Sporthirlap, 1937. augusztus (28. évfolyam, 61-68. szám)

1937-08-04 / 61. szám

4 fiiSKOLA A­­driblik­ről beszél a főiskolás futballisták kapitánya — A Sporthírlap tudósítójától —­­fele van a város ... Azzal van tele a város, hogy a főiskolások világbajnoki tornára készülő futball­csapatában öszörög álegyetemisták állják el a Párisba vezető utat az igazi, szavatolt, tettrekész főiskolai futballisták elöl.) — Tudom, hogy kire céloznak — mondja Fábián József, a főiskolás futballisták kapitánya.. — Iványról van szó... Kérem, nézzük meg, hogy Ivány mennyi idős!... Előveszi kis jegyzőkönyvét. Lapozgat. — Tessék! 1911-ben született... Aki nem hisz az én noteszemnek, megláthatja Ivány indexét is ... Aki 1910 január 1 után született, azt jogomban áll szerepeltetni... — Éppen Ivány miatt fogok driblizni? — kérdi Fábián inkább önmagától, mint tőlünk. S már válaszol is: — Az sem biztos, hogy kiviszem... De akár igen, akár nem, akik így akarják bedriblizni a csapatba Stankovitsot: téved­nek! ... Megmondom nyíltan: Stankovits nekem nem kell!... így, driblivel nem lehet becsúszni a főiskolai válogatottba!... Meg­mondtam a barátainak, majd ha a futballpályán bizonyítja be, hogy eléri a válogatott színvonalat, akkor igen!... De kérem, aki otthagyja a futballt, elmegy kosárlabdázni, mert azt képzeli, úgy könnyebben érvényesülhet... Aztán, amikor rá­jön, hogy tévedett, megint vissza­pártol a futballhoz... De mindig csak különleges célokért... Váloga­tottságért ... És aztán protezsáltat­­ja magát... Nálam hiába!... Nevet. — Még Szendrődiért sem csiná­lok dribliket, pedig az Elektromos középcsatárára szükség lenne ... Nincsenek gólképes csatáraink... De én nem driblizek... Az FTC Karácsonyija is jött hozzám, hogy leérettségizett és most beiratkozik az egyetemre... Mutatta is a kér­vényét ... Azt válaszoltam neki, hogy majd ha már beiratkozott, akkor szóljon újra — Addig nem tehetek semmit... Nincsenek gólképes főiskolás csatárok. — Nincsenek — ismétli a kapi­tány. — Ez volt a baj a Phöbus elleni edzőmérkőzésen is ... Az első számú baj... A második pedig ... Nem akarok megbántani senkit,­de Solti vezette a mérkőzést, a főis­kolásokat mindig lefújta, amikor gólhelyzetbe kerültek, a kis Turay­­nak meg mindent megengedett... Mondhattam volna Barna Sándor­nak, a Phöbus elnökének, hogy­ a főiskolai csapat Páris előtt áll, nem szabad így „leégetni”, de nem szóltam ... Meccs előtt kellett volna szólnom, hogy ne Solti legyen a játékvezető, de ha akkor elmulasz­tottam, nem akartam később azt mutatni, hogy súlyt helyezek az eredményre... Amelyre nem is lehet súlyt helyezni... Az OTT-ban is tudják, hogy ez nem számít... Legyint. Aztán befejezi: — Majd Párisban!... Nem éppen harcias hangon mondja. Csak úgy, egyszerűen. TENISZ Szigeti Ottó írja Hamburgból... (De még a Dettmer-meccs előtt...) — Nagyon erős mezőnyök gyűl­tek össze Hamburgban. Itt van Cramm, Henkel, Crawford, Mc Grath, hogy csak a legjobbakat említsem. Én a csehszlovák Cser­­ner nyolcadába kerültem, a győz­tes a helyért Mc Grath ellen ját­szik. Nem az a kimondott „leány­­álom”, de az első fordulón min­denesetre már túl vagyok. Az idő­sebbik Henkelt vertem meg. Kö­vetkező ellenfelem Stingl (cseh­szlovák) lesz, ha túljutok rajta, jön a reváns Csejnárral tavalyi vereségemért, majd ha minden jól megy, Mc­Grath ellen játszom.