Sporthirlap, 1943. július-december (34. évfolyam, 50-101. szám)
1943-07-28 / 57. szám
SZERDA, 1943 JÚLIUS 28. Nincs végeredmény, semmis az utolsó szakasz és a kerékpáros körverseny többi kálváriája A Magyar Kerékpáros Szövetségé az érdem, hogy e rendkívüli idők ellenébe nyélbe tudta ütni és meg is tudta valósítani az idei Magyar Körversenyt, az idény leghosszabb távú többszakaszos országúti viadalát, melyhez hasonlót Európában ebben az esztendőben nem bonyolítottak le. Elvben, az eszményt szolgálón tehát az MKSz-t minden dicséret megilleti, hogy ezt a jelentőségében és e sport hírverését olyannyira szolgáló torna megvalósulhatott, de súlyos felelősség terheli azért, hogy e mérkőzés adminisztrációja és rendezése körül oly sok, végzetes hibát követett el, mely a nagy eszmei siker mellett teljes kudarcot hozott, eredménytelenséget, bizonytalanságokat és keserű szájízt. A háromszakaszos Magyar Körversenynek nincs végeredménye. Hiába küzdött hatvan porfelhőlovag 465 km-t, hiába edzett előtte közel 1000 km-es távon, hiába dobott ki az ablakon a sajátjából, nehezen összekuporgatott filléreiből kétháromszáz pengőt, hiába kopott a méregdrága és ma úgyszólván pótolhatatlan szingó, hiába bukott és törte magát össze jónéhány küzdő, minden hiába volt, mert nincs végeredmény. Nincs végeredmény, mert a harmadik szakaszban, a háztenger körüli viadalon nem jól működtek a körszámlálók, kevés volt az időmérő és kevés volt a célbíró s így nem lehetett megálapítani, hogy egyesek, akiknek helyezése így bizonytalanná vált, lekörözést szenvedtek-e, vagy sem. Tizenkét szövetségi intéző élvezte az MKSz vendégszeretetét ezen a körversenyen s e tizenkettő közül csak ennek a számnak töredéke akadt, aki dolgozott is. A többi kéjutazásnak szánta ezt a sok felelősséggel járó kiküldetést. Így történt aztán, hogy a nagyon tevékeny, nagyon lelkiismeretes és higanyként mozgó ősz Lajos darabokra szakítva magát, hol a célban, hol a részeredményeket kihirdető mikrofon előtt, nem tudott felügyelni a munkájukat könnyen fogó tisztségviselőkre s így megtörtént a súlyos hiba. Nincs végeredmény!Reméljük, hogy a szövetség, mely oly drákói szigorral jár el a szabályt mulasztó versenyzőkkel szemben, most fokozottabb mértékben meg fogja találni a módját annak, hogy ezeket az urakat megfegyelmezze. Ezt elvárja a közhangulat, a versenyző társadalom és minden becsületesen gondolkozó magyar sportember, akinek érzéke van a munka iránt. Mi baja volt a háromszakaszos Magyar Körverseny kiírásának? Nem szabad lett volna az első napot reggel 9 órakor kezdeni. A kánikula már az első napon 53 főről 37-re fogyasztotta a mezőnyt s ez a tizedelés tartott a viadal végeztéig. Ez az agyat forraló hőség kilopta a versenyzők lábából a gyorsaságot, megbénította őket, fokozott vízfelvételre kényszerítette a gárdát s ennek az volt a következménye, hogy sokan gyomorrontás folytán harcképtelenné váltak. De köztudomású az is, hogy a fokozott vízfelvétel károsan és túlzottan igénybeveszi a szivet s ez természetszerűleg maga után vonta az átlag csökkenését, mely rosszabb volt a tavalyi időteljesítményeknél. A szövetség hiába érvelt azzal, hogy kellett a 9 órás kezdés, mertígy nagyobb a hírverés. A gyakorlat azt mutatta, hogy tévedett az MKSz. Mert a későbbi kezdés ellenére sem a terep mentén elsuhanó falvakban, de még Nagyváradon sem volt a „járókelőknél" nagyobb közönség. Visont: ha reggel 5 órakor indult volna