Sport-Világ, 1903. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-06 / 49. szám
412. oldal. Már igazán helyén volna a többek által ajánlott és rég óhajtott üdvös módszer alkalmazása, mely szerint az ilyen rend és csendháborítókat a rendőrök kisérnék ki a pályárólaz utczára. Mert az ilyen magaviselet az utczára, sőt mi több, még oda sem való. És mindez tüntetés volt a B. T. C. ellen. A B. T. C.-nak sok irigy ellensége támadt a közönség egy részében és újságokban egyaránt, noha neki köszönhetjük football-sportunk mai terjedtségét. Mi azonban, kik a B. T. C. működését régebbi idők óta nagyobb figyelemmel kísérjük, reméljük, hogy mindezen akadályok mellőzésével továbbra is a régi, helyes útjáról sohasem letérő Budapesti Torna-Club marad ! Mély tisztelettel Szabó Károly. II. Tekintetes Szerkesztő Úr! Akik a football-sport iránt érdeklődnek, bizonyára tudomással bírnak az utóbb lefolyt bajnoki és egyéb mérkőzéseken történt igazán sportszerűtlen dolgokról. Nem akarok e dolgokkal részletesen foglalkozni, csak röviden felemlítem a tényeket, hogy ezáltal a hivatalos körök figyelmét rájuk térítsem. "Egyúttal e bajok miképpeni orvoslását illetőleg szerény nézetemet írom le. Hogy néhány példát említsek, itt van a M. A. C.—M. U. E. match, ahol a bíró öt játékost volt kénytelen kiállítani. A B. S. C.—III. ker. T. V. E. match, hol a közönség a pályára rontott és megakadályozta a további játékot. A »33« F. C.— M. A. C. mérkőzés, melyet olyan bíró vezetett, kinek a szabályokról a legelemibb fogalma sincs. Végül a Főv. T. C.—Újpesti Törekvés mérkőzés, hol a biró az egyik csapat iránt érzett ellenszenvéből kifolyólag elnézte a legnagyobb durvaságokat, mint például a Törekvés kapusét, ki egy a goalra lőni akaró Főv. T. C. csatárnak rohant és azt fojtogatta, dresszét letépte. A jobb ízlésű közönség megbotránkozva hagyta ott a »mérkőzést«, míg a közönség másik fele buzdította a Törekvést, hogy: »csak a lábakat törni«. Mindezek után az ember arra a következtetésre jut, hogy a football-sport tényleg a legteljesebb züllésnek indul. Azt hiszem, miszerint legfőbb ideje volna, hogy a M. L. Sz. erélyes intézkedésekkel véget vessen e sajnálatos dolognak. Ez az én szerény nézetem szerint olyképpen volna lehetséges, hogy: 1. A durva játékosokat szigorúan kellene büntetni. 2. A bíráskodást kizárólag vizsgázott szövetségi bíróra bíznák. 3. A már annyiszor hangoztatott goal-bírák intézményét kellene megvalósítani. A felsoroltak szigorú életbeléptetése véleményem szerint fellendítené a magyar football-sportot. Goldschmied Miksa: III. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Vasárnap délután bíráskodtam ez év legnevezetesebb mérkőzésén, a Budapesti Torna-Club »33«-asok Football-Clubja közötti matchen, melyen az idei bajnokság sorsa dőlt el. A közönség nagy része irántam bizalmatlanságot tanúsított és a lehető legdurvább kifejezésekkel és szidalmakkal ostromolt. Másnap éppen harminchat levelet kaptam. Ezekben ugyancsak alaposan lehordanak. Ezekre a névtelen levelekre nem szándékozom reflektálni, hanem csak arra kérem ezen. levélírókat, hogy jöjjenek el hozzám akármikor a műegyetemre bemutatkozni, ott majd megadom nekik a feleletet. Sokkal fontosabb dologról van szó. Ugyanis a második félidőben egy állítólagos handsvédést nem láttam és ez hozta a közönséget ily dühbe. Erre az esetre volna néhány szavam. A B. T. C. kapusa és két hátvédje a Torna- Club ismert kabátjait vették magukra és ezért nem voltam képes őket teljesen megkülönböztetni. l Láttam, hogy az egyik a földön fekszik. Később vettem