Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-24 / 70. szám
Melléklet a „Sürgöny” 70-ik számához, martius 24-én 1861. Az országbírói tanácskozmánynak tizenötödik ülése Február 28. 1361. (Folytatás.) Elnök: A mint látom, Meloter 6mságának javaslata elfogadtatik. (Helyes!) A 19. és 20-ik §. a 18-ik §. iránt hozott határozat folytán kihagyatott. A 21. §-ra nézve : Thaabér Lajos : Az ezen §-ban levő intézkedés az illető peres feleknek kétszeres költségre ad alkalmat, azért azt kihagyandónak vélem. Szabó Imre : Tapasztalásból tudom , hogyha a felek távol vidékről idéztettek meg, s onnan küldették be a periratokat, 60 napi határidő is volt szükséges arra, hogy vele az ellenfél perbeszéde ismét közöltethessék, ennélfogva nem tartom elégséges sanctiónak, hogy aki a törvényszék helyén lakó megbízottat nem nevez, a további kézbesítések az ő költségére eszközöltetnek, hanem azt kívánnám, hogy azon fél részére, aki a bíróság székhelyén az irományok átvételére megbízottat nem nevez, annak részére a biró e végre gondnokot nevezhessen. Thalabér Lajos: Méltóztatnak tudni, hogy nem mindenütt vannak a vidéken oly városok, hol nagyobb számmal vannak ügyvédek. S most, miután a bíróságok nincsenek székhelyhez kötve, kit fog megbízni a fél az iratok átvételére ? Horváth Boldizsár: Ezen nehézség megszűnik az által, hogy minden rendes per bíróságául állandó törvényszék van rendelve, s nem lehet képzelni, hogy az állandó törvényszék helyén legalább két ügyvéd ne legyen, de nem is szükséges, hogy ügyvéd legyen az, kit az illető fél megbíz az iratok átvételével. Tóth Lőrincz : Nem szükséges e czélra mulhatlanul ügyvéd. A szerkezet is csak a megbízottakról”1 szól. Egyébiránt a felek biztosítására s a perek túlságos elhúzásának kikerülése miatt szükségesnek tartom, hogy a bíróság helyén legyen e megbízott. Rudnyánszky Béla: A perlekedő felek könnyebbsége tekintetéből tán azt lehetne mondani a 21. §- ban, hogy a felek a megbízottat ne tartozzanak épen a bíróság székhelyén kijelölni, mert sokszor azon eset fordul elő, hogy a felek messze vidéken kénytelenek perelni, hol ismerős emberük nincsen, kit az iratok átvételével megbízhatnának, ily esetekben a bíróság is az illető fél kérelmére kiadhatná az iratokat. Horváth Boldizsár : Ezen nehézség magától eloszlik, mert itt csak az alperesről van szó, ennek lakhelyéhz pedig közel van a bíróság. (Közfelkiáltás : Maradjon!) Olvastatik a 22. §. Horváth Boldizsár : Itt is a fentebbi határozathoz képest kell módosítani a szerkezetet, hogy t. i. ha többen vannak alperesek, szabad választásuktól f'Uggjön'az elleniratot közösen vagy külön külön beadni, két példányban, 1 fölzettel stb. (Közhelyeslés.) Thanhoffer Pál : A szerkezetben bizonyosan hiba van, mert itt az van, hogy minden alperes jogosítva van, külön-külön ellenbeszédet beadni, de nem ahány felperese van, mert a felpereseknek, legyenek azok bár harmincvan, egyforma viszonyuk van, hanem ez arra vonatkozik, hogy miután a jelen perrendtartás következtében közös ügyvédre kellett bízni az alperes védelme beadását, megtörténhetett, hogy ez vagy változtatást csinált az ellenbeszédben , vagy valamit kihagyott. Nehogy tehát ezen veszélynek tétessék ki akármely alperes, mert hat alperes közöl mindegyiknek más érdeke lehet, és hogy a maga jogaiban kellőleg biztosíttassák, azt találtuk jónak indítványozni, miszerint minden alperes jogosítva legyen külön külön ellenbeszédet szerkeszteni, melyet a közös ügyvéd a törvényszékhez beadni tartozik. Horváth Boldizsár : Azon esetben, ha több