Soproni Szemle, 1976 (30. évfolyam, 1-4. szám)
1976 / 3. szám - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Prőhle Jenő: "Miért nem vették fel Petőfit a soproni iskolába?"
részek érdeméből. Hajlamosak vagyunk arra, hogy közvetlen népi érintkezéseket is feltételezzünk. Ennek a középkorig visszanyúlóan adottak voltak a gazdasági, társadalmi, kulturális lehetőségei, keretei.18 Közismert az is, hogy a magyarországihoz képest túlnépesedett osztrák, cseh tartományokból számos építőmester specialista keresett munkát hazánkban, viszont jelentékenyebb szerepük paraszti szinten csak a XIX. században bontakozott ki. Az itt érintett épületeknek pedig java része még a helyi, autochton, paraszti specialisták munkájaként született. Ez is arra ösztönöz bennünket, hogy a bonyolultabb alaprajzi típusú épületeink kialakulását, gyökerét a későközépkorban, az újkor elején keressük, abban a korban, amikor falvaink, mezővárosaink életét a kései feudalizmus kedvezőtlen hatású, magyarországi változata még kevéssé alakította át. Noha az osztrák, cseh-morva fejlődés akadálytalanabbul futotta be a maga útját, a későközépkorig visszanyúló sok egyéb azonosság, kapcsolat a most tárgyalt példáival együtt az intenzívebb közös kutatást és a rendszeres egybevetést, együtt tárgyalást teszik egyetemes kötelességünkké. Ha sikerült fejlődésünk konvergens vonásaira ezen az egy ponton is felhívni a figyelmet, talán már közelebb is juthattunk közös feladataink megoldásához. Az etnográfus kutatónak szebb, nemesebb feladata korunkban nem lehet, mint az, hogy felfedje, rendezze, megismertesse „végre közös dolgainkat.” Ezekkel az analógiákkal is kutatásunkat ebben az irányban szerettem volna befolyásolni.13 14 15 Prőhle Jenő: „Miért nem vették fel Petőfit a soproni iskolába?” Petőfi kapcsán minden fontos, írja Kovács József László, s ez igaz, de ebből nem következik, hogy Bodolay Gézának, aki Petőfi diáktársaságairól írt takaros könyvet, Petőfi öreg barátjáról vagy Petőfi diákpályájáról szóló részletekkel, különösen e diákpálya egy üres foltjának tisztázásával kellett volna lapjai vagy ívei számát szaporítania, mint ezt bírálója számonkéri tőle (SSz. 1975, 381). Ám ha K. J. L. jónak látta felidézni Dienes András könyvéből Ruhmann Jenő és Csatkai Endre beszélgetését (Dienes András: A legendák Petőfije, Bp., 1957, 83), elhagyván azokat a kérdőjeleket, amelyeket maga Dienes tett mögéje 13 Az osztrák, cseh-morva kapcsolatokat tárgyaltam a fent idézett tanulmányomban (Dissertationes Ethnographicae I.). Egyben igyekeztem e kapcsolatok gazdaságtörténeti vonatkozásairól, hátteréről is szólni. 14 Kiegészítésként hangsúlyozzuk, hogy több szempontot figyelembe véve most csak az egyes épületeket vetettük egybe, így nem szólhattunk a településbe illeszkedésükről. Ez alkalommal nem is lehetett ez a célunk, bár tisztában vagyunk azzal, hogy e téren különösen morva Slovacko vonatkozásában sok eltérést tapasztalhattunk volna, mivel nálunk a teljesen zártsorú beépítés eltérő településföldrajzi, szerkezeti, morfológiai okokmiatt csak kisvárosokban, vagy a szabad királyi városok paraszti negyedeiben fordulhatott elő. Itt említem, hogy e tanulmányommal nagyjában egyező német nyelvű szöveg az Ethnographica Pannonica tanácskozás kiadványában Zalaegerszegen jelenik meg. 15 Jelen dolgozatom módosított változata az 1973. évi soproni Fiatal Történészek Találkozóján felolvasott előadásomnak (vö. SSz. 1973, 351). Ehelyt köszönömmeg Mendele Ferenc építészmérnök önzetlen támogatását. Domonkos Ottó 1967-ben segítségemre volt, hogy e témámhoz Sopron környékét és a Fertő mellékét bejárhassam, megismerhessem. A rajz-dokumentáció felvételében annak idején segítségemre voltak még Csapó György, Simányi Frigyes, Márkus Dóra, Győr külvárosainak hasonló vizsgálatát néhai Czigány Jenő hathatósan támogatta.