Sporthirlap, 1943. július-december (34. évfolyam, 50-101. szám)

1943-07-28 / 57. szám

SZERDA, 1943 JÚLIUS 28. Nincs végeredmény, semmis az utolsó szakasz és a kerékpáros körverseny többi kálváriája A Magyar Kerékpáros Szövetségé az érdem, hogy e rend­kívüli idők ellenébe nyélbe tudta ütni és meg is tudta valósítani az idei Magyar Körversenyt, az idény leghosszabb távú több­szakaszos országúti viadalát, mely­hez hasonlót Európában ebben az esztendőben nem bonyolítottak le. Elvben, az eszményt szolgálón tehát az MKSz-t minden dicséret megilleti, hogy ezt a jelentőségében és e sport hírverését olyannyira szolgáló torna megvalósulhatott, de súlyos felelő­sség terheli azért, hogy e mérkőzés adminisztrá­ciója és rendezése körül oly sok, végzetes hibát követett el, mely a nagy eszmei siker mellett teljes kudarcot hozott, eredménytelenséget, bizonytalanságokat és keserű szájízt. A háromszakaszos Magyar Kör­versenynek nincs végeredménye. Hiába küzdött hatvan porfelhőlovag 465 km-t, hiába edzett előtte közel 1000 km-es távon, hiába dobott ki az ablakon a sajátjából, nehezen összekuporgatott filléreiből két­­háromszáz pengőt, hiába kopott a méregdrága és ma úgyszólván pótol­hatatlan szingó, hiába bukott és törte magát össze jónéhány küzdő, minden hiába volt, mert nincs végeredmény. Nincs végeredmény, mert a har­madik szakaszban, a háztenger körüli viadalon nem jól működtek a körszámlálók, kevés volt az időmérő és kevés volt a célbíró s így nem lehetett megá­lapítani, hogy egyesek, akiknek helyezése így bizonytalanná vált, lekörözést szenvedtek-e, vagy sem. Tizenkét szövetségi intéző élvezte az MKSz vendégszeretetét ezen a körversenyen s e tizenkettő­­ közül csak ennek a számnak töredéke akadt, a­ki dolgozott is. A többi kéjut­az­ásnak szánta ezt a sok fele­lősséggel járó kiküldetést. Így tör­tént aztán, hogy a nagyon tevékeny, nagyon lelkiismeretes és higanyként mozgó ősz Lajos darabokra szakítva magát, hol a célban, hol a részered­ményeket kihirdető mikrofon előtt, nem tudott felügyelni a munkájukat könnyen fogó tisztségviselőkre s így megtörtént a súlyos hiba. Nincs végeredmény!­­Reméljük, hogy a szövetség, mely oly drákói szigorral jár el a szabályt mulasztó versenyzőkkel szemben, most fokozottabb mértékben meg fogja találni a módját annak, hogy ezeket az urakat megfegyelmezze. Ezt elvárja a közhangulat, a ver­senyző társadalom és minden becsü­letesen gondolkozó magyar sport­ember, akinek érzéke van a munka iránt. Mi baja volt a háromszakaszos Magyar Körverseny kiírásának? Nem szabad lett volna az első napot reggel 9 órakor kezdeni. A kánikula már az első napon 53 főről 37-re fogyasztotta a mezőnyt s ez a tizedelés tartott a viadal végeztéig. Ez az agyat forraló hő­ség kilopta a versenyzők lábából a gyorsaságot, megbénította őket, fokozott vízfel­vételre kényszerítette a gárdát s ennek az volt a következménye, hogy sokan gyomorrontás folytán harcképtelenné váltak. De köztudo­mású az is, hogy a fokozott vízfel­vétel károsan és túlzottan igénybe­veszi a szivet s ez természetszerű­leg maga után vonta az átlag csök­kenését, mely rosszabb volt a tava­lyi időteljesítményeknél. A szövetség hiába érvelt azzal, hogy kellett a 9 órás kezdés, mert­­így nagyobb a hírverés. A gyakor­lat azt mutatta, hogy tévedett az MKSz. Mert a későbbi kezdés elle­nére sem a terep mentén elsuhanó falvakban, de még Nagyváradon sem volt a „járókelőknél" nagyobb közönség. Viso­nt: ha reggel 5 órakor indult volna