Sporthirlap, 1936. január (27. évfolyam, 1-9. szám)

1936-01-01 / 1. szám

2 Legyen az új esztendő a tervszerű nevelőmunk­át végső nagy fut­­b­all egye­stületek kialakításának esztendeje Erős futballszakosztályokat a látszat­egyletek helyett! — A Sporthirlap tudósítójától —■ 1934-ben megszavazták a szövet­ségi reformokat és a Nemzeti Baj­nokságot. A szövetségi reformok üdvös hatását — sajnos — szemé­lyi okok miatt mindmáig nélkülöz­zük. A Nemzeti Bajnokságért ed­dig már 84 mérkőzést játszottak csapataink. A küzdelem gyak­ran heves volt, de a játékszín­­vonal nem emelkedett olyan mértékben, ahogy szerettük volna. Játékosaink nagy része még min­dig csak azt érzi, hogy valahogy másképpen kellene játszani, mint eddig, de céltudatos vezető nélkül, sőt a minduntalan jelent­kező kor,kolyhintők által meg­zavarva, nem találja a helyes utat. 1935, mint a magyar futball reformesztendeje, mégsem volt eredménytelen. Ez meglátszott válogatott csapatunk ősz óta ör­vendetesen javuló teljesítményén és a klubcsapatok ünnepi portyá­ján. 1934 és 1935 verése nem ment kárba, ha lassan érik is. Új esztendő,­­ új célkitűzés Az 1936-os új esztendő küszö­bén ismét új célt tűzünk ki a magyar futballsport minden rendű és rangú vezére, közkatonája s híve elé. Természetesen ez a cél a miénk is, melynek eléréséért dolgozni és küzdeni akarunk saját fegyvereinkkel, kék papírmezőkön nyomtatott betűseregekkel. 1936 a nagy magyar futball­egye­sül­et­e­k újjáéledésének esztendeje legyen! A légvárak A futballsport kettéválasztása után a futballegyesületek anyagi súlypontja teljesen áttolódott a prof­i­ alakulatra. Az egyesületi költségvetésekben a proficsapat fenntartására legalább a kiadások 70 százalékát irányozták elő. Nem­csak mert a játékosokat fizetni kellett, hanem mert számítottak rá, hogy­­ vásárolni kell játéko­sokat. Sőt, nemcsak játékosokat, de pályaválasztási jogokat is... Lassan elsorvadtak a futball­egyesületek egyéb sporttal foglalkozó szakosztályai. Maguk az atléták, ökölvívók, bir­kózók, vívók, úszók, vízipólózók, tornászok sem szívesen maradtak a futballegyesületben, ahol alig fog­­lalkoztak velük és egyre kevesebb lehetőségük nyílt a fejlődésre. Azután következett a futballszakosz­tály összezsugorodása. Egyre kevesebb pénz jutott az amatőr futballisták felszerelésére, kevesebb idő az oktatásukra. Rá­adásul a KISOK-rendelet is nehezí­tette az utánpótlást. Régi meggyőződésünk, hogy az egyesületi vezetők is felelősek a „KISOK-viszonyok”-ért, mert korántsem tettek meg min­dent, hogy javítsanak rajtuk. Az után­pótlás hiányának és a futballsport legyengülésének indokolásául szí­vesen emlegették a KISOK-ot, de nem vettük észre, hogy tolakodtak volna — némi kiadást is jelentő — diákcsapatokat szervezni. Min­dig csak azokat a diákokat akarták megszerezni maguknak, akik eset­leg azonnal a proficsapatba, de legalább az I. amatőr csapatba ke­rülhettek voln. Futballegyesületeink nagy része legfeljebb 1­2 csapatot szerepel­tetett. Egyet a PLASz és egyet a BLASz bajnokságáért. De már az is ritkaságszámba ment, hogy va­lamelyik egyesületben mindkét csapat jól szerepelt volna, így ezek a csapatok légvárakhoz váltak hasonlókká. A nagycsapat mögött nem állt igazi utánpótlás, az