Sporthirlap, 1928. október (19. évfolyam, 116-128. szám)
1928-10-01 / 116. szám
4 SPORTHÍRLAP HÉTFŐ, 1928 OKTÓBER 1. AMIT A NAGY MECCS UTÁN BESZÉLNEK... •-------------- | — 11 Kisfalvi afférje, Holics Ödön taktikát magyaráz, mire gondol Orth Gyuri felesége, kik szidják a bírót, két félárú jegy a Salamon-kabaréba, a diadalittas Sebestyén Dodi és egy kabát, amit elloptak a bíró-öltözőből Amikor a bíró a végig izgalmas és nagy meglepetést hozott mérkőzést lefújta, megindult a közönség hazafelé. A hajtópáholyból ilyenkor mindig le szokás állni a tribün alá, a lépcső mellé, egy cigarettaszippantásra, amíg kiürül a nézőtér. És a korzón, mint egy fantasztikus panoráma mozgóképe, ezren és ezren vonulnak el afigyelő szem és a hallgató fül előtt. Amíg elég egy cigaretta, álljunk le mi is a többiek közé és próbáljuk lefotografálni: mit mond, hogy viselkedik a közönség, amikor a nagy meccsről hazafelé igyekszik? Az első megfigyelés, hogy kétfajta néző keresi a kijáratot. Az egyik csöndes, a szája,,zelét rágja, sápadt, a mellén fázósan húzza össze a kabátját: ez a fradidrukker. A másik hangos, vidám, vérvörös és izzadtképű, kabátját, botját, kalapját lengeti és majd kicsattan az örömtől: ez a hungarista drukker. A tömeg hömpölyög kifelé. Urak, legények, szép asszonyok, lányok, osztrákok, diákok, srácok, árusok, jegyszedők,, rendőrök... szóval mindenki, aki bent volt a pályán.. Két sportsapkás fiú dugja össze tzsomorúan a fejét: — Barátom..., ha a Berkessy játszott volna... könnyű tíz ember ellen győzni... — annyit mond az egyik szomorúan és fejét lógatva átugrik a padon. Kisfalvi doktor, az MTK és a Hungária főtitkára, boldogan nyilatkozik az őt interjúvoló újságírónak. Én félfüllel hallom, amit mond: — Kérem, megérdemeltük a győzelmet, a bíró rossz volt, egy tiszta tizenegyest nem adott meg nekünk, sokkal jobban játszottunk, mint a Ferencváros... Egy elkeseredett keménykalapos ferencvárosi drukker meghallja és közbeszól: — Ahogy maga ért ehhez, uram... Kisfalvi leinti: — Akkor beszéljen, amikor kérdezik... • A drukker neon hagyja magát. — Pedig én beszélek akkor is, ha nem kérdeznek, uram... — mondja keserű mosollyal és szomorúan elmegy a kijárat felé. Ezzel az „affér" a lovagiasság szabályai szerint be is fejeződött. Most lelkes csapat érkezik Egy zöldkalapos fiatalembernek úgy össze van izzadva a gallérja, mint vidéki bálokon a szmokinggallér szupécsárdás után. Ordít magából kikelve: — Jaj, de jól mulattam... jaj, de jól mulattam... — és fut ezzel a négy szóval ész nélkül a kijárat felé, olyan jelentőségteljesen és szenzációt hirdetve, mint Archimedes, amikor a fürdőből kiugrott. Egy nagy csoportban Holics Ödön, a Nemzeti trénere tart harsogva előadást: — Teljesen érthetetlen a Ferencváros taktikája, a kettő-egy után, amikor látták, hogy így veszve van a mérkőzés, nem lett volna szabad tovább halfolni Szedlacseknek. Ment volna vissza Berkessy halinak és játszottak volna komplett csatársorral... De Berkessyvel a balösszekötőben direkt konzerválták a vereséget.... így se halfsor, se csatársor nem volt... amúgy legalább lett volna egy rendes csatársor... — A Potya is ezt akarta. — szól közbe egy szomorú fradi-drukker. — de nem engedték... — És ha engedték volna, akkor hat gólt kap a Ferencváros!... — mondja diadallal egy kipirult hungarista. — Ahogy maga, ért ehhez fiam ... — hangzik a válasz. — Nana... nem kell olyan nagy