el a mezőny, ebédre már agyváradon lehetett volna s nem kellett volna reggel 9 órá­tól este fél 6-ig étlen-szomjan küzdenie a célig! Mert étlen-szomjan küzdött, el­tekintve a kulacsokban levő ösztövér italoktól és a „jó hazaiból" össze­csomagolt száraztakarmánytól. Az igaz, hogy Püspökladányon frissítőt­ hirdetett a szövetség. Ez a frissítő azonban szégyene volt ennek a versenynek. Két egymásra rakott, vékonyan, háborús „vegyes ízzel" megkent kenyér volt az élelem, amit a szövetség déli étkezésként szánt a küzdőknek. Megfigyeltük: a ver­senyzők zöme, ahogy kinyitotta a gépre felnyujtott csomagot, melyet Püspökladánynál felvett, azon­mód el is dobta, mert képtelen volt azt megenni. Sportmúzeumunk számára egy ilyen földre hajított ízetlen „ízes" kenye­ret fel is vettünk s mint hírlik, van­­na­k, akik ezt a bűnjelet az OSK-nak óhajtják bemutatni elrettentő példá­nak. A versenyzők nagy része egyéb­ként így okoskodik: — Tizenöt pengőt fizettünk neve­zési díjra, 30 pengőt ételemre és szállásra. Ezzel szemben mi a hely­zet ? Az első napon nem kaptunk ebédet, Nagyváradon pedig a női gőzfürdő pihenőjében nem tudtunk aludni, mert egyrészt a fekvőhely keskeny volt, úgyhogy a földre tel néhányan közülünk, ag­á­yrészt, mert hajnal tájban mindnyájan kiludbőröztünk, mert annyira lehűlt a levegő. Jogos tehát m­éltat­lan­kodásunk, amikor azt mondjuk, hogy 45 pengőért, amit lefizettünk, az első napon legalább ebédet kaphattunk volna s ugyancsak az első napon legalább aludhat­tunk volna. Mindez azonban nem történt meg. Baj volt a mezőnyben más miatt is, így elsősorban a vízfelvétel körül. A szabály azt mondja: idegen segít­séget igénybevenni tilos. Nem szabad tehát vizet sem elfogadni mástól, legfeljebb úgy, ha a versenyző le­száll a gépéről és magának önt Izalt a kulacsába. Ez az elmélet. A­ gyakorlatban azonban szemet huny a szövetség annak, hogy a versenyző útközben a földre leállítva „talál" egy kulacsot, amit felvesz. Ezt a kulacsot igaz, hogy a versenyző egyik segítője autóról tette le előtte a földre, de­ nem adta át „személyesen" a párt­­fogoltjának. Ez az ily módon kijátszott törvény általános és nem von bün­tetést maga után. Nem von bünte­tést maga után az sem, ha­­ küzdő a kisérő gépkocsiba adja be az üres kulacsot, természetesen azzal a szán­dékkal, hogy a kísérő gépkocsiban ülők majd valahol ismét megtöltik a kulacsot s azt valahol ismét el­helyezik a mezőny előtt úgy, hogy az a frissítő jogos tulajdonosának kezébe származzon. Mi ez, kérdjük, ha nem köntör­falazás, ha nem bőre önkény? A mezőnyt legalább nyolc kisérő jármű kiséri. Ha a szövetség a mezőnyt reggel 9-kor indítja útnak, számolnia kell azzal, hogy 200 km-t nem tud végigá­llnni szomjan. Miért nem engedhtő tehát meg, hogy a mezőnyt a kisérőjárművek itassák ? A sport nem állatkínzás, ne aszkéta életmódra való nevelés, nem bün­tetés, hanem­ testi kultúrintézmény. Miért ez a szigorúság? Nem lehet egyszerűen olyan döntést hozni, hogy a mezőny minden félórában a kísérő gépkocsik által hivatalosan vízze­l láttassák el? Milyen egyszerű ez, milyen szabályos, milyen magától értetődő. Vagy talán éppen ezért nem lehet ezt a régen vajúdó kérdést így elintézni ? A másik súgos nehézség a kerékcsere kérdése. Kereket cserélni csak ak­kor lehet, ha az abroncs megsérült. Az abroncs sérült voltát azonban csak a szövetség elnöki gépkocsija állapíthatja meg. Az új abroncs vi­szont a szerkocsiban van. Mit jelent ez gyakorlatilag? A szerkocsi a