Soproni Szemle, 1989 (43. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám - HELYTÖRTÉNET-ÍRÁSUNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - Mollay Károly: Visszaállították Házi Jenő akadémiai tagságát
Mollay Károly: Visszaállították Házi Jenő akadémiai tagságát Abay Gyula, Alföldi András, Balanyi György, Balla Antal, Balogh Artur, Balogh Jenő, Baranyai Lipót, Bartók György, Bíró István, Bíró Vencel, Boér Elek, Bruckner Győző, Czetler Jenő, Deér József, Dékány István, Divéky Adorján, Domanovszky Sándor, Eckhart Ferenc, Fettich Nándor, Gajzágó László, Genthon István, Gerevich Tibor, Hajnal István, Házi Jenő, Heller Erik, Heller Farkas, Holub József, Horváth Barna, Irk Albert, Jánossy Dénes, Kerényi Károly, Kolosváry Bálint, Kováts Ferenc, Kumorovitz Bernát, Kuncz Ödön, Laky Dezső, Leopold Antal, Lukinich Imre, Mályusz Elemér, Markó Árpád, Miskolczy Gyula, Molnár Kálmán, Nagy Miklós, Navratil Ákos, Polner Ödön, Prohászka Lajos, Schütz Antal, Supka Géza, Szabó Dezső, Szabó István, Szemere Samu, Szilágyi Loránd, Theiss Ede, Tomcsányi Móric, Tóth Zoltán, Tury Sándor Kornél, Váczy Péter, Varga István, Winkler János, Vladár Gábor, Wellmann Imre. Csak a Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya tagjait soroltam fel abból a 140-ből, akiket 1949. október 31-én ún. tanácskozó tagokká minősítettek vissza, magyarán levelező, rendes vagy tiszteleti tagságukat megszüntették, az Akadémia 1989. május 8—9-i közgyűlésén pedig visszaállították. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzet május 8-i, „A nemzet Akadémiája” című vezércikkében többek között ezt írta: „Nem hiszem, hogy létezik még egy olyan ország, amelyik megengedhette magának, hogy legkiválóbb tudósait megalázza, hallgatásra ítélje vagy kiűzze az országból”. A vezércikk írója kétszeresen tévedett. Ugyanis létezik még olyan ország, amelyik ezt megengedhette magának. Azonkívül a pártideológiától elvakult hatalom által kikényszerített 1949. évi döntés nem a tudósokat alázta meg, hanem a nemzet Akadémiáját. E tudósok továbbra is a hazai és a nemzetközi tudományosság értékei maradtak. Elég, ha itt csak Szentgyörgyi Albertra hivatkozom. . . Házi Jenő 13 kötetes soproni oklevéltárának (Sopron szabad királyi város története. I. rész 1—7. kötet, II. rész 1—6. kötet, Sopron, 1921—1943) és „XVI. századi magyar nyelvű levelek Sopron sz. kir. város levéltárából” (Sopron, 1928) című kötetének tudományos értékeiért lett az Akadémia levelező tagja. E kötetek tették lehetővé Sopron középkori történetének feltárását, hiszen 1162—1541-ig terjedően forrásokkal kapcsolatos tudnivalókat, a latin, német és jiddis (héber) nyelvű források betűhív szövegét, a teljes kritikai apparátust, valamint a segédleteket (név- és tárgymutató) addig nem remélt és nem ismert bőségben bocsátotta a kutatás rendelkezésére. Csak, aki ilyen forráskiadással maga is megpróbálkozott, az tudja igazán értékelni Házi Jenőnek e több mint két évtizedes forráskiadói tevékenységét. Mivel jelenleg Sopron város levéltára az ország leggazdagabb városi levéltára, Házi Jenő oklevéltára általában a magyarországi várostörténet, Magyarország középkori története számára is fontos forrás lett. A XVI. századi magyar nyelvű levelek ugyancsak betűhív kiadása ezenkívül a magyar nyelvtörténet számára szolgáltatott értékes anyagot, amint ezt Egriné Abaffy Erzsébet feldolgozása (Sopron megye nyelve a XVI. században Bp., 1965) is mutatja. Nem szólunk egyéb tudományos munkásságáról (erre vö. Horváth Zoltán összeállítását: SSz. 1987, 180—183). Házi Jenőt (1892—1986) idő előtt, 1950-ben, 58 éves korában nyugdíjazták. Ezzel „jutalmazták” azt is, hogy az 1940-es években számos zsidónak segített, hogy 1945 legnehezebb napjaiban a levéltár padlóján aludt, megvédendő a levéltárát (nem is veszett el semmi!), hogy 1945 után fellépett a soproni németség igazságtalan kollektív büntetése, kitelepítése ellen. Mostani „rehabilitálásával” tulajdonképpen a Magyar Tudományos Akadémia rehabilitálja magát. Házi Jenő ezt már nem érte meg. A soproni helytörténetírás története számára is, tanulságul is jegyeztük fel a fentieket. 227 15*