Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)
1861-11-03 / 253. szám
tálatokban, gyarapodtunk ismékben, okultunk irányban, korosodtunk időben, ifjadtunk egyetértésben s összetartásban, izmosodtunk bűnszerelemben, tisztultunk fogalmainkban, gyakran számba vettük önerőnket is, kiaknáztuk a támadt viszonyokat, óvatosabbakká s körültekintőbbekké lettünk embertársaink iránti bizalmunkban, takarékosabbakká gazdálkodásunkban, majd reméltünk, majd csüggedtünk, miként érdekeinkre a jugalmak kedvezően, vagy sorvasztóan hatottak; csak az önismeret s az önbizalom terén maradtunk még hátra, csak egyes provinciális érdekektől vontuk, vagy végkép megtagadtuk a lendületet. Önkénytelenül Menelius tapintatteljes meséje jut mindannyiszor eszembe, valahányszor az ily provinciális érdekek kaján, indokolhatlan elhanyagolása, sőt mintegy szándékos semmivé tétele fölött eszmélődöm! Nem célom apológiát írni, még kevésbé politikai térre vinni az irányomat; itt maradok Kaposvárott, Somogy megye közepén, van itt is akárhány rendezni való tárgy, melyek, ha körülöttük az összes megye lendítő akarata tényekben nyilatkozandik, gazdagon kamatozandják vissza a befektetett tőkéket. Ezen tárgyak közül köztudomás szerint alig birand bármi is nagyobb mérvű közérdekkel, mint a Kaposvárott Somogy megye derék maccenásai által e század elején alapított róm. kath. gymnasium. Pár évvel ezelőtt e derék intézet érdekéért, mint hálás egykori növendéke, s utóbb a tanári kar tagja, sokat, igen sokat küzdöttem élő szóval itthon és a sajtó terén, azelőtt a megvesztegethetlen közvélemény ítélő széke előtt; czélom akkor, mint jelenleg is kizárt minden mellékes érdeket, és egyedül csak az ügyszentsége vezette tollamat; a bárka rajtam s tehetségemben áll vala, azt a hon legvirágzóbb tanintézeteivel egyenlő színvonalra emelve dicsőitendettem meg, mégis, mert az igazat a maga szüzességében kimondva egynémely visszaéléseket könyörtelenül megnyirbáltam ; apostolkodásom jutalma lett, az illető egyének fogalma szerint félreértés, vagy épen harag és lenekedés. Ma hasonlótól kellene félnem, mert ismét ezen derék tanintézet létkörülményei fölötti higgadt szemlélődést választottam tárgyamul. Nehéz napokat, ismét a válság nehéz napjait éli e derék tanintézet, s valóban jósnak kellene annak lennie, ki megmondani képes volna, csakugyan mit rejt a legközelebbi jövő méhe számára? Ha úgy a már letttut derék alapító ősök onnét a túlvilágból előjöhetnének , vagy legalább az itt történtek tiszta tudalma hozzájuk is eljutna, aligha ismét azonnal sírjaikba vissza nem kívánkoznának; legalább e tanintézet életföltételei fölött bizonyosan kebleiket komoly aggály szállná meg. Valahányszor az utolsó két tizedben a hazai tanintézetek újabb és újabb átalakulatokon mentek keresztül: mindannyiszor a kaposvári gymnásium az enyészet sírjánál vajúdott, vajúdott pedig részint a volt kormányrendszer könyörtelen modora, különösen pedig kielégíthetlen pénzszomja, részint az egyes illető hivatottak közönye folytán ! Az intézet nemzője azonban e feszültségből és kölcsönösen csökönön súrlódásból mindannyiszor magát az Intézetet nemcsak diadalra vezette, hanem azonfölül egyszersmind jövőjét biztosabbá s virágzóbbá teremtette ! Örökös és eddig be nem gyógyított baj volt, hogy a tanári kar a kor igényeihez, rangjához, megszaporodott életszükségleteihez, melyek nagyrészben az új tanrendszerből folytak ki, úgy szinte képzettségéhez és hivatali munkaköréhez illetőleg mindeddig nem díjaztatott. Pedig „pecunia est nervis etc.