Németh Antal (szerk.): Honvéd program. Velünk történt 1949-1979 (Budapest, 1979)
Edzéssztorik, táborélmények
- Egy szobában laktunk egyszer, valamelyik edzőtáborozáson Hevesivel, Bánhidivel és Svédával. Már valamennyien ágyban voltunk, de a villany égett, így nagy vita alakult ki, melyikünk keljen fel - eloltani. Mondani sem kell, egyikünk sem volt hajlandó, míg végül Svéda megfogta magas szárú cipőjét, s úgy vágta oda, hogy az egész kapcsolószerkezet kiesett a falból. A sztorinak persze ezzel még nincsen vége. Reggel, hogy fény ne derüljön az esetre, egy papírlapot ragasztott a tátongó lyukra, s ráírta: takarékoskodj az árammal. Aztán nem győztük begyűjteni felhívásunkért a dicsérő szavakat... Komáromi Istvánt, gyorsasági motorosunkat is elárasztották egyszer a gratulációkkal. Nagyobb jelentőségű volt azonban, amiért ünnepelték. A nagykanizsai crossverseny kötelező tréningjén, az első edzést követően a fiatal pilóta motorja felmondta a szolgálatot. Nosza, tódultak is a szerelők a sérült „paripához", és rövidesen megállapították a nem túl vigasztaló diagnózist: „csupán" a hengert, a hengerfejet és a dugattyút kell kicserélni... Mindezt fél óra alatt ! A második edzésfutamot ugyanis 30 perc múlva indították, és köztudott: a versenyen a tréningeredmények sorrendjében rajtolhatnak a motorosok. Szóval, fél óra... Ez idő alatt Komáromi csaknem sírva fakadt: egy pillanat volt az egész, és hónapokig bütykölt, alaposan feltunningolt járművét darabokra szedték... De a határidő lejárta előtt össze is rakták! Igaz viszont, hogy volt tunning, nincs tunning, van-e így esély egyáltalán? Komáromi ugyan pesszimistának látszott, ám a versenyen kitűnően hajtott. Harmadik helyezése bizonyítja azt: olykor nemcsak a „srófolástól" a versenyzőtől is várhatunk csodát... „A versenyzőtől is várhatunk csodát. Kár, hogy ebben az ifjúsági súlyemelő válogatott edzője nem hisz. Különben alighanem meghívta volna Hlavati Andrást is a nemrégiben Debrecenben rendezett világ- és Európa-bajnokságon induló csapatba. A fiú az utolsó előtti versenynapon, csak úgy szórakozásból emelgetett az edzőteremben. Nagyobb és nagyobb súlyokkal kísérletezett, egy alkalommal pedig mindenki megdöbbenésére a fennálló csúcsnál is többet lökött a feje fölé... A fiú azt nyilatkozta a rekorddöntést követően: „Jó lett volna részt venni a világversenyen, de nem vette el a kedvem a sportolástól az sem, hogy kimaradtam a csapatból." Aztán nem sokkal később tanúságát is adta, hogy nem törte le túlzottan a dolog. Magyari László vízilabdázót viszont nagyon elkedvetlenítette a tudat, hogy Bolvári Antal Magyari: „A játék a mindenem"