egyesületnek nem volt szilárd alapja. Mert az igazi futballegye­sületben csakis a nagycsapat mö­gött fejlődő fiatalság tekinthető komoly, biztos alapnak. A látszategyesületek Még szomorúbb látványt nyúj­tottak az elfogulatlan szemlélő számára azok az „egyesületek”, amelyekben 12—14 játékoson kí­­vül csak néhány vezetőt lehetett találni. Nem csupán az ú. n. gyö­kértelen profiklubokra gondolunk,­­annál kevésbé, mert ezeket, mint „kisüzemek”-et, vagy „szövetkezeti alapon működő prof­i alakulatok”-at még csak megindokolhatják), az amatőrök közt még több ilyen lát­­szategyesület akadt.­ A BLASz ugyanis sportpolitikai okok miatt elősegítette az új klubok alakítá­sát. Ezt sportbelileg azzal indo­kolta, hogy jobb ha minden klubban egy csapat játszik, mintha egy játszik és öt csapatra való játékos tétlenkedik. A gyakorlat bebizonyította ennek az okoskodásnak hely­telenségét. A kisegyesületi játékosok 99 szá­zaléka idő előtt megunja a futbal­­lozást, de amíg játszik, addig sincs remény rá, hogy képességei kibontakozzanak és az egyetemes­­magyar futball javára felfedezhe­tők legyenek. Ezek a tömegek jóformán soha­sem­ kerülhetnek igazi szak­értő szeme elé. A rengeteg klub legfeljebb arra jó, hogy alapítóik kielégíthessék személyi ambícióikat a különböző elnöki tisztségekkel. . Új alapok Nem tagadható, hogy a helyes útra is a BLASz lépett elsőnek. A fővárosi amatőrök alszövetsége kezdte kiépíteni a kölyökcsapatokat, hogy bennük nevelje fel a jövő futballnemzedékét. A kölyökcsa­patok szervezésében anyagi segít­séggel is támogatták a klubokat, de másrészt, „agglegényadó”­val sújtották azokat a klubokat, ame­lyek nem alakítottak kölyök- vagy ifjúsági csapatot. Sajnos, a BLASz kölyök­ akció­­jának sem tudunk fenntartás nél­kül örülni. Mert ezzel tulajdon­­képpen ismét csak azokba az egyesü­letekbe terelik a legfiatalabb játékosjelölteket, ahol képes­ségeik örökké rejtve, kihasz­nálatlanul maradnak. Annál inkább, mert a segélyek ré­vén a látszatklubok is képesek megszervezni a kölyökcsapatokat. Sokkal fontosabb, hogy az igazi nagy futballegye­sületek építsék ismét ki a teljes, nagy futballszakosz­tályokat. Nemcsak kölyökcsapatokra, de erős ifjúsági és I. amatőrcsapa­tokra is szükség van a Nemzeti Bajnokságért küzdő együttesek mögött. Nagy klubokra van szükség Igazi nagy futballklubokra van szükség. Jelenleg csak két ilyen igazi nagy futballklubról beszélhe­tünk: a Ferenvárosról illetve az FTC-ről és az Újpestről, vagyis az LITE-ről. De még ezek sem tökéle­tesek. Az FTC-ből hiányzik az egységes irányítás, mely pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az utódok egyenes vonalban fejlődhessenek a mai nagyokig. Az UTE utánpótlása csak kereteiben kielégítő, a keretek megfelelő kitöltése még hátra van. A Hungária csak a legutóbbi időben érezte meg, hogy eljött az idő, amikor ismét komolyan kell foglalkozni az utánpótlással. Máris érezhető a hatás: az amatőrcsapat szépen javul és az ifjúságiak játé­kán is nyomot hagyott már Nyúl Ferenc, oktatása. Az MTK a szétválasztás előtt legnagyobb futball­, sőt sportegyesületeink közé tartozott, de nemrégen még csak a profi­csapatnak adott keretet. Holott pályája a főváros legnagyobb be­fogadóképességű sporttelepe, mé­retei