Sürgöny, 1862. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1862-03-02 / 51. szám

kezésünk állapotairól. De még egy másik esetet is föl­hozok, hogy amazt fölvilágosítsam, részént pedig a ké­pet kiegészítsem. Volt nekünk Krakóban egy főállamügyészünk — csak nemrég lépett ki a közszolgálatból — ki még 1855 előtt szenvedélyes lutrijáték által végkép tönkre tette magát, s a játékban nemcsak saját és neje, hanem ba­­rátjai vagyonát is elvesztette. A kormány tudta ezt, mégis midőn 1855-ben Ga­licziában a törvényszékeket szervezték, őt legfőbb ál­­lamügyészszé léptették elő Krakóban. Oda érkezvén, folytatta szenvedélyes játékát, s hivatalos állását arra használta, hogy mindenféle emberektől pénzt csikart ki kölcsönképen. Mikor az emberek már nem hiteleztek neki, azokhoz fordult, kik tanúkul voltak ber­endelve a tör­vényszéki elővizsgálatokra. Midőn ezeknél is elvesz­tette hitelét, azokhoz ford­ul, kik maguk is bűnügyi vizsgálat alatt voltak, s még mai nap is sok váltója ta­lálható olyanoknál, kik bűnügyi vizsgálat alatt voltak. Én, uraim, ügyvéd létemre Krakóban ily viszonyok között reszkettem védenczeim ügye miatt, annál inkább, mert­­ a főtörvényszéknél nemcsak bűnügyi, hanem polgári ügyekkel is foglalkozott. Hogy tőle szabadul­hassak, kénytelen voltam — mást nem lehetett tenni — bizonyos összeg pénzt föláldozni, váltóit beváltani, hogy legalább csődöt nyittathassak ellene. A csődöt azonban nagyon húzzák, halasztják, az államü­gyészt e közben hitelezői megzálogolják : ő elhordja s félre rakja azon bútorokat, melyek reá voltak bízva. Mindamellett uraim, ő folyvást a bünte­tőtörvény őréül marad egy másfél milliónyi törvény­­széki kerületben; végre lakása sincs s a főtörvény­széki irodába költözik s azt üzérszobává rendezi be, hol bűnügyi vizsgálatokban levő uzsorások naponkint érintkeznek vele. S ő mégis megmarad hivatalában. (Mozgás.) Hitelezőitől szorongattatva, fizető­ivét adja nekik át s előre nyugtatványokat állít ki 1862. má­jusig. A hitelezők felveszik pénzét. Azután más hitelezőinek ugyanazon nyugtatvá­nyokat állítja ki 1862. májusig. Ez ügy ismeretes a törvényszékek előtt, de ő mégis főállamügyészi hi­vatalában marad. (Mozgás). Ugyanazon törvényszék előtt megjelenik egy szegény sorsjáték-kezelő, csalás­sal vádoltatva. Bíróit szelíd eljárásra kéri, mivel a főállam­ügyész vitte e szerencsétlenségbe, ki nála 600 forint adósságot csinált, mire ő, hogy ez összeget fe­dezhesse, csaláshoz volt kénytelen folyamodni. A fő­­államügyész mégis hivatalában marad. Végre kilé­pett hivatalából. De ne véljék uraim, hogy, habár mind e tények biróilag jegyzőkönyve vetettek föl s habár ez esetek közöl több a kormány s miniszterek tudomására is volt, mégis csak fenyitói vizsgálatot is indítottak volna ellene. Ő elbocsáttatásáért folyamo­dott s valóban bámulnunk kell, hogy azt nem csak megkapta, de a nyomasztó pénzügyi viszonyok daczára, még fizetéssel is elláttatott. Azt hiszem, ily esetek elegendők arra nézve, hogy törvénykezési állapotainkra fényt vessenek. Én csak oly esetekre szorítkozom , hol a bűnöst az igaz­ság sajtoló keze nem érte el. De a galicziai törvény szolgáltatás további jellemzésére s azon becsületes fér­fiak igazolására nézve, kik ottan a bírák közt vannak, meg kell még