alperes van, a kereset egyik példánya mindig az iratcsomóhoz létetik, a másik az alperesek egyikének s a harmadik a felperesnek kézbesittetik , a többi alperesek pedig külön fölzetek által értesittetnek. Zsivora György : Vagy közösen adják be ellenirataikat az alperesek, vagy pedig külön. Ha közösen adják be, akkor nem kell több fölzet, mert ezt a beadó kapja. Ha pedig külön adták be, akkor annyi felzet szükséges, ahány a beadó. Rudnyánszky Béla : Szerintem két példány és egy felzet tökéletesen elég. Zsivora György : Szükségesnek tartanám a 20. §-ra hivatkozni, s akkor világos lesz a szerkezet. (Helyes 1) A 23, 24. és 25. §§-ra észrevétel nem volt. A 26. § ra. Széher Mihály : A 15 napi határidő talán igen hosszú, s az alperesi viszonválaszra 8 napnál többet nem adnék. Zsivora György : Az alválasztmány az ily határidő megadásában bőkezű volt azért, mert most már bírói parancsok nincsenek. (Maradjon a szerkezet.) Olvastatik a 27. §. Thalabér Lajos : Az előttünk levő terv — mint látszik — igen helyesen van kidolgozva, de a főszempont van elhibázva. Ugyanis itt az albizottmány ezen perrendet az állandó törvényszékekre alapította, s nem figyelmezett arra, hogy nincsenek állandó törvényszékek; kérdem tehát, hogy ezek nemlétében ezen megállapított határnapok mikép fognak megtartathatni ; szerintem azok a nem rendezett bíróságoknál nem fognak életbeléptethetni. Zsivora György : Ki fog sülni a továbbiakból, hogy állandó törvényszékek nélkül el nem lehetünk, különben vissza kellene mennünk az 1848 előtti időkre s ignorálnunk azt, mi azóta történt. Kapczy Tamás : A felmerült kérdést oly nagy fontosságúnak tartom, hogy lehetetlen azt szem elől téveszteni azoknak, kiknek fogalmuk van a mostani eljárásról. Hivatkozom a pesti országos törvényszékre. 11 év alatt a megyeházának egyik fele registratúrával , ez a perrendtartásnak következése. Legalább 30 ember reggeli 8 órától esti 9 óráig lajtorján dolgozik. Borzasztó valami. Ezen a magyar szellemmel annyira ellenkező, oly költséges, bonyolódott rendszer megtartása helyett inkább az egyszerű régi magyar eljárást vélném visszaállítandónak. Szabó Imre : Erre csak az a megjegyzésem, hogy az országos törvényszéknél nem ugyan 30, hanem jelenleg legalább nem több mint 56 egyén azért van a registratúrában alkalmazva, mivel nemcsak a megye, hanem Pest városa úgy polgári mint fenyítő ügyei is ott folytak le. Ezek azonban a szervezet szerint onnan elvétetnek, így a megkivántató egyének száma is kevesbül. Zsivora György : Feladatunk az , hogy az IgazságkiSzolgáltatáshoz szükséges nevrendtartást kászítsuk el oly alakban, mely az igazságkiszolgáltatás czéljának legjobban megfelel. Igen jól emlékszem a régi eljárásra, mely csodálatos volt már csak azért is, hogy mellette a perek el nem vesztek. Annyi bizonyos, hogy ezen eljárás ellenkezője volt annak, milyennek lennie kell. Évenként négyszer jelentek meg a pertárban az ügyvédek. A felperes és az alperes beírta, hogy megjelent , és ez gyakran évekig így folytattatott. Hogy ily eljárást tovább is fönn lehessen tartani, azon kételkedni bátorkodom. Mi az albizottmányban úgy iparkodtunk a perrendtartást összeállítani, hogy mind a felperesnek, mind az alperesnek joga biztosítva,s mind a kettő képes legyen mindent előadni, mi joga védelmére szükséges, és hogy ha figyelemmel végig hallgatjuk az egész javaslatot, úgy hiszem, sok nehézség megszűnik, sok észrevétel magától elenyészik, mert a későbbi paragraphusok e részben elegendő felvilágosítást nyújtanak. Thalabér Lajos : Az