nagyegyesületiek, képtelen­ség, hogy egyedül a proficsapata képviseljen igazi sportértéket. Ismételjük: minél több nagy klubra van szükségünk, mert csakis a nagyklubokban nyerhet a fiatalság meg­­felelő oktatást és képes­­ségei csakis ott válhatnak az egyetemes futballsport javára. Természetesen nem csupán a professziona­lista alakulatok klubjaiból válhatnak nagy futballegye­sületek. Most már a sportbeli haladás az amatőrök számára is korlátlan, a Nemzeti Bajnokság kapui nyitva állnak minden klub csapata előtt. Egészséges, komoly futball, egyesületekre van szükség s ilyen szempontból a túlmérete­zés is veszedelmes. Semmi szükség rá, hogy előnyös helyzetben lévő vállalati egyesületek 10—15 csa­patra való futballistát kényszerít­senek magukhoz. Profik ne vásárolják, az amatőrök ne „szipkázzák” a játékosokat: neveljék őket! A játékosok nevelése nem lehet egy esztendő programja. Sőt ennek a vetésnek első­­aratása is csak öt­hat esztendő múlva válhat esedé­kessé. És ezért is fontosnak tart­juk a nagy futballegyesü­letek alakulását. Mert csakis ezekben nyílik mód arra, hogy ö­t­­hat esztendőre szóló pro­gramot tűzzenek ki. A szövetség feladata Az MLSz urai állandóan han­goztatják, hogy nem az ő dolguk a futball feljavítása. Játékosokat az egyesületekben kell nevelni. Ez igaz. De ahhoz, hogy nagy futball­­egyesületeink legyenek, az MLSz támogatására is szükség van. A szövetségnek kell támo­gatni az egyesületeket a ha­tóságoknál, hogy azok meg­­könnyítsék terheiket. A tönkreadóztatott, agyonilletéke­­zett egyesületektől hiába várjuk, hogy komoly összegeket áldozza­nak a fiatalság nevelésére. Örül­nek, ha az esedékes rendőri díjakat befizethetik és nem függesztik fel játékjogukat az OTT-tartozások miatt. Személyi kérdések Amikor a nagy futballegyesüle­tek újjáéledését kívánjuk, nem ke­rülhetjük el a személyi kérdéseket sem. Legfeljebb­­ nem említünk neveket. Komoly, nagy egyesületi élet csakis ott fejlődhet ki, ahol elegendő számmal akadnak a vezetésre alkalmas személyek. Gondoljunk csak a régi MTK-ra, FTC-re, UTE-ra, MAC-ra. Micso­da vezérkarok működtek azokban a klubokban!... Akik csakis a profiegyesületek anyagi egyensú­lyának megőrzésére alkalmasak, nem lehetnek a nagy futballegye­sületek vezetői. Nekik meg kell maradni a profialakulatnál, de a központi irányítást azokra kell bízni, akik a futball­­sport szakértői. Annál inkább, mert csakis ezek a szakértők biztosíthatják a klubok harmonikus fejlődését, sőt a nagy­­csapatok megfelelő szereplését is. A szakértők pedig igyekezzenek a régi játékosokból, vagy a használ­ható fiatal vezetőségi tagokból a saját utánpótlásukat fölnevelni. A magyar futball egyik leg­nagyobb baja az is, hogy évek óta nincs igazi után­­pótlás a szakértő vezetőkben sem. Elég körülnézni az alszövetségi és szövetségi vezérkarokban, hogy lássuk, mennyire ez az igazság. Reméljük, hogy 1936 végén már legalább 15—20 nagy futballegye­­sülésnek örvendezhetünk. S akkor majd nem kell szomorkodnunk, ha néhány légvár összeomlik, ha né­hány látszategyesület évközben megszűnik. Szebenyi Sándor. ­ 43. NÉV: ••*•«•••»■ CÍM: *■«•••••«• SPORTHÍRLAP SZERDA, 1936 JANUÁR 1. Az MLSz nem enge­délyezi a Sorok­sár januári portya­mérkőzéseit — A Sporthírlap