Sürgöny, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1862-08-01 / 176. szám
Második évi folyam. 176. szám — 1862. serkesitő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadóhivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr ft k. Egészévre 16 — negyedre 4 — Égés. Félév 8 — NEMHIVATALOS KÉSZ. T á j é k o z á s. Ma a hivatalos turini lap is előáll egy hivatalos cáfolattal, a Garibaldira vonatkozó minden expeditionalírt híreket illetőleg. E czáfolat későn jó, miután az aggályok már el vannak oszlatva, már senki nem hiszi, hogy Garibaldi komolyan tervezett fegyveres expeditiót Róma ellen Igaz csak az, hogy Olaszországban nagy agitatió kezdetett meg a franczia megszállás meghosszabbítása ellen, hogy Garibaldi mindent elkövet annak táplálására s tovább fejtésére, s miszerint Ratazzi egész népszerűségét kénytelen a mérlegbe venni, hogy magát ez agitatió ellen föntarthassa. Garibaldi legújabban ismét oly heves beszédet tartott Marsalában, milyet még nem tartott; kifakadásainak czélpontja ismét Napoleon politikája; szemére veté,hogy Olaszországot gátolja megalakulásában, hogy tett szolgálatait megfizetteté s ezért nincs joga hálát követelni, és hogy a nápolyi trónra mindig készen tart egy Muratot. Garibaldi ezen sgitatiója még igen sok nehézséget készíthet a turini kabinetnek, annál inkább, mert az kapcsolatban látszik állni a mozgalompártnak más pontokon látható föllépésével, így csak kevéssel Petrucelli interpellátiója után Mordini hivá föl az olasz parlamentet, hogy magatartása által serkentse a római népet fölkelésre s a kormányhoz nyíltan intézé a kérdést, vájjon mily magatartást fog követni, ha a forradalom csakugyan kitörne, mire azonban feleletet nem kapott. Ezenfölül a forradalmi lapok mindent elkövetnek, hogy a tüzet szilják s a turini lapok és most hozzák a római emigránsok egy hosszú fölhívását a római néphez, hogy az 48—49-ben megkezdett művet fejezze be, s ne tartson a francziáktól, mert „Francziaország védelmezi a pápát s minden kívülről jövő megtámadásnak ellenszegülend, sőt a turini kabinet fölhívásainak is ellenmondand; de semmi esetre sem fogja a clericalis zsarnokságot a római nép ellen oltalmazni, mihelyt ez annak megdöntésére késinek mutatkozik;“ ezért — int a fölhívás — ne támadja meg egyenesen a francziákat, hanem csak a pápai katonákat irtsa ki; továbbá, hogy a turini kormány nem nyújthatja kezét a forradalomnak, s hogy Francziaország nélkül nem juthat Rómába, s ezért magának Rómának kell fölkelni, hogy magát önmagának s Olaszországnak ismét visszaadja. — Megjegyzendő, hogy ezen fölhívás turini lapokban s igy a kormány szeme előtt jelent meg; vagyon nem lehetséges-e ennélfogva, hogy ezen általánosan megkezdett agitatió az ellenkezőnek megélése daczára mégis nem oly kellemetlen az olasz kormány előtt, s hogy olyasmi készíttetik elő, ha valósul, mi legkevésbé fogja a franczia kabinetet meglepni ? Gyanítgatásnál azonban jobb a dolgok fejlését bevárni. Ratazzi a parlamentben kijelente, miszerint Durando hadügyminiszer szavait Schweiczra vonatkoólag félreértették. Az olasz kormány tiszteletben kívánja tartani Schweicz integritását, soha sem is táplált oly szándékot, melynélfogva ama köztársaság területének egy része elvétetnék, s a hadügyminiszer csak mint esetlegről tett említést arról, mely azonban a turini kormány eszméi s óhajaival ellenkezik. Természetes, hogy az olasz ministerelnök most a schweiczi tiltakozás