Sporthirlap, 1926. június (17. évfolyam, 85-101. szám)

1926-06-15 / 93. szám

K©dd Budapest, XVII. évf., 93. sz., 1926 júmius 15. Áfa 2000 K­vC? 4­­ Szerkesztőség: Budapest, IV. Dalmady Győző ucca­i Kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Rózsa ucca 111 Távirati cím: Sporthirlap Budapest, Telefonszám: 75—25 és 75—24, vasárnap délután 75—25 Előfizetési árak: Belföldön és Ausztriában egy negyedévre 1OO.ODO korona, egy hónapra 40.01­0 korona. Egyéb külföldre egy negyedévre 150.000 magyar korona, vagy ennek megfelelő valuta. MEGJELENIK HÉTFŐN, KEDDEN*­CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes szám­ára: Belföldön 2000 és 4000 K. Ausztr.40 és 20 gr. Jugoszl. 4 és 3 dinár. Csehszlov. 2 és 1­5­0 ők. Románia 15 és 12 lej. Franciaorsz. 150 és 1. fr. Olaszország 1­50 . Német­ország 25 a, pf. Lengyelország 30 gr. Amerika 5 c. A jubileum melyet a Labdarúgó Szövetség va­sárnap ünnepelt, ma már­ a múlté. Impozáns volt, méltó az ünneplő hatalmas szövetséghez, mely 25 esz­tendő ve­ze­­­téke­s munkájával az or­szág első szövetségévé küzdötte fel magát, melynek egymagának több katonája van, mint az összes többi sportszövetséginek együttvéve és amely egyedül több dicsőséget, el­ismerést és megbecsülést szerzett a magyar, névnek, mint akárhány di­plomáciai képviselet, melyeknek pe­­­dig egyetlen feladatuk a barátság, szeretet és megértés szálait fonni a nemzetek között. Erre a jubileumra el kellett­ jönni mindenkinek, aki magyar kultúrtevékenységet figye­lemre méltat, aki felfigyel minden eseményre, mely a külföld figyelmét felénk irányítja, aki tudja, látja és hallja — mert ezt dörgi fülébe a közvélemény ezer harsonája, a sajtó, az egyesüle­tek, a szövetségeik,­ a rádió, a posta, a telegram, a tele­fon, a fotográfia, a színház, a mozi, a plakátok, a gyűlések, mérkőzések, a tribünök ezernyi népe, a kiraka­tok ácsorgó tömege — hogy a sport és különösen a futball ma már nem egyeseké, nem kluboké, sőt nem is szövetségeké, hanem a nemzetek osztatlan közkincse, melyet éppen úgy meg kell becsülni, el kell is­merni, bámulni ,és megdicsérni, mint a művészetnek, tudománynak, vagy kereskedelemnek, iparnak és közgazdaságnak akármelyik pro­duktumát. Erről a jubileumról nem volt szabad hiányoznia a kormány­nak, a fővárosnak, OTT-nak, kato­nai hatóságoknak, tár­sszö­vetsé­geknek és egyesületeknek ■— senkinek, aki a sporttal bár­minemű vonatkozásban áll, aki a jövendő­ generációra, a boldog nagy Magyarország letéteményeseire épít. Ha, szívből — ha nem szívből, el kellett mondani a jókívánságokat, méltányolni kellett az érdemeket és halomra gyűjteni a koszorúkat, mnert ez nem a szövetségnek, nem is a sportnak, hanem a nemzetnek, a fiatalságnak és erőnek szólott. És­­ott is voltak mindannyian, akik eb­ben a csonka országban számítanak,, hódoltak és köszöntöttek, gratulál­tak és mosolygó arcokat öltöttek, csak aki a szívek mélyére lát és a szemek villanása mögött tud ol­vasni, érezhette, hogy­ nem minden­ jókívánat és üdvözlés jó a szív mé­lyéről és az ünnepi dísz és ragyo­gás, mely a jubileum felett csillo­gott, sokszor csak olyan volt, mint a­ napfény csillogása a sarkok jég­mezői felett. Igazi jubileuma pedig csak akkor lesz a labdarúgó sport­nak, ha mindaz a dísz, szeretet és melegség, amivel a Labdarúgó Szö­vetséget ezúttal elhalmozták, azok­nak a tetteiben is meg fog nyilvá­nulni, akik a jubileumnak fényt és méltóságot kölcsönöztek.