Sopronvármegye, 1922. június (25. évfolyam, 122-144. szám)
1922-06-24 / 140. szám
*) a soproni kamara privatim megtudta, hogy a soproni iparosok és kereskedők számára a vásár igazgatósága már elküldte a szükséges igazolványokat, mégpedig az Angol-Magyar bank helyi fiókjának. Mivel azonban a meghívás az egész kamarai kerületre vonatkozik, a vidékiek ügyében is azonnal intézkedett a kamara elnöksége, úgyhogy pár napon belül azokat is meg fogják kapni. ' ' ' ' ---- Folynak az évzáró vizsgák. (Látogatás egy iskolában) Jól benne járunk már a június derekában, lázas kis kezek számolják a parányi ujjakon: még négy napot alszunk, még kettőt, már csak egyet, azután — juj csak már itt volna ! — beköszönt a nyári, boldog, nagy vakáció. Széltében-hosszában folynak a vizsgák, pöttömnyi nebulók magolják idegesen az egyszeregyet, szöszke buksik bújnak össze a gyerekszobák mélyén és nagy buzgalommal betüzgetnek a komoly ábécés könyvben. Palangósszárnyú fehér és rózsaszín ruhácskák várják epedve a nagy napot a szekrények kakukfa illatos rekeszeiben és a vizsga napjára pattan ki a legvörösebb rózsabimbó, melyet majd a tanítónéni asztalára kötnek tarka, égő csokorba a hálás, drukkoló kis csemeték. Három óra előtt van délután, a Templom utcából és a Színház utcai bejárat felől illedelmesen lesütött szemű kislányok csoportja tipeg a nagy komoly ablakos épület felé, amely az evangélikus templom háta mögött emelkedik. Olyanok az apróságok, mint a gyöngyszárnyú lepkék, nagy sries másli virít a hajukban, simára fésült, búbos, kontyos, copfos aranyszőke és bogárfekete frizurájukon bukfencet vet a kenderszia napsugár. Nyomukban agódó anyák lépdelnek, szerető kézzel igazítanak még egy utolsót a lenge ruhácskán és jótanácstól visszhangzik a levegő. — Tondám fiam, aztán csak bátran emeld fel a fejed, ha a tanítónéni felszólít. — Bözsi ne piszkáld folytonosan ott is a fuoskádat. — Te Buksi várj, az Isten szerelmére, tudod még, hogy mennyi 6X9? — Édeském, mit is mondott a Putifár felesége Józsefnek, hallatszik imittamott és az apróságok száraz torka nagyokat nyel a belső forróságtól. — Anyuskám — torpan meg egy bóbitás a félelmetes kapuban — én olyan rosszul vagyok, azt hiszem nem is fogom kibirni. No, csak előre, ha majd jól felelsz, édes cukrot kapsz anyukától, bátorítja az anyja s a csöpp jószág szepegve megy fel a hideg kőlépcsőn. Amikor bementem a II/B-be épen a bibliai történeteknél tartottak és József szép meséjét mondották el egymásután — németül. A nagy asztal mellett ott ült az iskolaszék, mögötte a szorongó mamák és papák és tarka virágszalag futott körül az asztalon. A tanítónéni a szeme rebbenésével szólította fel a kis csöpségeket és hiba nélkül felelt, okosan, szépen valamennyi. Együtt voltak itt a kis osztálytársnők magyarok-németek vegyesen és mind csendesen, fegyelmezetten tartották a padon összekulcsolt kezüket. A tanítókisasszony kérdéseire azután mintha fecskeraj röppent volna magasba, úgy illegették a kis virágszirom kezüket, kivétel nélkül mindnyájan felelniakartak. Az énekük szép, mintha finom pókhálóvékony húrokon játszana ügyesen valaki és csilingel, mint az ezüsthangú csengő. A számtan, bizony az már sokkal komolyabb dolog volt. Mennyi 7X8? — kérdezte a néni. A csöpp lányok szeme elborult és kis arcukon a goed szele suhant végig egy pillanatra, majd édes grimasszal sütött ki rájuk ismét a diadalmi mámor ragyogása. 