után így nyilatkozik, csakhogy nyilatkozata most a schweiczi szövetséggyűlési tárgyalások után különös világban áll. Dapples követett nyíltan kimondá, hogy Olaszország bekeblezési vágyai nem maradtak csupán az érzelem stádiumában, hanem hogy, bár takarva, kísérletek létettek, miszerint Tessinek kárpótlás melletti átengedését kérdésül fölállítsák, sőt azon idegen tartomány is ki lön jelölve, mely kárpótlásul szolgálna. Forey tlck, három hadsegédes táborkari főnöke kíséretében Gherbourgba utazott, hogy ott a Vera Cruzból jul. 3-án elindult postát bevárja s aztán rögtön elinduljon. Bécs, július 29 ikén. L. A helyiéli lapok vasárnap óta sokat foglalkoznak egy hírrel, mely szerint Aradon, vagy Arad közelében egy izraelita kereskedő addig vallatott volna a deresen, míg a botoztatás alatt meghalt A hullát aztán állítólag viszszahurczolák a tömlöczbe, s ott kötelet kötöttek nyakába, mintha a vádlott maga akasztotta volna fel magát. Centralista lapjaink e hírt gúnyosan közült enzim alatt : „magyar igazságszolgáltatás“, a „Presse“ pedig nem talál szavakat indignatiójának kifejezésére; megtámadja az udvari kanczelláriát, melynek felvigyázata alatt ily esetek történhetnek, s végül kérdi : „vagy van tán valami magyar törvényczikk, mely ily gyalázatos tetteket igazol?“ Ami magát a hirt illeti, a főkanczellár ő nagyméltósága, mihelyt azt az újságokban olvasta, rögtön parancsot küldött Aradra, melyben a dolog mibenlétéről tudósitást kívánt. Válaszul tegnap estre egy telegramus érkezett Aradról ő nagyméltóságához, melyben mondatik, hogy Aradon semmi ilynemű eset nem adja magát elő. Makó mellett történt ugyan egy ily irányú visszaélés a hivatalos hatalommal, de az illető csendbiztos hivatalától azonnal felfüggesztetett s ellene a vizsgálat megindittatott. A távirat a Makó melletti esetről csak az idézett szavakat tartalmazza és az útban levő bővebb tudósításra utal. Ezen adatokból két örvendetes s megnyugtató tény áll elő; először, hogy a főkanczellár úr szokott s ismert erélyével sújtana minden visszaélést a hivatalos hatalommal, kiváltképen pedig olyant,melyet elleneink oly szívesen használnak fel a nemzetnek gyalázására, a magyar kormányzatnak megtámadására; — másodszor pedig, hogy főbb hivatalnokainkat hasonló szellem lelkesíti, mert a bűnös csendbiztos Makó mellett hivatálától már fel vala függesztve, midőn a kanczelláriának kérdő parancsa Aradra leérkezett. Eire a Makó melletti eset azon borzasztó részletekkel, melyeket a helybeli lapok említenek, nem mondhatom. Reméljük, hogy nem. De ha igen, még akkor sincs feljogosítva a „Presse“ az ilyen esetből nyilakat faragni a magyar kormányzati magyar törvény ellen. Erre nézve maga a „Presse“ hozza fel a legerősebb érvet tegnapi esti lapjában, ahol is ezeket írja : „Levelet vettünk, mely szerint a tegnap említettük aradi hit lényegesen alaptalan volna, ha nem épen valami összezavarás (Vermischung) forog fenn. E levélben mondatik : Weiszmann Dávid, néhai dévaványai (Heves, most Békés megyében) lakos majd három évvel ezelőtt a szeghalmi csendbiztos által befogatott és ennek parancsára több napon át borzasztóan veretett és kinoztatott. Az utolsó kinzás utáni reggel Weiszmann Dávidot tömlöczében az ablakrácson felakasztva találták. Lábai majd a földet érték, arczát halotti sápadtság bolttá, a kötél helyét pedig egy avas zsebkendő foglalá el, mely semmi terhet nem birt volna már meg ; teste borzasztó állapotban