Sporthirlap, 1918. július-december (9. évfolyam, 26-52. szám)
1918-09-30 / 39. szám
39. szám. jegyzetek az MTK-DFC mérkőzésről. 8:0! A két szára így papírra vetve, egyszerűen, szürkén fest, de a valóságban legnagyszerűbb footballsikereink egyikét, a legjobb magyar klubcsapatnak a legjobb osztrák együttes felett aratott győzelmét jelenti. Ha jómagam és még vagy tizenkétezeren, akik ott voltunk a mérkőzésen, nem lehettünk volna szemtanúi a vasárnapi játéknak, az eredmény láttára ezernyi kifogást kereshetnénk a DFC vereségének mentségére s a magyar győzelem értékének csökkentésére. De így tudva, hogy a DFC szinte teljesen kompletten állt starthoz s a győzelem realitásához kétség sem férhet, nem elégedhetünk meg csupán a győzelem feletti örömünk kifejezésével, hanem megragadjuk az alkalmat és reflexiószerűen még egyszer megelevenítjük a mérkőzés lényegesebb momentumait s behatóbb vizsgálat tárgyává tesszük azt a hatást és hangulatváltozást, amelyet a győzelem aránya nemcsak nálunk, de a Lajtán túl is footballkörökben előidézett. * Gyönyörű, ideális footballidőben jelent meg a zöld gyepen a két nagy rivális. Negyed ötre járt az idő, mikor a csapatok a fényképezőgépek elé állottak s egy negyedórával később 12.000 főnyi nézőközönség néma figyelme közepette megütköztek. Egy-két rövid passz, néhány akció s nyilvánvalóvá lett, hogy az MTK különösen jól van diszponálva, a mérkőzést aligha veszítheti el. Az 5. percben elért első gól mindenesetre igen jól esett mindnyájunknak, de nem jogosított még fel rá, hogy a kék-fehérek fölényes győzelmére következtethessünk. Hiába, nem felejthettük el egyik percről a másikra azokat az önérzetes kijelentéseket, amelyek a DFC vezetők száját elhagyták s látnunk kellett a prágaiak hatalmas kisérő gárdáját, amely biztosra ment s el nem tudta képzelni, hogy csapata vereséget is szenvedhet. E bizonytalanságunk azonban csak ideigóráig tartott s mikor Schaffer Konrád összjátékából utóbbi a 21. percben valósággal tabellaszerüen a második gólt lőtte, alig akadt ember a hatalmas nézőközönség soraiban, nemcsak sikereiknek, pályáiknak, hanem rivalizáló sportpolitikájuknak is köszönhetik. Azért hiába mondják, hogy a sportpolitika ártalmára van az egyesületeknek. A konjunktúráknak helyes irányban és becsületes módon való felhasználása mindig hasznukra vált az egyesületeknek, amit előnyösen éreztek különösen akkor, ha sportműködésük révén a háború okozta nehézségek és egyéb hátrányok folytán háttérbe szorulni voltak kénytelenek. A FTC hamarosan visszanyerte a tömegek rokonszenvét, amit kitartó munkájának is köszönhet, az utolsó hónapokban tanúsított formajavulása nemcsak régi híveit állította sorompóba, hanem új tábort is szerzett. A MTK, amely a sportkonjunktúrákon kívül a FTC gyengeségét és ellenfelének időleges háttérbe szorulását a saját érdekében előnyösen ki tudta használni, sorozatos attrakcióival és kedvező eredményeinek halmozásával tartja ébren híveinek érdeklődését. Ha a vetélkedés a sport terrénumán maradna és a sportpolitikában is csak a megengedett eszközök alkalmazásáig terjedne, ha a rivális egyesületek minden kérdésben, a játékosok átigazolásának kérdésétől kezdve a szövetségi eszme ápolásának és az amatőrkérdés minden kételyt kizáró módon történt rendezésének