“ A volt kormány e hézagosságot tudván, ismét törekvéséhez következetesen majd az egész elmúlt évtizeden keresztül szívós harczot küzdött a gymnasium alapítóinak képviselő patronátusi választmányával oly czélból, hogy az intézet alapítványi tőkéit elfoglalhassa, és saját rendelkezése alá vonhassa! — Miért is egyelőre megtagadta az intézet nyilvánossági jogát, melyet később, — a kijelölt kormányt föltételeknek a patronátus által elég tétetvén, —megadott ugyan, de nem ejtette el egyszersmind saját „tőke behúzási tervét", melynek folytán az intézetet, ezt az amúgy is édes atyát, s ilyennek föláldozó ápolását szükséglő tanintézetet, mintha csak közhasznú drága életére tört volna, tetemesen megadóztatta. Ezen mostoha intézkedés az amúgy is ápolásra szorult tanintézetet csakugyan életereiben támadta meg, mely hogy ma is él, derék gondnokai, ügyvéde s pénztárnoka tapintatteljes intézkedésének köszönhető. A bekövetkezett álalános drágaság által szorongatott tanárok időközben évi 500 ftnyi díjazásukat a rendszerezett tanári 700 ftnyi évi díjazás fokára emeltetni szolgálták; a patronálus e méltányos kérésnek hódolván, a kamatjövedelem erejéig fejenkint 50 ftnyi évenkinti pót-dijazást utalványozott. Időközben egy felsőbb rendelet úgy okoskodván : „1848. előtt a kaposvári gymnasium anyagi élete a „megye“ által kezeltetett, — de most, — t. i. akkor — a megyehatóság egyszersmind maga a megye , — tehát az intézet pénzeinek kezelése közvetlenül jogfolytonosság alapján is a megyehatóságot illeti,“a a gymnasium alapítványának kezelését, illetőleg az e fölötti közvetlen felügyeletet a somogymegyei hatóságra bízta, kizárván abból az alapítók választmányát. A gymnasium szerencséjére akkor megyei főnökünk ngs. Szalay Nikodém, az előadó m. biztos pedig a ritka lelkű, s magja képzettségű Skublits Gyula ur volt. E két magas szellemű tan-, és intézet-barát, miután a m. kormány többszörös fölllesztések után is, sem az intézetre kirótt adót el nem engedte, sem pedig a kezdetben remélt tanári fizetés-javítást saját pénzéből nem teljesítette, csüggedetlenül keresték a módot, mely a tanintézet e két, valóban előbb utóbb halált hozó sebére biztos gyógyszert teremtene! — így jön, hogy megszületett nálunk azon valóban életrevaló eszme, miszerint az intézet alapítványához, mint annak örök tulajdona, a somogymegyei „lététeményi pénztár“, mint senki és mindenki vagyona, hozzácsatoltassék, mely 18—19000 ftból állhatott. Midőn a gymnasium e két halhatatlan érdemű, s magas szellemű apostola, e kedvihez tervük kivitelében együttműködve fáradozott : egy felsőbb rendelet, és az ő működésük színtere, az intézet eddig kipótolatlan kárára — megváltoztatott! A kormány ezalatt nem mulasztotta el a gymnasium alapítóit az intézet anyagi életének vezetését illetőleg föntartott jogaikról, lemondásra rábírni megkísérteni ! Szerencsére ütött a megváltás órája a középszerű sétány, azontúl poros, homokos puszta, oldalán tónak csúfolt piszkos mocsárral, túl rajta ismét a homok-buczkás rákosi puszta, és igy puszta homok és homokpuszta a legszebb változásban, melynek egyik zugában pasis lehetne az Orczy kert, hanem ha odaér is az ember, nem tudja, ott feje tetejére álljon vagy sóló-tánczot járjon-e, vagy egy magános útfélen melancholiájában valamelyik szép ákáczfára fölkösse-e magát ? „Mi Pestnek nagyszerű jellemet s eredetiséget kölcsönöz, — az a Duna. Mi Pestet széppé teszi, — a Duna. Mi Pesthez szép vidékeket hoz köze), — az a Duna. Tétény , Promontor, és Szent Endre, vagy Vácz, Visegrád vidékei lesznek idővel a pestiek kirándulási helyei, mint Bécsé Baden, Vöslan , s csak a proletáré lesz a zugliget. „De Bécs vidékére az unalmas prózai vasút viszen, mig Budapest vidékére maga az út is — hajózás a Dunán — élvezet. Ha a főváros gyarapodni fog népszámban s vagyonban, ha élvvágyai finomulni, s a természet iránti értékei fejlődni fognak, a vasárnapot nem azzal fogja kitüntetni a hétköznapok felett, hogy libapecsenyét eszik s egy szeze borral többet iszik ebédre, — hanem lelkének is fog eldeletet szerezni akarni, testét pedig mulatva edzeni! Ekkor felviruland a vidék tiz mértföldre Pest körül; a vadon erdők parkokká s a Dunának most elhagyott szép szigetet tündérkertekké fognak átvarázsoltatni; minden oldalon csinos majorok és jó vendéglők fogják várni a vasárnapi publikumot, melyet a minden félórában tol-le járó gőzösök ezer számra fognak szállítani mindenfelé, — és Pest oly híres leend élvezetességéről, hogy a külföldiek, kik ezrenkint látogatják Bécset, nem fogják megállani, hogy Pestre is le ne ránduljanak, — és hozandnak nekünk szép arany-souveraineket és frankokat, és a nyugati civilisatiónak aranynál értékesebb kincseit és elviendik jó hírünket magukkal, — s emlegetni fogják az egész világban, mily szép, mily miveit, mily mulatságos Magyarország fővárosa, — mint mi emlegetjük Párist,Brüsselt,Hamburgot, Genfet és a többit. „És mindennek egyik hatalmas tényezője lehet a csónakba, mely már magában az eldeletek legszebb nemét nyújthatja az idegennek, míg magunknak azon hasznot is teszi, hogy a férfiak erejét edzi, az ifjakét kifejti, s testmozgásokban ügyességet ad, mely nélkül nincs grace, nincs kecsesség, és mint a testgyakorlatok iránti érdeket, úgy a természet szépségei iránti érzéket, a nemesebb mulatság iránti fogékonyságot is mind szélesebb körökbe terjeszti. „Szóval — itt a fenséges Duna mintegy maga kínálkozik, s csalogatja széles vizével a főváros lakóit éldeletére; ne hagyjuk barmok közönyével folyni le előttünk, hanem használjuk, élvezzük, mint a velenczei használja s élvezi lagúnáit s tengerét. „Tehát Dunára magyar !“ Ekkint álmodám az újpesti „Schiller“ benső, a vigan pattogó, lángoló tűznek külső hatása alatt, mig végre alkonyodván immár, megszólalt a vezér: „Dunára magyar!“ s minta nyílt) repültünk le a csónakdáig, melynek salonja azalatt zászlókkal s szőnyegekkel, s terített asztallal ünnepi alakot ölte; majd rövid pihenés után Air. John pompás 30 éves lámpását gyújtá meg, s mozgékony szolgák s pinczérek kezdék felhordani az óriás roastbeefet, nélkülözhetlen mellékleteivel, s azon sokféle jófélét, mire hatalmas erőlködésünk által érdemeket s nem csekély ét- és ivágyat szereztünk. Midőn kedélyes társaságunk eloszlott, szakadt az eső és köd, mely azóta csaknem szakadatlanul tart, és igy az ég is befejezé ez évre a csónakdai idényt. Kákay Aranyos. I. a p s 7. e m I c. A „P. II.“ után általunk is közlött fölirati javaslatra nézve pénteki számunkban hoztunk avatott férfiútól némi felvilágosítást. Ennek kiegészítéséül szolgál a „P. N.-ban ugyanaz, nap megjelent más értesítés, melyet az igazság érdekében közlünk, az olvasóra bízván ez ügyben — a commentárt; a beküldött czikk így hangzik : „A „P. H.“ 246. számában ily czim alatt „Tanulságos történeti okmány“, azon kir. leiratnak, melyet báró Vay Miklós, mint volt m. k. kanczellár, az országgyűlés első feliratára állítólag kibocsátandónak vélt, javaslata közöltetik, oly czélból, hogy megmutassák, miszerint az, általa javaslatba hozott közjogi megállapodások, melyeket az alkotmányos kiegyenlítés föltételeiül tekintett, csak egy pontban külön-böznek lényegesen azoktól , melyek a Schmerling , és Perthaler urak által átdolgozott s gróf Forgách Antal ur által ellenjegyzett, tehát a gróf politikájának alapjául és kiindulási pontjául tekintendő királyi leiratban foglaltatnak, s a melyek Deák Ferencznek