el a mezőny, ebédre már agyváradon lehetett volna s nem kellett volna reggel 9 órától este fél 6-ig étlen-szomjan küzdenie a célig! Mert étlen-szomjan küzdött, eltekintve a kulacsokban levő ösztövér italoktól és a „jó hazaiból" összecsomagolt száraztakarmánytól. Az igaz, hogy Püspökladányon frissítőt hirdetett a szövetség. Ez a frissítő azonban szégyene volt ennek a versenynek. Két egymásra rakott, vékonyan, háborús „vegyes ízzel" megkent kenyér volt az élelem, amit a szövetség déli étkezésként szánt a küzdőknek. Megfigyeltük: a versenyzők zöme, ahogy kinyitotta a gépre felnyujtott csomagot, melyet Püspökladánynál felvett, azonmód el is dobta, mert képtelen volt azt megenni. Sportmúzeumunk számára egy ilyen földre hajított ízetlen „ízes" kenyeret fel is vettünk s mint hírlik, vannak, akik ezt a bűnjelet az OSK-nak óhajtják bemutatni elrettentő példának. A versenyzők nagy része egyébként így okoskodik: — Tizenöt pengőt fizettünk nevezési díjra, 30 pengőt ételemre és szállásra. Ezzel szemben mi a helyzet ? Az első napon nem kaptunk ebédet, Nagyváradon pedig a női gőzfürdő pihenőjében nem tudtunk aludni, mert egyrészt a fekvőhely keskeny volt, úgyhogy a földre tel néhányan közülünk, agáyrészt, mert hajnal tájban mindnyájan kiludbőröztünk, mert annyira lehűlt a levegő. Jogos tehát méltatlankodásunk, amikor azt mondjuk, hogy 45 pengőért, amit lefizettünk, az első napon legalább ebédet kaphattunk volna s ugyancsak az első napon legalább aludhattunk volna. Mindez azonban nem történt meg. Baj volt a mezőnyben más miatt is, így elsősorban a vízfelvétel körül. A szabály azt mondja: idegen segítséget igénybevenni tilos. Nem szabad tehát vizet sem elfogadni mástól, legfeljebb úgy, ha a versenyző leszáll a gépéről és magának önt Izalt a kulacsába. Ez az elmélet. A gyakorlatban azonban szemet huny a szövetség annak, hogy a versenyző útközben a földre leállítva „talál" egy kulacsot, amit felvesz. Ezt a kulacsot igaz, hogy a versenyző egyik segítője autóról tette le előtte a földre, de nem adta át „személyesen" a pártfogoltjának. Ez az ily módon kijátszott törvény általános és nem von büntetést maga után. Nem von büntetést maga után az sem, ha küzdő a kisérő gépkocsiba adja be az üres kulacsot, természetesen azzal a szándékkal, hogy a kísérő gépkocsiban ülők majd valahol ismét megtöltik a kulacsot s azt valahol ismét elhelyezik a mezőny előtt úgy, hogy az a frissítő jogos tulajdonosának kezébe származzon. Mi ez, kérdjük, ha nem köntörfalazás, ha nem bőre önkény? A mezőnyt legalább nyolc kisérő jármű kiséri. Ha a szövetség a mezőnyt reggel 9-kor indítja útnak, számolnia kell azzal, hogy 200 km-t nem tud végigállnni szomjan. Miért nem engedhtő tehát meg, hogy a mezőnyt a kisérőjárművek itassák ? A sport nem állatkínzás, ne aszkéta életmódra való nevelés, nem büntetés, hanem testi kultúrintézmény. Miért ez a szigorúság? Nem lehet egyszerűen olyan döntést hozni, hogy a mezőny minden félórában a kísérő gépkocsik által hivatalosan vízzel láttassák el? Milyen egyszerű ez, milyen szabályos, milyen magától értetődő. Vagy talán éppen ezért nem lehet ezt a régen vajúdó kérdést így elintézni ? A másik súgos nehézség a kerékcsere kérdése. Kereket cserélni csak akkor lehet, ha az abroncs megsérült. Az abroncs sérült voltát azonban csak a szövetség elnöki gépkocsija állapíthatja meg. Az új abroncs viszont a szerkocsiban van. Mit jelent ez gyakorlatilag? A szerkocsi