albizottmány feladatára nézve ellenkező nézetben vagyok, miszerint azt hiszem, hogy annak csak az átmeneti korszakra vonatkozó perrendtartást kellett volna megalakítani, nem pedig oly javaslatot tenni, melyet csak akkor lehet életbe léptetni, mikor szervezve lesznek a rendes bíróságok. Zsivora György : Tessék kérem formulázni, mi lett volna hát az albizottmány teendője, mert ha nem volt feladata perrendtartást összeállítani, akkor nincs egyéb hátra, mint visszamenni a régire, mit — mint már előbb fölemlítem — sem üdvösnek, sem kívánatosnak nem tartok, de az egész ország sem tart. Horváth Boldizsár : Ellenkezőleg fogom föl a dolgot. Az albizottmány szemei előtt folyvást azon czél lebegett, hogy a magyar alaki jogot visszaállítsa, s bizonyosan jól fogta föl eme feladatát akkor, a midőn a sommás szóbeli eljárást az 1836. 20. és 1840. 11. tcz. alapján ismét életbeléptetni javaslá. Hiában keressük ezen eljárást az osztrák polg. perrendtartásban, mert a ki a német szóbeliség tömérdek, szintoly hoszszadalmas, mint fárasztó jegyzőkönyveit ismeri , az látni fogja a magyar és német szóbeli eljárás közti végtelen külömbséget s felmenti az albizottmányt azon nem érdemelt vád alól, hogy javaslatát a némettől kölcsönző. — Ez annyit tenne, mint azt mondani , hogy az 1836 : 20. és 1840 : 11. tcz. is a némettől lettek elsajátítva. Az albizottmány igen is szorosan ragaszkodott a magyar törvényekhez s épen azért, mivel e törvények hatáskörét tulterjeszteni s ez által a tövényhozás jogait megsérteni óvakodott , kénytelen volt a többi perekre nézve, melyek a szóbeli eljárás alá az idézett törvények értelmében nem tartoznak, más eljárásról gondoskodni. Ezt ismét a magyar törvényekből merité, a rendes perekre nézve az 1840. 15. tcz. által szabályozott váltói eljárást hozván javaslatba. A bizottmánynak nem volt egyébb választása, hacsak nem akarta volna visszahozni a régi exceptivák s az actorum corpus rendszerét, ami egy rendes törvénykezés fogalmainak, czéljának a mai viszonyok közt többé alig felelne meg. Azonban, mivel a bizottmány meggyőződött arról, miszerint az 1840. 15. tcz. alapuló eljárás szorosan a váltóviszonyokhoz van idomítva, nem kerülhető el bizonyos minimumát oly módosításoknak, melyeket a polgári perek természete, viszonyai igényelnek; egyszersmind pedig belátván azt, hogy lehetnek a köztörvénykezés terén oly fontosabb esetek, melyeknek alapos megvitatása s megítélése a váltóeljárás formái közt lehetlenné válnék , a kényszerűség parancsának hódolt, midőn ily kivételes esetekre külön perrendtartás munkájához fogott. De itt is hű maradt a bizottmány a magyar törvényekhez, s az 1840. 22. tcz. foglalt csődeljárást vette alapul, kénytelen lévén e téren is némi módosításokat tenni, minthogy a csődeljárás ismét csak a csődviszonyoknak volt megfelelő. Azt hiszem tehát, hogy az albizottmány a magyar alaki jognak keretét, mennyire az a magyar törvényekben feltalálható volt, hiven felkereste , s nem tett mást, mint hogy ez alapjaiban magyar eljárást a szükséghez s a megváltozott viszonyokhoz alkalmazta, s ezáltal a nm. tanácskozmány által kitűzött feladatnak teljesen eleget tett. (Közhelyeslés: „Maradjon a szerkezet !