jegyeznem, hogy a bécsi központi kor­mány részéről elejétől fogva káros befolyás gyakorol­­tatik a galicziai törvénykezési állapotokra. Midőn 1846-ban a galicziai ismeretes vérengezé­­sek után a tarnowi törvényszéknél számos naiaiesetről jelentés létetett, több biró találkozott, kik azt sürgeték, hogy a bírói lezárulásnál a halál neme határoztassék meg, — e miatt a bírák elbocsáttattak. Midőn a halál­esetekről­ jelentések szaporodtak, az első folyamo­­dási bíróságoktól még azon jog is elvétetett, hogy jog­érvényes minősitvényi határozatokat (Qualifications- Erkenntnisse) adjanak ki. A bíráknak az 1846. jan. 1. 3832. sz. udvari rendelet szerint a kerületi elnököktől a megöletettek politikai maguk viseletéről kellett előbb tudomást szerezni, s e jelentéseket aztán a galicziai fe­­lebbezési törvényszék elé nyújtani s a minősitvényi ha­tározatokat a felebbezési törvényszéknek revistó végett elküldeni. De ez udvari rendelettel a felebbezési tör­vényszéktől is elvétetett azon jog, hogy érvényes minő­­sítvényeket bocsásson ki. Mert aziránt az orsz. kor­mányszékkel együtt kelle elhatározni, vájjon a bűn­ügyi vizsgálat megkezdendő-e vagy nem, vagy „a do­log úgy hagyandó-e, a­mint van“, miként az üdv. ren­delet kifejezé­s minden bűnügyi eset azzal végződött, hogy a dolgot úgy hagyták, a mint volt. A midőn 1849-ben a kormány a galicziai tör­vényszékekhez azon kérdést intézte, váljon lehetséges­­e, hogy az árva­ s letétpénzek az államadóssági tör­lesztő alap rendelkezése alá helyeztessenek ? s ekkor a bírák, kik ezt esküjök s lelkiismeretökkel meg nem egyeztethetőnek nyilvániták, részint elbocsáttattak, ré­szint előléptethetési igényöktöl megfosztattak. A befo­lyás annyira ment, hogy már az 1850 -s években a fe­gyelmi vizsgálatoknál felelősségre vonták az orsz. ta­nácsost azért, ha a galicziai törvénykezést a közigaz­gatási hatóságoktól függetleníteni törekedett. Bécsből gyakran érkeznek oly parancsok a gali­cziai törvénykezési hatóságokhoz, hogy a törvény ha­tározataihoz, habár törvényes határozatok, ne tartsák magukat, így például, midőn az első végtárgyalásnak kellett volna megtörténni Galicziában, az akkori igaz­­ság-Ügyminister az 1852-i legfelsőbb határozat ellené­re a krakói orsz. főtörvényszék elnökségéhez azon rendeletet bocsátotta ki, hogy egy államügyész vagy védnöknek se engedje meg a vádlott anyanyelvén szól­­hatást, hanem minden előadás német nyelven tartas­sák,­­ a­miből aztán valóságos komédia lett, mivel a vádlott az egészből mit sem értett. A legújabb időben, a múlt év utólján Lembergben s Krakóban az ottani törvényszékeknél külön senátusokat képeztek, me­lyek feladata volt: a politikai vétségekben kizárólag vizsgálatokat tenni s határozatokat hozni. A bírói illetékességre nézve mily demoralizáló hatása van ennek, azt önök ítéletére bízom. Végre a galicziai ál­lapotok képének kiegészítésére nézve egy igen tekintélyes egyéniségre, Lasser miniszter úrra kell hivatkoznom, ki Illiutz követnek a 36-ik ülésben a birtokviszályok törvényhatóságát illető interpellációjára adott válaszában oda nyilatkozott, hogy nálunk a nép, az úrbéri birtoklást illetőleg, a legnagyobb bizonyta­lanság, kétség s izgatottságban van. Ha tehát törvényszékeink nem képesek a nép ag­godalmait az úrbéri birtok