a legtöbb esetben korántsem tartózkodik a mezőny sarkán, mint ahogy az egyedül célirányos lenne, hogy többek között hullaszállítói minőségét is betöltse. Nem. Hol itt, hol ott csalingál, attól függően, ahogyan kedve tartja. Az elnökségi gépkocsi pedig, igen helyesek, ide-oda cikázik, hogy néha egy többkilométeres mezőnyt ellenőrizzen. A sérült kerékpáros, a kísérő gépkocsi és a hullaszllító autó így hát nehezen találkozhatik egyetlen pontban.. Ilyen körülmények között tehát ez a szabály is macskának való. Külöben is: a mi kerékpársportunk nem kerékpáralkatrészek csatája, hanem a versenyzőké. Elég baj, ha a tömlő kiszakad, ne tetézzük a bajbajutott küzdőt újabb rendszabályokkal, akkor, amikor ezek a rendszabályok különben sem hajthatók végre. Ez a Magyar körverseny nem a hivatásos küzdők versenye s így nem szükséges az alkatrészeknek szigorú és sokszor szabálytalan ellenőrzése, mely például a második napon a nagyszerű formában lévő, de balszerencsével küzdő Kissnek a mezőnyből való kiemelését festette a falra. S ha nincs, aki erélyesen és az igazsághoz híven kardoskodott volna ennek a szentlőrinci fiúnak az érdekében, bizony ez is ugyanúgy kiesett volna a küzdelemből a balog szabályok következtében, mint az első napon Bavrik, aki a „szabálytalan" szabályok fölött méltatlankodva, túlzásba vett módon ragadtatta el magát, ami ugyan nem bocsátható meg, de bizonyos körülmények között megérthető. Nem sokkal kisebb hibávaz, hogy a harmadik szakasz, a kolozsvári háztenger körüli verseny távja az eredeti kiírással ellentétben nem 50 km, hanem véleményünk szerint és méréseink alapján 65 km, az MKSz utólagos mérése szerint 60 km volt. A hosszabb táv, mely ellenkezik a kiírással, arra indította az FTC-t, hogy e futam győztesének, Kovácsnak az elsőségét megóvja és arra szólítsa fel a szövetséget, hogy ebben a szakaszban Vidát hirdesse ki elsőnek, aki az 50 km-es táv teljesítésekor valóban az első helyen feküdt. Kérdjük: nem végzetes mulasztás az, amikor a szövetség már a verseny távjának megállapításában is téved? Olyan fáradságos munka lett volna ezt a terepet felmérni ? Megérdemelte váljon a hősiesen küzdő és nagy lendülettel csatázó Kovács azt, hogy most hibáján kívül megfosszák őt elsőségétől — az MKSz könnyelmű magatartása miatt? Avagy: szabad volt-e az 50 km-es távra beállított Vidát, aki élete egyik legszebb harcát vívta, így megfosztani egy elsőségtől, amelyet most talán majd csak a zöldasztalnál nyer ismét vissza? A magyar válogatott vágtafogat ma, szerdán délben elutazik Zürichbe Megírtuk már, hogy a magyar válogatott kerékpáros négyesfogat szombaton este a zürichi Oetlikonpályán méri össze erejét a svájci vágtázókkal, hogy visszavágóval szolgáljon a helvéteknek idén Budapesten az olimpiai számokban elszenvedett nagyarányú vereségéért. A magyar válogatott együttes Tóbiás vállperectörése következtében módosult és most a következő öszszeállításban utazik ma délben a bécsi gyorssal: Nagy, Nótás, Éles, Morvay. — Tartalék: Ladányi. A magyar csapatot Szittya Rezső szövetségi főtitkár, országos kapitány stb., stb. kíséri Zürichbe, ahová ez a legénység pénteken érkezik. Az MKSz szakértői nagy bizakodással tekintenek e torna kimenetele elé és bíznak abban, hogy a hazai válogatott, ha kisebb pontaránnyal is, mint Budapesten, de most is kiverekszi elsőségét. ASZTALI TENISZ Diósgyőri LE—Fesstmiskolci LE S:7. Egyénileg 1. Szabó II MLE, 2. Tóth DSE, 3. Szabó IMLE. ATLÉTIKA A NÉMET bajnoki viadal női számai vasárnapi ered rnényci: 100 m: 1. Schulz 12.5, 2. Biess 12.5. 