“). A 28. és 29. §-ra észrevétel nem volt. A 30-ik §-ra. Széher Mihály: Ezen §-nak rendelkezését nem tartom helyesnek, mert beállhatnak rendkívüli körülmények, miszerint 3—4 hónapig kell az illető félnek az okmányok fölkeresésével fáradnia; szóval, oly körülmények kerülhetnek föl, hogy a két halasztásnál többet is méltán igényelhet az illető fél. E részben tehát nem kötvén meg a bírót, ő határozza el a dolgot. Némely esetben 15 nap annyi, mint a másikban hónap. Tóth Lőrincz: Én sem akarom e részben megkötni a bíró kezét. Horváth Boldizsár : Talán így lehetne a szerkezetet módosítani : „ugyanazon periratra nézve szabály szerint két halasztásnál többet az elenfél beleegyezése nélkül nem adhat. Kiss Andor: Ha az illető fél bebizonyítja, hogy a szükségelt okmány megszerzésére mindent elkövetett, de sikertelenül, akkor a bíróság nem tagadhatja meg az illetőtől a 3—4, sőt 5. halasztást is, annálfogva a szerkezetet ezen hozzátétellel kívánnám módosítani: „hogy az elhalasztás okadatolva legyen." Fabinyi Theofil : Indítványba hozom, hogy ezen "szavak helyett: „az ellenfél beleegyezése nélkül" tétessenek ezen szavak : „az ellenfélnek meghallgatása nélkül", mert sok eset lesz, hol két halasztás nem elég. — Gyakorlatilag véve fel a dolgot, jöhet elő eset, hogy a fél azért kivon halasztásokat, mivel állítja, hogy más hatóságtól iratokat kért, miket a perben használni akar. — Legyen tehát az ellenfélnek alkalma nyilatkozni az előadás valósága fölött, hogy az ilyen előadás ne lehessen a per elhalasztásának eszköze, és az ellenfélnek ily esetben legyen módja a szükségtelen halasztás ellen nyilatkozni a nélkül, hogy beleegyezéséhez legyen a halasztás megadása kötve. Kiss Andor : Az ellenfél meghallgatását nem tartom szükségesnek, mert mihelyt az illető fél a halasztást okadatolja, a bíróság az igazságot könnyen átláthatja. Mert ha nem okadatolt kérelemmel fog előállani az illető, a bíró a halasztást nem fogja megadni. Ragaszkodom tehát előbbeni véleményemhez. F a b i n y i Theofil : A bírónak nincsen módja és alkalma az elhalasztás okait hivatalból vizsgálni, ellenben az ellenfél érdekében áll utána járni s kipuhatolni, vájjon valók-e azon indokok, melyeket az ellenfél a halasztás megnyerésére előhozott. — Az ily meghallgatást rövid úton lehet eszközölni. Thalabér Lajos : Nézetem szerint a kihallgatás fölösleges, s a bíróság meghatározására kell bízni az okadatolt halasztásnak meg-, vagy meg nem adását. Kapczy Tamás : Volt több esetem ,ahol évekig is halasztatott a per, s történt, hogy mindkét fél megegyezéséből 6—8 hónapi halasztás is adatott, s ha a bíróság jóakaratot látott, megadta a halasztást, s utoljára csakugyan megtörtént az egyezség. Kérdem tehát, kinek van sérelme akkor, ha a halasztás a másik fél beleegyezésével megadatik. Taabér Lajos : Tisztelt kartársam szavára csak azt jegyzem meg, ha egyezségen van a dolog, akkor egyik fél sem folyamodik halasztásért, — itt pedig csak azon esetről van szó, ha az egyik fél halasztásért folyamodik. Tóth Lőrincz : A felek beleegyezését benntartanám a szerkezetben. A per végre is a feleké s nem a bíróságé, mint a német rendszer szerinti helytelen felfogás hozta magával, melyben az egész eljárás úgy volt elintézve, mintha a per a bíróságé lett volna. E szerint a feleknek a perrel szabad rendelkeztetési jogukat fenntartani kívánván, kölcsönös beleegyezés nyomán a halasztásokra nézve is szabad rendelkezhetést kívánnék a felek részére. Thaabér Lajos : Ez világosan benn van a 29. §-ban. Eötvös József: Megelégedetlenségre semmi sem szolgáltatott több okot, mint az elhalasztások. Azért mért. Kiss hétszemélynök urnak észrevételét igen alaposnak tartom, miszerint az illető fél a halasztás szükségét okadatolni tartozzék, és helyesnek tartanám, hogy az illető fél beadványában nem csak a halasztás szükségét, hanem egyszersmind az ellenfélnek beleegyezését is nyújtaná be. Hubay