találtatott. Daczára ezen körülményeknek W. D. mint öngyilkos tervettetett el, a nélkül, hogy obduktiónak helyet adtak volna. W. D. özvegye pert indított a csendbiztos ellen, ki is a dolog megvizsgálása alatt befogatott, de másnap felsőbb parancsnál fogva (három évvel ezelőtt) ismét kibocsáttatott és özvegyének nem sikerült, egy másolatot szerezni a vizsgálati okmányokról. Weiszman Anna most Ő Felségéhez folyamodik azon kérelemmel, hogy az érintett okmányok alapján a vizsgálat folytatását elrendelni kegyeskedjék.“ Mondtam, nem tudjuk,történt-e ilyesmi legújabban Makó mellett, de hogy történt három évvel ezelőtt másutt, az a „Presse“ adatai után kétsé gkívüli. Márpedig három évvel ezelőtt Magyarországban nem volt magyar kormányzat. Volt kormányzat, melyet a „Presse“ bizonyosan nem fog barbarismussal vádolni; voltak törvények, melyeket a „Presse“ bizonyosan nem fitymál annyira, mint a jelenleg érvényben levőket, az egyes hivatalnok felett őrködött a zsandár és a rendőrség , s mégis történhetett ily borzasztó eset? És Zyblikiewicz tudor úr a Gácshonban divatozó vagy divatozott igazságszolgáltatásról milyen adatokkal lepé meg a birodalmi tanácsot? Pedig valamint nem mondhatni, hogy valamely Bezirksvorstand az osztrák törvények értelmében" csdclsník, a midőn egy szegény embert vallatás közben tüzes vassal döf mellbe, hogy Weiszmann Dávidnak agyon-botoztatása bizonyosan nem történt az akkori igazságügyi ministernek szellemében, mert ezen minister gróf Nádasdy önméltósága vala, ki pedig, mint tudjuk, a verstärkte reichsrathban annyira kikelt az 1848 előtt Magyarországon szokásban volt botoztatások ellen, miként az ember lehetségesnek sem hinné, hogy az ő vezénylete alatt olyasmi történjék. Természetesen eszünk ágában sincs az imént érintett esetek felhozatala által azoknak ismétlését menteni, sőt biztos adatok nyomán mondhatjuk, hogy a magyar kormányférfiak az ilynemű visszaéléseket a hivatalos hatalommal a törvény egész szigorával fogják megtoldani — célunk csak az, hogy a „Pressernek bebizonyítsuk, miszerint igen helytelen dolog, egyesek kihágásáért felelőssé tenni a kormányzatot, a törvényeket, a nemzetet. Tudvalevő dolog, hogy a testi büntetések alkalmazását bizonyos esetekre nézve fentartották az austriai törvények is; ami pedig a magyar törvényt illeti, az utána tudakozódó „Pressédnek szívesen szolgálunk a következő idézetekkel. Az országbírói értekezletek javaslata a bűnvádi eljárás dolgában a következőket rendeli : 2. §. A nemesek és nem nemesek által elkövetett büntettek büntetésmódjának, nemének és mértékének meghatározása tekintetében, a nemes és nem-nemes között többé különbség nem lehet, és e szerint a nem-nemes a nemeshez emeltetvén, a királyi curia által, az 1848-diki évtől fogva követett gyakorlatnál fogva is, a testi büntetés alkalmazásának helye bűntetteknél egyáltalában nem leend. 3. §. A nemesek vagy nem-nemesek által elkövetett bűntettek iránti eljárás tekintetében, a régi magyar törvények szerint fenállott különbség jövőre hasonlóul megszüntettetik, mégpedig nem a nemes joga csonkításával, de a nem-nemesnek a nemeshez emelésével. Minélfogva az előző vizsgálat, vagy e nélküli befogatás, letartóztatás, vagy szabadlábon hagyatás, kezességrebocsátás, védelem és perorvoslatok használhatása tekintetében a régi magyar büntető törvényeknek és gyakorlatnak azon szabályai, melyek előbb csak a nemesek által elkövetett bűntettekre valának alkalmazhatók, jövőben a nem-nemesek által elkövetett bűntettekre is egyiránt alkalmazandók. 