észre, hogy ez Sipos volt. A földön fekvő kapust körülvette néhány fehér-fekete és vörös-fehér játékos. A csoportulás miatt nem láthattam azt a bizonyos handsot. Azt mondják, hogy Lucius két kézzel ütötte ki a kapuból a labdát, sőt a »33«-asok kérdésére — de nem az én kívánságomra — beismerte a handsot. Én azonban, mert nem láttam a szabálytalanságot, nem fütyültem és ily esetben sohasem fogom megállítani a játékot. Hasonló eset történt ez év tavaszán, midőn a B. T. C. a Leipziger Ballspiel Club ellen játszott. A match végén Lucius a kapuból rúgta ki a labdát közvetlenül egy korner-rúgás után. Én ott álltam a kapunál és láttam, hogy a labda a kapuban van s megadtam a közönség óriási tiltakozása közben a németeknek a goalt. Ez a goal okozta a B. T. C. 2:3 arányú vereségét. Ezt a goalt ezer és ezer ember nem látta, de én láttam s azért nem csodálkozom, ha most a közönség egyszer többet látott mint én. Azt hiszem, hogy ha egy nemzetközi mérkőzésen nem kedveztem a B. T. C.-nak, annál kevésbbé teszem azt meg egy ilyen fontos bajnoki matchen és nem reflektálok azon tömeg tiltakozására, mely inkább más csapatot szeretne látni a bajnoki czímmel feldíszítve és azért szidja a bírót, mert az nem tesz eleget kívánságának. Játékosokkal tárgyalásokba nem bocsátkozom, hozzájuk kérdéseket soha nem intézek, becsületszót tőlük nem kérek, mert ezen a téren már sok furcsa tapasztalatot tettem. Ezen okokból Luciustól sem kértem nyilatkozatot, de nem is tudtam, kit hallgassak meg, mert szabálytalanságot elkövetni nem láttam. Nem láttam pedig azért, mert köztem és a jelenet helyszíne között egy csoport játékos volt. Hogy a közönség nagy része láthatta, azvalószínű, mert néhány ezer ember együttvéve többet láthat, mint a bíró, aki szintén csak ember és ennélfogva mindent nem láthat. Sokkal jobb volna, ha a közönség nem kiabálna annyit a bíróra, nem szidná annyira a személyét, hanem hagyná a bírót békében bíráskodni, mert ily lárma között a bíró a játékosok óvását sem hallhatja. A közönség a bírót egy emberi hiba miatt elítéli a legkíméletlenebb módon, de megfeledkezik önmagáról és nem tudja a mathet úrias higgadtsággal végignézni. Nem tudom elképzelni, hogy akadna oly sportsman, aki a pályán igazságtalanul bíráskodnék és személyét egy csapatért annyira exponálná, mint azt némelyek szerint én tettem volna vasárnap. Meg lehet győződve mindenki, hogyha én láttam volna a kézzel intést, azonnal büntető rúgást ítéltem volna a »33«-oknak, mert amidőn ott állok a pályán bírói fütyülővel a kezemben, nem ismerek sem B. T. C.-t, sem »33«-okat, hanem az elsőségért küzdő két ellenfélt, melynek nemes küzdelmében mindenáron bírói hivatásom magaslatán akarok állani, nem pedig becstelenül egyik vagy másik félnek kedvezni. _________________________________________F. I. fordítanának. Football-egyesületeink anyagi helyzete is lényegesen megváltozna, ha nem mindenkit vennének körükbe, mert bizony ezek az urak mindnyájan professzionisták. Czipőket, dresszeket stb. követelnek egyleteiktől. Persze amatőrklubjaink sietnek ilyen ajándékokkal lekötelezni játékosaikat, sőt utczai ruhát, kalapot is vásárolnak össze, hogy ezen klubtársaik az egyletet ne hozzák szégyenbe. Nemrégen egy előkelő egylet át akart csalogatni egy igen tisztességes klubból egy játékost és a magas tagdíj elengedésén kívül megígérte neki, hogy mindig csak selyem-dressben fogja játszatni. Véletlenül nem sikerült ez a terv. Pedig hány footballistát lehetne összeszedni selyemdresszek, footballczipők, tagdíjelengedés, itt-ott egy kis pénzkölcsönnel. Történik