iránt eloszlatni, annál kevés­bé a birtokot biztosítni, akkor ő extra e nyilatkoza­tával valóban elítélte törvényszékeinket. De még hozzá kell adnom, hogy az uradalmi birtok még kevésbbé van biztosítva Galíciában, különösen azon idő óta, mi­dőn a krakói orsz. törvényszék azon hírek terjesztőit, hogy ő Felsége minden uradalmi s papi javakat a pa­rasztok közt el fog osztani, a krakói orsz. törvényszék minden e hírek terjesztőit, daczára annak, hogy a vét­kesek bűnüket bevallották s e hírek forrásait is meg­nevezők, fölmentette. De hogy a sajtóügyekbeni es­küdtszékekre térjek vissza, meg kell jegyeznem, hogy azok ellen az utolsó ülésben azt is felemlítették, hogy a sajtó a közvélemény által a törvényszékek netaláni túlkapásai ellenében eléggé biztosítva van. — Nálunk ez nincsen így, mi két interpellatiót adtunk be, melyek egyike arról szól, hogy a lembergi orsz. törvényszék a „Glos“ szerkesztője elleni szóbeli tárgyalásnál titkos ülést rendezett, s kizárta a nyilvánosságot. A másik in­­terpellatio a krakói kereskedők szigorú büntetésére vonatkozott, kik boltjaikat ünnepélyes isteni tisztelet alkalmával bezárták volt. A miniszter urak nem voltak azon helyzetben, hogy ez interpellációra saját tudomásuk után válaszol­janak, ők kénytelenek voltak az országos hatóságok­tól tudósításokat szerezni s azok szerint válaszoltak. Az első interpellációra tehát azt válaszolták, hogy a titkos ülés azáltal igazoltatik , „mert ellenkező esetben a törvényszék, a tárgyalás nyilvánossá tétele által, a közcsend világos hátrányára, a kérdéses felhívást (mi a bűntény tényálladékát képező) hivatalos utón terjesz­tette volna.“ E tény állana, ha a kérdéses czikk korábban nem lett volna már közölve, de már azt több lap s nevezete­sen a „Schlos. Zeit.“ is hozta. A törvényszék tehát, mely az interpellate vá­laszolásához a jelentést téve, a minister urat azon ve­szélynek téve ki, hogy e valótlanságot a magas házban ismételni legyen kénytelen. A másik interpellációban arról volt szó, hogy a lembergi helytartósági elnökség mint törvényhozó s egyszersmind mint bíró lépett fel. A válaszadásnál az államminister úr valószínűleg a kapott jelentések után azt mondá, hogy ez eset a helytartóságnál társas­ bíró­ság útján tárgyaltatott, de nálam ítéletek vannak, me­lyekből látható, hogy nem a helytartóság s nem kolle­­gialiter, hanem a helytartósági elnökség hozta ez ítéletet. Ha tehát törvényhatóságaink maguk nem riadnak vissza attól, hogy a miniszereket is félrevezessék, úgy tehát ez is ok arra nézve, hogy minden alkalmat, min­den eszközt meg kell ragadnunk törvénykezésünk eme­lésére. Ily eszközül ajánlkozik jelenleg a sajtó­ügyekre Az akadémiai palota ügyében a „Pesti Hírnök“ következő közlést hoz : Tudva van, hogy az akadémia palotájának épí­tése főleg azért késett, mivel Henselmann úr kedvéért első ízben a versenyezhetés csak három építészre kor­látoztatok, a Henselmann úr által erőltetett góth-stylü tervek pedig elfogadhatók nem lettek. Tudva van továbbá, hogy azon tervek között, melyek ennek folytán közsürgetésre újabban tett felhí­vásra készültek — az akadémiai igazgatóság által fel­hatalmazott bizottmány, melynek tagjai Dessewffy Emil és Károlyi György grófok, és b. Eötvös József urak, — a berlini világhírű