• Angyalföldön a Főv.TKör bajnokságáról áradoznak Már sokszor állott a Főv.TKör az első osztály kapujánál — most végre sikerült elérnie az ígé­ret földjét — Csak az a Barcinka-ügy ne volna Hétfőn délután beütött a szer­kesztőségbe a, rémhír: Angyalföl­dön senki sem józan. Ebben a vesz­­tegetős világban, ki tudja, lesz-e még egyszer ilyen nagyszerű alka­lom őszinteségen csípni valakit. Hát csak gyorsan gyerünk Angyal­földre. Tavaly is volt „valami" a Fövi Tkör körül, tegnap is megcsiklan­dozta egy „vasárn­api újságíró", hogy a Bavlinka így meg úgy tár­gyalt a Zuglóval vagy kivel. Egy­szóval, ki Angyalföldre, bajnok Bőr. Thör portáján most bizton akad lejegyezni­­való. # Váci ucca 97. Berger bácsi korcso­­máját hétfői hangulat üli. A nagy ivószoba csöndjére kissé megbor­zong az ember. Joviális öreg úr a Berger bácsi, kis kecskeszakálla egyre beljebb invitál, amint beszéde­ közben gyorsan fel-le mozog. Ki­nyitja a belső szoba ajtaját, belé­pek, de már a következő szempil­lantásban rémülten keresem magam mögött a kilincset: a rettenetes do­hányfüstben egyetlen ismerős ar­cot sem tudok felfedezni, a belépő­met még hozzá morgással is kíséri az, akinek véletlenül a lábára lép­tem. Már-már kifejteni készül „Egy vakmerő újságíró tragédiája An­gyalföldön", amikor óriási nevetés­sel a vállamra csap Dán, a center én nyomban egy székre, rogyok s barátságosan kiált: — Jó napot, főszerkesztő úr! Helyben vagyok. Kihúzom magam s megkérdezem: — Mondja, fiam, van itt a veze­tőségből ,valaki? — Van — mondja s mutat is va­lahova, de nem látni odáig. A szo­ba azonban idegen szagot érzett, az asztalunk köré sereglenek s én la­s­­san kint egész sor régi ismerőst fe­dezek fel közöttük. A társaság vi­dám, a veríték is kezd fölmelegedni rajtam, az a dohányfüst sem olyan átláthatlan már, szó, arai szó, kez­dek megnyugodni. Mire Berger bácsi behozza a kötelező fröccsömet, egészen barátságosnak jelentem ki a klubhelyiséget. Most pedig mindenekelőtt ezúton akarok teljes elégtételt adni a Főv. Triernek, amely,­ lám, évr­ől-évre ad­dig volt favorit, míg ezt elfeled­ték róla s az idén az utolsó ener­gikus ugrással valóságos bajnokká lett. T­e, erről a csaknem húsz évű robotodról, le kell, bántani mind­azt, amit mi, sok könnyelmű spor­toló, hozzágondoltunk a nevéhez, valahányszor csak kiejtették azt a szót, hogy angyalföldi., Felelőssé­gem­ teljes tudatában itt most ün­nepélyesen kinyilvánítom, hogy teg­nap a hely­színen, személyesen meg­győződtem arról, hogy túlzás azt állítani, miszerint a Fővá Tkör valamennyi tagja , angyalföldi. Vi­szont kötelességem megállapítani azt­ is, hogy a rémhír, ami ide ki­hajtott, szintén túlzásnak bizonyult, mert hétfőn este Angyalföldön igenis találkoztam emberekkel, akik józanok voltak. . Az öröm a Főv. .TKör portáján