3. Kiihnel 12.6. — Magas: 1. Friedricl 160, 2. Gerschler 155, 3. Leonhardt 155. — Súly: 1. Unbeschekit 12.82. 2 Maycr-Bojana 12.80, 3. Kirchoff 12.72. — Diszkosz: i. Molíenhauer 41.58, 2. Ilagemann 41.10, 3. Walther 32.95. — 4x1 Ofl m: 1. MTV München 49.5. — Ötpróba: 1. Stadt 334, 2. BSaninghaus 307. Isoortfcfrfap] A MASz elnöke a svédországi útról Vangel dr. Minden képzeletet felülmúló módon ünnepelték a svédek Szilágyit győzelme alkalmából Talán még egyetlen külföldi portyáról sem hallottunk annyi dicső jelzőt, mint a stockholmi, hetedik svéd-magyar nemzetközi atlétikai viadalról. Az atléták és a magyar csapat vezetői, mind kivétel nélkül azon a véleményen vannak, hogy nagyon sokáig nem fogják elfelejteni a svédek minden vonatkozásban kifogástalan vendégszeretetét és nem utolsósorban azt a nemzetközi viadalokon eddig még külföldi közönség részéről soha nem tapasztalt melegséget, amely a magyar válogatott atléták fel áradt a stockholmi olimpiai stadionban. A stockholmi országok közti viadal részleteiről Vangel Gyula dr, a szövetség elnöke az alábbiakban emlékezik vissza: " A verseny eredményei minden részletében ismeretesek már a magyar sporttársadalom előtt — mondotta. — Az első nap aránylag gyengébb teljesítménye után a befejező második napon részünkre teljes sikerrel ért véget a svéd-magyar találkozó. — Minek tulajdonítja elnök úr vágtázóink és távolugróink formán aluli szereplését ? — A magyar versenyzők között számos olyan atléta akad, aki egyszerűen nem tudja az illető ország étkezési rendjét minden megrázkódtatás nélkül, egyik óráról a másikra megszokni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy talán nem volt bőséggel mindenből, ezen a téren nem is volt semmi baj, csak ott volt a hiba, hogy nem az idehaza megszokott ételek váltakoztak az étlapon. Ennek a megválvakozott étrendnek a rovására írom aztán, hogy azok a versenyzők, akiknek a robbanékonyság elsősorban fontos a jó teljesítményük kihasználásához, a vártnál gyengébb eredményeket értek el. Ennek jellemzésére azt hiszem elég, ha csak annyit mondok, hogy Csányi György például hat kilót fogyott a svédországi portyázásunk alatt. — Mi volt a svéd-magyar viadal legnagyobb sikere? — Magyar vonatkozású siker bőven akadt a svéd-magyaron. Németvári nagyszerű súlylökő győzelme, Szabó Miklós pompás 5000-es futása, Hidas Ödön önmagát felülmúló győzelme Európa legjobb 400-as gátfutója felett, Horváth Vilmos diadala a diszkoszvetésben, mind remek fegyverténye volt a magyar atlétáknak. Mégis azonban mindezt felülmúlta Szilágyi győzelme. Ezt úgy fogadta a svéd közönség, hogy az felülmúl minden képzeletet. Úgyszólván az első méterektől az utolsóig egy emberként lármázott, tapsolt és a kalapját dobálta a „hideg" északi közönség és amikor Szilágyi az ottani szokás szerint a tiszteletkört lefutotta, olyan ünnepségben volt része a magyar távfutás büszkeségének, amire példát nem is találok. Zúgott a huj, haj, hajrá, fényképezőgépek, kalapok, botok, kabátok és még egyéb tárgyak szálltak Szilágyi felé, így adott örömének kifejezést a hálás svéd közönség. A svéd atléta szövetség vezetői is csodálkoztak ezen a nagy ünneplésen, bár itt a közép- és hosszútávfutásért nagyon lelkesedik a közönség, de ehhez hasonló szeretetteljes és őszinte, ilyen hatalmas ünneplésben a svéd