Sporthirlap, 1926. június (17. évfolyam, 85-101. szám)

1926-06-07 / 88. szám

Budapest, XVII. évf., 88. sz. 1926 junius 7. Ára 4000 K ...................in i ......... ~ .....................................i~ 1 M ...... j i ____ *• ________i—rjtiiTKimamc^Si SfeHBHnflHnHHHBHBBBEnHnHHBB • k Sportfelvételeit ,*52£» Hatschek és Farkasi Pichl éS HaaS _________Károly-körút 26. fotolaboratórium dolgozta ki. | javítás * Ezek Ingyen. Legyőztük a cseheket! A viharos lelkesedéssel játszó magyar csapat 2:1 0:1) arányban verte Csehország válogatottjait . Az „öregek 11 pompás játékának és hatalmas lendületének köszönhetjük az értékes győzelmet — Csak a fedezetsorunk volt gyenge — A csehek ezúttal is művészi futballt játszottak, de nem tudtak megbirkózni a magyar őserővel —A gólokat Takács, Simny és Kohut lőtték Prága-Budapest 6:2 (2:0)—MTK-Victoria Ziskov 0:0 (Szabadka) ■ ■■■mi ri j i—mii i — Peltzer világrekord alatt győzött 500 méteren Barsi ellen . Nagyszerű eredmények és négy új magyar rekord a MAC atlétikai versenyén Huszonötesztendős jubileumára készül az MLSz díszközgyűléssel, díszlakomával és egyéb ünnepsé- gekkel. Ki hitte volna, hogy ennek , a negyedszázados jubileumnak olyan fenséges nyitánya lesz a cseh—magyar mérkőzés? Banális, szürke ünnepnek készült a jubileum, hiszen már elparentálták a magyar futballsportot. Glóriája régen lehanyatlott, az egész ország sportközvéleménye újabb vezesésre készült el, a magyar tehetség, a magyar virtus azonban csak szunnyadott és amikor a legnagyobb tét forgott kockán, akkor dőlt el a már annyiszor elparentált magyar labdarúgósport javára. Nem a szerencse segítette a magyar csapatot a győzelemhez. Másfél órára ismét fellángolt a régi tűz, a régi lelkesedés, a testileg gyengébb magyar fiúk csodát műveltek. A nyers erejüket is beleadó csehek szinte legázolták fiainkat, akik azonban újra feltápászkodtak, újabb meg újabb fronttámadásokkal törtek előre és kivívták a győzelmet egy olyan csodaszép góllal, amilyent csak a magyar labdarúgósport legfényesebb lapjai jegyeztek fel. Kivette a részét ebből a klaszszikus győzelemből a magyar csapat minden egyes tagja, mégis külön babérkoszorút kívánunk fonni két öreg harcosunk, Schlosser és Fogl 11. feje körül, akiknek a startja olyan önbizalmat öntött a magyar fiúkba, hogy utolsó csepp vérüket is feláldozták volna, de vereséggel nem vonulnak le a pályáról. Ha figyelembe vesszük, hogy Schlosser volt a mezőny legöregebb embere, hogy Fogl 11. fájós lábbal küzdötte végig a mécsesét és hogy tartalék középfedezetünk annyira csődöt mondott, hogy újabb tartalékkal kellett kicserél-nünk, csak így értékelhetjük valójában a győzelem jelentőségét. Mert nagyon rossz híre volt már a magyar futballsportnak. Lekicsi- nyelték, lenézték, belerúgtak, úgy állították oda, mint sportunk szégyenét. Az Ausztriától 3:0 arányban szenvedett katasztrofális vereségünk után pedig már egészen elparentálták, feledve a brüsszeli bravúrt, amelyre pedig különösen azóta lehettünk büszkék, amióta Anglia professzionalista csapata csak erős küzdelem után 5:3 arányban bírta legyűrni Belgiumot. Kellett nekünk ez a győzelem, a becsületünk függött tőle és hogy jogos bizalommal nézhessünk labdarúgósportunk következő negyedszázados fejlődése felé. A Csehország ellen kivívott magyar győzelem jóval többet jelent a puszta győzelemnél és jelentősége ma még megmérhetetlen. Szerények vagyunk, nem kérkedünk vele, hogy a cseh válogatott csapat legyűrésével most ismét az a díszes pozíció illeti meg futballsportunkat, mint egykor virágkorában, de igenis végre rátértünk arra a helyes útra, amelyen