56, 56, 56 susogtak az ajkacskák, kezeik pedig ismét fent billegtek a magasban. De nemcsak ilyen egyszerű műveletet tudtak ám 1 100 koronát kapsz a mamádtól Olgi, s ha egy tojás 12 korona, hányat vehetsz a pénzeden ? tette fel a nehéz kérdést a tanító néni. Olgi bizony zavarba is jött egy kicsit, hát hogyne, hiszen nem csekélység az ilyen komplikált számadás. Hanem azután fényesen megoldotta mégis. A sarokban egy fűszeres papa elismerőleg bólingatott a fejével, ez már valami, ugyan jól megfelelt a kis mókus. Ezt már nem tudnám becsapni, bökte meg dévajul a szomszédját, hanem az én gyerekem is tudja ám ! No, hogy a számtan felelés is elmúlt, jött egy még keményebb dió, az írás olvasás, beszéd- és értelemgyakorlat. Különösen a német kisasszonykák pislogtak borongva össze, hiába német embernek mégis csak legnehezebb a magyar szó. Hanem azért nagyszerűen ment ez is, ha ropogott is a kemény mondat, ha meg megállt is a magyar táltos egy-egy pillanatra, a következő percben annál folyékonyabban gördült a hintó. Hát még a szavalatok ! Akár a primadonnák olyan gyönyörűen mondották el a legszebb magyar versikéket, csengettbongott a Hm, zengett a magyar szó muzsikája, mint a parancsolat, szinte sajnáltam, mikor odakint megkondult az óra hívó szava s kénytelen voltam odahagyni a kis tündérkertet. Azért még láttam az okos babákat egy futó percre. Épen az iskola mellett szaladtam el, mikor megkezdődött a rajzás és a vidám, kipirult gyerekarcok megállítottak. Vakáció, vakáció, jaj de jó, jaj de jó, sivalkodtak az apróságok és meglátszott boldog arcukon, milyen szép, örömteli, gazdag, gondtalan még számukra az élet. — Jaj de helyes voltál kicsi bogaram ! — áradozott egy fiatal mama, no Böske, hogy te milyen csacsi vagy, korholta szelíden a lánykáját egy másik, azután lassan kint üres lett a csiripelő utca. Kötél-áruk saját gyártmányúak, kévekötők, szőlőkötözők, zsákok, zsinegek, ponyvák, hevederek, rolettahevederek, hinták, függőágyak, ruhaszárító kötelek. - Transmissió-kötelek gyártását és szerelését vállalom. — Elsőrendű hollandi kocsikenőcs, valamint pozsonyi- olasz- és svájci gyártmányok cérnákban, szövőpamutok, burgani- és pohlendorfi gyártmányok legolcsóbban kaphatók. ——---------------------------------------------- Horváth János utóda SOOS.más kötélgyártó Ötlete SzolkaHiely, Horváth Boltor-tér 3. száza alatt. cr\ r‡ r‡ pi \j reso» t t? fj v x? iqoo ››^ Ténylng a vármegyében. A drágaságban, melyet mi bús fogyasztók az őstermelőknek szoktunk tulajdonítani, maguk az őstermelők is benne úsznak nyakig. Ők is nehezen és drága pénzen jutnak hozzá egyes dolgokhoz, amik nem is iparcikkek. Tavaly a „Sopronvármegye“ nem egyszer foglalkozott a mezőgazdák takarmányozási gondjaival és bajaival. Hogy most újból szóvátesszük az ügyet, az az ok indít rá, hogy jótanácsainkat akkor nem fogadta meg senki. Most sincs ugyan kilátás arra, hogy a bajokon maguk a mezőgazdák, illetve az állattenyésztők segítsenek, mert létalapjuk rendülne meg azáltal, ha marhaállományukat a háborús idők előtti létszámra apasztanák. A valutánk még mindig nem stabil, illetve a drágaság egyre nő, a pénz értéke napról-napra silányabb és állattenyésztéssel is foglalkozó mezőgazdáink minden pénzüket, minden kíncs verejtéken szerzett szerzeményüket állatokba fektetik bele, istállóik így megteltek máris a zsúfolásig szarvasmarhákkal és csak természetes, hogy ennek folyományaképpen előállottak a takarmányozási bajok. A háború előtt siettek fetekézni a réteket, a birkatenyésztést háttérbe szorítván és mást vetettek a szárazabb rétföldekbe. Ma megfordult az idő ezen a téren is. Az állatszaporodás arra kényszeríti kis és nagy gazdáinkat egyaránt, hogy a laposabb, vizesebb dűlőket ismét fűmaggal vessék be, hogy állataik takarmányhoz jussanak. Az idén