építész S­t­ü­­­e­r terve vá­lasztatott meg, t. i. azon terv, mely belső elrendezésé­ben az akadémia szükségeinek legjobban megfelel, s melynek külseje mind átalában architectural szépségre és czélszerüségre legkitűnőbb, mind pedig a dunapart építészeti külsejével, sőt még a szemközt álló Lloyd­­épülettel, de még az építési pénzalappal is kellő ösz­­hangzásban van, így valahára a terv minden műértők szerint való­ban szerencsésen megválasztatván,­­ a szükséges de­tail rajzok elkészítése az egyik jeles versenyző hazánk­fiára, Skalnitzky architectusra,­­ az építés köz­vetlen vezetése pedig a fennérintett bizottmány fel­ügyelete alatt egy másik hazai versenyzőre, sok szép műveiről már híres építészre, Y­b­­­urra bízatott. Ezek folytán Skalnitzky úrtól, ki már több hét óta Berlinben Stüler úr vezérlete alatt a rajzokon dol­gozik, mint halljuk, már érkeznek egyes detailrajzok, é­s a következő hónap elején már valahára az alap­ásatások elkezdődnek. Mindezt bizonyosan tudják azok is, kik e pillana­tig sem szűnnek meg Henselmann úr góth-alakú terve mellett czéltalanul izgatni, s „a nemzeti becsü­­l­­­e­t“ ferde fogalma alatt kifogásokat tenni egy külföldi, bár világhírű művész terve ellen. Magunk részéről alkalmilag elmondottuk, hogy a Henselmann úr góth­ izlése szerint az építészek által ki­dolgozott tervet akkor sem helyeselhetnék, ha kivite­lére az akadémia összes vagyona rá nem menne, mert e német Bathhaus-forma épület, nem tekintvén belső világosság­ hiányát, a főváros egyetemes dunaparti prospectusát örökre eléktelenítené. Méltányoljuk egyébiránt azok ösztönét, kik nem­zeti szempontból zajlanak a berlini terv választása miatt. De ily ösztönöknek az érett megfontolás és sze­rénység előtt el kell némulniok. A hazafiság már többször drágán megfizette árát ily ösztönöknek. — Mátyás király szobra e miatt el se készült, Katonáé lomtárba vándorolt, s Kis­faludy­é Füreden csak a nemzeti kegyelet, de nem a művészet szemében nyer kegyelmet. Ezen meghiúsult kísérletek azonban még tűrhető s jóvátehető bajok. De az akadémia palotájával ily kísérleteket nem lehet tenni. Bizonyosan mi is büszkék lennénk reá, ha e mo­numentális épület terve véletlenül magyar agyban szülemlett volna meg ; de lehet-e józanul azt kívánni, hogy az építéssel addig várjon az akadémia, míg alkal­mas terv éppen egy magyartól kikerül ? Az igaz, hogy a már most ismeretes tervek min­tája után könnyebb lenne egy újat, jeleset komponálni; de van-e azok közt, kik eddig felszó­laltak, csak egyetlenegy is, ki építészeti képzettségét szintén nem külföldön szerezte volna ? Valódi magyar architectusok majd csak azok lesz­nek, kiket majd hazai intézeteink és építészeink neve- rendnek. Azon dicsőségből, mely a budapesti láncz­­h­í­d által hazánkra s fővárosunkra háramlik, semmit sem vesztünk a miatt, hogy azt angol építész ter­vezte. Még kevésbé szenved becsületünk Stüler terve miatt, mert az akadémia palotáját nem a börzén irányt­­vetett részvényekből, s nem is az adóból, hanem az egyetemes nemzeti lelkesültség adományaiból épít­jük fel. S megvalljuk őszintén, hogy mi azon három nagy­nevű hazafit, kik mindenek felett Stüler tervének ad­ták az elsőséget, sokkal kényesebbnek tart­juk a nemzet becsületére nézve, és őket annak megítélésére, mennyit