Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1862-10-24 / 245. szám
kos üléseit és kétszer látogattatott meg a királyné által, s buzdíttatott a munkábani haladásra, a szerződési javaslatot már július 22-kén benyújták a királynőnek s a két parlamentnek. A skót bizottmányi tagok eleinte csak abba akartak egyezni, hogy a személy unió, az egyesült Németalföld példájára, (miként ez az idő szerint fennállt) elkülönözött parlamenttal, szövetséggé alakuljon át; de az angolok a teljes uniót sürgették s végre megnyerték a skót kollegák jóváhagyását is. A szerződés főpontjai ezek valának : Anglia és Skóczia Nagybritannia név alatt egy királysággá egyesíttetik. A trónörökösödés az egyesült királyságra nézve olyan leend, miként Vilmos uralkodása alatt egyedül Angliára nézve meghatároztatott. Anna királyné gyermekei után tehát Zsófia, pfalz grófné lesz a britanniai trón örököse, minden katholikus praetendens kizárásával. A sereg-, flotta-, kül, pénz-, kereskedelmi ügy, úgy a vámtörvényhozás mindkét országra közös; szervezésében és jogaiban minden skót törvényszék sértetlenül marad meg, valamint minden örökös törvénykezés, szabadalmak és magánjogok is; a nagybritanniai parlament később mindamellett alkotmányos utón változtatásokat tehet. Ezen nagybritanniai parlament 513 angol és 45 skót tagból áll; utóbbiak a skót parlament által meghatározandó mód szerint választatnak. A felsőház angol örökös pairekből áll, (az idő szerint 100 fölül) és a skót pairek által választott élethossziglani képviselőkből. Valamennyi skót pairnek a felsőházba leendő fölvétele, nagy számuk és szerény vagyoni helyzeteknél fogva, mely utóbbi fogékonyakká teszi őket a kormány befolyására, a parlament függetlenségére nézve nagy veszélyekkel lett volna összekötve. Egyébiránt mindn más előjogaik s kiváltságaik csonkítatlanul meghagyattak nekik, és rangban az akkori angol pairek után s a később kinevezendők előtt álltak. Az egyenes adókhoz Skóczia csak 22 százlékval járuljon. A skótok pénzügyi tekintetben az angolok boszúságára, átalában nagy előnyben részesíttettek. Miután a közös vámjövedelemnek angol adósságok fizetésére kellett fordíttatnia, a skótoknak ezért 400,000 font sterling hagyatott jóvá kárpótlásul , mely összeg a rosz skót pénz beváltására, az ipar gyámolítására és a dániai társulat kármentesítésére fordittatott. A Skócziának pénzügyekben nyújtott kedvezés, melyet a gazdag Anglia könnyen elviselhetett, igen bölcs rendszabály volt és a skót elégületlenség lecsillapítását nagyban mozdítá elő. A szerződés 1706. october 3-kán terjesztetett a skót parlament elé. A királyné üzenete, amely ezen szerződést kisérő, jós hangon látszott szerkesztve lenni. „A teljes unió — ha Godolphin Anna királynő nevében — a tartós béke legszilárdabb alapja leend, a skótok vallását, szabadságát és vagyonát oltalmazandja, a nemzetiségi féltékenységet megszüntetendi, s az ország hatalmát és gazdagságát növelendi. Egyesülve minden ellensége hatalmát kigunyolandhatja majd e sziget és Európában a Protestantismus s szabadság védbástyája leend.