haladnunk kell, hogy hírnevünket visszaszerezzük. Igenis haza kell csalogatni külföldre tévedt véreinket, nem szabad elzárni az érvényesülés utját a tehetséges fiatalok elől és segítségül kell hívni, jobbak hiányában, az öreg ágyúkat, ha „veszélyben ,a haza“. A Slavia, a Sparta és a Viktoria Ziskov, a cseh profibajnokság első három helyezettje csúfosan ránk vert, a három csapat legjobbjaiból összeválogatott cseh csapat viszont alul maradt. Nincsen ebben csoda, csak azt a sokszor hamgoztatott igazságunkat hozta felszínre, hogy elvándorolhattak tucatszámra legjobb játékosaink, maródi listára is kerülhetett egy csapatra való, de ha válogatunk, különösen ha jól és okosan válogatnk, még futballsportunknak ebben a kritikus periódusában is starthoz tudunk állítani olyan tizenegyet, aki méltó riválisa a koninens bármely futballnemzetének. Klubcsapataink meggyengülhettek, de még mindig akad egy díszes csokorra való játékosanyagunk. Csehországot a tavasszal szenvedett vereségek közül (Olaszország ellen 3:1-re, Ausztria ellen pedig 2:0-ra vesztett) a magyaroktól szenvedett érte a legfájdalmasabban. Velünk szemben mentek ugyanis a legbiztosabbra, talán kissé elbizakodottak is lehettek, azonban elszámították magukat. Győzelmünk ellenére sem tagadhatjuk azonban, hogy a csehek futballkultúrája sokkal fejlettebb fokon áll, amit csak azzal a lelkes, gyönyörű játékkal lehetett egalizálni, amit ezúttal a magyar csapat produkált.• Sok csúfos vereséget ért meg a tavasszal a mi áldott jó, még mindig bizakodó közönségünk, amely azonban a cseh—magyar mérkőzésről sem akart, a biztosnak hitt vereség el 11 élére elmaradni. A futballsport barátai, sőt talán ellenségei közül egy sem hiányzott az üllőiúti pálya zsúfolt tribünjeiről, de ma nem ismertünk rá az emberekre. Eddig elcsüggedten, reményüket vesztetten hagyták ott negyed-, oőt félórával a befejezés előtt a nem■zetközi mérkőzéseket, most pedig csupa ideg és csupa izgalom minden ember és mikor elhangzik Mauronate a mérkőzés befejezését jelentő sípjele, összeölelkezik, öszszecsókolódzik a közönség. A boldogság érzése ül az arcokon, a válogatottakat dicsőíti mindenki. Döntő csatát nyert a magyar válogatott csapat, mert visszahódította a futballsportnak a magyar nép százezreit. De be kell ismernünk, hogy a magyarok diadalának kivívásában igen nagy része volt a közönségnek, amely egybeforrott a csapattal, lelkesítette biztató szavakkal, amikor támadásba ment és lelket öntött a fiúkba és nem engedte elcsüggedni őket, amikor a csehek kerültek frontba. És különösen a mérkőzés első félórájában, amikor a magyar fedezetsor „sehol sem volt" csak a közönség tartotta a lelket a magyar fiúkban. És percekig zúgott a taps, az öröm mámora ült az arcokra, mikor Schlosser.—Braun—Takács remek akciója végre meghozta a magyarok első gólját. Sejtette mindenki, hogy ez még korántsem jelenti a győzelmet, de megvigasztalódtak, hogy a cseheknek most már két gólt kell rúgniuk, hogy győzhessenek. A kiegyenlítő gól nem is váratott sokáig magára, azonban olyan ügyefogyott védelmi hibából keletkezett, hogy pillanatokra elült a bizalom. A kellemes meglepetés a szünet után következett be. A magyar csapat csak most jött igazán lendületbe és nem vezetnek sikerre a csehek ellentámadásai, pedig kapuvédünket, Fischert is majdnem harcképtelenné teszik. Végre a 23. percben eldől a magyar válogatott csapat együk legforróbb ütközetének a sorsa és Kohut győztes gólját olyan meleg ünneplés követi, amiben még nagyon ritkán volt része derék válogatottjainknak. Nehéz, sőt kínos percek következtek, mert NAGY FUTBALLMECCS a Király Színházban.