Sporthirlap, 1927. november (18. évfolyam, 149-160. szám)

1927-11-03 / 149. szám

a 4 A H­ungária-probléma, ami volt, de nincs A repülő csatársor — Négy pont egy nap alatt — Anti a legjobban fájt a Ferencvárosnak — Kinek van szerencséje ? — Kell-e még játékos a Hungáriába? Riport a Hungária tanyájáról, ahová ismét visszatért az élet A vasárnap-keddi mérkőzések sok témát vetettek felszínre. A Ferenc­város veresége, a Sabaria előretörése, Franzl mesteri védése stb., a legna­gyobb meglepetést mégis a Hungária kettős bajnoki győzelme szerezte. Az a Hungária, mely Orthtal és Konrád­­dal öt mérkőzésből mindössze három pontot tudott összehozni, krekkjei nélkül e két meccsen négy újabb ponttal gyarapodott. A téma adva van. Mert ha akcep­táljuk is azt, hogy a futballnál a sze­rencse igen nagy szerepet játszik, a Hungáriának ezt a kettős sikerét, illetve eddigi sikertelenségét nem lehet teljesen a szerencse javára, il­letve terhére írni. A Nemzeti elleni 3:2-es vereség után már nyilvánvaló volt, hogy va­lami nincsen rendben a Hungáriánál. A játékosok egy része nem küzdött teljes erejével és sokkal inkább en­nek, mint a balszerencsének tudható be, hogy a Nemzeti közepes klasszist képviselő együttese győzni tudott Orth és Konrád csapata ellen. A Sporthírlap múlt csütörtöki szá­mában, amikor a Hungária tréning­­jéről beszámoltunk, megírtuk azt is, hogy a csatársor új összeállítását a játékosok nagy­ lelkesedéssel fogad­ták és hogy ezután már a Hungária­­játékosok is szívvel-lélekkel fognak küzdeni a bajnoki pontokért. Jóslá­sunk az utolsó szóig bevált. A Hun­gária nem mutatta ugyan ai¥ú széles skálájú játékot, mint amihez a régi nagy MTK nemzetközi mérkőzésein hozzászoktunk, ám olyan lelkes és gólratörő játéknak lehettünk tanúi, amit viszont a Hungáriánál eddig sohasem tapasztalhattunk. Érdekes volt megfigyelni a Hun­gária közönségét. A III. ker. elleni mérkőzésen az első gólnál csak kis udvarias taps hangzott a nagytribün­ről, a második gólnál már jobban zengett a taps, de szegény Hungária drukkereknek csak a harmadik gólnál jött még a hangjuk. Maguk sem hit­ték el, hogy 3:0 az eredmény! Ekkor azután lehetett már meg­jegyzéseket hallani: — Persze, most mind a 11 dolgo­zik, így lehet eredményt elérni. Ez aztán a csatársor. Lelkesek, gyorsak. Hirzer pénteken 11.7 mp.-re futotta a 100 métert, Jeng is megfutja 11.9 mp.-re, Opata és Haar sem rosszab­bak 12 mp.-nél. Repülő csatársor ez, stb. stb. A keddi győzelem azután teljesen helyrehozta az MTK-isták hangulatát. A csapat jobban játszott, mint vasár­nap, gólhelyzete több volt, mint az első öt bajnokin együttvéve, nem csoda, hogy a játékosok is örömmel mentek az öltözőbe. Hangulatukat leg­jobban jellemezte Opata bemondása: — Hát igaz, hogy krek nem volt közöttünk, de egy pillanat alatt mind, az öten a Bocskay-kapu előtt terem­tünk. A játékosok most már rájöttek a siker titkára és fogadkoztak is nagy­ban, hogy idén már egyetlen pontot sem adnak le. A Liszt Ferenc­ téren a kaszinóban — László Aladár vendéglős, egykori sportírókollégánk legnagyobb örö­mére — úgy vasárnap, mint kedden ugyancsak kitűnő