különösen nagy a takarmányhiány, mert ismeretes, hogy nem volt eső, úgyhogy gazdáink már most meg vannak akadva a szülőséggel, nem kis gondot okoz nekik, mit adjanak a jászolba, pedig most nyár van. Elképzelhető, hogy a télire való száraz takarmá nyért valóságos csaták folynak le a rétárverezéseken, egymást túllicitálva tízezreket adnak egy-egy rétért. A helyzet a tavalyi viszonyokhoz képest 100% kal rosszabbodott les minthogy a tavalyi rétárveréseken meg lehetett érezni előre ezt az idei drágaságot, úgy most elsötétülő homlokkal azt kell jósolnunk, hogy jövőre, ha csak a magyarok istene valami csodát nem csinál, 100%-kal lesz minden drágább. 4 szekérre való szénát Lozson 26 ezer koronáért adtak el a napokban és ha ehhez hozzászámítjuk a kaszálási és gyűjtési napszámokat el kell képednünk, kiváltképpen ha tudjuk, hogy tavaly ugyancsak a rétnek egyszeri lekaszálási jogáért csak 8 ezer koronát űzettek. És ez így van mindenfelé a megyében. A Hányban, ebben a nagy fatartományban is 100—200 százalékkal drágultak meg a rétek. Hogy ez hová fog vezetni, azt a jó Isten tudja. Egy bizonyos és ez az, hogy jövőre még jobban benne leszünk a drágaságban Védekezési módok volnának, de a mi szavunk úgyis a pusztába kiálltás volna. Ezeken a bajokon a nemzetgyűlés hivatott segíteni és higyjük a legjobbat mindnyájan, őstermelők és fogyasztók. Milyen lesz a csornai sportpálya? Lapunk tegnapi számában beszámoltunk arról, hogy végre megoldásra kerül Csornának egy rég vajúdó közügye, megépül a csornai sportpálya. A Margit-közkórház gondnoksága dr. Kokas Lajos igazgató-főorvos lelkes propozíciójára, bizonyos kötelezettségek teljesítése ellenében átengedte a Rábaközi Sportegyesületnek azt a területet, amely a temető déli oldalán, a szilsárkányi út mellett fekszik. Adva van tehát a terek, amelyen kiépülhet a sportpálya, megindulhatnak a tervezgetések az intézmény megvalósításának részletkérdéseire nézve, amelyeknek szerencsés elgondolásától függ, hogy a célnak megfelelőleg lehetőleg legtökéletesebb berendezésű pálya álljon majd a csornai sportélet és a nagyközönség rendelkezésére. Állapítsuk meg mindjárt, hogy szebb, megfelelőbb telket a felajánlottnál Csornán elképzelni sem lehet. Csorna azon perifériáján fekszik, amerre a nagyközség fejlédése predesztinálva van. Abban az irányban épültek már a múlt évtizedben is a legmodernebb és teljesen városias stílusban kiképzett emeletes magánházak, de abban a városnegyedben fog állani rövidesen a közkórházon kívül a polgári fiú- és leányiskolának és az igazságügyi palotának épülete is, és amennyiben a nagy csornai lakáshiány enyhítésére kieszközölhető lesz egy pénzügyi palota is, mert a finánchivatalok is magánlakásokat foglalnak le ez időszerint, akkor enneka középületnek elhelyezése is csak azon a vidéken történhetik. Márpedig a tapasztalat bizonyítja, hogy minden városban a középületek vonzó ereje lendítő hatással van annak városnegyednek építkezésére, mert arrafelé gratálnak az üzletek a maguk kereskedelmi érs ipari életével. Egy ilyen perspektíva előtt álló városrészben fekszik az a telek, amelyen a sportpálya most épülni fog. Máris betonos gyalogjáró vezet odáig, a közönség által pár perc alatt megközelíthető, ami hogy szép, árnyékos útvonalon történhessék, arról a Sportegyesületnek kell gondoskodnia. A kórházi bizottság a használati szerződésben arra kötelezi a Sportegyesületet, hogy egy városligetszerű milliőben építse ki a szigorúan vett sporttelepet. Nekünk ez a kikötés annál kedvesebb, mert az elmúlt évben ismételten foglalkozva a létesítendő sportpálya ügyével, állandóan han-