szabad ily nagyszerű vál­lalatnál, mint a kérdésben forgó, a hazafias előítéletek­nek áldozatul hozni, sokkal illetékesebbeknek tartjuk, mint mindazon érzelgőket és pasquillistákat, kik tán öntudatlanul, néhány hiú és önző ember magán­érde­kében, a kiskorúakat izgatják, s a legfényesb érdemű hazafiakat sárral dobálni nem átallják. Új intézkedések az árvíz­károsultak segélyzése ügyében. Magyarország kir. helytartója min­den megyei és kerületi kormányzóhoz körlevelet inté­zett, hogy a­mennyire eddig a kormányzatuk alá bízott megyék vagy kerületekben a vízkárosultak számára segély­gyűjtés nem eszközöltetett, azt ott eszközöltetni s a bejövő összegeket, ha csak a saját megyéjükben károsult lakosok legsürgősb szükséges fedezésére igény­be nem vétetik, ide beküldeni, s az ezen czélra bejövő összegek méltányos és igazságos kiosztásának fogana­­tosíthatására kivánt adatokat a mellékelt kimutatás­ban beszolgáltatni el ne mulasszák. Ezen intézkedés folytán Somogy megye főis­pánja következő nyílt levelet intézett Somogy me­­gye közönségéhez: „Huszonnégy év leforgása alatt másodszor ne­­hézkedik szegény hazánkra azon pusztító elemnek vad dulása, mely medrében meg nem férve kitörő árjaiba temeti, felebarátainknak életét és vagyonát. Ős Dunánk, hazánk dísze, büszkesége, virágzá­sunk, gazdagságunk s anyagi jólétünk tényezője, fel­bőszülve,­­ halált és ínséget áraszt hazánk azon vi­dékeire, melyekre eddig áldást és bőséget terjesztett. Lélekrázó a nyomor, melyet áradása előidézett, — milliók a könyek — melyek apát, anyát, gyerme­ket, rokont vagy barátot — vagy munkás életük, hosz­­szas évi fáradságaiknak anyagi gyümölcsét, — a pusz­tító árvizek mindannyi áldozatját siratják. Siet hazánk minden rendű és sorsú lakosa, káro­sult, vagy végső ínségre jutott szerencsétlen felebarát­jának segítségére, s a gazdag bőkezű dús adományát, a szegény mindennapi kenyeréből meggazdálkodott fillérjét sietve viszi a felebaráti szeretet lángoló oltárá­ra, hogy ott, hol segitni nem képes, enyhítsen — bár egy könnyet is törüljön! ! Siessen tehát áldott Somogyunknak minden ren­dű és sorsú lakosa is, ezen szent kötelesség teljesítésé­re, — adjon az Istentől anyagi értékkel megáldott gaz­dag bőkezű dús adományt, adja a szegény minden­napi kenyeréből meggazdálkodott fillérjét, — s ado­mánya annál szentebb leend, minél nagyobb volt ál­dozata. Felhívom tehát — mert Somogyban ily szent czélra kérni megbántás volna — a megye közönsé­gét, miként az egész ország példájára bőkezű és kö­nyörületes adakozásával növelje a hazánk fővárosában e czélra már bejött öszveget s kézbesítse adományát a járásbeli fő- vagy alszolgabiró urnák akár pénzben akár más értékben, akár pedig azon sors­jegyeknek vásár­lásával, melyek a károsultak javára rendezendő nye­remények kijátszását tárgyazzák. Mostohák az idők, — félreértés és balitéletek uralkodnak hazánkban — s az egyenetlenség átka sújtja polgárait­­ — egyesüljünk tehát most legalább azon fájdalomban, melyet a nyomor és ínség kelt min­den becsületes és nemes szívben ; s félre tévén minden emberi tekintetet, nyújtsunk kezet az emberiség oltárán és áldozzunk a felebaráti szeretet Istenének, ki úgy könyörüljön rajtunk,mint mi könyörü­lünk felebarátunkon. Kelt Kaposvárott, 1862. évi bejzelő 23. M­é­r­e­y Károly, főispán.