“ A skót parlamentben mindamellett könnyű vihar keletkezik e szerződés ellen. Jakab hívei és az unió más önző ellenei sokát beszéltek az ország hajdani nagyságáról és fényes önállóságáról, de nemsokára látták, hogy a többség az unió mellett szavazand és a lelkiismeretlen kisebbségek közönséges eszközeihez nyúltak, a vitatkozást az utczára vivén ki és a tömegre hivatkozván. A fanatikus presbyteriánusok fegyvert fogtak, Glasgowban és Edinburgban zavargott a nép, az edinburgi polgármester, a bizottmány legbuzgóbb tagja saját házában ostromoltatott és alig menekült a haláltól. Queensburg herczeg, a királyi biztos megijedt, szét akarta oszlatni a parlamentet s az unió fölötti tárgyalásokat elhalasztani; de Godolphin lord megismerte ezen ingerültség nyomorult indokait és szerintök tudott cselekedni. A leglármásabb egyének szája néhány fonttal betömetett, a valódi hazafiak némi megfontolás után átlátták az unió szükségét s hasznát és a kormány erélyes s hatalmas föllépése megszüntető a zavargást. A presbyteriánusok letették a fegyvert és a parlament ismét szabadon tanácskozhatott. A szerződést a skót parlament 1707. január havában változatlanul fogadta el, de előbb meghatároztatott, hogy a korona s a birodalmi jelvények, valamint a levéltárak is az országban maradnak, és Skóczia presbyteri egyházszervezetének változhatlansága s sérthetlensége megállapíttatott. Utánzásra méltó példa, hogy a nemesség, amely örökös parlamenti ülései elvesztése által egyedül volt a vesztő fél, a szavazásnál, nagylelkű hazafiai bölcseségében, az unió mellett nyilatkozók. A szerződés most az angol parlament elé terjesztetett, és miután ez Anglia püspöki egyházi szervezetét szintén örök időkre biztosította, 1707. februárában változatlanul elfogadtatott, határozatba menvén, hogy május 1-sején lépjen életbe. Mindkét ország kölcsönösen biztosíták egymásnak egyházszervezeteiket, és Anna királyné utolszor hagyta jóvá mint Anglia s Skóczia királynője a szerződést mely által Nagybrittania királynője lön. Az unió fölötti tárgyalások, melyeknek némelyek épen nem jósoltak sikert, mig mások azt jövendölték, hogy évekig fognak elhúzódni, egy évnél rövidebb idő alatt fejeztettek be, mit Godolphin erélyének s állambölcseségének lehetett köszönni. A nagybrittaniai parlament 1707. October havában gyűlt össze először, és most már 155 évet élt, tekintélyében s hatalmában mindig gyarapodván. Ekkor sikerült végre a nagyszerű mű, Anna királynő uralkodásának örökös emlékoszlopa. * *) tett végintézkedéseknek három alkalmas tanú előtt, kik egyszerre és együtt jelen vannak, kell történni. És a végrendelkező tartozik komolyan kinyilatkoztatni végakaratát a jelenlevő tanuk előtt, s elmondani azoknak pontról pontra azt, hogy halála esetére kit rendel örökösének s vagyona felett mikép és kiknek javára, mi czélból és mi czélra kíván rendelkezni. A szóbeli végrendeletre meghivott, és együtt és egyszerre jelenlevő tanuknak kötelességük , hogy a végrendelkező szavaira figyelmesen hallgassanak, miként azt megérthessék, és ha valamit a végrendelkező előadásában kellőleg meg nem értenének, kérdezzék meg a felől a végrendelkezőt s tudják ki tőle valóságos szándékát. Ezt tenniök a tanuknak annyival inkább szükséges,mert ha valakinek érdeke azt hozza magával, kötelesek a szóbeli végrendeletre vonatkozó vallomásaikat hittel is megerősíteni. A bíróság előtti írásbeli végintézkedésre megkívántatik, hogy a végrendeletben legalább a névaláírása az örökhagyónak saját kezével történjék, s az iromány az örökhagyó által személyesen adassék be a bírósághoz. A bíróság köteles figyelmeztetni a hagyományozó azon körülményre, hogy a bíróság