leg­több esetben korántsem tartózkodik a mezőny sarkán, mint ahogy az egyedül célirányos lenne, hogy töb­bek között hullaszállítói minőségét is betöltse. Nem. Hol itt, hol ott csalingál, attól függően, ahogyan kedve tartja. Az elnökségi gépkocsi pedig, igen helyesek­, ide-oda ciká­zik, hogy néha egy többkilométeres mezőnyt ellenőrizzen. A sérült ke­rékpáros, a kísérő gépkocsi és a hullaszllító autó így hát nehezen találkozhatik egyetlen pontban.. Ilyen körülmények között tehát ez a szabály is macskának való. Kül­öben is: a mi kerékpárspor­tunk nem kerékpáralkatrészek csa­tája, hanem a versenyzőké. Elég baj, ha a tömlő kiszakad, ne tetéz­zük a bajbajutott küzdőt újabb rendszabályokkal, akkor, amikor ezek a rendszabályok különben sem hajthatók végre. Ez a Magyar kör­verseny nem a hivatásos küzdők versenye s így nem szükséges az alkatrészeknek szigorú és sokszor szabálytalan ellenőrzése, mely pél­dául a második napon a nagyszerű formában lévő, de balszerencsével küzdő Kissnek a mezőnyből való ki­emelését festette a falra. S ha nincs, aki erélyesen és az igazsághoz híven kardoskodott vol­na ennek a szentlőrinci fiúnak az érdekében, bizony ez is ugyanúgy kiesett volna a küzdelemből a balog szabályok következtében, mint az első napon Bavrik, aki a „szabálytalan" szabályok fö­lött méltatlankodva, túlzásba vett módon ragadtatta el magát, ami ugyan nem bocsátható meg, de bi­zonyos körülmények között meg­érthető. Nem sokkal kisebb hibávaz, hogy a harmadik szakasz, a kolozsvári háztenger körüli verseny távja az eredeti kiírás­sal ellentétben nem 50 km, hanem véleményünk szerint és méréseink alapján 65 km, az MKSz utólagos mérése szerint 60 km volt. A hosszabb táv, mely ellenkezik a kiírással, arra indította az FTC-t, hogy e futam győztesének, Kovácsnak az elsőségét meg­óvja és arra szólítsa fel a szövetséget, hogy ebben a szakaszban Vidát hirdesse ki elsőnek, aki az 50 km-es táv teljesítésekor valóban az első helyen feküdt. Kérdjük: nem végzetes mulasztás az, amikor a szövetség már a ver­seny távjának megállapításában is téved? Olyan fáradságos munka lett volna ezt a terepet felmérni ? Meg­érdemelte váljon a hősiesen küzdő és nagy lendülettel csatázó Kovács azt, hogy most hibáján kívül meg­fosszák őt elsőségétől — az MKSz könnyelmű magatartása miatt? Avagy: szabad volt-e az 50 km-es távra beállított Vidát, aki élete egyik legszebb harcát vívta, így megfosztani egy elsőségtől, amelyet most talán majd csak a zöldasztal­nál nyer ismét vissza? A magyar válogatott vágtafogat ma, szerdán délben elutazik Zürichbe Megírtuk már, hogy a magyar válogatott kerékpáros négyesfogat szombaton este a zürichi Oetlikon­­pályán méri össze erejét a svájci vágtázókkal, hogy visszavágóval szolgáljon a helvéteknek idén Bu­dapesten az olimpiai számokban el­szenvedett nagyarányú vereségéért. A magyar válogatott együttes Tó­biás vállperectörése következtében módosult és most a következő ösz­­szeállításban utazik ma délben a bécsi gyorssal: Nagy, Nótás, Éles, Morvay. — Tartalék: Ladányi. A magyar csapatot Szittya Rezső szövetségi főtitkár, országos kapi­tány stb., stb. kíséri Zürichbe, ahová ez a legénység p­énteken ér­kezik. Az MKSz szakértői nagy bizako­dással tekintenek e torna kimene­tele elé és bíznak abban, hogy a hazai válogatott, ha kisebb pont­aránnyal is, mint Budapesten, de most is kiverekszi elsőségét. ASZTALI TENISZ Diósgyőri LE—Fesstmiskolci LE S:7. Egyénileg 1. Szabó II MLE, 2. Tóth DSE, 3. Szabó I­MLE. ATLÉTIKA A NÉMET bajnoki viadal női számai vasárnapi ered rnényci: 100 m: 1. Schulz 12.5, 2. Biess 12.5. 