Sporthirlap, 1926. június (17. évfolyam, 85-101. szám)
1926-06-15 / 93. szám
K©dd Budapest, XVII. évf., 93. sz., 1926 júmius 15. Áfa 2000 KvC? 4 Szerkesztőség: Budapest, IV. Dalmady Győző uccai Kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Rózsa ucca 111 Távirati cím: Sporthirlap Budapest, Telefonszám: 75—25 és 75—24, vasárnap délután 75—25 Előfizetési árak: Belföldön és Ausztriában egy negyedévre 1OO.ODO korona, egy hónapra 40.010 korona. Egyéb külföldre egy negyedévre 150.000 magyar korona, vagy ennek megfelelő valuta. MEGJELENIK HÉTFŐN, KEDDEN*CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes számára: Belföldön 2000 és 4000 K. Ausztr.40 és 20 gr. Jugoszl. 4 és 3 dinár. Csehszlov. 2 és 150 ők. Románia 15 és 12 lej. Franciaorsz. 150 és 1. fr. Olaszország 150 . Németország 25 a, pf. Lengyelország 30 gr. Amerika 5 c. A jubileum melyet a Labdarúgó Szövetség vasárnap ünnepelt, ma már a múlté. Impozáns volt, méltó az ünneplő hatalmas szövetséghez, mely 25 esztendő vezetékes munkájával az ország első szövetségévé küzdötte fel magát, melynek egymagának több katonája van, mint az összes többi sportszövetséginek együttvéve és amely egyedül több dicsőséget, elismerést és megbecsülést szerzett a magyar, névnek, mint akárhány diplomáciai képviselet, melyeknek pedig egyetlen feladatuk a barátság, szeretet és megértés szálait fonni a nemzetek között. Erre a jubileumra el kellett jönni mindenkinek, aki magyar kultúrtevékenységet figyelemre méltat, aki felfigyel minden eseményre, mely a külföld figyelmét felénk irányítja, aki tudja, látja és hallja — mert ezt dörgi fülébe a közvélemény ezer harsonája, a sajtó, az egyesületek, a szövetségeik, a rádió, a posta, a telegram, a telefon, a fotográfia, a színház, a mozi, a plakátok, a gyűlések, mérkőzések, a tribünök ezernyi népe, a kirakatok ácsorgó tömege — hogy a sport és különösen a futball ma már nem egyeseké, nem kluboké, sőt nem is szövetségeké, hanem a nemzetek osztatlan közkincse, melyet éppen úgy meg kell becsülni, el kell ismerni, bámulni ,és megdicsérni, mint a művészetnek, tudománynak, vagy kereskedelemnek, iparnak és közgazdaságnak akármelyik produktumát. Erről a jubileumról nem volt szabad hiányoznia a kormánynak, a fővárosnak, OTT-nak, katonai hatóságoknak, társszövetségeknek és egyesületeknek ■— senkinek, aki a sporttal bárminemű vonatkozásban áll, aki a jövendő generációra, a boldog nagy Magyarország letéteményeseire épít. Ha, szívből — ha nem szívből, el kellett mondani a jókívánságokat, méltányolni kellett az érdemeket és halomra gyűjteni a koszorúkat, mnert ez nem a szövetségnek, nem is a sportnak, hanem a nemzetnek, a fiatalságnak és erőnek szólott. Ésott is voltak mindannyian, akik ebben a csonka országban számítanak,, hódoltak és köszöntöttek, gratuláltak és mosolygó arcokat öltöttek, csak aki a szívek mélyére lát és a szemek villanása mögött tud olvasni, érezhette, hogy nem minden jókívánat és üdvözlés jó a szív mélyéről és az ünnepi dísz és ragyogás, mely a jubileum felett csillogott, sokszor csak olyan volt, mint a napfény csillogása a sarkok jégmezői felett. Igazi jubileuma pedig csak akkor lesz a labdarúgó sportnak, ha mindaz a dísz, szeretet és melegség, amivel a Labdarúgó Szövetséget ezúttal elhalmozták, azoknak a tetteiben is meg fog nyilvánulni, akik a jubileumnak fényt és méltóságot kölcsönöztek.• Angyalföldön a Főv.TKör bajnokságáról áradoznak Már sokszor állott a Főv.TKör az első osztály kapujánál — most végre sikerült elérnie az ígéret földjét — Csak az a Barcinka-ügy ne volna Hétfőn délután beütött a szerkesztőségbe a, rémhír: Angyalföldön senki sem józan. Ebben a vesztegetős világban, ki tudja, lesz-e még egyszer ilyen nagyszerű alkalom őszinteségen csípni valakit. Hát csak gyorsan gyerünk Angyalföldre. Tavaly is volt „valami" a Fövi Tkör körül, tegnap is megcsiklandozta egy „vasárnapi újságíró", hogy a Bavlinka így meg úgy tárgyalt a Zuglóval vagy kivel. Egyszóval, ki Angyalföldre, bajnok Bőr. Thör portáján most bizton akad lejegyeznivaló. # Váci ucca 97. Berger bácsi korcsomáját hétfői hangulat üli. A nagy ivószoba csöndjére kissé megborzong az ember. Joviális öreg úr a Berger bácsi, kis kecskeszakálla egyre beljebb invitál, amint beszéde közben gyorsan fel-le mozog. Kinyitja a belső szoba ajtaját, belépek, de már a következő szempillantásban rémülten keresem magam mögött a kilincset: a rettenetes dohányfüstben egyetlen ismerős arcot sem tudok felfedezni, a belépőmet még hozzá morgással is kíséri az, akinek véletlenül a lábára léptem. Már-már kifejteni készül „Egy vakmerő újságíró tragédiája Angyalföldön", amikor óriási nevetéssel a vállamra csap Dán, a center én nyomban egy székre, rogyok s barátságosan kiált: — Jó napot, főszerkesztő úr! Helyben vagyok. Kihúzom magam s megkérdezem: — Mondja, fiam, van itt a vezetőségből ,valaki? — Van — mondja s mutat is valahova, de nem látni odáig. A szoba azonban idegen szagot érzett, az asztalunk köré sereglenek s én lassan kint egész sor régi ismerőst fedezek fel közöttük. A társaság vidám, a veríték is kezd fölmelegedni rajtam, az a dohányfüst sem olyan átláthatlan már, szó, arai szó, kezdek megnyugodni. Mire Berger bácsi behozza a kötelező fröccsömet, egészen barátságosnak jelentem ki a klubhelyiséget. Most pedig mindenekelőtt ezúton akarok teljes elégtételt adni a Főv. Triernek, amely, lám, évről-évre addig volt favorit, míg ezt elfeledték róla s az idén az utolsó energikus ugrással valóságos bajnokká lett. Te, erről a csaknem húsz évű robotodról, le kell, bántani mindazt, amit mi, sok könnyelmű sportoló, hozzágondoltunk a nevéhez, valahányszor csak kiejtették azt a szót, hogy angyalföldi., Felelősségem teljes tudatában itt most ünnepélyesen kinyilvánítom, hogy tegnap a helyszínen, személyesen meggyőződtem arról, hogy túlzás azt állítani, miszerint a Fővá Tkör valamennyi tagja , angyalföldi. Viszont kötelességem megállapítani azt is, hogy a rémhír, ami ide kihajtott, szintén túlzásnak bizonyult, mert hétfőn este Angyalföldön igenis találkoztam emberekkel, akik józanok voltak. . Az öröm a Főv. .TKör portáján tényleg nagy, a vigasság is nagyobb, mint mondjuk máskor hétfőn, de különben semmi sincs jobban felforgatva, mint más rendes bajnokoknál szokás. Az FTC például meggyőződésem szerint egészen biztosan, jobban örült az MVSC feletti váratlan győzelmének. Azt már tavaly is illet tudni minden jólnevelt sportembernek, hogy a Főv. TKör — hogy is mondjam csak — úgynevezett spanyol futballt játszik, amely az ellenfeleit — hogy pontosan fejezzem ki magam — mintegy felőrölni látszik. Az idén ugyanilyen hírek nem hallatszottak a Főv. TKör felől, de ugyan minek hajszoltunk volna új információkat, amikor mi kényelmes pestiek, egészen jól megvoltunk a régivel. Természetes, hogy ez kerül legelőbb szóba. Az MLSz-ből régi ismerősömmel, ötévi Nándor titkárral félrehúzódtunk egy asztalhoz. Tíz éve lelkes tagja a szüntelenül küzdő egyesületnek, nem csoda, ha most lázban ég, amikor a csapatáról beszél. — Bajnokok lettünk s akár hiszi, akár nem, az, egész esztendőn át nem volt első csapatunk egyetlen játékosa sem kitiltva. Hm. Ez tényleg kissé hihetetlen. — Jórészt munkásokból álló csapat vagyunk, nem dolgozunk nagy reklámmal, de azt megírhatja, hogy nálunk nagy egyetértésben megfér mindenki. Az összefügetést nem nagyon értem, lehet, hogy a reklám rendesen nem fér meg az egyetértéssel, de arra mégis elismerően bólintok, amikor az én titkár barátom elmondja, mennyire harmonikusan dolgozik az A vezetőség, amelyben kereskedő, iparos, munkás, építész, hivatalnok egyformán dolgozik. — Tessék elhinni, ezen múlott a '■Főv. Trör egész sikere. Akik a tavalyi vesztegetésekből csak kicsit megpörkölődtek, szépszerével eltávolítottuk." Visszaértek a klub régi kipróbált vezetői, rendbehozták s sok elhanyagoltklub ügyet s, mára itt a szép eredmény. — Csupa küzdelem volt a Fev. TKör múltja. Előbb csak ILSz Csapat volt, de 1909-ben beosztják az MLSz HL osztályába. 1911-ben már bajnok, sőt. 1914-ben győztese az Auguszta-serlegmérközéseknek és az I. osztályban játszik a következő évben. Igaz, csak egy évig tart a dicsőség, de akkor gólarannyal ötödik a Törekvés mögött. Rögtön ezután hanyatlás áll ide, a Főv. Trör kiesik, sőt, a III. osztályban is csak nehezen tartja magáit. De 1919-ben már újra II. osztálybajnok, ám az I. osztályba visszatennie nemi sikerül, az akkor divatos osztályozó mérkőzések miatt. Három év múlik el , a csapat egére hanyatlik. 1922- ben már III. osztályú, de fúziónál az Acéllal és az Ékszerészekkel együtt megalapítván a Framgepám utcai „sporttelepét", egy év alatt visszatornázza magát azII. osztályba. Itt is favorit, rettenetes hírétől fél minden csapat, de tavaszra öszszeesik, belegabalyodik a vesztegetésekbe is s az elsőosztályúság álma egy évre ismét eltolódott. A Sonnenschemn kapus az egyetlen, akit a vesztegetések miatt egész októberig kell nélkülöznünk. Akad más veszteség is. Bavlinka III. talán végleg kénytelen beteg térde miatt visszavonulni, a tavasz folyamán hűtlenné válik a nagy [ír Sportemberek a sTVHMER tékFTC-MTK "*a Kapható mindenütt* .................."■wimaáL.i