hangulat uralko­dott. Különösen vasárnap volt nagy az öröm, mert — mint egy optimista mondotta — aznap négy pontot sze­reztek: kettőt a III. kerülettől, kettőt pedig — a Ferencváros adott le a Sa­­bariának. Azért kedden is zsúfolva volt a ka­szinó. Különösen Szigeti Imre hétfői nyilatkozatáról folyt a vita, amelyben a Ferencváros elnöke nehezményezte, hogy vasárnap este a Westend-kávé­házban együtt mulatott a Sabaria és a Hungária vezetősége. Erre azután több érdekes megjegyzést hallhat­tunk. Az egyik szemtanú elbeszélése szerint a Sabaria-játékosok vasárnap este 11 óra után tényleg bementek a Westendbe, de a Hungária egyetlen vezetőembere sem volt már akkor ott a kávéházban, a Sabaria-tábor pedig alig egy órai tartózkodás után elvo­nult. — És ha ott is lett volna valaki — szól közbe egy Hungária-vezető, — abban sem lett volna semmi. A Hun­gária—Sabaria-mérkőzés után a Fe­rencváros vezetői reggelig együtt mú­lattak a Sabaria vezetőivel a New­ Yorkban. Vagy azt már talán elfelej­tették, hogy a tavaszi Ferencváros— Hungária mérkőzés után nagy ferenc­városi tábor vonult be éjjel 1 órakor a Westendbe, hogy bennünket „fel­húzzanak”. Még a Potya is velük volt. Nem kell a Ferencvárosnak mindenen felakadni... Konstatáljuk, hogy az eredmény 1:1, mert a Ferencváros örült a Hun­gária vereségének, most pedig a Hun­gária ... No de hát ez csak természe­tes. És nem jelent mást, mint hogy még mindig egymásban látják a nagy riválist. A Westend-kávéházban — az MTK félhivatalos kávéházában — amikor belépünk, éppen Pozsonyi mester vi­szi a szót. — Maga azt állítja,­ hogy a Fe­rencvárosnak pechje van. Miért? Mert a Bukovi beteg! Vegye tudo­másul, hogy az Újpest már egy éve tartalékokkal játszik. Volt úgy, hogy hét tartalékkal kellett, kiállanunk, volt úgy, hogy Wilhelm L--Jeszmás —Kelecsényi fedezetsorral játszot­tunk, Borsányi, Lutz II., Péter pedig a beteglistán szerepeltek. Most már hetek óta nem játszik Fogl II., Dánt lerúgták Szegeden, Péter alig két hete akcióképes. Vegyék tudomásul, hogy a Ferencvárosnak ebben a te­kintetben eddig szerencséje volt, mert kompletten tudott felállani. A Hungáriáról a vélemények meg­oszlottak. A drukkerek nagy része szerint új játékosokra már nincsen szükség, különösen a csatársort nem szabad megbolygatni. Sokan agitál­nak amellett,hogy legalább egy eré­lyes hátvédet kellene szerződtetni, még­pedig hamarosan. A Hungária vezetői ma még maguk sem tudják, hogy mit csináljanak. Helyzetük egyáltalában nem irigylésre méltó. Orth rövidesen rendbe jön és ját­szani fog. Ha a csapat esetleg vere­séget szenved, az baj lesz, de ha Orth esetleg nem játszik és úgy kap ki a csapat, az is baj lesz. Ami természe­tes is. Mert nem az a fontos, hogy ki játszik, hanem hogy a csapat győzzön, így van ez a hátvédkérdéssel is. Bár most a helyzet valahogy azt mu­tatja, hogy a Hungária kezd magá­hoz térni. A tendencia mindenesetre felfelé menő és ha a játékosok tovább­ra is olyan lelkesedéssel játszanak, mint az utolsó két mérkőzésen, akkor a Hungária-probléma hamarosan a múlté lesz. Van még új a nap alatt! Nem vagyok híve a cáfolatoknak, ezúttal