tudósítójától — A Soroksár vezetősége pótlóan több portyamérkőzésre kért enge­délyt az MLSz-től, ahol azonban ezekre a mérkőzésekre nem adtak engedélyt. Sőt máris figyelmeztet­ték az egyesület vezetőit, hogy esetleg ezután lekötendő mérkőzé­seket sem engedélyeznek. A szi­gorú intézkedés indoklása, hogy a Soroksár mindössze 11 játékossal utazott portyájára, tehát sport­szempontokból sem engedélyezhető a mérkőzések további halmozása. Egyébként az MLSz-ben azt is aggályosnak tartják, hogy a So­roksár St. Diziere-ben is akart vendégszerepelni, ahol — ugyan­akkor! — a Kispest csapata ját­szik engedélyezett portyameccset. A Soroksár az MLSz határoza­tába nem nyugodott bele, hanem közvetlenül Usetty Béla dr.-hoz, a futballszövetség elnökéhez fordult, kérve portyamérkőzéseinek engedé­lyezését. Értesüléseink szerint le­hetséges, hogy végül a Soroksár mégis lejátszhatja mérkőzéseit a St. Diziere-i kivételével. ­ ALBERTI ZAMORA NYOMÁBAN Albertinek nagy , sikere van Spa­nyolországban. Amióta Madrid csapa­tában Zamora helyét elfoglalta, ál­landóan írnak róla a spanyol újsá­gok. Az „ABC” — amelynek sport­rovatvezetője Riccardo Zamora — legutóbbi számában a következőket írja Albertiről: — Zamora helye Albertivel egye­lőre betöltöttnek látszik. Ez a ruga­nyos fiú hétről-hétre javul. És, ha teljesen leszokik majd a fölösleges pózolásról, egészen jó is lesz. Éles­szemű, vakmerő és fürge. Minden jó tulajdonsága megvan ahhoz, hogy igazi nagy kapussá nőjje ki magát. Kelemenről a lap csak annyiban emlékezik meg, hogy ő az igazi skót­­stílus követője. És hogy nem csalód­tak benne, mint nemrégiben egy má­sik magyar csatárban... SOPRONIT, a SFAC játékosát nem hozatják fel a vasárnap lejátszandó Csepel elleni mérkőzésre. Az indokolás szerint a vonat olyan későn fut be (!), hogy Soproni játszatására már amúgy sem kerülhetne sor. Ezek szerint tehát vasárnap nem hét, hanem csak hat vidéki játékos jön fel a fővárosba. AZ ÚJPEST Athénből küldött amzixet a Sporthír­­lapnak. Az Akropolist ábrázoló ké­peslap képtelen felén az Újpest és kísérői boldog újévet kívánnak az egész magyar sporttársadalomnak. A SVÁJCI ÁTADÓLISTA érdekessége: a válogatott Defago a Grasshoppersből az PC Bem csapa­tához szerződött. CSEPEL felállítása a válogatottak ellen: Grie­­ger (aki a szabadságon lévő Dénes helyett véd) — Sőtér, Takács — Németh, Geiger-Gere, Kupi — Szabó, Fehér, Keresztes, Kolontár, Frigyes. Csepel a meccs előtt zászlót ad át a válogatottnak. A pálya kitűnő álla­potban van és így semmi akadálya annak, hogy a csepelieknek remek meccsben legyen részük. Különösen annak örülnek, hogy az illetékesek megfigyelhetik másik amatőr­ kitűnő­ségük, Fehér játékát is. A BOCSKAYT meghívták vasárnapra Erfurtba egy mérkőzésre, amelyet a Bocskay már táviratilag be is jelentett a szövet­ségnek. Miután a hat bejelentett mér­kőzésből kettőt nem játszott le, va­lószínű, hogy a Bocsikay számára még engedélyezett négy mérkőzést ki is használja és Erfurtból Franciaország­ba megy. AZ OLASZ GÓLLÖVŐLISTÁN Meazza vezet 13 góllal. Követi Piola 9, Silano 8, Rosetti és Moretti 6—6 góllal. Meazza majdnem minden mec­­­csen lőtt egy gólt. Piola erősem nyo­mában van. A fiatal válogatott cen­ter most jön formába.

Next