az országgyűlés által példátlan fszhangzással elfogadott második országos feliratát idézték elő. Napi újdonságok * Pályázat. A kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület részéről a pesti középponti kisdedóvó képezdei igazgatóságra pályázat hirdethetik. A pályázókban következő kellékek kívántatnak meg : Átalános neveléstudományi magasabb képzettség, különösen a kisdedóvás terén elméleti és gyakorlati ismeretek és képesség, ajánlatai és előnyül szolgál az e téren igazolható gyakorlati jártasság. A pályázók folyamodványaikat a fennebbi kellékeket igazoló bizonyítványaikkal ellátva 1. évi november 12-ikéig bezárólag az egyesület alelnökéhez, Simon Flórent úrhoz (Aldunasor 7. sz.) adják be. A jelentkezetteknek mind elméleti, mind szóbeli s írásbeli, úgyszintén gyakorlati képzettsége és képessége fölötti vizsgálatok ugyane hó 16-án és következő napjain egy külön bizottmány előtt fognak tartatni. Az igazgató javadalmai ezek : 600 ftnyi évi díj, mely azonban az egyesület állapota javulásával 800, sőt 1000 ftra emelkedhetik, tüzelőjavultságául 100 ft, és öt szobából álló szállás. A pályázatok eredménye fölött a novembe 3- án tartandó közgyűlés határozand. Pesten, 1861. october 14-kén Ürményi József, elnök. * A budapesti kir. orvosegylet, f. é. oct. 26 -án tartott rendes ülésében Bókai János tr. gyermekkórházi igazgató elsédorves, agyviz-sérvben (hydrokephalus externus) elhalt tizennégy hónapos leány * Tán mégis valamivel lassabban ! Szerk. kának koponya boltozatát mutatta be.Hirachter Ignácz tr. gyermekkórházi szem orvos gyermek beteget mutatott be, kinek mind a két szemén gúlaképU szürkék á- lyo g (katarakta pyramidalis) van kifejlődve. — Végre Poór Imre tr. közkórházi elsődorvos fakadék-izzagban (ektema impetiginosum) szenvedett s gyógyulófélben levő beteget mutatott be, kit hat éves bajából ki vallat remél kigyógyithatni. A budapesti kir. orvosegylet ezen tanévi nagygyűlése, mint minden évben, úgy most is, oct. 14 -én tartatott meg. Minthogy ez évben tisztújítás nem volt, a tisztviselők és választmányi tagok megmaradtak hivatalaikban. E gyűlésben az orvosegylet a köv. tíz új tagot vette föl kebelébe : Thann Károly vegytudor és egyetemi tanár, továbbá: Bolyó Károly, Hartl Alajos, Herrmann Adolf és Samu. Németh Ignácz, Patrubány Antal, Schmidt György , Tóth Sándor tanár, és Zaár István orvostudor urakat. A tmélt. m. kir. helyt. tanács tetileg elismerte a budapesti kir. orvosegylet nyilvánossági és testületi jogát, mire az egylet saját alapszabályait kinyomatta, s megválasztott külföldi tagjainak oklevelet küld. Az egylet pénztára és könyvtára a legjobb rendben találtatván, az egylet köszönetet szavazott mind a pénztárnok Bene Ferencz, mind a könyvtárnok Grosz Ferencz tudor uraknak, Verebélyi tr. urnak pedig a könyvtár szabatos rendezéséért (Halász tr. indítványára) hálás elismerés fejében tiszteletdíjat szavazott meg. Végre emlékezetbe hozzuk azt, hogy a budapesti kir. orvosegylet tavai, két évi határidőre 100, és külön 50 db. aranyat tűzött ki pályadíjul azoknak, kik hazánk valamely tájékának egészségi és természeti viszonyait népesedési és orvosi tekintetben legalaposabban leírják ; figyelmeztetjük érdeklett hazánkfiait, hogy e pályázat határideje tizenhárom hó múlva (1862. dec. 15-ig) lejár, mikorra t. i. a pályázandó munkáknak be kellene küldetniük. * Múlt hó 27-én hunyt el Váczon az ottani kegyesrendi ház legidősb tagja Nagy Lipót, ki ott 26 évig mint természettanár, 9 évig mint a ház és gymnasium igazgatója, 10 évig mint a siketnéma intézet igazgatója dicséretesen működött, 89 éves korában. Béke az érdemes aggastyán hamvaira