azonban mégsem térhetek ki azelől, hogy a múlt egyik nagy nyi­latkozójával vitába szálljak. A nyilat­kozó a derék Rabbi Akiba, hamarjá­ban már nem is tudom, melyik csapat­nak volt a menedzsere, nyilatkozata azonban annál pontosabban fenn­maradt az utókor számára: — Nincsen új a nap alatt. Hosszú ideig úgy látszott, hogy a derék rabbi nyilatkozata tényleg megdönthetetlen­ül áll, hiszen napjaink szinte ijesztő egyhangúsággal pereg­tek, nem volt semmi változatosság, semmi új! Hogy Lindbergh közben átrepülte az óceán­t? Istenem, az az Ikarus is repült már! A sportéletről aztán ne is beszél­jünk, mert ott azután igazán ijesztő egyhangúsággal folyt minden. Sa­lamon Béla minden vasárnap leko­­nyült orral s drámai hangulatban ment bohózatot játszani, mert a Hun­gáriát minden vasárnap elverték. Szigeti Imre, mint nagy elődje Rabbi Akiba, minden vasárnap boldogan nyilatkozott a Ferencváros győzelmé­ről,­­ a futballozóknak pedig soha­sem mondtak bókokat, szóval ment minden a maga útján ... Erre jött ez a vasárnap, ez az ok­tóber harmincadike, amely lángbetűk­kel írta dátumát a magyar futball történetébe. Egyszerre fordítva tör­tént minden, mint eddig, mintha min­denki összeesküdött volna R. A. ellen, hogy bebizonyítsa, nincs igaza, mert van még új a­­nap alatt... Juszt is! Mert mi történt? A bajnok Ferencvárost kiporolták, a­ Hungária három nap leforgása alatt kétszer győzött, hogy a debreceni eseményekről ne is beszéljünk... Mert a cívisek városában egyenesen megdöbbentő és elgondolkoztató ese­mények történtek. Ünnepelték a bírót, tapsolták, vállaikra vették, autójából kifogták a benzint, végül gyűjtést indítottak, hogy a város főterén szobrot emeljenek Bíró Sándornak, a magyar Rance­ Coxnak. Ennyi meglepetést aztán senki sem mert remélni! A Ferencváros vere­ségében még akadt, aki hitt, Biró Sándorban is bíztak valamennyire, de­­ a Hungária? Ez volt az igazi meglepetés. Mert mérkőzés előtt, amikor a zsúfolt villa­moson kifelé haladtunk, egy meccs­rajongó, akinek csak a lépcsőn jutott hely s ott balanszírozott, így élcelő­­dött: — Olyan vagyok, mint a Hungária ? _ ? — Ki fogok esni... Mások viszont szakszerűen azt ma­gyarázták, hogy egykori kék-fehér büszkeségünk a lyukas zsákhoz ha­sonló, hiába töltik bele az új Hirze­­reket, Konrádokat, Balasitsokat, Schneidereket, a zsák száját sohasem lehet bekötni... (A Gallovichét inkább!) De vicc ide, vicc oda, az első fél­időben a III. kerület nagyon jól tar­totta magát, bár egy favorittól mégis más játékot várt a közönség. A má­sodik félidőben aztán felülkereke­dett a Hungária, három szabályos gól következik gyors egymásutánban s egy Hungária-drukker boldog örömmel sóhajtott fel: — Most legalább már nem kapunk ki három kettőre! Mint tetszik tudni, 3:1 lett az eredmény, alá kell húzni azonban, hogy a Hungária javára. Miután ez a csoda megtörtént, a közönség jog­gal következtetett arra, hogy az egyik csodát követi a másik: a Fe­rencváros veresége. Mit tesz a Sabaria? Ez­ is bekö­vetkezett. A szombathelyi közönség eljött és kierőszakolta a győzelmet. Meg kell állapítani, hogy amilyen jól