“ Pestvárosi adakozások jegyzéke a vizkárosultak javára. (Folyt.) A józsef-külvárosi bíróság részéről a 136., 138., 144., 147., 148. és 158-ik sz. alatti iveken jegyzett ada­kozások , nevezetesen : A 136. sz. Frey Antal és Wagner János-féle gyűjtő ivén : Frey Antal 3­1 kr. Wagner János 1 ft. Nentwich Gyula 1 ft. Klein Amália 40 kr. Turner Já­nos 1 ft. Bapes Péter 20 kr. Menich Örzse 20 kr. Boór Teréz 20 kr. József Keresztély 20 kr. József Ferencz 20 kr. Landmann János 10 kr. Schenk János 5 ft. Szlesza István 20 kr. Krakovich 20 kr. Fogstein Lőrincz 20 kr Feind Jakab 1 ft. Macher Anna 10 kr. Limkay Vincze 10 kr. Luzianowitz Anna 1 ft. Bernhardt György 30 kr. Wenhardt János 1 ft. Tapy Péter 50 kr. Mayer János 1 ft. Amon Antal 2 ft. König András 30 kr. Ludwig Ignácz 20 kr. Hochbaum 20 kr. Stutzerl Katalin 1 ft. Schlezák — Császár Ő Felségénél kérelmét előadni szándéko­zik. Mint e küldöttség tagjai Mocsonyi András és Antal urak egyhangúlag választattak meg. Lugoson a választás U­d­r­­­a urra esett. E küldöttséghez csat­­lakozandik az aradi román püspök Ivacskovits is. — Azon horvát küldöttség, mely a károlyváros-zenggi vaspálya ügyében Bécsben járt, mint Zágrábból jelentik, a legjobb reménynyel tért vissza ezen terv valósitását ille­tőleg. Császár Ő Felsége által a legkegyesebben fogadtat­va, azon biztosítás adatott neki, hogy ezen, mind Zengg —■ mind a katonai határvidék nagyobb részére oly nagyje­lentőségű tárgy pontos vizsgálat alá fog vétetni. — Uj-Pest község lakosaitól szerkesz­tőségünkhöz, az árvíz által károsultak számára következő adakozások folytak be: Benitzky Attila 1 ft. Ilovszky és Löw 2 ft. Ernvald Leopold 1 ft. Sonnenfeld Benő 1 ft. Deucht Jakab 1 ft. Deucht Adolf 50 kr. Svartz Izsák 2 ft. Friedman Jakab 50 kr. Szerényi Vincze 50 kr. Sonnenfeld Jakab 50 kr. Lövy Sámuel 1 ft. Hoffmann Ignácz 50 kr. Vajda Sándor 20 kr. Rózsa Péter 20 kr. Sadl József 30 kr. Vainkart Gusztáv 20 kr. Friedman Móricz 20 kr. Fris Áron 5 kr. Rainis Adolf 50 kr. Laufer Dávid 20 kr. Bér Móricz 10 kr. Riz Sala­mon 10 kr. Matrek János 1 ft. Panek Lőrincz 1 ft. Majer József 20 kr. Markovics Anna 1 ft. Löw Salamon 30 kr. Blum Ignácz 50 kr. Vokurka Venczel 20 kr. Lichtenstein Izsákné 20 kr. Naimajer Sándor 40 kr. Szoligman Móricz 20 kr. Hecht Ignácz 50 kr. König Adolf 1 ft 2 kr. Zeizel Ignácz 10 kr. Medveczky Ignácz 40 kr. Ullman Móricz 20 kr. Dolezsál János 10 kr. Svarcz Sámuel 50 kr. Di­­menstein Ignácz 20 kr. Topf Leopold 40 kr. Krupp Mátyás 50 kr. Hlavatsek János 10 kr. Papafy János 40 kr. Lau­fer Ignácz 40 kr. Zabosi Irma 20 kr. Krajtsovits János 10 kr. Waidinger Antal 20 kr. Fernheim Dávid 13 kr. Imre Mihály 30 kr. Frenkl Bernáth 20 kr. Raizich József 30 kr. Dudás János 20 kr. Vörös János 30 kr. Dániel János 1 ft. Himer Ignácz 10 kr. Lövik Mihály 20 kr. Szarka Jó­zsef 20 kr. Ganje Ferencz 1 ft. Utsik Ferencz 50 kr. Svartz Móricz 20 kr. Steger Márton 20 kr. Fett Józsefné 30 kr. Vörösök Mihály 50 kr. Máhr doktor 50 kr. Klepl Leopold 1 fr. Kupka József 10 kr. Rázga József 10 kr. Tóth János 20 kr. Pósa József 30 kr. Svolm József 10 kr. Pilitz Johanna 10 kr. Bashrich Izráel 10 kr. Basitz Mi­hály 10 kr. Feller József 50 kr. Kardos Mihály 20 kr. Polácsek Jakab 40 