Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1945 (5. évfolyam, 1-5. szám)

1945 / 1-2. szám - Várkonyi Nándor: A kard élén

2 VÁRKONYI NÁNDOR: A KARD ÉLÉN állatlanságot, a műveleti ensé­get le kell vetkeznie, s fiait a közösség fele­lős tagjaivá nevelnie. A magyar munkás történelme alig egy évszázadra nyúlik vissza; nem hivatkozhatik oly régi érdemekre, de szerepének súlya, tevékenysége és jelentősége által, a parasztéval egyenlő. Óriási teljesítménye, hogy elnyo­móinak, sőt olykor saját vezetőinek hibái ellenére az alsó népi rétegek élharcosává tudta magát felverekedni; minden törekvés ellenére, mely meg­­nyergelni s eszközzé tenni iparkodott, kijátszhatatlan politikai súlyra tett szert, tiszteletreméltó kitartással megszerezte a maga osztályműveltségét, s most, elérve nagykorúságát, ezt a műveltséget már egybeolvasztja a ma­gyar kultúra teljesebb birtokával. Ma ott tart, s az a feladata, hogy míg testvérének érzi a világ minden proletárját, kezet nyújthat a parasztnak és a szellemi munkásnak, s közös munkával építheti a közös magyar hazát. A polgárság, a tegnap vezető osztálya az, amely felé a lelkiismeret­­vizsgálatnak súlyosabb kérdéssel, számonkérő gesztussal kell fordulnia. Elődjével és társával, a nemességgel együtt el nem idegeníthető történeti érdeme, hogy ébren tartotta a nemzeti öntudatot, s hatalmi érdekekből sem bocsájtotta áruba, mint a főnemesség. Hibája azonban, hogy a nem­zetet önmagával azonosította, s kizárta belőle, a maga szolgájává tette a népi rétegeket. Kínai fallal választotta el tőlük magát, de evvel elmet­szette műveltségének és magyarságának gyökereit is, üvegházi kultúrát teremtett, melynek fülledt levegőjébe a történelmi idők szele már alig hatolt be. Ennek ellenére a vezetés jogát fenntartotta, s ma is követeli. S mert ide vezetett, a polgári gondolatot el kell végre vetni, és meg kell tagadni. Szellemi munkásra, középosztályra minden társadalomnak szük­sége van, s ha ezt polgárságnak nevezzük, a polgárnak le kell mondania arról a hamis öntudatról, hogy ő a cél, hogy a többi osztály csupán az ő szolgálatára és fenntartására hivatott. Kétségtelen, hogy a szellemi osztály rendeltetett a társadalom vezetésére, de tagjainak minden rendű és rangú réteg fiaiból kell rekrutálódni, akik nem érzik különállásukat, nem őrzik féltékenyen rangjuk kaszt-jellegét, — ellenkezőleg: küldetésszerűen és a lelkiismereti parancs súlya alatt szolgálni igyekeznek a közösség érdekeit, gyarapítani az egyetemes nép emberi és polgári, erkölcsi és anyagi javait. Legyen végre a polgár is a nép fia, aki a közösségért való felelősséget annál jobban érzi, minél fontosabb (nem: magasabb!) a hely, ahova a közérdek s a maga érdeme juttatta. * A SORSUNK munkaterve kezdettől fogva azon a szemléleten és meg­győződésen alapult, melynek legfőbb mozzanatait e néhány sorban újból kifejtettük. De törekvéseink megvalósítására egy ellenséges történelmi pillanat minden súlya nehezedett. Ezért programmját az induláskor, a há­ború második esztendejében így fogalmazta meg: Népibb, szociálisabb, magyarabb Magyarországot akarunk. Ma csak egy csekély nyelvtani vál­toztatást kell ejtenünk jeligénken, de ez a változtatás jelzi az idők, gyö­keres fordulatát és előbbi s mostani jeligénk gyakorlati értelme közé egy világnyi különbséget állít: Népi, szocialista és magyar orszá­got akarunk. VÁRKONYI NÁNDOR.

Next