tényleg nagy, a vigasság is na­gyobb, mint mondjuk máskor hét­főn, de különben semmi sincs job­ban felforgatva, mint más rendes bajnokoknál szokás. Az FTC pél­dául meggyőződésem szerint egé­szen biztosan, jobban örült az MVSC feletti váratlan győzelmé­nek. Azt már tavaly is illet tudni min­den jólnevelt sportembernek, hogy a Főv. TKör — hogy is mondjam csak — úgynevezett spanyol fut­ballt játszik, amely az­­ ellenfeleit — hogy pontosan fejezzem ki ma­gam — mintegy felőrölni­­ látszik. Az idén ugyanilyen hírek nem hal­latszottak a Főv. TKör felől, de ugyan minek hajszoltunk volna új információkat, amikor mi ké­nyelmes pestiek, egészen jól meg­voltunk a régivel. Természetes, hogy ez kerül leg­előbb szóba. Az MLSz-ből régi is­merősömmel, ötévi Nándor titkár­ral félre­húzódtunk egy asztalhoz. Tíz éve lelkes tagja a szüntelenül küzdő egyesületnek, nem csoda, ha most lázban ég, amikor a csapatá­ról beszél. — Bajnokok lettünk s akár hiszi, akár nem, az, egész esztendőn át nem volt első csapatunk egyetlen játékosa sem kitiltva. Hm. Ez tényleg kissé hihetetlen. — Jórészt munkásokból álló csa­pat vagyunk, nem dolgozunk nagy reklámmal, de azt megírhatja, hogy nálunk nagy egyetértésben megfér mindenki. Az ös­­szefügeté­st nem nagyon ér­tem, lehet, hogy a reklám rendesen nem fér meg az egyetértéssel, de arra mégis elismerően bólintok, amikor az én titkár barátom el­mondja, mennyire harmonikusan dolgozik az A vezetőség, amelyben kereskedő, iparos, munkás, építész, hivatalnok egyformán dolgozik. — Tessék elhinni, ezen múlott a '■Főv. Trör egész sikere. Akik a ta­val­yi vesztegetésekből csak kicsit megpörkölődtek, szépszerével eltá­volíto­tt­u­k." Visszaértek a klub régi kipróbált vezetői, rendbehozták s sok elhanyagol­t­­klub ü­­gyet s, mára itt a szép eredmény. — Csupa küzdelem volt a Fev. TKör múltja. Előbb csak ILSz Csa­pat volt, de 1909-ben beosztják az MLSz HL osztályába. 1911-ben már bajnok, sőt. 1914-ben győztese az Auguszta-serlegmérközéseknek és az I. osztályban­ játszik a következő év­ben. Igaz, csak­ egy évig tart a di­csőség, de akkor­­ gólarannyal ötö­dik a Törekvés mögött. Rögtön ez­után hanyatlás áll ide, a Főv. Trör kiesik, sőt, a III. osztályban is csak nehezen tartja magáit. De 1919-ben már újra II. osztály­bajnok, ám az I. osztályba vissza­tennie nemi sike­rül, az akkor divatos osztályozó mérkőzések miatt. Három év múlik el , a csapat egére hanyatlik. 1922- ben már III. osztályú, de fúziónál az Acéllal é­s az Ékszerészekkel együtt megalapítván a Framgepám utcai „sporttelepét", egy év alatt visszatornázza magát az­II. osztály­ba. Itt is favorit,­ rettenetes hírétől fél minden­ csapat, de tavaszra ösz­­szeesik, belegabalyodik a vesztege­tésekbe is s az elsőosztályúság álma egy évre is­mét eltolódott. A Sonnenschemn kapus az egyet­len, akit a vesztegetések miatt egész októberig kell nélkülöznünk. Akad más veszteség is. Bavlinka III. talán végleg kénytelen beteg térde miatt visszavonulni, a tavasz folyamán hűtlenné válik a nagy­ [ír Sportemberek a sTVHMER­ tékFTC-MTK "*a Kapható mindenütt* .................."■wimaáL.i

Next