Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-01 / 27. szám
bizodalmát, melylyel nem mennek elébe, megnyerje, és a nemzet háláját kiérdemelje, és hogy daczára azon nagy nehézségeknek, melyeket épen azok gördítenek útjába, kiket a legélénkebben tartoznának pártolni, hogy mondom, daczára ezen nehézségeknek szerencsés kézzel fogja megmenteni kedves hazánkat azon veszedelmektől, melyekkel a Scylla itt s a Charibdis ott fenyegeti. Báni értekezlet. A báni értekezlet 6-ik Illésében jan. 15-én J e 1- I a a i eb Károly igy szólt: A németek és" a német kormány soha nem Tatának a sztároknak és egyesülésüknek barátai, ha a kormány Dalmatiának Horvátországgali egyesítését komolyan akarná, akkor Dalmatiában nem találkozna hivatalnok, ki ennek ellentmondani merészelne; ennélfogva egy új kérelem fölterjesztése mellett Kukuljevics úrral nem szavazhat; tudvalevő dolog, hogy sikerre számitni úgy sem lehet. Ez és a többi kérdés mind a megyékhez és a tartománygyűléshez utasíttassék; végre a tanácskozmány feloszlatásáért, és mint tanácskozmányi tag, további működésének fölmentéséért esedezik. Vukotinovich. Mindenekelőtt a megyék mielőbbi rendezéséért emel szót, kijelentvén, miszerint a tanácskozmánynak e nagy horderejű teendőn kivűl egyéb föladata nincs, indítványozza: 1. Hogy az 1848-iki választó törvények érvényben maradjanak. 2. Egy föliratban keressék meg Ő Felsége, miszerint a dalmaták képviselőiknek ide küldetése iránt fölszólittassanak, hogy magukat az egyesülés ellen vagy mellett kifejezhessék, és hogy erre nézve egy fölvilágosító kiáltvány bocsáttatnék a dalmát néphez. 3. A báni tanácskozmány utasítással nem bírván, Muraköz kérdése a tartománygyűléshez tétessék át. Végre 4. A báni tanácskozmány oszlattassék föl. Kragnijevich g. n. e. püspök. Pártolja a nyilvánosságot. Az 1848-iki választó törvények a netaláni változtatások miatt, a báni tanácskozmányban felolvasandók. (A báni tanácskozmánynak ez jogkörébe nem tartozván, több oldalról hangos ellennyilatkozatok emelkednek.) Dalmatiát hét évi ott tartózkodása után igen jól ismeri, a nép az egyesülés mellett van, csak a bureancratia van ellene. Miként Magyarország követelte, hogy a Vojvodina a történeti jogok alapján Magyarországhoz brevi manu visszacsatoltassék, azonképen per analogiam tartománygyűlésünk is gyakorolhatja e jogot, követelni Ő Felsége a királytól, miszerint Dalmatiának Horvátországgali egyesítése véglegesen kimondassák ; szerinte a dalmát nép részéről erre nézve akadály fönn nem forog. Muraköz Ugye a tartománygyűlésre fönntartandó. A határőrvidékre nézve, miként gr. Jankovich, szabad választást óhajt. Végre kérelmét fejezi ki, hogy a tisztújítóénál a ő felekezetére is, hol szintén találkoznak alkalmas egyének, tekintet legyen. Gr. Jankovich: Biztosítja, hogy e részben szigorúan a jog és törvény szerint fognak eljárni. Vukotinovich. Az 1848-diki választótörvények iránt tett első javaslatának szerkezetét olvassa föl. Pr ic a. Azt véli, a javaslat nincs eléggé pontosan fogalmazva, a tanácskozmány pusztán a tartománygyűlésnek az 1848. választótörvények alapjáni egybehivásáért kérje a királyt. A határőrvidéket illetőleg, ez a föliratban világosan megérintendő. A báni tanácskozmány részéről erre egyhangúlag határozatba megy, hogy 1. Az 1848-iki választó törvények elfogadtatnak. 2. A Dalmátiávali egyesülés iránt egy kérelmi fölirat terjesztetik Ő Felségéhez. • 3. Muraköz kérdése a tartománygyülésre utasittatik. 