3. Kiihnel 12.6. — Magas: 1. Friedricl 160, 2. Gerschler 155, 3. Leonhardt 155. — Súly: 1. Unbeschekit 12.82. 2 Maycr-Bojana 12.80, 3. Kirchoff 12.72. — Diszkosz: i. Molíen­­hauer 41.58, 2. Ilagemann 41.10, 3. Walther 32.95. — 4x1 Ofl m: 1. MTV München 49.5. — Ötpróba: 1. Stadt 334, 2. BSaninghaus 307. Isoortfcfrfap] A MASz elnöke a svédországi útr­ól Vangel dr. Minden képzeletet felülmúló módon ünnepelték a svédek Szilágyit győzelme alkalmából Talán még egyetlen külföldi por­tyáról sem hallottunk annyi dicső jelzőt, mint a stockholmi, hetedik svéd-magyar nemzetközi atlétikai viadalról. Az­­ atléták és a magyar csapat vezetői, mind kivétel nélkül azon a véleményen vannak, hogy nagyon sokáig nem fogják elfelej­teni a svédek minden vonatkozás­ban kifogástalan vendégszeretetét és nem utolsósorban azt a nemzet­közi viadalokon eddig még külföldi közönség részéről soha nem tapasz­talt melegséget, amely a magyar válogatott atléták fe­l áradt a stock­holmi olimpiai stadionban. A stockholmi országok közti viadal részleteiről Vangel Gyula dr, a szövetség elnöke az alábbiakban emlékezik vissza: " A verseny eredményei minden részletében ismeretesek már a ma­gyar sporttársadalom előtt — mon­dotta. — Az első nap aránylag gyengébb teljesítménye után a be­fejező második napon részünkre tel­jes sikerrel ért véget a svéd-magyar találkozó. — Minek tulajdonítja elnök úr vágtázóink és távolugróink formán aluli szereplését ? — A magyar versenyzők között számos olyan atléta akad, aki egy­szerűen nem tudja az illető ország étkezési rendjét­ minden megrázkód­tatás nélkül, egyik óráról a másik­ra megszokni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy talán nem volt bőséggel mindenből, ezen a téren nem is volt semmi baj, csak ott volt a hiba, hogy nem az idehaza megszokott ételek válta­koztak az étlapon. Ennek a megvál­­vak­ozott étrendnek a rovására írom aztán, hogy azok a versenyzők, akiknek a robbanékonyság elsősor­ban fontos a jó teljesítmény­ük ki­használásához, a vártnál gyengébb eredményeket értek el. Ennek jel­lemzésére azt hiszem elég, ha csak annyit mondok, hogy Csányi György például hat kilót fogyott a svéd­országi portyázásunk alatt. — Mi volt a svéd-magyar viadal legnagyobb sikere? —­ Magyar vonatkozású siker bőven akadt a svéd-magyaron. Németvári nagyszerű súlylökő győ­zelme, Szabó Miklós pompás 5000-es futása, Hidas Ödön önmagát felül­múló győzelme Európa legjobb 400-as gátfutója felett, Horváth Vilmos diadala a diszkoszvetésben, mind remek fegyverténye volt a magyar atlétáknak. Mégis azonban mindezt felülmúlta Szilágyi győzel­me. Ezt úgy fogadta a svéd közön­ség, hogy az felülmúl minden kép­zeletet. Úgyszólván az első méte­rektől az utolsóig egy emberként lármázott, tapsolt és a kalapját do­bálta a „hideg" északi közönség és amikor Szilágyi az ottani szokás szerint a tiszteletkört lefutotta, olyan ünnepségben volt része a magyar távfutás büszkeségének, amire példát nem is találok.