kr. Lipner Jakab 40 kr. Baumann Alajos 1 ft. Erdős Mojzes János 50 kr. Desszauer Gyula rabbi 50 kr. Remer József 1 ft. Frommer Herman 50 kr. Moriggia Vincze 80 kr. Gasinetz János 20 kr. Khón Móricz 30 kr. Pavelka András 30 kr. Heker Adolf 1 ft. Neuhauzer Ferencz 50 kr. Weisz Herman 50 kr. Ekker Károly 30 kr. Sindler A­dolf 30 kr. Stern Leopold 20 kr. Rott Leopold 20 kr. Reiter Markus 40 kr. Vaizer Pál 30 kr. Csokonai József 50 kr. Pichler N. 50 kr. Czinner K. 30 kr. Junger 1.50 kr. Hoffmann Simon 1 ft. Kheller Vincze 20 kr. Goldstein Ignácz 60 kr. Hertzog Móricz 1 ft. Printz Gábor 30 kr. F. A. Strasser 1 ft. Hertz Bertold 20 kr. Lichtenstein Mó­ricz 30 kr. Sitkovszky Károly 50 kr. Lövy Herman 2 ft. Lövy Emanuel 1 ft. Suszter József 40 kr. Lövy Dávid 2 ft. Jeli Márton 50 kr. Hoffman János 60 kr. Király An­tal 40 kr. Fajertág József 40 kr. Svartz Jakab 50 kr. Wolfner Lajos 5 ft. Boskovitz Alajos 1 ft. Müller Adolf 50 kr. Ujfalusi Mihály 20 kr. Seffer Sámuel 50 kr. Steig­hofer Jakab 20 kr. Község egyes személye N. N. 50 kr. Rosenberg Jakab 50 kr. Stutz József 20 kr. Akkerman Engelbert 20 kr. Pavlitska 10 kr. Khon Szeligman 20 kr. Spitz Ignácz 40 kr. Meixner Mihály 20 kr. Összesen 66 ft. 78 kr. * Az Archimedes vontató hajó — írja a „P. LI.“ — mely febr. 28-kán este érkezett ide, az A1 Dunát egészen jégmentesnek találta. Baja és Mohácson alul a jég 25. és 26-kán takarodott el. * Szilágyi Virgil, volt képviselőt — mint a „M. S.“ írja — tegnapelőtt elfogták. * A P­e­t­ö­fy-szobora Reményi Edétől febr. 17-ig összesen 7140 frt 64 kr. és 6 darab arany, 1 tallér, 3 ftas, 7 huszas és 1 tizes gyűlt be. A Petöfy-szobor érdekében közelebb gyűlést szándékozván tartani, Reményi felszó­lítja az ivtartókat, hogy gyűjtőíveik sikeréről őt értesíteni szíveskedjenek. * A Széchenyi-emlék ügye tehát a valósulás előké­szítő álláspontjára jutott. Az akadémia nevében gr. Des­sewffy Emil által eszközölt gyűjtések, noha még igen sok gyűjtőiv van künn, 70,000 ftot eredményeztek. A to­vábbi lépések megtételére az akadémia egy bizottságot nevezett ki, mely a nagy honfi néhány barátja és tisztelő­jével együtt, valamint azon egyletek képviselőinek hozzá-' s járultával, melyek gr. Széchenyi hatalmas befolyásának köszönik tételüket, tervet fog kidolgozni az emlék mi mó­doni életbeléptetése iránt. * A „király védenczei“ czíme egy új regénynek, melyre a „Győri Közlöny“ azon figyelemreméltó megjegy­zéssel hívja fel az előfizetőket, hogy a bejövendő összeg fele (a tiszta vagy bruttó­ jövedelemből?) a győrmegyei árvízkárosultak segélyezésére ajánltatik fel a szerző, V­i­­rághalmi Ferencz által. Ha jól emlékezünk, ugyane szerzőtől már jelent meg egy 2 kötetes regény. * Ú­j zeneművek. Rózsavölgyi és társa műzke­­reskedésében megjelent .Vilma csárdása Windt Mórtól, játsza Kecskeméty Károly. Ára 60 kr. — továbbá : La Jolie Styrienne Morceaux de Salon, — zongorára szerző Schulhof. Ára 80 kr. * A budai népszínház által hirdetett 50 darab arany­ra már 8 népszínművet adtak be. Egy párnak igen eredeti czíme van : Leányvásár — Haray Victortól; csak az­tán, ha előadták, azt ne mondják reá : „Egyszer volt Bu­dán — leányvásár.