erejéből és javarészt 3 Oedenburger Zeitung 19. Nov. 1924. 4 Sopronvármegye 1924. nov. 16. 5 Sopronvármegye 1924. nov. 18. 6 Soproni Hírlap 1925. máj. 10: „Modern zeneművek bemutató ciklusának első hangversenye. 7 I. h. 8 Sopronvármegye 1925. máj. 12: „Megkezdődött a soproni Modern Zeneművek Bemutató Ciklusa.” 42