fiúnak lenni... És talán bajba is kapnak, ha nem jön egy szakállas rendőrőrmester és fel nem szólítja őket „oszlás“-ra. Most egy vidám, nagy csapat következik. Csupa boldog Hungária-tag. A kör közepén Füzess Anna, a Nemzeti Színház művésznője, Orth György felesége gratulál Preismannak. Az alelnök mosolyogva mondja: — Bár már a Gyuri is játszana... — Fezess Anna mosolyog, egy kicsit elnéz a pálya felé. Vájjon mire gondol? Nem nehéz kitalálni. Most egy csomó zöld-fehér drukker jön. A bírót szidják. Azután egy tömeg- kék-fehér hívő. Ők is a bírót szidják. Ez az igazi rossz bíró, akit mind a két tábor szid! " Lassan ürül a pálya. Egy szomorú csapatot Szigeti Imre, a Ferencváros vezére vezet. Kalapját a kezébe hozza, a botját elgondolkozva húzza maga után és a földre néz mereven, mintha elvesztett volna valamit és azt keresné. Mellette Pataky Mihály halad, a volt válogatott center, de ő sem beszél. Mennek hang nélkül egymás mellett. Mögöttük Szigeti Imre felesége a gyerekekkel. Szigetiné mosolyog és vidáman fogadja a köszöntéseket. Úgy látszik, ő tudja legjobban elviselni a vereséget Salamon Béla következik savanyú arccal. — Direktor, úr, maga nem örül? — kérdik tőle. Salamon halkan válaszol: — Nem merem elhinni, hogy igaz... A végén ki fog derülni, hogy csak álmodtam. — Direktor úr... — sodródik most mellé a drukker — bemehetnék este a kabaréba? — Ha jegyet vált, fiam... — A direktor úr beültethetne a nagy győzelem örömére... Salamon, nevet: — Majd ha 6:1-ra győzünk, fiam... — & direktor úrnak a 3:1 az semmi? — Dehogy semmi... az is valami... Két félárú jegy hétfőn, vagy pénteken, fiam... — fejezi be nevetve Salamon a vitát és boldogan szivarozva igyekszik hazafelé. Fazekas doktor, a Ferencváros egyik lelkes vezetője szó nélkül megy a vendéglő irányába. Az arca karminpiros és a szemében kis mosoly bujkál. De azért nincs jókedve, a jobbkezével nagyon idegesen gyűri a kesztyűjét. Most Sebestyén Géza, a Városi Színház igazgatója jön öccsével, Sebestyén Dodival. Dodi ragyog a boldogságtól. Csak egy szót mond, de ezt halkan, diadallal: — Végre! Géza már objektív igyekszik lenni. Ezt mondja: — A mai meccset feltétlenül megérdemelten nyerték a fiúk, de nem tudom, hogy mi lett volna az eredmény, ha Berkessy végig egészségesen játszik... — Akkor is nyertünk volna, direktor úr kérem ... — vág közbe egy kék-fehér drukker és Sebestyén Géza így fejezi be véleményét: — Mindenesetre nagyon érdekes, hogy úgy a Ferencváros, mint a Hungária mindig a saját pályáján kap ki a másiktól... Már alig vannak a pályán, amikor Kiss Tivadar tűnik fel az öltözők felől. Ezeket mondja a vele haladó pápaszemes úrnak: — Sajnos, Berkessy rosszul van. A lába folyton dagad és igy rá az osztrákok ellen nem számíthatunk. Pedig szerettem volna játszatni. —Volt vagy huszonötezer ember... — mondja kísérője. Egy drukker közbeszól, mert így meccs után az a divat, hogy mindenki belekapcsolódik még az idegen diskurzusba is: — Nekem legyen mondva a bevétel ... szavamra, szanálva lennék ... Kiss Tivadar folytatja: — Húsz, huszonegyezer néző lehetett ... És szakértelemmel teszi hozzá: — Az állóhelyen derékig lehetett látni a nézőiket... ez azt jelenti, hogy Volt elég hely... amikor csak az összeszorulók fejeit lehet látni, az az igazi zsúfolt ház!... Már nincs senki a pályán, csak a rendőrök. Az ügyeletes tiszt jelentést tesz a főtisztnek • — Főtanácsos úrnak jelentem, semmi különös nem történt... Csak a bíró-öltözőből loptak el egy kabátot ... — Köszönöm... — szalutál a főtanácsos, és azután beszélgetni kezdenek. — Elég szolid meccs volt... — mondja. — Nana... — mosolyog a rendőrtiszt. — A túlsó oldalon valakiegy öklömnyi követ vágott utánam ... •— Kicsoda? — Ha én azt tudnám! 