ez pedig azért, mert ha ez a megvásárolt fiú ott akarja hagyni egyszer egyesületét, akkor ez előállhat fegyverekkel. Ilyenek a tagdíjhátralékok, czipő stb. számlák. Óvást emelnek ilyen üzleti okokból az igazolás elé. Ezeket a megvásárolt, indirekte megfizetett játékosokat nevezzük, mi »gentleman« amatőr labdarúgóknak. Furcsa dolog! Nem tudom megérteni, miért nevezzük ezeket így. Hol van meg ezután csak az egyéni szabadság ? No erről jobb nem beszélni, de azért egy igazán tekintélyes és az állapotokat jó ismerő úriember kijelentésével megismertetem a t. olvasóval a helyzetet: »Ha 99 üres állás felett rendelkeznék, akkor 9 jó csapatot tudnék összeállítani. Ezekben a csapatokban nem volna ugyan egyéni szabadság, mert aki rendetlenkedne, azt egyszerűen elbocsátanám, de volna rend és fegyelem. Nincs könnyebb dolog, mint ezt keresztülvinni !« Tudok én is egy esetet. Egy másodosztályú csapatnak megtetszett egy első osztályú jobb összekötő és tisztán szimpátiából ígért neki állást, minden mellékes kötelezettség nélkül, de amidőn a szóban lévő játékos később egyszer kijelentette, hogy nem hajlandó velük játszani, a főnök úr egyszerűen kikergette az irodából. Ez véletlenségből egy amatőr játékos — egy fehér holló volt. Nem tudom megérteni, hogy miért nevezzük ezeket az állásokkal lekötelezet játékosokat amatőröknek. Fizetik, játékra kényszerítik, egyéni akaratának kifejezést nem adhat, joga nincs, szóval minden professzionista tulajdonsága megvan. Nem hiszem, hogy a footballsport szülőhelyén Angliában ezt szó nélkül megtűrik. Sajnos, nálunk nagyban dívik, sőt most indul igazán nagy fejlődésnek. Még sajnosabb azonban, hogy az évek előtt a tribünökön látott elegáns közönség lassan-lassan kimarad. A tribünökre hölgyeket vinni alig lehet, az állóhelyre pedig megtöltött revolver nélkül nem megy el senki. A nézők sokasága legnagyobb részét a játékosok ismerősei, barátjai, rokonai képezik. Ezek buzdítják azokkal az arcpirító kifejezésekkel. Igazán néha szép társaságok kerülnek össze a tribünökön. Merem állítani, hogyha ez így tovább megy,, akkor néhány év múlva megszűnik nálunk a football-sport az intelligens körökben teljesen. Nem a pályaszövetség és egyáltalában a pályák felügyelősége tehet erről, hanem tisztán az egyesület, mely boldog-boldogtalant befogad. Gondolják meg az egyesületek, hogy az a színes dressz nem mint ing szerepel, hanem mint zászló, mint a klub lobogója s ezt mint ilyet nem szokták akárkire bízni, hanem csak a válogatottakra. Nézzék meg jól a játékost mielőtt rábízzák a klub színeit, győződjenek meg annak egyéni tisztességéről is, mert ha e nemes sport fejlesztése ily irányban halad tovább, akkor már is ássuk sírját annak a fiatal magzatnak, mely oly szép reményekkel és életképességgel látta meg hazánkban 1897-ben a napvilágot. Egy kritikus. SPORT-VILÁG 1903. 49. sz. Polgár N.Indox* = orvosi műszerésznél . Budapest, VII., Erzsébet-körút 50. szám. legjutányosabban beszerezhetők összes betegápolási tárgyak, kötszerek, saját találmányú sérvkörök, Sport-Suspensor Gummi-áruk, valódi franczia különlegességek (óvszerek) F. Berguerand fits párisi leghirnevesebb gyárából. — Árjegyzék ingyen és bérmentve. — Szájpadlás nélküli 14 55 amerikai műfogak fölöslegessé teszik az inglemez használatát. A szájtól kivenni nem kell és nem is lehet. Egy óra idő alatt tökéletesen lehet vele beszélni és rágni. —- —■ — 10 évi jótállás. Egyedüli speczialista a szájpad nélküli műfogak készítésében műfogterme és fogtechnikai Pirnd J. :■ ■ intézete . Budapest, Vll., Kerepesi út 26. sz.