József: Én is szükségesnek tartom, hogy az illető fél az elhalasztás szükségességét okadatolja, s a bíró minden esetre meg fogja hallgatni az ellenfelet is, s ha azt fogja látni, hogy a kérelem alapos, meg fogja a halasztást adni, és ez esetben nem szükséges az ellenfél beleegyezését kívánni Elnök: Azt tartom, hogy ezen 30. §. kimaradhat. (Közfelkiáltás: Maradjon ki.) A 31. § ra: Rudnyánszky Ferencz : Azon okból, melynél fogva a 30. § kihagyatott, ezen 31. §-t is kihagyandónak vélem. Horváth Boldizsár: Ekkor nem érjük végét a pernek. Méltóztassanak a dolgot gyakorlatilag fölfogni. Harmincz nap van engedve az ellenbeszéd beadására. E részben a fél folyamodhatik kétszer halasztásért s kap mindannyiszor egy-egy hónapot, s igy már 3 hónap telik el, s miután a határidő a kézbesítéstől számittatik, lesz 4 hónap, mig csak egy perbeszéd beadatik. S 4 hónap egy perbeszéd beadására ugyancsak elég. Azért, ha rendkívüli körülmények forognak fenn, a felek beleegyezhetnek a további halasztás megadásába , — de a 31. § t megtartandónak vélem, mert nem akarok a halasztásoknak még egy ajtót nyitni. Tóth Lörincz: A halasztás megadásában jogsérelem soha sincsen, azt legjobb a bíróság bölcs belátására bízni. Ez ellen legfittebb azon ellenvetést lehet fölhozni, mit azonban inkább csak egyes bíróságról, nem pedig testületről, törvényszékről lehet föltenni, hogy a bíróság kedvezéssel viseltethetnék egyik fél iránt; ezt én rendes alkotmányos törvényszékről föltenni sem akarom. Várjon mi adna azon irányra alkalmat, hogy a bíróság végtelenségig szaporítsa ezen halasztásokat? Azon érzet kétségen kívül, hogy a bíróság a sok összegyűlt pert nem győzi referálni, s ez a perek bevégzésébeni késedelemnek oly oka, melyen nem lenne segítve az által, ha a halasztásokat megszorítanák. Miután tehát a halasztás megadásában jogsérelem nincsen, miután én megbízom a bíróság ítéletében 8 helyes tapintatában, egyátaljában nem látom az a részbeni intézkedés szükségét. Jendrassik Miksa: Miután a 26. §-ban megengedtetik az alperesnek, hogy ellenválaszában új okiratot hozhasson fel, úgy látom, hogy a védirat a felperesi válaszszal azonos. Valamint szüksége van a felperesnek, hogy ellenbeszédében a beperesített okiratokra időt nyerjen, úgy áll ez szinte a vádiratra nézve, mert ha a replikába peresítette be az alperes az új okiratokat, akkor azon eset fordulhat elő, hogy a felpereseknek is új okiratokra lesz szüksége, melyeket 14 nap alatt nem lesz képes előadni. Én tehát azt tartom, hogy a 3. §. maradjon ki. Elnök: Átalános a kívánat, hogy a 31. §. maradjon ki. A 32. §-ra nézve: Kiss András: A szerkezethez hozzá kívánnám tétetni: „fönnmaradván az ellenfélek joga, okait 15 nap alatt bemutatni." Zsivora György : Nem szükséges ezen hozzátétel, mert az ellenfél, ha van alapos észrevétele, úgy sem fogja elmulasztani azt megtenni. (Maradjon a szerkezet.) A 33, 34, 35, 36, 37, 38 s 39. §-ra észrevétel nem volt. A 40. §-ra: Horváth Boldizsár: Csak annyit jegyzek meg azon tanraknak, kik az albizottmányt azzal vádolták, hogy csak a német perrendtartásból tett kivonatot, miszerint azon intézkedés, mely a most fölolvasott §-ban foglaltatik, nem létezik a német perrendtartásban. Ez egészen új, magyar eszme, s a magyar csődeljárásból vétetett át. (Maradjon.) A 41, 42, 43 s 44. §-ra észrevétel nem volt. A 45. § -ra nézve: Horváth Boldizsár: Ez is magyar eszme, mert ezen intézkedés szerint a szavatossági kérdést a bíróság a söpörrel együtt egy közös ítéletben dönti el, míg a német perrendtartás szerint