6-' A cigaretta a körmömre égett . Eldobom. A pálya üres. A ~ Sötétedik. . / . Gyerünk haza. . . B. F. L. Egy orszájci gól és egy feleslegesen előidézett 11-es két pontjába került a jól startoló Somogynak 11.pest,niSomory 3:2 (1:0) Újpest: Beneda — Fogl NI., Fogl H. — Wilhelm, Lutz N., Eichbaum — Streck, Auer, Jakube, Spitz, P. Szabó. Somogy: Erdős — Szattyin, Morvay Talám Kvasz, Palkó—Gacsár, Weisz N., Dsida, Kitti, Steiner A vendéglátó Somogy egy szemernyivel sem nyújtott kevesebbet, mint amennyit közönsége tőle várt, a mérkőzést azonban a körülmények szerencsétlen alakulása következtében mégis elvesztette. A Somogy ugyanis az első félidőben egy nyilvánvaló offszájdosóit kapott, ami lehangolta a csapatot, bár a mérkőzés sportbeli kimenetelét nem befolyásolta, hiszen a pompásan játszó és nem csüggedő Somogynak a második félidő elején sikerült kiegyenlítenie. Mikor azonban a Morvay által teljesen fölösleges módon kézzel stoppolt labda büntetőrúgást vont maga után, a kaposvári csapat kedvét vesztetten, apatikusan folytatta a játékot és a demoralizált csapat megadta magát a sorsának. Újpest győztes csapatában Beneda jól végezte dolgát. Teljesen kifogástalan játékot produkált a Fogl-pár, annál több baj volt azonban a fedezetsorral, amelyben egyedül Wilhelm funkcionált jól. A csatársorban Ströcköt Palkó passzivitásra kényszerítette. Aueragilis, Jaknbe és Spitz szürke volt s így csak Szabó játéka emelhető ki. Somogy kapujában Erdős nem produkált kiemelkedő játékot és a tizenegyest is módjában lett volna védeni. Szattyin gyors közbelépésével, volna védeni, közbelépésével, Morvay szerelésével tűnt ki. A fedezetsor lelke Kvasz volt, aki páratlan agilitással dolgozott. PalkóStröck lefogásával tett felbecsülhetetlen szolgálatokat, Tallián lassú volt, Gacsár különösen a második félidőben tűnt ki, főként váratlan kitöréseivel, Weisz II. megfelelt volna, de lassúságával sokat rontott. A mérkőzés erős iramban indult. Újpest lendületes támadásai már a 6-ik percben gyümölcsöt érlelnek. Spitz az offszájdon lévő P. Szabónak passzol, a védelem a kapussal együtt leáll és P. Szabó a tiltakozó és passzív védelem mellett megszerzi Újpest vezetőgólját A 10. percben Kvasz szabadrúgására Beneda kifut és Gacsár lövése az üres kapu elé tömörült védőjátékosokba megy. Gacsár kornerét Beneda lehúzza. A 25. percben Weiez Kittinek passzol, aki fordulásból kapu fölé lő. A 37. percben Szabó éles lövését Erdős gyönyörű robinzonáddal menti. Óriási izgalmak közepette indul a második félidő. Somogy erősen belefekszik, a 10. percben Palkó a baloldalról átvágja a labdát Gacsárnak, a labda Weisz 11.-höz kerül, aki ,, azt élesen a felső sarokba továbbítja. (1:1). Somogy folytatja támadásait míg Újpest most inkább egyéni 1áfutásokkal kísérletezik. A 13. percben következik be a mérkőzés sorsát eldöntő szerencsétlen pillanat: Morvay egy veszélytelennek látszó és felpattanó labdát minden szükség nélkül kézzel stoppol.” Tizenegyes. Futball- és vívó felszerelés legolcsóbban legolcsóbban Haas Sportház VI., Andrássy-út 13. nap-ban Árjegyzék ingyen "s