4. A báni tábla és a helytartótanács újra szerveztetik. Prica. Mondassák ki a föliratban, hogy a Muraköz a jelen status-quoban maradjon, migyen a tartománygyűlése fölött határozni fog. B o g o v i c h. Dalmátiára nézve emlittessék meg, mellőzni, mi a későbbi csúcsíves építészetre a csipkés építészet gúnynevét hozta. A nagyszerű tömegesnek hatását továbbá előteremthetjük oly csoportozással, mely kevésbbé lényeges alárendeltetése által a lényegesebb tömeget annál inkább kitünteti. E jellem elérhető, ha épületünket fölülemeljük a körülfekvő házak közül; végre az épületnek méltósága kívánja, hogy minden építészi hazugságtól tartózkodjunk, hogy építészi anyagot ne színleljünk, hanem azt, amivel élünk, nyilván felmutassuk; más szavakkal: a méltóság a termék-köz építészetet tételezi föl, mely szerkezetét falaiban és éveiben mutassa, és azokat vakolattal be ne mázolja. A második pontnak t. i. a megközelíthetőségnek már az épületnek elhelyezése is tökéletesen megfelel, midőn azt nem csak minden oldalon elszigeteli, hanem messziről láthatóvá is teszi „in loco conspieto.“ E körülmény azok ellenében kiemelendő, kik az akadémiát távolabb és csekélyebb városrészbe akarák kiutasítani, hogy így a kereskedésnek az egész Dunapart megmaradjon. De ezen urak nem emlékeztek arról, hogy az angol parlamentház szintén a Themse partján fekszik, és hogy Pest városa, Budáról látva, csak nyerhet, ha a sok kereskedési és lakkaszárnya sorát e helyen monumental épület szakaszta adja meg. De e tekintet megint a csucsives stylt kívánja ellentétül a többi egyenruhás házakkal. Másrészt e styl bő alkalmat nyújt palotánk benső életének nyilvánítására. A különféle csoportok összeköttetéseit kívülről is mutathatjuk vagy sejtethetjük, épen úgy, mint a fedetlen óráknál egész mozgalmukat és annak okát láthatjuk. A külső megközelíthetőség legyen jelképe a megközelíthető tudománynak. Úgyszinte már épületünk fekvése is a legnagyobb világosságra nyújt alkalmat. A nap majdnem egész nap hosszanta világítja épületünk szabad oldalait. Ezen erős világítás a térnek kitűnő használatát és a helyiségek ritkán megközelíthető öszpontosítását megengedi; ebből következik, hogy az akadémia maga aránylag csekély térrel beérheli, és hogy bérháznak juthat az egésznek nagyrésze : a két épület összekapcsoláta tehát nem oly anomália, mint a minőnek azt némely idealisták a művészetben gondolták. E világosság megint a franczia styllel van öszhangzatban, mert e stylnek egyik főjelleme az ablakoknak lehető legnagyobb elterjedése és száma. E tekintetben a csúcsíves styl sokkal nagyobb előnynyel bír, mint a román köríves építészet, mely csak kisebb és kevesebb ablakhoz szokott. Hallottam azon kifogást is, hogy építőhelyünk főhomlokzatán előszabott kiszökése által a díszterem nagyságát meghatározza és nagy kapunak vagy épen kocsiútnak helyet nem hagy. Úgy találom, hogy ezen elrendezés épen előnyeinek egyike, mert midőn más középületek számára ily kaput követelni lehet, épen az akadémiának jellemével öszhangzatban van a zörgő kocsiknak kijárása. Itt nyugalomnak kell uralkodni és azért a kocsik járását méltán más oldalra utasítjuk. Miután a franczia stylt a fennforgó esetben a legczélszerűbbnek kimutattam, hátra van, hogy a hamisan vélt költségességből merített ellenvetést is megcáfoljam. Ha nálunk a csucsivról szólaljak mindig, mert ez közelebb fekszik és ismeretesebb, ama német iskola szüleményei lebegnek előttünk, mikben a XIV-dik század vége és a XV-ik század megelőzőit túlszárnyalni törekedett. Ama korban az épületek minden dimenzióban nőttön nőttek, de főképen a magasságban, de tudva van, hogy a költségek sokkal inkább mintsem egyenes arányban a magassággal növekednek, még pedig hasonlíthatlanul inkább, ha az ilyetén kinyújtott