kérdéséig oly útra térnének, amely a többi szövetségi egyesületek érdekeinek sérelme nélkül rendeztetnék, elkerülhetők lennének olyan viharok, amelyek a múltban a szövetség alapjait rázkódtatták meg és a sportközönség, legyen az a küzdők kámelyikének táborából, a szeretet és rajongás érzetével szemlélné az erők összecsapását és az eredményt amegérdemelt munka jutalmának tekintené. A legyőzött pedig nem a keserűség érzetével gondolna a revánsra, hanem a sport szeretetéből merítve erőt, nemes becsvágytól sarkalva fogna újabb munkához, hogy a győzelmet tudásával, tehetségével kivívni iparkodjék. Ily eszmények mellett a győztes a magyar testnevelés ügye lenne , aki egy esetleges magyar vereségtől még mindig félt volna. Különösen a figyelmes szemlélő, a szakértő sem fedezhetett fel olyan jelenségeket a játékban, amelyek bizalmat kelthettek s az első félidő munkájának megérdemelt gyümölcsét a második félidőre helyezték kilátásba. Az MTK csatársor állandó offenzíváját a prágai védelem ideig-óráig fel tudta ugyan tartani, de már az első háromnegyed órában sem volt elég ereje saját csatársorát is támogatni s így történt, hogy a DFC félelmetes csatársora ekkor sem tudott egyetlen egészséges akciót sem vezetni az MTK kapuja ellen. A második félidő első percei azután csakhamar meggyőztek róla, hogy a DFC teljesen elkészült erejével s a magyar győzelem aránya többé csak a kék- fehér csatárok agilitásától, gólképességétől függ. S a kék-fehér csatárok hosszú idő után először mindkét irányban nagyszerűt produkáltak. Lelkesedésük, ambíciójuk a sok gól nyomán sem lankadt le s támadásaikat oly jól sikerült lövésekkel fejezték be, amineket még tőlük is csak ritkán láttunk. Góljaikat szebbnél-szebb akciók befejezéseképpen hatalmas lövések révén érték el s érdekes, hogy a nyolc gól közül talán egyetlen egy volt, amelyet védeni lehetett volna.♦ Teljes sötétségben jelezte Fehéry Ákos sípja a mérkőzés végét s rövid néhány másodperc alatt az ifjak ezrei lepték el a küzdelem színterét s diadalmenetben vitték a játékosokat öltözőjükbe. A hatalmas publikum oszladozni kezdett, lassan kint csend borult a pályára is s ezt az időpontot használtam fel, hogy a mérkőzés eseményeiről a prágai kísérőkkel és az osztrák szövetségi kapitánynyal, a mérkőzésre lezúdult Retschurgval egy kissé elbeszélgessek. A mérkőzés előtt hatalmas önbizalommal fűtött társaság — látva csapatának katasztrófális vereségét — rendkívül levertté vált, elcsüggedt. Nem akadt közöttük senki, még a legsovinisztábbak közül sem, aki az MTK négy-öt gólarányú győzelmét megérdemeltnek ne tartotta volna. Elismerték az MTK nagy klasszisát, de nagyon fájlalták és megrótták durva játékát. Közben természetesen egészen megfeledkeztek a saját csapatuk durvaságáról, amely bizony alig maradt el a kék-fehérek faultjaitól. Ez azonban nem gátolhat meg bennünket abban, hogy újólag ne figyelmeztessük és kérjük valamennyi csapatunkat és játékosunkat, jelen esetben elsősorban az MTK-t, hogy a jövőben nagyobb súlyt helyezzenek a fair játékra s különösen nemzetközi meccseknél ügyeljenek rá, hogy játékmodoruk a megengedett kereteket tűzbe lépje. Az a négy-öt durva fault, amelyet a vasárnapi meccsen elkövettek, igazán nem használt a csapatnak s csak ártott footballsportunk jó