­­ Zúgott a huj, haj, hajrá, fény­képezőgépek, kalapok, botok, kabá­tok és még egyéb tárgyak szálltak Szilágyi felé, így adott örömének kifejezést a hálás svéd közönség. A svéd atléta szövetség vezetői is csodálkoztak ezen a nagy ünnep­lésen, bár itt a közép- és hosszú­távfutásért nagyon lelkesedik a közönség, de ehhez hasonló szeretet­teljes és őszinte, ilyen hatalmas ünneplésben a svéd vezetők szerint még egy külföldi atlétát sem része­sített az északi baráti nemzet sport­­közönsége. A svédek, amikor az ünneplés egy kicsit már alább hagyott, azt mondták nekem, hogy még talán Hu­gghek sem jutott osztályrészül Szilágyi győzelméhez hasonló ünneplés, pedig a s­véd futó­csoda nem egyszer kápráztatta el a svéd közönséget a­ világcsúcsok sorozatos kivégzésével. — A díszvacsoránál Matuska Fe­­ter, a stockholmi magyar követ is ■melegen üdvözölte a magyar fiúkat és a vezetőket remek svédországi szereplésünk alkalmával. — Történt-e megállapodás a jövő­-­ évi svéd-magyarra vonatkozólag ? — Az 1944-ben Budapesten sorra került svéd-magyar viadal meg­rendezésben máris megegyeztünk. Minden valószínűség szerint július végén látogatnak majd el, hozzánk a svéd atléták legjobbjai. kézilabda 741-es postahivatal—62-es postahivatal 6:2 (3:1). Női. Vez.: Gyolán. Góldobó: Szabó (4) ,-­9 Lengyel (2), ill. Lengyel (2). A MaSC megalakította női és férfi kézi­labda csapatát. A vezetőség az ősszel már be is nevezi csapatait a bajnokságig. 5. Kifogás a Szent István Kupa eiér­őzéseken Edző: — Mi az oka annak, hogy olyan gyengén játszottál ? Játékos: — Korán feküdtem le tegnap... C MOTOR Békebeli erőpróbának ígérkezik a KMAC tihanyi Kozma Endre bajnoki sebességi motoros körversenye Szeptember első vasárnapján ren­dezi meg a KMAC a tihanyi sebes­ségi motoros körversenyt, melyet jó Kozma Bandi teremtett meg annak­idején és melyet a magyar motor­sport elhunyt nagy alakja emléké­nek tiszteletére mint Kozma Endre-em­lékversenyt bonyolítanak le. Az idei ver­seny megrendezése hatalmas teljesítmény. Hiszen a háborús korlátozások olyan nehézsé­geket gördítenek, melyek leküzdése még azoknak is komoly feladat, akik belátják: évente legalább egy nagyszabású versennyel kell hangot adni a magyar motorsport élniaka­­rásának. A nehéz viszonyok ellenére nagy­szabásúnak ígérkezik a verseny, melynek legnagyobb eseménye: első ízben mérkőznek versenyzőink a vitéz Horthy István vándordíjért, ezért a hatalmas ezüstserlegért, melynek szabályzatán most dolgo­zik a KMAC nemzeti sportbizott­sága. A verseny mezőnye mindenkép­pen biztosítva van, sőt vérbeli béke­beli erőpróbát ígér a versenyzők nagy érdeklődése, az egyes osztá­lyokban nemcsak számban nagy, hanem tudásban is kiváló induló­­gárdával lehet számolni. A magyar menők nagy része máris jelentke­zett, előkerülnek a gépkocsiszínek árnyékából a pornás versenygépek, amelyek olyan sokáig aludták ál­mukat. A főosztályban, a nagy 500-asok csoportjában a két régi versenytárs, Lukavecz és Rendek dr találkozása ígér csemegét, de itt indul valószínűleg Dőry is, úgy hírlik, hogy az egyik olasz gyár különleges versenygépét kapja köl­csön. Komlóssy Béla 500-as DKW-n indul, rajtuk k­ívül még több ko­molytudású BMW-menő áll a rajt­zászlóhoz. A 350-ben és 250-ben Zamecsnik (Puch), Gutschy (Puch), Csányi (Puch), Demján (Puch), Martinecz (DKW), Forray (NSU), Schur­matnn (NSU) máris jelentkezett, szó van a kolozsvári Papp rajtjáról is. Érdekesnek íg­érkezik a 125-ösök küzdelme, Vágat, Zsótér úr és Szabó képviseli a Mátra-színeket, a le­venték kisosztályában egész sor ki­bontakozásban levő tehetség rajtjá­val lehet számolni, úgyhogy ver­senyzőkben, gépekben és tudásban nem lesz hiány. A háborús korlátozásoknak meg­­felelőleg az egyes osztályok arány­lag rövid távon futnak, tíz körön, ötven kilométeren találkoznak. A rövid távok érdekesebbé, gyorsabbá és élvezetesebbé teszik a küzdelmet.

Next