­­Sajnos erre már nem kerül sor. Két okból. Az egyik: Csernár ki­kapott a német Dettmertől 6:4, 6:4, 8:6-ra. Ez volna még csak a kisebbik baj. A nagyobbik ott van, hogy Szigeti, bár előzőleg Stinglt 8:6, 1:6, 6:3, 6:3-ra le­győzte, szintén kikapott Dettmer­től. Az eredmény 6:8, 6:3, 6:4, 3:6, 6:4 volt a német DC-csapat tartalékjátékosának javára. Mc­Grath-szal tehát Dettmer játszik. A szerk.) — Pető első meccsén vereséget szenvedett a németek harmadik játékosától, a Budapesten is járt Denkertől. (1935-ben, a főiskolai VB-n volt Denker Budapesten.) Pető játékán nagyon megérzett az edzéshiány. Nagy küzdelem után vesztette el az első két szetet egy­aránt 6:11-re, utána nyert 6:8-ra, de tovább már nem bírta a küz­delmet. A negyedik szetet Denker simán nyerte 6:6-ra.­­ A férfipárosban első és saj­nos, előreláthatólag utolsó mécs­esünket a német DC-kettős, Crammy Henkel pár ellen játszuk. Sok reményünk nincs, de azért rámegyünk. — Vegyesben Somogyi Klárival jó sorsolást kaptunk. Pető itt nem játszik. Elfelejtettek a nevezéskor párt kér­i nejei... Szigeti Ottó. BROMWICH az ausztrálok ifjú „teniszcsodája” legyőzte a hamburgi versenyen Crammot, a világ második játékosát. Amikor tavaly feltűnt Ausztráliában ez a 17 éves ifjú, már akkor felfi­gyelt rá a teniszvilág. Egyelőre azonban még nem az eredményeire. A játékmodorára, amely páratlanul állt addig a tenisz történetében. A legkiválóbb szakírók foglalkoztak már Bromwich játékával, de nem tud­ták, „hová tegyék” ezt a játékstílust. Bromwich ugyanis jobb kézzel ado­gat, a fórkendet viszont­­ balkéz­zel üti, a bekhendnél pedig két kézzel fogja az ütőt! Hát bizony ez fura dolog, balkezes játékos, aki jobb kéz­zel adogat.... Újabban azután már Bromwich erdményei is feltűnést keltettek. Az Ausztráliában portyázó Menzelt, Ste­­fanit, a spanyol Mayert biztosan győzte le. Honfitársa, Crawford, a világranglista nemrégen még egyik éljátékosa, két ízben is kikapott tőle ez évben. Wimbledonban a harmadik helyezett Austinnak Bromwich ke­mény ellenfele volt. (Austin 6:2, 4:6, 6:0, 8:6-ra verte.) Most pedig le­győzte Crammot, még­hozzá német földön! Az erős fizikumú, „rejtélyes” játékmodorú ifjú ausztáliai játékos ezzel a győzelmével „beérkezett.” Vannak, akik Budge utódját látják benne. Ki tudja?... FRANCIAORSZÁG TENISZ­CSAPATA 19:2-re verte Belgium csapatát Brüsszelben. A belgák két győzelmét Nayaert és a Geelhand, Van Den Eynde kettős érte el. Nayaert Ja­­maint, a belga kettős pedig a Glasser, Bolelli francia párt győzte le. Sportérmek, pialettek és szobrok, serlegek, tornánd­­­elvények legolcsóbbanMorzsányinál Budapest, IV- ker., Eskfi­ út 5 SPORTHIRLAP SZERDA, 1937 AUGUSZTUS 4. NÉGY MAGYAR TENISZEZŐ (Sznopek, Macsuha, Stolpa és Elis­­sen) olaszországi versenyeken por­­tyázik. Legutóbbi állomáshelyük Colle Isarco volt. Sznopek és Macsuha itt elimerésre méltóan szerepelt. A férfi­egyesben mindkettőjüket a győztes Csaszka, a csehszlovákok kitűnő já­tékosa verte meg, Macsuhát hely előtt, Sznopeket pedig az elődöntő­ben. A vegyespárosban Macsuha a német Zehdennel döntőbe jutott, ott azonban a San Don­ino—Csaszka pártól kikapott. Csaszka három szám­ban győzött! Eredmények. Férfiegyes: Stolpa—­ D’Alessandro 3:6, 7:5, 6:4, Sznopek —Mayer (jugoszláv) 6:2, 6:3; Vido— Elissen 6:1, 10:8; Sznopek—Stolpa 3:6, 6:3, 6:3; Csaszka—Macsuha 6:2, 6:3; elődöntő: Csaszka—Sznopek 6:2, 6:3; döntő: Csaszka—Taroni 6:3, 7:5, 6:1. Vegyespáros, döntő: San Don­nino, Csaszka—Zehden, Macsuha 6:2, 6:2. Férfipáros, döntő: Csuszka, Vidto­r Mitics, Mayer 6:8, 6:2, 6:2, 6:2. A vígaszdíjban Mitics győzö­tt, aki elő­zőleg Stolpát 6:4, 6:4-re verte. A magyar versenyzők Colle Isarco­­ból Montecattinibe mentek. VASS ILONA EETE LEGYŐZTE GALLNERNÉT az MFSE tárcaközi teniszversenyén. Eredmények: Férfiegyes: Ferenczy—Bruck dr. 6:0, 6:4. Női egyes: Sárkány L.—Renner B. 6:1, 6:0; Weinerné—Kazinczyné 6:1, 6:0; Szilvássy—Szalay 6:0, 6:0; Vass I. —Gallnerné 10:8, 6:4 (!). Férfipáros: Friedrich, Dresdner— Vajner dr., Fialovszky dr. 6:0, 6:1. Vegyespáros: Szászné, Muhr dr.— Bozóky, Horváth L. 6:1, 6:0; Szil­vássy, Ferenczy—Szászné, Muhr 6:1, 6:4. Kizárásos férfi egyes: Vajner dr.— Czmnór dr. 7:5­­:6, 6:2; Laubál—Fia­­sovszky dr. 6:1, 6:3; Kelecsényi— Mezey 6:2, 6:3; Mihók dr.—Vajner dr. 6:2, 6:4. Kizárásos női egyes: Kazinczyné— Marossyné 6:1, 6:3; Pechtigán—Vá­­radiné 6:3, 6:4. Játékrend szerdára: 3.30: Mihók dr.—Horváth J.; Lau­bál—Horváth L.; Renner, Tóth dr.— Váradiné, Semlyey, Kanta, Hacker— Pazár dr., Kelecsényi. 4.15: v. Bánó—Csepely, Bozóky, Szalay—Pochtigán, Marossyné, Ren­ner, Vass—Szilvássy, Weinerné. 5 óra: v. Bánó, Ferenczy—Kanta, Hacker (A); Czivin, Horváth J.— Muhr, Mihók dr.; Vajner dr., Fialov­­szky dr.—Czinór dr., Mezey, Tóth dr., Laubál—Háros dr., Peleskey dr. 5.45. (A)—(B): Szászné—Bozóky; Marossyné, Csepely—Pazárné, Pazár dr.; Szalay, Horváth J.—Weinerné, Dresdner. ITIITIN­ A CELLDÖMÖLKI VSE kedden délután szenior és ifjúsági kerületi atlétikai versenyt rendezett. Igen gyengék az eredmények, egy- két ifié még tűrhető. Részletek: 100 m: 1. Ősze SzSE 11.8, 2. Németh MaGARC 11.9, 3. Pintér SzSE 12. — 200: 1. Németh 24.6, 2. Ősze 25, 3. Vörös (Haladás) 25.1. — 400: 1. Viola ARAK 53.4, 2. Keresztúri (Ha­ladás) 54.6. — 800: 1. Viola ARAK 2:40.3 (!!), 2. Játékos TSC 2:45.8, 3. Jánosi (Haladás) 2:55.5. — 3000: 1. Játékos 9:25, 2. Gadány MÁV Előre 9:49.1, 3. Márkus DVSE 9:58.6. — Távol: 1. Ősze 603, 2. Németh 589, 3. Vörös 538. — Hármas: 1. Keresz­túri 12 50, 2. Ősze 12.41, 3. Somogyi MOGAAC 11.65. — Súly: 1. Kelemen (Haladás) 11.47, 2. Ősze 10.95, 3. Németh 10.93. — Diszkosz: 1. Ke­lemen 38.30, 2. Raffel CVSE 33.80. — Ifjúságiak: 100: 1. Kranzl TSC II. 9, 2. Kovács MZSE 12, 