futballozik a Sabaria, olyan tehetsé­gesen drukkol a közönsége. Az első félidőben például, amikor a Sabaria-jobbszárny vezetett táma­dást, egy női sikoly röppent a tribü­nön : — Bár cseh, te édes!... Gól nem lett belőle, ellenben Szed­­lacsek csakhamar betette a zöld­fehérek tizenegyesét, mire a Fradi­­drukkerek arcán felragyogott az öröm. Egy fekete fiatalember majd kibújt a bőréből, úgy kiáltozott, hogy az A) tribünről a B) tribünre is át­hallatszott a hangja, magánkívül dö­rögte örömében: — Buresch, te édes!... Buresch, te édes! . Szegény kis szombathelyi sport­­lany egészen elpirult... De jött a második félidő s jött az a bizonyos három perc, amikor Szo­­fián két gólt rúgott. A tribün érdek­lődése most a hangos fiatalember felé fordult s évődve harsogták: — Buresch, te édes!... Szofián, te édes!... Tárnok, te édes! .. . Szegény Fradi-drukker úgy eltűnt a páholyból, mintha ott se lett volna, valahogy ledriblizta magát a­ tömeg­be és a Szofián, te édes harmadik gólját már onnan szenvedte el. De a Fradihoz akkor is hű maradt, az arca állandóan zöld-fehér színben ját­szott ... De nemcsak ő, hanem a többi Franzstadt-tive is nagyon­­ a szívére vette a vereséget, amit súlyosbított — a Hungária öröme... És minden hungaristának akadt egy ferenc­városi partnere, akinek diszkréten fülébe súghatta: — Hát bizony nem a legkelleme­sebb dolog kikapni... Mi tudjuk, hadd tudják meg most maguk is! Szigeti Imre, a ferencvárosi fut­­ballvezér azt is zokon vette, hogy a Sabaria a győzelmi tort a Westend­­kávéházban, a Hungária tanyáján ülte meg... — No jó — mondta erre Herzog Edvin —, tavasszal majd a Széche­­nyi-kávéházba megyünk el...­­ A Ferencváros balszerencséje foly­tatódott a keddi meccsen is. A fradis­­ták az osztrák bajnok legyőzésével szerettek volna szépségflastromot ta­pasztani a vasárnapi vereségre, de hiába volt az akarat, nem sikerült. Szedlacsek még a tizenegyest sem tudta berúgni, ami mélyen elszomorí­totta az egyik ferencvárosi drukkert: — Istenem, a Sabariának legalább tizenegyesből rúgtunk egy gólt, most még ez sem sikerül... Kohuttal is elégedetlenkedtek, a kitűnő csatárnak semmi sem sikerült ezen a meccsen. — Mennyivel jobb a ■ Klima! — mondta valaki az osztrák balszélső ,egy lefutása után. — Jobb, jobb — állapította meg a mellette ülő, — de neki nincs haj­­kötője ... Fuhrmann se volt valami első­rangú, az Atimira-balszálső sokszor faképnél hagyta, amit az egyik éle­lődő így magyarázott meg: — A Fuhrmann nem bú­ja ezt a Klimát... Még szerencse, hogy az öreg Ta­kácsot nem befolyásolják az éghaj­lati viszonyok. A Ferencváros nem tudott győzni, a Hungária azonban megint kitett SPORTHÍR!,AP CSÜTÖRTÖK, 1927 NOVEMBER 3. Vadászfelszerelések KRIRTÉSZ TÓDOR-nál, IV., KRISTÓF-TÉR. _____________Árjegyzék ingyen._____________ Szakorvosi rendelő Rendelés egész nap. EZÜST SALVARSAII-OLTÁSi Bátóczi-út 32. 1.. om. 1 (Rákosnál szemben -jBUOiMmnnsBu—iwrMii'itunimwwnrwMB ............ ■miimip MTK-páíya, Hungária-út Vasárnap, november 6-án d. u. fél 1 órakor Ferencváros-Nemzeti utána fél 3 órakor Hungária-Atfila I. ligabeli bajnoki mérkőzések

Next