5. §. A mezei rendőri kihágások tekintetéből az 1840 dik évi 9 ik törvényczikk által a testi büntetés fentartva lévén és az 1848-dik évi törvények által sem töröltetvén az el egészben, de a testi büntetésnek fenntartása, mig más czélszerűvel a törvényhozás által nem pótoltatik, a közfegyelm fenntartása tekintetéből, a kihágások minden egyéb nemeinél is nélkülözhetlennek mutatkozván, a testi büntetés óvatos használata kihágásoknál fenhagyatik ugyan; a mennyiben azonban az 1848-dik évi XXII. törv. czikk a testi büntetést bizonyos qualificatiok létezése esetében megszüntette , ennélfogva az 1848 dik évi törvényhozás szelleméből indulva ki, a testi büntetés alóli teljes mentesség, a kihágás eseteiben is, a nemeseken s gyakorlatilag azok sorába felemelt honoratiorokon kívül, mindazokra is kiterjesztetik, kik az 1848-ik évi V. t. sz. szerint politikai jogok gyakorlatára képesitvék. Ezen mentesség mindazon izraelitákra is kiterjesztetik, kik bár politikai jogok gyakorlatával felruházva nincsenek, az erre törvényileg megszabott egyéb qualificatióval bírnak. 6 §. A kihágások esetében hozott ítélet ellen, az ítélet végrehajtása előtti felebbvitel egyedül a megyei törvényszékre, illetőleg városi tanácshoz, még azok részéről is, kik ily esetben a testi büntetés alól kivéve nincsenek, megszorítás nélkül használható s feltétlenül megengedendő nemcsak, hanem az is megkívántatik, hogy az eljáró egyes bírósági személy hozott ítéletét a vádlottnak két tanú előtt kihirdesse, őt a fölebbvitel jogáról felvilágosítsa, a fölebbvitel nem használása esetében pedig az ítéletet két tanú előtt végrehajtassa. A testi büntetést mindig csak előleges orvosi vizsgálat után és csupán testalkatuknál fogva arra alkalmas egyéneken lehet végrehajtani. 8. §. A vallatásnál bármi kínzás s testi bántalmazás alkalmazását már az 179% évi 42 dik t. ez. is eltiltván, ezen törvény tilalmának megszegésével netalán történendő visszaélések megbüntetése iránt újabb intézkedések szüksége fenn nem forog.“ Végül különös figyelmébe ajánljuk a „Pressé“nek a következő törvényczikket: „9. §. A magyar büntető törvények és törvényes gyakorlat az osztrák büntető törvénynél szelidebbek lévén, azok szerint lesznek a magyar törvények vis- szaállítása előtt elkövetett büntettek és kihágások is elítélendők.“ HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi jul. 17-röl kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Dabrey Jánosnak, a Nagy- Váradon fönnállott országos főtörvényszék rendelkezés alatti országos főtörvényszéki tanácsosának, saját kérelmére történt állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, a sokévi hit szolgálata fölötti legmagasb megelégedés kifejezése tudtára adassék. TÁRGYA. Magyar tudományos akadémia. A jul. 23 -i ülésben Ráth Károly folytatá érdekes közleményeit a török magyar viszonyokról, ezúttal különösen az adóviszonyokról. Rómer Flóris lev. tag pedig néhány római vár nyomait ismertető a régi Pannóniában. A jul. 28-ki ülésben Kiss Károly r. t. folytatá a rigómezei ütközet hadtudományi ismertetését. Szabó József lev. tag pedig Hantken Miksa úrtól, kit geológiai utazásaiban már második évben látott el az akadémia némi segélyezéssel, ily czimű értekezést olvasa föl: „A Tata és Buda közti harmadkori képletekben előforduló foraminiferák eloszlása és jelzése.