tereket nem csak csoportozás által, de még diszítményekkel, csipkézettel és szobrokkal kell felczifrázni. Azonban ez nem így van a XIII-ik század első felében divatozó franczia stylnél. Itt minden takarékosabban van elrendezve, a kőtömegek legcsekélyebb voltukra szorítvák, az arányok mértékesek, kivált a magasságban, mivel a csúcsiv akkor még nem érte el későbbi kinyújtását, miből a csúcsok alacsonyabb volta is következik ; költséges szobrászati munkák csak gyéren jelennek meg, és az egész hatás leginkább a részek arányaiból és csoportozásaiból meríttetik. Minden más építészetben a boltozás költségesebb , mert az azokban használt körív és közbolt sokkal erősebb és egyszersmind nagyobb kiterjedésű falakat követel. De a díszítő, a szobrászati művek költségei növekesznek a falak kiterjedésével, s e tekintetben hasonló diszítményezés mellett, minden módok közt a legköltségesebb a renaissance-modor, mert ez nem magában, nem építészi oldaláról, hanem csak díszei gazdagságával nyerhet tetszést. Ezekhez hozzá kell adnom, hogy a kőfaragás munkái köbméretük után fizettetnek, de a díszek köbmérete legcsekélyebb a franczia stylben, mert itt már a roppant ablakáttörések is igen kevés helyet engednek a faragott díszeknek. Világos tehát, hogy analóg díszek mellett a szigorú, szilárd és komoly franczia styl a többi építészetek közt a legkevésbbé költséges. Az akadémiánk építkezése ügyében előforduló három főpontot röviden tárgyaltam és úgy hiszem, hogy minden tudomásomra jutott kifogást a csucsives styl ellen megcáfoltam. Ha annak daczára találkoznának, akik azt mondják, hogy eztül nekik nem tetszik, azokkal nem vitatkozom, mert a subjectiv tetszésnek jogában áll magát az okadás alól fölmenteni, de épen azért, mert subjectiv, legkisebb joga sincs tárgyilagosság vagy csakis nagyobb általánosság után törekedni. Henszlmann Imre, hogy az egyesülés a magyar korona alatt és egyszersmind Magyarországgal történjék. B. Kulmer: Mindennemű indokolást mellőzendőnek vél, mondassák ki egyszerűen: Muraköz ügye a tartománygyűlésre utasíttatott. Ce puli eh. Emlékeztet a Vojvodinára, itt is addig tanácskoztak, mig egyszer azt vettük észre, hogy Magyarországba bekebeleztetett; ez történhetnék a Muraközzel is, minélfogva az indokolás és a status quo mellett szavaz. Stroszmaier. Egy értelemben van Prica és Bogovich urakkal: elvárja a magyaroktól, hogy az országgyűlésig ők sem fognak Muraköz fölött rendelkezni ; sajnos volna, ha egy darab tartományért egyenetlenségek támadnának. Mint alkotmányos ember alkalmazkodni fog bármily tartománygyűlési végzéshez. Londarevich: Az ő vidékénn állapotok gyors átalakítását sürgeti, honnan leveleket kapott, melyben lassúság fölött panaszkodnak. Stroszmaier: Ily leveleket nem vesz tekintetbe, ez a sajtó köréhez tartozván. S m a ic b lovag. Kötelességének tartja a báni értekezlet tanácskozmányainak nyilvánosság elé hozataláért erélyes szót emelni, ha ez előbb történik, akkor a fiumeiek beszédéből bizonyosan megértik, hogy érdekeket kellőleg képviselte és nincs ellene a Magyarországgali teljes egyesülésnek. Az 1848-ki választó törvények Fiume megyére nem vonatkoznak. Prica olvassa : 1. Muraköz ügyének indokolását. 