mindig külön pernek kellett folyni. Mielőtt a nm. tanácskozmány tovább menne, talán ide lehetne beszúrni m. Zsoldos hétszemélynök úr indítványát arra nézve, hogy a felek a rendes szóbeli eljárásnál bemondásaikat képviselőik által vagy sajátkezűig írhassák a jegyzőkönyvbe. S ez legjobban megtörténhetnék a 14. §-ban. (Közfelkiáltás: Elfogadjuk.) A 46. §-ra észrevétel nem volt. A 47. §-ra: Zsoldos Ignácz: Ezen §. végén mondatik: „amely okirat a tárgyaláskor sem mutattatnék föl, az többé az ítélethozásnál figyelembe nem jöhet." Innen a „tárgyaláskor" szót kihagyandónak vélem , mert az volt az előbbi perrendtartásnak legnagyobb vexája, hogy mindenre tárgyalást kellett kitűzni, s így a „tárgyaláskor" szót „ekkor" szóval kívánnám felcserélni. (Elfogadtatik.) A 48. § ban az előforduló „tárgyalás" szó helyett „kérelem" létetett. Szabó Imre: A 48. §. át van véve a váltótörvényi eljárásból. Én nem tartom helyesnek, hogy átalános szabályul mondassák ki, hogy az okiratok eredetben csatolandók a perhez, minthogy sok ember inkább nem pörlekedik, mintsem hogy kénytelen legyen minden okiratait eredeti példányban előterjeszteni. (Maradjon.) A 49 - 50. §-ra észrevétel nem volt. Az 51. §ra: Szabó Imre: Bátor vagyok figyelmeztetni a nm. tanácskozmányt, hogy a váltótörvény fölötti tanácskozás alkalmival fönnhagyatott, hogy a tanúk bizonyutványait nem kell mindenesetre előre bemutatni. Ez sok tekintetben kivihetetlen is, azelőtt lehetett compulsorium által segíteni, de most, miután a parancsolatok megszüntetnek, az által véltük a dolgot kiegyenlítendőnek, ha az mondatik, hogy nem szükséges, hogy a tanuk bizonyítványait előre az illető fél a perhez csatolni tartozzék. (Helyes.) Az 52. §-ra nézve: Széher Mihály: Azt kívánom a szerkezetbe tétetni, hogy az ellenkérdéseket zártan is lehessen beadni, továbbá, hogy a felek nemcsak jelen lehessenek, hanem kérdéseket is intézhessenek a tanukhoz, mert vannak ügyek, melyek oly bonyolódottak, hogy a bíró azoknak minden Duance-ait legjobb igyekezete mellett sem képes fölismerni. Ha pedig a jelenlevő fél is intézhet kérdéseket, annak bizonyosan legjobb hatása lesz, valamint eddig is volt. (Közhelyeslés.) Nyeviczkey József: Az albizottmány szükségesnek tartotta, hogy ne közvetlen szóljon a képviselő, hanem írásban adja át a bírónak a kérdéseket és ellenkérdéseket. S ezen a. értelme oda megy ki, hogy ezen kérdéseket írásban kötelesek beadni akkor, midőn jelen vannak. Thanhoffer Pál: Az albizottmányban sem voltam azon véleményben, mert ezen intézkedést némely esetben nem tartom kivihetőnek, hogy t. i. az illető fél írásban formulázza a kérdést, s nem látom át, miért ne lehetne élő szóval a kérdésekre viszont megjegyzéseket tenni, mert ebből nem következik, hogy a fél az által akár erkölcsileg hasson az ellenfélre, vagy suggestiv kérdéseket tegyen, melyek tévútra vezetve azt, az igazság kimondásában gátolnák, s igy hagyják meg a feleknek azon jogát, hogy a fölmerülő körülmények szerint kérdéseket s viszont megjegyzéseket élő szóval is tehessenek. Annálfogva ezen szavakat kívánnám a szerkezetbe tétetni: „a tanúhoz joga van az ellenfélnek, szóval is kérdéseket s ellenkérdéseket intézni." Tóth Lőrincz : Szinte ezen véleményben vagyok, s úgy hiszem, hogy suggestív kérdéseket írásban is lehet tenni; a keresztkérdések tételét pedig a szóbeli eljárásnál, miként ez p. o. Angliában a maga tiszta jellemében mutatkozik, sokkal életerősebb eljárásnak tartom, mintsem e részben az illető felek jogait meg akarnám szorítani; fönnhagynám tehát a feleknek