I *A pesti szegény gyermekkórházi egylet részéről ezennel közhírré tétetik , hogy csütörtökön f. hó 7-én, délelőtti 10 órakor a n. múzeum épületében közgyűlés fog tartatni, melynek főtárgya az egyleti hivatalnokok és az igazgató választmány választása lesz. Pest, 1861. nov. 2. Czanyuga József, egyleti titkár. * Hőke Lajos tisztelt munkatársunk a ref. hittani iskolában a történelembel előadásokat fog tartani. S miután a nevezett iskola jelenleg igen kimért pénzalappal rendelkezik, Höke Lajos minden tiszteletdijról hazafiailag lemondott. * Győrmegyének oct. 26-kán folytatólag tartott bizottmányi ülésében elhatároztatott, hogy a győrmegyei nemes árvák és a magyar színészet felsegélésére alakított pénztárak megőrzése tekintetéből netán bekövetkezhető fordulat esetében a tőke kezelése egy választmányra bízassák, melynek tagjai, eltekintve hivatalos állásuktól, mint magán egyének működhessenek s magukat, ha a szükség úgy hozná magával, bár mikor kiegészíthessék. — Zmeskál István, a Győri Közlöny szerkesztője Szilvássy Márton megveretése ügyében kiküldött vegyes küldöttség elnöke — a vizsgálat eredményéről, jelentését a vizsgálati iratokkal együtt előterjesztvén, végeztetett,mikép a helytartótanács a hozzá fölterjesztendő vizsgálati iratok melletti jelentésben, miután a katonaság a bűntényt elkövető katonákkali szembesítést megtagadta, keressék föl, hogy a vizsgálat további folytatását elrendelni méltóztassék. * Székesfehérvár városa f. hó 28-kán tartott ülésében Zsömböry városbiró indítványára az ország legprimásab eminentiájának hazafias fáradalmai és különösen az udv. kanczelláriához intézett legközelebbi iratáért — köszönetet szavazott. * A budai népszinház játékrendjében, mint Molnár igazgató úr hivatalos lapja , a budai szinlap értesít, Budavár ostroma, a honvédleány, a jargovicsi éj ésész pénz és születés czimü színművek előadatása betiltatott. *A rominok hangulatára s vezéreinek jellemzésére Halmigyi Sándor „román testvéreink sérelmei“ csima csikkében érdekes adatokat említ föl. A román publicista Baricz György jelszava kibékülés. De ennek teljesülését attól feltételezi, hogy románok és magyarok legyünk kölcsönösen őszintét. Nu vindem pigi’a in sacn! — zsákban macskát ne áruljunk. S ő maga mindjárt erős példával kezdi meg ez őszinteséget, midőn igy szól: Hívjátok a románokat bárhová a föld kerekségén (országgyűlésre) Pestre, Bécsbe, Párisba, Turinba vagy Londonba, addig meg nem nyugosznak, amíg az egész világ hallattára ki nem öntik lelkük keserűségét (természetesen a magyar ellen); ők, a románok el vannak határozva, ezt a legelső, bárhol adandó alkalommal megtenni. Bobeczel Sándor Naszódvidék jelenlegi főkapitánya Kolozs megye ösgyűlésén kimondotta, hogy az egész világ progressive halad a jogok kiterjesztésével, csak a magyar halad regressive. S ugyanezen tétel ott ragyog a beadott tiltakozványban is. Lipotarin úr Doboka megye szervező gyűlésén oly elv elfogadását szabta az egyetértés föltételéül, hogy, ha ötét 10,000 szavazó választja meg, legyen neki egymagának tízezer szavazata. * Luczenbacher testvérek és a mohácsi városi hajó- Kádi. „Nem akarjuk vizsgálni, vajjon mi czélból lett ezen okirat annyi idő múlva épen most közölve ? Vajjon a kérdéses javaslat közlője csak a jövő történetíró számára akart-e azóta szűkebbre szorított alkotmányos életünk mezején böngészni ? S vajján közlő úrnak nyitva áll-e a m. k. udvari kanczellária irattára mindazon fölterjesztésekre és javaslatokra nézve is, melyek gróf Forgách ur ő nagyméltósága által a legújabb időben keletkezett magyar kormányzati intézkedések tárgyában tétettek , s melyeknek tartalmát és