2. A kérelmet Ő Felségéhez, mely szerint méltóztatnék a tartománygyűlést az 1848-ki választó törvények alapján annyival inkább egybehívni, miután az csak el van napolva. Melynél Fiume és Muraköz is tekintette vétessék. A határőrvidék is képviselve legyen, miután másként a tartománygyülés teljes nem lehet. A határőrvidéki képviselők választása úgy történik, mint egyebütt. Nem akarja, hogy Dalmatia a föliratban megy említve, ez a tanácskozmány méltóságával meg nem egyezvén, elég, ha a dalmaták meghivatták, miért nem jöttek el. Dalmátia jogilag, történetileg és nemzetiségileg a mienk, határozzon e fölött a magyar orzággyűlés és a horvát tartománygyűlés, ha ezek a bekeblezést kimondják, akkor ne búsuljunk, mint eddig, hogy siker nélkül marad. Kukuljevich: Csodálatosnak találja a föliratban más tárgyaknak meg-, és Dalmatiának meg nem említését. Nem akar ugyan e miatt külön föliratot, de benne mégis néhány szó által azon kívánságnak akar adni kifejezést, miszerint szabadon választott képviselők eljenek a tartománygyűlésre. Épen most érkezett el Dalmatia teljes különszakadásának veszélye, bárha másrészt a nép az egyesülés mellett van. Ha egyszer megindulunk, nem maradhatunk az út közepén. Épen az a bizonyítéka a hazavágnak, ha a hazát a törzsrokon népekkel akarjuk erősíteni. Stroszmaier. Osztja Kukuljevich nézetét. Ha a határőrvidék jobb kezünk, úgy Dalmatia fejünk. C c p u 1 i c b. Hasonló értelemben lévén, óhajtja, hogy a Dalmatia báni bureancratia ellen, ha csakugyan ez az oka az ottani rakonczátlankodásoknak és Horvátország elleni hajtogatásoknak, a büntető törvények értelmében a kellő lépések alkalmaztatása követeltessék. Prica. A föliratban kijelentendő : kérjük őfelségét a királyt, méltóztatnék régi jogaink alapján Dalmatiának tényleges egyesítését kimondani; kétségbe vonja ugyan, hogy ez egyszersmind időszerinti lenne. Solch püspök: A dalmaták többsége velünk egyesülni kíván, ha most hallgatunk, azt fogják testvéreink mondani, hogy róluk már megfeledkezünk. Prica olvassa : 3. Keressék meg Ő Felsége a király, miszerint az 1843. és 30 ki megerősített jogok alapján Dalmatia Horvátországgal egyesittessék s hogy képviselőik az első tartománygyűlésre meghivassanak, az egyesülés módja fölött tanácskozandók. (Mire a gyűlés eloszlott.) Lapszemle. Az „Ostd. Pest“nak írják Pestről, mikép gróf Károlyi István Pestmegye főispáni helytartója Párásba utazott, és egészségének helyreállítása végett a hyercsi fürdőkbe menend. Az itteni lapok — mond az „Ostd. P.“ — tartózkodtak a gróf ezen váratlan üdülési útjáról valami commentárt írni. De mi — mond e lap - ezt nem tartjuk fölöslegesnek, miután viszonyainkra nézve igen jellemző. A gróf egészsége az utóbbi években igaz, nem a legjobb volt, de jelenleg ő most testileg igen egészséges, sőt mondhatni erős volt. Azonban a nemes gróf még is megunta azon módot, melylyel irányában a megyei bizottmány viseltetett, és igen jól belátta állásának veszedelmességét. Egyikét az első közgyűlésnek azon világos nyilatkozattal zárta be, hogy másnap 10 órakor személyes elnöksége alatt nyitja meg az ülést. De midőn a mondott időben a helyszínen megjelent, már akkor az e közben összegyűlt bizottmány mindenféle végzéseket hozott, a főispánt egészen ignorálván *). A gróf e fölötti csodálkozását nyíltan kimondá, és megjegyzé, mikép neki semmi kedve sincsen „ezen urakért fejét áldozni föl." Ha a megyét nála nélkül is gondolják kormányozhatni, úgy az illetők a felelősséget vállalják föl, neki egyelőre nincs egyéb dolga — mint elutazni, így magyarázható ki — mond a nevezett lap — a gróf váratlan rögtöni elutazása Megyei tudósítások. — Félegyháza, jan. 26. F. hó 24-kén főkapitányi elnöklet alatt itt tartott kiskun kerületi gyűlésen a sok beszéd, számos leköszönések, felkérések, kifakadások, töprenkedések, megnyugtatások, kiegyenlítések vége — a hegyek vajúdása után — az lett, hogy a két leköszönt kijelölt helyébe más kettő beigtattatott és kimondatott, miként a hármas kerület közgyűlésén végbevitt kijelölés