azon jogát, hogy a kifejlődő körülményekhez és szükséghez képest élő szóval is tehessenek kérdéseket és ellenkérdéseket. Hubay József: Hozzá járulok. (Mindnyájan! Halljuk a módosítást. Tóth Lörincz: Módosításom a következő: „a felek jelen lehetvén a tanú kihallgatásnál, kérdő pontokat s ellenkérdéseket élő szóval is intézhetnek a tanokhoz" stb. (Elfogadjuk.) Jendrassik Miksa: Bátor vagyok a nagy méltóságú tanácskozmány figyelmét a szakértőkre fölhívni, kiknek bizonyításaikra némely perben szükség van. Ezekről rendelkezik a váltótörvény, de csak felületesen, mert arról, hogy milyen legyen e részben az eljárás, ki válassza a szakértőket, a felek-e, vagy a bíróság, nincsen intézkedés; és miután már most olyatén eljárásról van szó, mely valamennyi perekre kiterjesztendő — szükségesnek látom, nehogy az egyik perben így, a másikban máskép járjon el, — meghatározni a perrendtartásban, hogy mindegyik fél javaslatba hozhasson szakértőket, és erre végzésileg mondja ki a bíróság a teendőt. Szabó Imre: A vtk. II. r. 101-ik §. intézkedik ez iránt, mely ezt mondja (fölolvassa.) Ha azonban a nagyméltóságú tanácskozmány szükségesnek látja arról bővebben intézkedni, hogy a szakértők megválasztása előtt még a felek is meghallgatandók legyenek s hogy ők is egy-egy szakértőt kijelölhessenek, — azt hozzá lehetne tenni, annál inkább, mert az különben sem zárja ki azt, hogy e részben a bíróság is a kellő intézkedést megtehesse. (Helyes.) Rudnyánszky Béla: T. Széher úr indítványára visszamenve, szükségesnek találnám fölemlíteni a szerkezetben, — hogy a biróság, mennyiben szükségét látja, külön kérdéseket is intézhessen a tanukhoz. B. Prónay Albert: Hogyha törvényes biró intéz kérdést hozzám, arra köteles vagyok felelni, de hogy egy pártnak, egy félnek — köteles legyek felelni, azt nem tudom, mily törvényesen alapszik. (Maradjon a szerkezet!) Az 53. 54. és 55. §-ra észrevétel nem volt. Az 56. §-ra: Rudnyánszky Ferencz : Azon indítványt ismétlem, mely az úrbéri albizottmány által létetett, k. hogy a kir. táblától mint régen, egyenesen a hétszemélyes táblához történjék a fölebbezés, anélkül, hogy a perek visszaküldessenek , csak az ítéletek közöltessenek a felekkel. Másodszor: nem tartom szükségesnek, hogy a fölebbezett ítéletre nézve az ellenfél észrevételeket tehessen, minthogy a felsőbb bíróság nem ily okoskodások, hanem a perben fölhozott tények és bizonyítékok alapján fog ítélni. Szabó Imre: Az első indítványt illetőleg, ha megtartjuk általában a fölebbvitelnek azon szabályát, mely az újabb korban elfogadtatott, és az 1840 -i törvényben is kimondatott, akkor nem rendelhetjük, hogy a felebbvitel a királyi táblától közvetlen történjék a hétszemélyes táblához, minthogy ez esetben minden félnek kellene Pesten ügyvédjének lenni, ki a fölebbvitelt a kir. táblánál eszközölje, mely eljárás a felekre sokkal terhesebb, minthogy ha a királyi tábla ítélete az eljáró bírósághoz visszaküldetik. Ezen eszméből indult ki az albizottmány is. A másik észrevételre nézve nincsen ugyan nehézségem, de e részben is a váltóeljárást követtük, azt vévén szemügyre, hogy ha a hazai törvényhozás az egyszerűbb váltópereknél jónak látta a felebbvitelre ellenészrevételek beadását megengedni, annál inkább megengedhető az más bonyolódott ügyeknél. Széher Mihály: Pártolom Rudnyánszky Ferencz úr indítványát, azért, mert azt fölöslegesnek tartom és a scontro szempontjából alkalmatlannak is, s miszerint örökké vigyázzon a biró a nyolcz nap lejártára. . . Tóth Lőrincz: Egyetértek az előttem szólóval.