hírnevének. Ha a vereség mentségére mást Prágában nem tudnak majd felhozni, oda fogják állítani kifogásul az MTK durva játékát s közben természetesen elhallgatják majd, hogy az MTK fouljai— egy kivételével — csak az ötödik gól után történtek. Nincs szükségünk durva játékra, mikor fair játékkal többet érhetünk el s mikor az csak a footbal ellenségeinek táborát gyarapítja teljes joggal. Szükségesnek véltük a játékosok figyelmét a durvaságok következményeire ezúttal különös nyomatékkal felhívni, nehogy a jövő heti válogatott, vagy egyéb nemzetközi meccseken megismétlődhessenek azok. * A mérkőzés eredménye általános örömet keltett sportköreinkben, mert bizonyságot szolgáltatott róla, hogy reprezentatív jelölt csatáraink top kondícióban és nagy formában vannak s félelemre nincs okunk. Annál deprimálóbban hatott a súlyos vereség híre a császárvárosban, ahol az utolsó időben erősen reménykedtek abban, hogy csapatukat három-négy DFC csatárral megerősítve revánsot vehetnek az utolsó két esztendő sorozatos vereségeiért. A prágai csatárok vasárnapi gyenge teljesítménye után azonban ez álmuk megvalósulásának valószínűsége is a minimumra csökkent. A helyzet ma kétségtelenül kedvezőbb ránk nézve, mint az osztrákokra, ez nem jelenti azonban azt, mintha a mérkőzést minden különösebb megerőltetés nélkül megnyerhetnék. Teljes tudását kell kifejtenie, legjobb formáját kell kijátszania a csapatnak, hogy október 6-án is magyar győzelem dicsőségét hirdesse sok szép sikerünk színhelye, a WAC Práterben fekvő sporttelepe, Faragó Lajos. Aradi MTE-Szegedi Art3:0 (1:0). Múlt vasárnap Aradon folyt le a mérkőzés, amelyről tudósítónk a következő részleteket közli: — Az AMTB kezd és nyomban támadóan lép föl. Az offenzíva már a 12. percben eredménynyel jár: Sztojka pompás gólt lőtt. Ezután a SzAK támad veszélyesen, de a Nyíri— Brigmann hátvéd páron nem tud áttörni. Általában az AMTE volt a többet támadó fél, hétkoráért is szerzett, gólnak értékesíteni azonban nem tudott egyet sem. A második félidő elején a SzAK lelkesen küzdött a kiegyenlítésért, de a kapu közvetlen közelébe nem tudtak eljutni. Ellenben amint támadó szerepbe jutott az AMTE, komért ért el s ebből Korecz megszerezte a második gólt. A következő percben Koreczt bokarúgás éri, kiá, s ettől kezdve az AMTE 10 emberrel játszott. Ennek ellenére is sikerült Rónainak a gólok számát háromra emelni. Ebben a félidőben állandó fölényben volt az AMTE s a SzAK csak elvétve jutott támadáshoz. A mezőnynek kimagaslóan legjobb embere Nyíri volt, akinek hatalmas felszabadító rúgásai sűrűn ragadták tapsra a közönséget. A csatársorban jól játszott Stoffa és Korecz. A SzAK legjobb embere Vezér volt. A Törekvés gyásza, Rosinger Miksa, a Törekvés második csapatának fedezetjátékosa kedden spanyollázból származó tüdőgyufa húsban meghalt. A Törekvés tagjai és az északi főműhely munkásainak százai kisérték el utolsó útjára az elhunytat, aki népszerű volt mint játékos, közkedveltségnek örvendett mint szerény, jó modorú klubtag és általános szeretettel és tisztelettel övezett volt mint munkás. Baján Gyula. SPORTHÍRLAP 3. ®l®aS. Hegedűt, grasmophont, harmonikát REMÉNYI MIHÁLY elsőrangú magyar hangszertelepén vegyünk Budapest, Király utca 58. sz. Árjegyzék minden hangszerről külön-küllön kérendő.