3. Kóczán II. (Haladás) 12. — 200: 1. Kranzl 24.6, 2. Kóczán II. 24.9, 3. Rákly (Haladás) 25­5. — 400: 1. Kovács MZSE 59 3, 2. Kalnitzky (Haladás) 61, 3. Nagy CVSE, 62. — 800: 1. Tóth ARAK 2:16.3, 2. Kiss (János­­háza) 2:21, 3. Reichard 2:26. — 3000: 1. Obermayer TSC 9.57, 2. Reichard 10.45, 3. Göschler (Jánosháza) 10.52. — Súly: 1. Breier SzSE 11.20, 2. Nagy (Haladás) 10.85, 3. Sisak (Ha­ladás) 10.70. — Diszkosz: 1. Breier 35.04, 2. Sisak 34.08. — Gerely: 1. Gál DVSE 43.06, 2. Breier 41.08, 3. Nagy 41.06. — Magas: 1. Sárai (Haladás) 170, 2. Kranzl 170, 3. Kovács MZSE 165. — Távol: 1. Kranzl 626, 2. Kovács 576, 3. Rákly 562. A VASUTAS ATLÉTIKAI BAJNOKSÁGOKRA több mint 400 jelentkezést adtak le. Ez pedig 250 egyént jelent és ez a nagy tömeg el is fog indulni, mert a vasutas atlétáknak nem „probléma” kirándulni Szegedre, ahol a verseny lesz. Nyolc yarddal verte Woodruff Robinsont új világrekordja alkalmával, pedig Robinson is jóval világre­kordon belül futott . A Sporthírlap tudósítójától Newyork, július vége. Röviddel az amerikai portyacsapa­tok elindulása előtt még egy nagy eredmény született meg Amerikában. Az olimpiai győztes Woodruff John­­nynak szinte hihetetlenül hangzó 1:47.8 800 méteres világrekordja az aránylag gyenge 1:49.8 mp helyébe kerül a világrekordlistára. A los an­­gelesi győző, az angol Hampson, 1932-ben futott világrekordja bizony már megérett a megjavításra, de nem nagyon hitték még a szakemberek sem, hogy­­ Woodruff ilyen nagyot fog javítani a rekordon. A sajtó eddig is nagy véleménnyel volt a hosszú négerről, de ez után az eredmény után csak felső­­fokokban írnak róla. A Dallasban megrendezésre került pán-amerikai bajnokságokon találko­zott össze Woodruff a 7 nappal koráb­ban félmérföldön 1:49.6-as világrekordot futó Robinson Elroy-jal. Az első 490 métert Robinson vezette. 52.5-el egy méterrel volt a nyakigláb néger előtt, de a második körben a szédületesen hosszú lépésű olimpiai bajnok vette át a vezetést a kalifor­niaitól, aki 709-ig még ragadt, de ott Woodruff újabb pokoli erő­­sítését már nem tudta át­venni és 8 yarddal verve ma­­radt. Robinson ideje „csak” 1:48.9 volt. (Tudósítónk nem ír arról a ver­seny után Európában szárnyakért hírről, hogy a verseny távja két mé­terrel rövidebb lett volna. Szerk.) Más. Ragyogó eredmények adódnak az amerikai portyán lévő angol főiskolás válogatott versenyein. A kedvenc, a csillag, az olimpián második helyre került angol Brown, aki Berlinben majdnem megverte a nagy esélyes Williamset is. (Még ma is emlegatik az angolok, hogy ha csak két méter van még, akkor ma­­Brown az olim­piai győző.) Oxford és Cambridge csapata először Princeton és Cornell főiskolásai ellen küzdött. A második viadalon Harvard és Yale volt az ellenfél. Az eredmény mindkétszer 7:5 volt. Az angolok legjobbja persze Brown­­akinek mindkét versenyen a 440 yard mellett még félmérföldön is indulnia kellett. Ki is tett magáért. A Prin­ceton—Cornell versenyen 1:52.2-es 880 yard után (804.5 méter) még 48.6-ot futott 440 