“ Az osztály oly jelesnek találta ez értekezést, hogy soron kívül, előlegesen kinyomatni határozta az értesítőben.] Örömmel értesültünk Sztoczek és Szabó József urak mint bírálók jelentéséből, hogy reájuk is — e részben a legilletékesb bírálókra — ugyanazon hatást téve Hunfalvy János jeles műve: „Magyarország természeti viszonyainak leírása,“ mim reánk, kik e lapokban nagy magasztalással szólánk felőle, midőn az akadémiában felolvasott részleteket ismertetők Mindkét bíráló úgy szól e műről, mint „a mely maradandó diszt kölcsönöz irodalmunknak,s „geographiai irodalmunkban valódi korszakot képez.“ Nyomtatását az osztály elrendelő. Az összes ülési tárgyak közöl kiemeljük gróf Pálffy Mór kir. helytartó ő exéjának az akadémia elnökéhez intézett következő sorait: „1848-ban Székes Fehérvárit az egykori kir. vártemplomi sírbolt romjaiban két csontváz fedeztetett fel, melyek kiásatván, akkoron a ti. múzeumba szállíttattak, s ott a legközelebbi időig közszemlére kitéve valának. Ezen tetemek állítólag III. Béla Magyarország egykori királya és első neje Komnén Anna tetemei, mely nézetnek alaposságát a mellettük talált jelvények is igazolni látszanak. Ugyanazért és mivel a hazafias és vallásos érzületre nyomasztólag kelle hatnia annak, hogy egy fölszentelt király földi maradványai megfosztva a kegyelet minden jelétől, közönséges régiség gyanánt egy, bár hazai s tudományos intézet csarnokaiban közszemlére kitéve hagyassanak, szükségesnek , illőnek láttam, Magyarország herczegprímás ő eminentiájával, úgy m. k. udv. kanczellári nagyméltóságával egyetértőleg intézkedni az iránt, hogy a kérdéses tetemek a múzeumból elszállittatván, addig is, míg azok azonossága mind tudományos, mind egyházi tekintetben igazoltatnék, a budavári főtemplom sírboltjában csendben ugyan, de illő módon elhelyeztessenek. Minthogy pedig kívánatos, hogy a hely, hol ezen királyi tetemek végleg eltemettetni fognak, a királyi méltóság megóvása tekintetéből emléktáblával is földiszittessék, ennélfogva még előlegesen a t. M. Tud. Akadémiát mind a tetemek azonossága, mind az emléktábla föliratának szövege iránti becses véleményének előterjesztésére felhivandónak találtam. Van szerencsém ezek szerint most, mint az akadémia elnökét, hazafias tisztelettel megkeresni, hogy ezt az akadémia tudomására hozván, az ügyet tárgyalás alá vétetni , tekintettel Érdy János múzeumi őr nyomtatásban megjelent e részbeni értekezésére, mindkét iránybani véleményét hoznám beküldeni méltóztassék , megjegyezvén, hogy a múzeum igazgatósága egyúttal általam utasítva jön, miszerint a birtokában levő s ezen tetemekre vonatkozó összes adatokat az akadémiával haladéktalanul közölje stb.“ Érdy János r. tag, mint egyszersmind múzeumi őr, némi felvilágosításul, e levél folytán megjegyzé, hogy III. Béla és nejének, Annának (az antiochiai fejedelem leányának s nem Komnén Annának, mint a levél írja) tetemei általa ásattak ki Székesfehérvárt 1848-ban, s nem voltak a múzeumban közszemlére kitéve, hanem szekrényben őriztettek, oly szándékkal, hogy, ha majd a tervezett árkádok a múzeum épülete mögött elkészülnek, azoknak kiegészítő része egy kápolna lesz, amelyben a szóban forgó királyi tetemek illőleg elhelyeztetnek. Ezek után előadá a nevezett rendes tag azokat az adatokat és jelvényeket, melyekből bízvást vélte következtethetni, hogy III. Béla tetemeinek kell lenniök a talált csontoknak. Ilyen a csontváz mellén a despot-jelvény, melylyel Béla