Sporthirlap, 1931. március (22. évfolyam, 22-31. szám)
1931-03-02 / 22. szám
HÉTFŐ, 1931 MÁRCIUS 2. delme — ahol Odryi kitűnően helyettesíti a kiállítottTörököt — nagyszerűen végzi a dolgát, míg Kalmárnak nincsenek segítőtársai. A közönség még győzi hanggal. A Nemzeti-tábor tempózik, a kék-fehérek a bírót szidják. Mire a „hazaiak” — most már — éljenezni kezdik Szél Lászlót, Barátky a balszélről gyors egymásutánban négy komért küld a kapu elé. Hiába. Az eredmény már nem változik. Az egyik öltöző hangos, de a másik se csendes... A Nemzeti öltözőjében Török fogadja játékostársait. Sorra csókolja mindegyiket. Balog tata diadalmasan mutogatja a labdát, az előre belekarcolt eredménnyel, Reichard Ottó fogadja Brüll Alfréd és Drrsztay báró gratulációját. De azért a Nemzeti játékosai mégis azt mondják: — Hátha még a bíró nem nyomott volna bennünket! . . . A RUHA, HÁTIZSÁK, VIHARKABÁT■ Készítője: MOLNÁR GYULA VI., KÁROLY-KÖRÚT 3.c. Teletop.: J. 321-02 A Hungária öltözőjében csak a játékosok, Kisfalvi dr. és Takács Béla tartózkodnak. Kléber viszi a hangot. — Mert már mindenkinek fájt a Hungária veretlensége — mondja —, most aztán boldogok lehetnek! ... A bírót okolják mindenért. A 11-es jogtalan volt!... Czétényi gólja orszájdl! . . . Czétényit Szegő József elnök elviszi a futballisták szanatóriumába. Ott megállapítják, hogy a singcsonttal van baj, de vasárnap nem lehet röntgenezni, a játékos a szanatóriumban tölti az éjszakát, mert ha törés, vagy repedés történt, éjjel nagy fájdalmai lesznek. A bíró-öltözőt Szél László kollégái töltik meg. A bíró mosolyog. Minek örül ? Hogy vége a meccsnek .. Előverte szomorú drukkerhad, öreg ferencvárosi tribünök, még öregebb jegyszedők, annyi öregség, annyi patina, sohase láttak ezek akkora bizonytalanságot, mint amekkora most a legendás zöld-fehér csapat mérkőzései körül van. Mégis: a fő riportanyag itt a sár, a sár, amely dagadtan, latyakosan terpeszkedik a taposásra éhes stoplik alá. Hiába no, még az élőmérkőzés szurtos, sárszakállas legényei birkóznak a pocsék pocsétákkal, a Fradi-drukker már színt játszik a „talaj” láttán. Valahogyan csendes a tribün. Valahogyan nem bíznak a Fradiban. — Óriási meglepetés készül — pattan el az első akasztófahumor-buborék — győzni fog a Ferencváros. — Lehet — bólogat rá valaki —, nem játszik Bukovi, ez a kis erősítés semmiesetre sem árt. Kis bólogatás, kis reményteli várakozás, hátha, hátha valami csoda történik. — Mi van a Pappal? — érdeklődnek. — Játszott a tartalékban... Nevetnek... Gúnyosan nevetnek... Azért egy kis kabaladiskurálásra is összeállnak az emberek. A Toros a centerhall ... Ő játszott a békeutcai 5:2-nél is ... — De a Mari néni nem játszott... — A Turay játszott . . . — A Kohut se játszott... — Játszott a Kohut... — Ugyan... És így tovább. Közben csöndesen, észrevétlenül indul a játék és indul a ferencvárosi tragédiának ki tudja hányadik felvonása Mégpedig úgy, hogy a „Közép” kirukkolt a háromszoros éljennek Árván, didergőn fölbukkan a zöld-fehér zászló is. A nagytribünről valaki a torkát reszeli: — Na, kissé még korai.... Táncos fürgén szaladgál a jobbszélen, a Vasas-védelem még kicsit tétovázik, azért még van valami respektusa a Ferencvárosnak. Úgy látszik a bíró előtt is, mert Rottler „belépőjéért” túl szigorúan rúgat a 16-os sarkáról. A labda pattog egyet-kettőt, Toldi beledobja magát az akcióba és Bereczky feje fölött beesik az első gól. Élénkség, de nem a régi kirobbanó hangulat. A kabalátok háta borsózik egy kissé. Így volt a tavalyi meccsen is. Az elején becsúszott egy gól, aztán jött az egyenlítés. Deitt nem jön egyenlítés. Sőt. A 15. percben, Toldi labdája megint gól. 2:0. A zöld-fehér zászló lengeni kezd, látszik, hogy a közönség kész megbocsátani a múlt soks bűnét két drága pontért. De a csapat nem hajlik eny mini nyire a költői igazságszolgáltatás lehetősége felé. A Vasas nem adja fel a harcot. Újpesten három gól után sem adta fel. A Ferencvárosnál meg sohase lehet tudni... Főleg Korányinál nem. A Vasas-jobbszárny például át szeretne törni, menne is az igyekvés, de Korányi bokán vágja a kis Bruneckert, úgy hogy a labda helyett majdnem ő szalad a hálóig. Juhász Attila habozás nélkül a 11-es pontra mutat, a közönség udvariatlanul hátat fordít, bizonyára azért, hogy egy esetleges rossz lövést ki lehessen bírni. Megint Stanzl áll a labdának, jól helyez is, de Amsei így is rajta van a labdán. A hagyományos szerencse azonban ezúttal elhagyja a Fradi-kapust —• Stanzl még javítani tud, mégpedig egyenesen a hálóba. 2:1 —• Most jön a Vasas —mondogatják és tényleg a piros-kékek irdatlanul tapossák a sarat, a nehéz labdát vágják jobbra-balra, mindenre rámennek, teljes gőz minden csapatrésznél. A Ferencváros lankad, de a csatársor még megembereli magát egy-két támadás erejéig. Juhász bíró is megembereli magát és minden hossz érzés nélkül megint 11-est ad — ezúttal a Vasas ellen. Épp hogy leteszik a labdát — még meg se lehetett tanácskozni azügyet, hogy hát mi is volt ez tulajdonképpen és megugrik-e a Fradi, ha most 3:1-re fog vezetni ,e a labdát már hozzák is vissza a kapu mellől. A büntetőt ugyanis hatalmasan mellégurította Szedlacsik. — 2:1-ről nem lesz nehéz behozni a Ferencvárost — mondogatják a félidőben. A Vasas-öltözőben Schreiber Matyi rendez óriási csetepatét Rottlerrel, mert a bekk állandóan reklamál. Rott- Faultolni is tudni ítéli A hátvéd már szívesen ellökné a Hungária-csatárt, de amaz ugrás közben is ítéthetetlenül suhan el mellette a levegőben. — Barátky (H), Török (N). (Nemzeti—Hungária.) Rosszul ütött ki a Fradi,,reváns“ a Vasas ellen Észért ugyan kár volt a sárba felváni Szedlacsik kapu mellé lövi a tizenegyest. — (Vasas—Ferencváros.) 3