indokolását ismerni a jövő magyar történetírója, de a mostani nemzedékre nézve is vajmi érdekes lenne? Mindezt nem vitatva, jelenleg — a leghitelesebb kútfőből értesítve — csak annak megjegyzésére szorítkozunk , hogy a közlött leirati javaslat csakugyan egyike volt azoknak, melyek akkor több oldalról indítványoztatnak ; de ez lényegesen eltér attól, melyet báró Vay tiszttársával, Szögyényi László másod-kancellárral mindenekelőtt határozottan ajánlott volt a koronának. Csak midőn ez a „ködösség, határozatlanság és erélyesség alaptalan vádjával mereven visszautasittatott, — csak akkor került a közlött javaslat szőnyegre, de épen nem mint báró Vaynak végleges megállapodása, mert ő erre nézve világosan fenntartotta magának, értekezni a magyar korona törvényes első tanácsosaival, kik csak akkor érkeztek föl Buda-Pestről. Ez értekezés meg is tartatván, egy harmadik és negyedik javaslat keletkezését idézte elő. Ezek azonban döntő körökben tárgyalásra sem méltatván, a Hírnök által közlött leirati javaslat jön elfogadva, Schmerling és Perthaler urak módosításaival, amely körülmény báró Vay s vele Szögyényi és gróf Széchey Antal lelépését vonta maga után. „Nem volna ugyan minden érdek nélkül az említett urakra nézve, köztudomásra juttatniok, a Hírnök által közlött javaslattal szemben, az érintett más három javaslatot is, annak bizonyságául, hogy azon közjogi megállapodások közt, melyek alapján ők az alkotmányos kiegyenlítést lehetőnek hitték és Schmerling úr módosítványai közt több mint egy pont van, mlyek egymástól lényegben annyira eltérnek, mint ég a földtől , de ők ebbeli igazolásuknak szükségét nem érzik.“ Az „Out Deutsche Pool,“ a telivér centralista párt azon minden német liberális vesét csiklandoztató közléssel lepi meg pártját, hogy az első előterjesztés, mit az államministérium a birodalmi tanácsnak teend, sem kevesebb sem több mint a miniszerfelelősségi törvény. A nevezett lapnak e fölfedezésre annyira túlcsordult eddig oly sivár keble az örömtől, hogy azt teljességgel nem birá magába elrejteni és eláruló, az a nyilvánosságnak, pedig tudta , hogy a ministérium titokban tartja ezen javaslatát, csak azért, hogy a birodalmi tanácsnak annál édesb meglepetést szerezzen. Hogy azonban mily természetű lesz ezen javaslat, még nem tudja, annak benső értéke iránt e lapnak is látszanak némi halk kételyei lenni, mert szinte sóhajtva kiált föl : vajha az minden alkotmányos igénynek megfelelő legyen ! Mi azonban kénytelenek vagyunk kételyét még azon megjegyzéssel keserűbbé tenni, hogy mit ér minden minister-felelősségi törvény, hol az autonómia, mely ama törvénynek legnagyobb részét fölöslegessé teszi, oly fejletlen állapotban van, mint Austriában. Az „Ost Deutsche Post“ az említett törvényjavaslatot főleg most üdvözli, midőn a kormány az új adózási évbe lép, anélkül, hogy a bevételi és kiadási összegekre vonatkozólag az alkotmányos testület közreműködését igénybe vette volna. Attól tart t, hogy Austria alkotmányos élete, s illetőleg birodalmi tanácsa gúny tárgyává válik az erélyesb és gyakoratibb népek előtt, ha bárminő formák alatt illetékességét az átalános birodalmi ügyekben ki nem vívja. Abban már semmi akadályt sem lát, hogy Magyarország abban nincs képviselve, s nem is akar képviseltetni. A magyarok így is , úgy is tiltakoznak, ők maguk akarnak pénzük s vérük fölött rendelkezni. Vagy erőszakkal kell őket kényszeríteni annak teljesítésére, amivel az egyetem irányában tartoznak, vagy meg kell nekik a személyes uniót adni. Ez utóbbira nem lévén semmi kilátás, jobb, hogy a világ lássa, miszerint ez által az absolutizmus nem hozatik be. Sőt épen annál