egyesek kérelme folytán ez után meg nem másittathatik; kifogás az ellen a Berényben tartott közgyűlésen nem tétezvén, de alaposan különben se tétethetvén, — mikről a községek értesittetnek. — Ez által többen a leköszöntek közül kiengeszteltettek, és lemondásukat hallgatagul visszahúzták. — De elég erről ennyit, — úgy is csak a restauratio dönt. — Azon Berényből hozott elv, mely szerint az első helyen kijelöltre kell szavazni, a választók által rászaltatik. A városi képviselők e hó 23-án és 26 én tartott gyűlésein előkerült tárgyak közül kiemelendők Bars és Esztergom megyék kedvesen vett leveleik, melyek a mellékletileg küldött határozatokkal együtt felolvastatván, a jelenvoltakat báskomoly érzelmekkel töltvén el, végzésileg jön kimondva, mikép e város, osztva a tisztelt megyék nézetét, nem fogja elmulasztani a hon javát érdeklő eszmék valósítására jogköréhez képest a maga utján közremunkálni. Az e hó 16-ki legf.leirat, minthogy törvényellenest mit se követtünk el, —tudomásul vétetett. A követválasztásra vonatkozó helytartósági leirat felolvasása után a 12 tagból álló középponti választmányt megalakítottuk, s ennek elnökévé Tarjányi Gábor urat, ki már 1848-ban is hasonló kitüntetésben részesült, — egyhangúlag megválasztottuk. Az idő rövid lévén, — a választmány a 12-ik §. értelmébeni működését haladék nélkül megkezdi. Megemlítendő még, hogy a város kegyúri jogánál fogva mult September végével Major Jánost tanítónak — tanácsa utján megválasztván, — ennek folytán váczi püspök ö mlgától egy leirat érkezett, melyben az áll, miszerint a nevezett tanítót ö mlga kinevezte. — E kifejezés ellen a gyűlés óvását kijelentvén, minthogy kétségtelen jogát eddig elé is szakadatlanul gyakorolta és gyakorolni fogja, — erről püspök ö mlga értesittetni határoztatott. — k. — — Temesvárján. 28. Mára volt a megye egyetemének közgyűlése öszszehiva, s ez meg is tartatott a városi tánczteremben, roppant tolakodás kíséretében. Néhány nappal korábban hallatszott már, hogy a románajkuak egypár intelligense (?) járja a megye fa.) Tudtunkra a gyűlést mindig a főispán úr nyitotta meg, míg ezt egészsége tenni engedő. Sze r k. lyit, biztatni a bejöendőket, hogy nyelvérdekük és fajképviseletük mellett erélyes beszólásra készüljenek, annál is inkább, nehogy megint az előleges tanácskozás példájára leszoríttassanak a beszélgetés teréről. A gyűlés az annak czélját t. i. az állandó bizottmány megválasztását kijelölő beszédre a főispán ur által megnyittatott, — azután jó sokáig folytak a több nyelvű (de német hang az egész esemény folytában nem volt hallható) felszólalások, melyek részint a választandó bizottmány hatáskörét ismertették, vagy különféle deductiókból egységre intettek, sat. Végre azonban rátértek a fődologra. A megye praesumtiv főjegyzője Ormos Zsigmond ur olvasá a főispán ur által bizottmányi tagokká szánt urak névjegyzékét, kik ellen természetszerűleg ki sem akart vagy mert szólni, hanem a szervezkedő román oppositio nyilatkozathoz juta végre. A főispáni jelöltek fölolvasása előtt J. Dregics itteni esperes figyelembe követelte vétetni az ezen föld legőssebb lakosságát képező román elemet, s mivel arányos intelligentiája kevés, legalább ezek méltányos fölvézetését, hogy egy netaláni magyar suprematia által a lakosság el ne keserítessék, mitől most fél. Ezen fölszólalásra egy indolens hang elkiálta: „lázitól“ és fájdalom, a zúgás már majd tombolássá fajulni fenyegetőzött, mig az elnöklő főispán azzal állitá helyre a rendet, hogy egyeseknek is joguk van a bizottmányba tagokat ajánlani, de ezt a zavar megelőzése kedvéért csak végül