“ Egy másiknak a czime : „Debreczeni király és pesti nádor ". A harmadik : „Dunavizhordó". Piquant czime van, s ha német bohózat volna, bizonyosan nem maradna ki belőle egy szellemdus „­­a“ couplet. — Sattler jeles kosmorámájának (országúton a régi füvészkertben) második osztálya f. hó 9 kén uj ké­pekkel fog felváltatni; kik tehát e második osztály remek tájképeit még nem látták, siessenek annak mielőbbi megtekintésével. A helyiség csak napvilágnál van nyitva s a bementi dij 20 kr. * V­á­r­a­d­y Gábor volt képviselő s a mármaros­­megyei kiállítási bizottmány elnöke, felszólította a múzeum igazgatóját, hogy a Londonba küldendő tárgyak közöl sza­bad tetszése szerint válassza ki azokat, melyeket a kiál­lítás után a múzeum részére megtartani óhajt. * A kitűnő vendégművésznő A r­­­o­t Desirée gyön­­gélkedéséből föllábbadván, csütörtökön és pénteken az örökszép Normában Adalgisa szerepét énekelte. Művészi önérzetére és tehetségére már maga az a körülmény is utal, hogy nem tartózkodott Adalgisát énekelni, mely pedig csak egy középszerű Norma mellett is a merészebb művészi kísérletek közé tartozik, miután könnyen háttérbe szorulhat. Ez sok művésznővel megtörténhetett volna, csak Artot-val nem. Oly önálló tehetség mint az övé, a legki­sebb szerepben is mindig ki fog tűnni. Ezt fényesen bebi­zonyította. Míg játékában az antique szobrokról leste el a szép, egyszerű, megható, arányos mozdulatokat, a báj hullámvonalait, addig éneke az egyszerű kellemek és a szerep által követelt hűt drámai életnek volt kinyomata. Artot nem egészen azon iskola tanítványa ugyan, melyre Bellini Adalgisájával számított, de éppen az a valódi mű­vészi felfogás titka, hogy a művész meghódítsa magának a szerepet, s bár újabb vonásokkal, egy lényével összeil­lesztett harmonikus egész szó öntse át. Innen van, hogy egy szerepnek három-négy különböző és mégis külön-kü­­lön nagy szereplője lehet. Ilyen Artot Adalgisája is. Ma sem ejtett el egyetlen hangjegyet, sőt voltak oly cse­kélynek látszó részletek, melyek az ő éneke által új, meg­kapó nyomatékot nyertek. Artonnak egy, iskolájából eredő speciális vonása az, a­mi csak valódi alakító lélekkel megáldott ének-művészek tulajdona, hogy ő recitativjei­­ben is nagy, — azt mondhatnék, hogy drámai művészettel szaval, mi által szerepét művészi jellemmé önti át és az énekkel mintegy csak körülsugározza. — Az előadás egészben is nagyon élvezhető lesz vala, ha Simon-Romani asszony Normát és azzal a nem mondjuk, tehetséggel, de ízléssel énekli, mint a vendég Adalgisát. De ő valamint antique jelmezére, úgy Bellini egyszerű szép dallamaira is oda nem tartozó volánokat aggatott. Severt Schmidt énekelte, s habár nem rontott, de gyakran beleesvén szo­kott fahangjaiba, kiválóbb hatást sehol sem gyakorolt. * Az általános magyar biztosító tár­sulat életbiztosítási főosztályának múlt havi ki­­mutatása: 1. A február havában bejelentett biztosí­tási összeg................................................... 573,300 ft 2. A kiállított kötvények száma: a) 140 db kötvény halálesetre szóló biz­tosított ........................................................ 504,000 „ b) 69 „ „ életben fizetendő szó­ló biztosított 77,227 „ összesen: 581,227 ft * Az „Alföld“ Napóleon herczeg „trónbeszéd­­j­é­t“ hozza. Korán lesz­ nézve az esküdtszéki intézmény, azért kell tehát mel­lette is szavaznunk. (Helyeslés).

Next