szükségesnek tartja az alkotmányosságnak teljes kifejtését a Lajthán túl, mennnél nagyobb teljhatalommal jár el a kormány Magyarországban, mert különben azon föltevésnek tenné ki magát a bíród, tanács, hogy merő bábokból áll, kik az alkotmányos állam leglényegesb szabadalmát, az állam erszénye fölötti ellenőrködést, pusztán formai okokból kezükből kisiklani engedik, így ösztönzi az „Ost D. Post“ a kormányt s birodalmi tanácsot s még természetesnek tartja , ha a horvát országgyűlés követeire még egy kicsit várnak ; de már az erdélyi országgyűlésre várni szerinte annyi lenne, mint a birodalmi tanács teljes tevékenységbe helyezését végtelenre elhalasztani s az elleneknek azon diadalt szerezni, hogy az egész alkotmányt ad absurdum deducálják. Mintha nem épen abban feküdnék a legnagyobb alkotmányos képtelenség, hogy a birodalom egyik fele alkotmányos uton kíván alkotmánytalan adókat annak másik felébe behozni. A „Magyar Sajtó“ Kolozsvárról, egy oct. 29 ikéről szóló levelet közöl, melyet kivonatilag megismertetni, jónak találjuk. A levelező a többek közt ezeket mondja : Csüggesztő tényeket kell registrálnom, de szükséges, hogy Magyarország lássa, mint mennek nálunk a dolgok. A napokban egy megbízható egyén fordult meg nálam, ki a szász városokat mind bejárta; az mondá, hogy Beszterczén megváltozott az eddigi politikai szellem. Segesvárról és Brassóról hiszi, hogy a törvény terét el nem hagyják. Szebenben irtóztató módon foly az izgatás, hemzsegnek az utczák, a casinó, a nyilvános helyek a disponibilis beamlerektől; nem lehet ott egyebet hallani, mint az alkotmány, a pesti országgyűlés, a kir. főkormányszék, a helytartótanács, a magyar vezetők, az összes magyar nemzet kisebbítését, káromlását, e város a reactio kész fészke, — evvel végző szavait. Székelyföldről egy tekintélyes egyéntől vettem levelet. Ebben az alkotmányos tisztviselők sorsa van szintoly sötéten festve. Mondatik, hogy a knánczok, az adószedők képtelenül izgatnak ellenük ; de ez hagyján, ezt tudnák paralizálni; de izgatnak maguk a tények, miket a helyzet képtelensége erőszakol a kbr. fökormiányra s ez a törvényhatóságokra; ilyenek , hogy a szegény dohánytermesztő nép dohányát elvették, s ez elnézetett; most az adót exegnálják, a bélyeg fizetését elrendelték, a tisztviselők ingyen szolgálnak, a rabok tartására a falutól kértek segedelmet, s a nép aggódik, hogy miféle tisztek ezek, akiket a király néki fizet, akik még a rabokat sem tudják az ő segélye nélkül eltartani; holnap, holnapután tán az ujonczozást rendelik el, az új adót is emlegetik, sat. Mindezek nagyon izgatólag hatnak a nép kedélyére, sőt bizalmát a mostani alkotmányos szinti igazgatás tartóssága iránt mindinkább megingatják. A zalatonai fejetlenkedés hírét olvasták eddig önök. November 3 ra tudományos gyűlésre bívta a meg K. Saguna püspök a román értelmiséget. Kolozsvárt October 2 -án volt a román kasino megnyitási ünnepe. Fejérvárra 200-ad magával zászlókkal megy bizottsági Illésbe egy bizottmányi tag. Fogarasba 25 ig vezetnek egy magyart, hogy saját nyelve természete szerint az oláhot oláhnak nevezi. Doboka megyében átalános szavazást sürgettek a román bizottmányi tagok. Egy hírlapban azt olvastam, hogy kanczellárnak legalkalmasabb lenne egy román, mert ők legrészrehajlatlanabbak, egy ilyen egyedül a haza javát mozdítná elő. A Gazeta folytonos izgatását nem részletezem, elég azt csak említeni. Ama lap példátlanul kissebbit, gyűlöltet minket folyvást a maga köreiben, levon rólunk minden érdemet, eldisputálja őszinteségünket, a dynastiai hűség mintaképének a maga felekezetét állítván föl. S hogy miként érez a papságnak is egy ré