yardon is. A Harvas-stadionban fordított volt a helyzet. Itt előbb volt a 440 yard, jobb is volt Brown ideje, 47.7, utána jött a félmérföld, itt 1:53.4-el győzött a szemüveges angol fiú. A többiek közül a sprinter Pennington és a török-angol súlydobó Irfan emelkedik ki. Harvard és Yale ellen az angolok a gátfutás kivételével minden futó­számot megnyertek, Princeton és Cor­nell ellen a gátfutáson kívül az egy és két mérföldet is elvesztették. Ezek a pillanatnyilag érdekes at­létikai események Amerikában. Hirsch Harry. 2­4 éves a B kalapács­­vető világ­rekord Tízszeres olimpiai bajnok volt Ewry, a „gumiember" — Négy háború előtti világrekord megjavítatlan még A 25 éves NASz múltjából — A Sporthírlap tudósítójától — ■ A közeljövőben ünnepli fenn­állásának 25 esztendős jubileumát a Nemzetközi Atlétikai Szövetség. Ezzel körülbelül egyidejűen éri el „fennállásának” 25 esztendős jubi­leumát a kalapácsvetés világ­rekordja. 1913 augusztus 17-én érte el az ír-amerikai Ryan 57 mé­­ter 77 centiméteres eredmé­nyét, amelyet azóta sem tudott senki sem túlszárnyalni. Az ugyancsak ír nemzetiségű OCallaghan, aki a háború után hosszú évekig volt a világ legjobbja, 56.10-ig, majd a berlini olimpiai bajnok német Hein 56.49-ig vitte, de még ez utóbbi is több, mint egy méterrel marad el Ryan ered­ményétől. A háború előtti világrekordok közül ezenkívül még három a kevésbé jelentős — áll fenn: Helyből magasugrás: Goehring USA 167 cm. Kétkezes diszkoszvetés: Nick­lander finn 90.13 m. Kőhajítás (!): McGrath USA 12.35 m.• Az 1896-i athéni olimpia előtt az USA és Nagybritannia atlétái vol­tak valamennyi világrekord birto­kosai. Helyesebben csak ezekben az országokban tartották nyilván a legjobb eredményeket, amelyek a következők voltak: 100 m: Cary USA 10.75 mp (1891). 400 m: Tindall angol 48.5 mp (1889). 800 m: Kilpatrick USA 1:534 mp (1895). 1500 m: Connefs USA 4:16.6 mp (1895). 110 m gát: Chase USA 15.6 mp (1895). Magas: Sweeney USA 197 cm (1895). Távol: Fry angol 718 cm (1893). Rúd: Dickinson USA 358 cm (1891). Hármas: Purcell ír 14.72 m (1888). Súly: Horgán angol 14.69 m (1894). Diszkosz: Helgessen svéd 34.07 m (1895). (Ez utóbbi eredmény is angol bajnoki versenyen született.) A futószámok eredményei — kü­lönösen a 100, 400 és a 800 — egészen elsőrangúak! * Még ma is egyedülálló az ame­rikai Emmy Ray teljesítménye. Ewry a neki­futás nélkül való ugrásoknak volt a mestere. A helyből távolugrásnak ma is fennálló 347 cm-es világ­rekordja az ő nevéhez fűző­dik. Ez a legrégibb világrekord. 1904- ben, a St. Louis-i olimpián érte el ezt az eredményt. (Akkor még ezek a számok olimpiai számok vol­tak.) Ewry a helyből távol-, hely­ből magas- és helyből hármasug­rásban 1900-ban, 1904-ben, 1906- ban és 1908-ban — négy olimpián — összesen tíz olimpiai bajnok­ságot nyert!! Ezt a teljesítményt csak Nurmi tudta megközelíteni. A finn futó­gép három olimpián (1920, 1924, 1928) összesen hat arany- és há­rom ezüstérmet nyert. Várjon a maiak közül ki fogja ezt utánuk csinálni­^

Next