Konstantinépolyban diszesittetett, s mellette a zarándok-bot, melylyel Jeruzsálemben járt, és e bot keresztje, melynek készítése III. Béla korára utal stb. Érdy ezen előterjesztései tudomásul vétetvén, kir. helytartó ur ő excja fölhívása folytán, az archaeologiai bizottság, mely Székesfehérváron, az érintett királyi tetemek leshelyén, újabb fölvételeket tőn, s újabb ásatásokat is készül tenni, bizatik meg, hogy minden ide vonatkozó adatot, jelvényt és körülményt újból megvizsgálva és egybevetve, a jövő ülésszakra kimerítő indokolt jelentésben mondja el véleményét az iránt: hihető-e teljes bizonyossággal, hogy csakugyan III. Béla király és nejének tetemei nyugodtak az 1848 ban kiásott fejedelmi sírban? Az emléktábla föliratának szövege iránt akkorra halasztja az akadémia az intézkedést, ha az imént érintett kérdés el lesz döntve. Napi újdonságok. * A „P. Hírnök“ is átveszi azon hirt, s igy némileg erősbitést nyer, hogy a kath. püspökök egy évi jövedelmük tizedrészét felajánlották egy évre pápa ő szentsége segélyezésére. E nemeslelkü határozat magasztosan fokozná, úgymond a nevezett lap, az ez évi sz. Péter emlékéremnek gyönyörű jelentőségét. ’A magyar kir. tudományos egyetem ez idei igazgatójává f. hó 30- kán Sauer Ignácz egyetemi tanár, kir. tanácsos s volt őrsi. főorvos mnga választatott meg. * Az „O. D. P.“ hivei közt előfordul, hogy hg.Eszterházy a birtokain levő legrégibb s legnagyobb harangot, mely 400 éves, a bécsi fogadalmi templomnak ajándékozó. * 4. Luczenbacher testvérekről mindennap újabb újabb hírt olvasunk a lapokban; némelyeket ugyan vissza is vesznek, mint például azt, hogy az említett vállalkozók omnibusokat fognának felállítani. Amit most terveznek, az tökéletesen franczia gondolat. A Margit - szigeten 12 portabilis svájczi házat akarnak állíttatni, nyári lakások számára, amint ez Páris mellett a Passy-ban a a többi kies falvakban és mulatóhelyeken történik. Ha e nyári lakások elég jutányosak lesznek, kétséget sem szenved, hogy Luczenbacherék jól számítottak, csak az a kérdés, nem gazda nélkül számolnak-e, mert eddig a szigeten nagyon szigorúan értelmezték a tulajdonjogot és minden ily, sőt kisebb vállalkozások elöl következetesen elzárták a tért. * Az újpesti lakosok közt néhányan azon életrevaló tervben fáradoznak, hogy egy kis gőzöst építtessenek, mely helyi szolgálatra Pest és Új-Pest közt folytatná óránkénti járatait. Hogy kifizeti magát, az kétségtelen. Az illetők kegyeletüknek szép jelét adják Uj-Pest földbirtokosa, gr. Károlyi István iránt, hogy a kis gőzöst az ő mélyen tisztelt nevéről akarják elnevezni. * A tiszai vaspályatársaság az arad-vöröstoronyi vonal előmunkálatai bevégzése tekintetéből Arad és Vöröstorony között 31 állomást állított fel. Mint az „Arader Zig“ értesül, a vonal Szász-Sebestől a nagypoldi vízválasztón át fog a Szeben folyó völgyében, s Nagy Szebenbe húzódni. A legnagyobb nehézségek Talmács körül lennének a hol a Szeben vize is át fog hidaltatni. A porcsesdi végállomásnál a vöröstoronyi szorosban lenne a vasút az Oltón keresztülviendő; erre nagyszerű, költséges hid fog szükségeltetni. E szorosban mind a magyar, mind az oláh területen 8— 3 alagutat kellene fúrni és egy gallériát építeni. Az arad vöröstoronyi ezen vonal építési költségei mértföldenkint 800,000 frtot igényelnek. * A „P. Lloyd“ egypár szép vonást beszél a bécsiek vendégszeretetéről, melylyel a közelebbi körvonaton Pontok, augustus 1.