tegyék. A csend helyre is állott, de ezen szavainál fogni akarák a főispánt, s midőn az ő ajánlottainak nevei (kiket nem akarunk rostálni, úgysem változtathatván a dolgon) elfogytak. Jankuleszku az egypár toldásképen befogadott névvel nem elégedett meg, hanem a megye fele lakosságát képező románok közül, a föntebbi elnöki ígéretre támaszkodva, nagyobb contingenst kívánt, mint 182 - 700 között. A támogató helyeslést és rászóló zúgást a főispán úr alkalmul használván, a szónokot ki sem hagyá beszélni, hanem a gyűlést berekeszté. Már hogy ez egy támadható zavar megelőzésére helyes volt-e, vagy a belőle megindítandó vidéki izgatás okából kárhoztatandó-e , egyelőre nem döntjük el, — annyi bizonyos, hogy a magánértekezleteken fölállított amaz elv, miként a bizottmánynak több mint absolut fele legyen intelligens, „sőt a magyar egységnek hive,“ — magában ugyan nem roszalandó, de azt éreztetés nélkül is keresztül lehetett volna vinni, mert a nép a nemesi osztályt mint gyakorlottat és képzettebbet önkényt elfogadja vezérének, de nem fog-e demagógia csírázni a mai esetből, jót nem állhatunk érte. Hogy a múlt levelemben panasztott eljárás, mely szerint a főispán (illetőleg mások, mert e méltósága bevallá, hogy felét is alig ismeri az általa kinevezett egyéneknek, mi elég kétes világot vet közigazgatásunkra) mondom, a főispán eljárása, hogy a megyei tanácskormánytól a képviselő választást rendezendő biztosokat magának nem ajánltatott, hanem őket egyéni (?) véleménye után küldé ki, mily gyümölcsöket terménél, némi árnyékát már ma is játszani láttuk, mert a volt elnöki biztosok közül némelyik a bizottmányi tagok sorából kihagyatott, mi sokkal eclatánsabb degredatió, minthogy már a teremben morgás ne kövesse, mely az érdekelt hívek ajkán a vidéken viharrá törhet ki. Egyébiránt a tisztújítás febr. 4-ére tűzetett ki. Aspiráns van 30—40 egyegy állomásra. A legújabb királyi manifestum nem olvastatott fel, mert hiszen megvan írva, hogy a volt megyei közgyűlések hatáskörét a bizottmány gyakorolja, tárgyalása tehát oda tartozik , hanem hogy a főispán úr, kinek egyedüli hivatása mint felsőbbségi kinevezetté, hogy a törvények és felsőbb intézmények iránti tekintélyt és engedelmességet ellenőrizze a megyében, azok végrehajtását pedig eszközölje, hogy, mondjuk, a főispán úr az okvetlen már általa is kapott királyi manifestum ellenére, saját maga proponálja a számüzöttek egypárját: ezt tőle, ki a Felsége és K. Vaytól a kineveztetést elfogadta, nem értjük, vagy ha érthetjük, bizonyára nem az ő javára dől el az ítélet. Ha a számüzöttek a közönség által követeltettek volna, melynek hivatalosan a manifestum fel nem olvastatott, még akkor is ellene kellendő a főispánnak szegülnie. Napi újdonságok. * A „Srbski D.“ Karlovitzról jan. 23 ról írja, hogy a patriircha a görög n. e. püspököket egy Karlovitzon febr. 2014 ig tartandó agnodusra egybehívta. * A pesti lipótvárosi bazilika építése már annyira haladt, hogy annak sekrestyéjét Magyarország bibornok hg-prímása f. hó 10-kén fogja fölszentelni, s egyszersmind halljuk, hogy közelebb egy felhívás fog újra kibocsáttatni a pestvárosi kath. közönséghez, melyből egyébiránt a vallási testvériségnél fogva mások sem zárják ki, hogy a nagyszerű építmény továbbfolytatásához a kegyes adakozások olajos korsóját kiszikkadni ne engedje, hogy igy a lux mundi — a vallás — dicsőségére mielőbb be lehessen fejezni ezen pompás Isten-hajlékot. * A főherczeg esztől 32 i. sz. gyalogezred kiegészítő parancsnokságának következő fölhívása olvasható a falakon: „A cs. k. szabadságos katonákhoz és tartalékhoz, továbbá a cs. k. austriai