vezetők szerint még egy külföldi atlétát sem részesített az északi baráti nemzet sportközönsége. A svédek, amikor az ünneplés egy kicsit már alább hagyott, azt mondták nekem, hogy még talán Hugghek sem jutott osztályrészül Szilágyi győzelméhez hasonló ünneplés, pedig a svéd futócsoda nem egyszer kápráztatta el a svéd közönséget a világcsúcsok sorozatos kivégzésével. — A díszvacsoránál Matuska Feter, a stockholmi magyar követ is ■melegen üdvözölte a magyar fiúkat és a vezetőket remek svédországi szereplésünk alkalmával. — Történt-e megállapodás a jövő- évi svéd-magyarra vonatkozólag ? — Az 1944-ben Budapesten sorra került svéd-magyar viadal megrendezésben máris megegyeztünk. Minden valószínűség szerint július végén látogatnak majd el, hozzánk a svéd atléták legjobbjai. kézilabda 741-es postahivatal—62-es postahivatal 6:2 (3:1). Női. Vez.: Gyolán. Góldobó: Szabó (4) ,-9 Lengyel (2), ill. Lengyel (2). A MaSC megalakította női és férfi kézilabda csapatát. A vezetőség az ősszel már be is nevezi csapatait a bajnokságig. 5. Kifogás a Szent István Kupa eiérőzéseken Edző: — Mi az oka annak, hogy olyan gyengén játszottál ? Játékos: — Korán feküdtem le tegnap... C MOTOR Békebeli erőpróbának ígérkezik a KMAC tihanyi Kozma Endre bajnoki sebességi motoros körversenye Szeptember első vasárnapján rendezi meg a KMAC a tihanyi sebességi motoros körversenyt, melyet jó Kozma Bandi teremtett meg annakidején és melyet a magyar motorsport elhunyt nagy alakja emlékének tiszteletére mint Kozma Endre-emlékversenyt bonyolítanak le. Az idei verseny megrendezése hatalmas teljesítmény. Hiszen a háborús korlátozások olyan nehézségeket gördítenek, melyek leküzdése még azoknak is komoly feladat, akik belátják: évente legalább egy nagyszabású versennyel kell hangot adni a magyar motorsport élniakarásának. A nehéz viszonyok ellenére nagyszabásúnak ígérkezik a verseny, melynek legnagyobb eseménye: első ízben mérkőznek versenyzőink a vitéz Horthy István vándordíjért, ezért a hatalmas ezüstserlegért, melynek szabályzatán most dolgozik a KMAC nemzeti sportbizottsága. A verseny mezőnye mindenképpen biztosítva van, sőt vérbeli békebeli erőpróbát ígér a versenyzők nagy érdeklődése, az egyes osztályokban nemcsak számban nagy, hanem tudásban is kiváló indulógárdával lehet számolni. A magyar menők nagy része máris jelentkezett, előkerülnek a gépkocsiszínek árnyékából a pornás versenygépek, amelyek olyan sokáig aludták álmukat. A főosztályban, a nagy 500-asok csoportjában a két régi versenytárs, Lukavecz és Rendek dr találkozása ígér csemegét, de itt indul valószínűleg Dőry is, úgy hírlik, hogy az egyik olasz gyár különleges versenygépét kapja kölcsön. Komlóssy Béla 500-as DKW-n indul, rajtuk kívül még több komolytudású BMW-menő áll a rajtzászlóhoz. A 350-ben és 250-ben Zamecsnik (Puch), Gutschy (Puch), Csányi (Puch), Demján (Puch), Martinecz (DKW), Forray (NSU), Schurmatnn (NSU) máris jelentkezett, szó van a kolozsvári Papp rajtjáról is. Érdekesnek ígérkezik a 125-ösök küzdelme, Vágat, Zsótér úr és Szabó képviseli a Mátra-színeket, a leventék kisosztályában egész sor kibontakozásban levő tehetség rajtjával lehet számolni, úgyhogy versenyzőkben, gépekben és tudásban nem lesz hiány. A háborús korlátozásoknak megfelelőleg az egyes osztályok aránylag rövid távon futnak, tíz körön, ötven kilométeren találkoznak. A rövid távok érdekesebbé, gyorsabbá és élvezetesebbé teszik a küzdelmet.