vitézségi éremmel, valamint a császári orosz Szt. Anna és Szt. György rend ötödik osztályával földiszitett egyénekhez. Minden Pest, Budán és Ó Budán tartózkodó cs. k. szabadságosok és tartalékhoz tartozó katonák ezennel fölszólittatnak, lakásaikat legkésőbb f. é. febr. 10 kéig az allrt budai parancsnokság irodájában, Víziváros 142. sz. a. annál múlhatlanabbul följelenteni, mivel ellenkező esetben azok, kik illető csapattestükhöz rendes beállásra már fölszólitvák, s a kitűzött határidő elteltével ha nem jelentkeznek, mint katonai szökevények fognak tekintetni. Továbbá a cs. k. austriai éremmel, az orosz Szt.Anna és V. osztályú György renddel földiszítetteket illetőleg , akár tartozzanak azok a katonai osztályhoz, akár már kiléptek légyen abból, ezek is fölhivatnak, illetőleg megkerestetnek, hogy a nevezett kitüntetések birtoklását a cs. k. pót járási irodában mielőbb bejelentsék. * A Kisfaludy-társaság Kisfaludy Károly emlékezetére f. hó 6-kán rendezni szándékolt ünnepélyét akkorra halasztja el, midőn a szépirodalmi társulat a közönség nagyobb részvéte által támogatva, tevékenységének bokrosabb eredményeit mutathatja be. * A bécsi ilitcliintézet jelzálogi osztálya egyelőre fölfüggesztette kölcsönzéseit a magyarországi ingatlan vagyonra nézve, s elhatározta bevárni a magyar országbírói értekezlet eredményét. * Dumas Sándor, mint hirlik, f. hó 17-kén Garibaldi látogatására a kecskedús Gaprerára utazott. A világ tehát újra számolhat egypár kötet —lana caprinára. * Az újonnan kinevezett angol nagykövet lord Bloomfield uran. 30-kán déli 1 órakor mutatta be magát az udvarnál. * Az új kölcsönre a bibornok-hg ő eminentiája 20,000, s az első austriai takarékpénztár egy f. hó 30 kán főgondnoka Schmerling államminiszter úr elnöklete alatt tartott ülésében egy millió forintot írt alá. * A dalmátországi küldöttség tíz tagja a f. hó 29-ki esti vonattal érkezett Bécsbe. Kiválóbb egyénei: Ponte, dr. Filippi, dr. Biolli, dr. Billich, dr. Giovannizio, Slodre kereskedő és Lubin tanár urak. * A roppant hótömegek hirtelen engedése az egész Nyitravölgyet víz alá borította, s nagyrészt az utak is járhatlanokká lettek. * A németek nagy zajt ütnek egy hölgygyel, aki a berlini egyetemi hatóságot megkereste, hogy szabad legyen neki a bonettant hallgatnia; — a mi nőturistáink közt van egy előkelő delnő, aki e tudományból már pár évvel ezelőtt rendes leczkéket vett, ép annyi kedvvel és bátorsággal, mint Quedlinburgban Nagy Fridrik idejében Lupinus orvostanár leánya. * Pest megye fölmondta az országos törvényszéknek a megyeházban általa használt helyiségeket. Ennek következtében, mint a „Lloyd“ írja, a megyetörvényszéki elnökség utasítást nyert a m. k. udv. kanczelláriától, új alkalmas szállásról gondoskodni. Egyelőre a polgári törvénykezési osztály által birt helyiséget ürítik ki. A pesti országos törvényszék büntető osztálya a főtörvényszéki elnökséghez intézett jelentésében kiemeli azon nehézségeket, melyek onnan erednek, hogy az új szolgabírákhoz intézett írásbeli megszólítások fölbontatlan jönek vissza, miáltal főleg a fogságban levő vádlottak szenvednek.* A pesti magyar reáltanodai szegény tanulókat segélyző alapítvány újabban a következő kegyes adományokkal gyarapodott: Kunszt József kalocsai érsek 6 excja 50, Szenczy Ferencz szombathelyi püspök ö inga 10, Bartakovics Béla egri érsek ő excja 10, és Weisz B. Ferencz ur 10 o. é. ftot küldtek be hozzám, mely nagylelkű adományokért ezennel a legmelegebb hálaköszönetemet nyilvánítom. Az első közlemény 45 ft., most 80 ft. — összesen 125 ft. o. é. Pesten, jan. 30-án 1861. Ney Ferencz.