előtti végrendelet- tételnél a hagyományzónak tulajdon aláírása megkívántatik, ha ez megtörtént, azután a bíróság a végrendeleti irományt bíróilag lepecsételi, s a borítékon feljegyzi, hogy kinek végrendeletét foglalja az magában. Az ekképen megtörtént eljárás jegyzőkönyvbe foglalandó, s a végrendeleti iromány a térítvény kiszolgáltatása mellett a birói gondviselés alá veendő. Ha a végrendelkező szóval akarja kinyilatkoztatni végakaratát a bíróság előtt, akkor a nyilatkozást jegyzőkönyvbe kell iktatni, és azt a fennebbi módon lepecsételve eltenni. Az osztrolg. törvénykönyv igen helyesen megengedi bizonyos esetben a kiváltságos végrendeletet is. Kiváltságos végrendeletnek pedig neveztetik az, melynél a törvény által körülírt formaságokat nem szükség szorosan megtartani. Például, ha valaki hajózás alkalmával, vagy oly helyen kénytelen végrendeletet tenni, hol a döghalál, vagy hasonló ragadó nyavalyák uralkodnak, m ily esetekben egyházi szerzetek tagjai, nőszemélyek, és 14 évet meghaladott ifjak is lehetnek érvényes tanuk. Továbbá ilyen esetben csak két tanú kívántatik, kik közül az egyik a végrendeletet írhatja. — Ha ragadó nyavalya fenyeget, nem szükséges, hogy mindkét tanú egyszerre jelen legyen. A kiváltságos végintézkedések elvesztik erejöket, ha a fentebb mondott veszélyek elmúlta után hat hónap eltelt. A végrendelet megsemmisül: a) Utóbb alkotott érvényes végrendelet által. Cochill több megállhat egymás mellett, ha csak egymással ellenzésbe nem állanak. b) Visszahúzás által. A visszahúzásra épen azon kellékek kivántatnak, melyek a végrendelet-tételre. c) A végrendeleti iromány megsemmisítése által. Ki végrendeletében vagy codicilljében az aláírást keresztülhúzza, vagy tartalmát kitörli, az megsemmisíti végrendelkezését. A fentebb előadottakkal bevégeztük az osztr. végrendeletről értekezésünket, de még egy kötelesség vár reánk, s ez nem egyébb, mint a kétféle törvény összeegyeztetéséhez szükséges megjegyzésnek előterjesztése. Az 1852-ik év nov.29 -én kelt császári ősiségi nyiltparancs 6k §-a azt tartalmazza: „mikép az új polgári törvénykönyv életbe lépte előtt kelt végrendeletek és örökségi szerződések, az akkor fennállott törvények szerint csak úgy bírnak érvényességgel, ha azok 1853 május elejétől legfölebb hat hónap alatt, az illető megyei törvényszéknél, illetőleg hagyatéki bíróságnál letétetnek, s oly személyek javára intézkednek, kik a végrendelkezéskor már éltek, vagy pedig a végrendeletek azon határidő előtt meghatározott által készíttettek.“ Az 1860 oct. 20-iki diploma következtében a végrendelkeztetésre nézve ismét a magyar polgári törvény létetett érvényessé; addig az ideig, mig e tárgyban az országgyűlés nem tesz változást. Erre vonatkozólag az „országbírói értekezlet“ 2-ika így szól: „Az ősiség tárgyában 1852 nov. 29 én kibocsátott pátens mindazon rendeletei, melyek az öröklésre vonatkoznak, megszüntetvén, ezek helyébe a magyar öröklési elvekkel megegyező, mindazonáltal az ősiség eltörléséről szóló 1848-iki 15-ik t. czikkhez idomított alábbi szabályok léptetnek életbe.“ Tehát, noha az 1852 nov. 29-én kibocsátott pátensnek az öröklésre vonatkozó pontjai eltöröltettek ugyan, de ez által nincs eltörölve ama végrendelkezési forma, mely a végintézkedési irományoknak az illető törvényszék, hagyatéki bíróság vagy más hiteles helyek levéltárában letételét meghagyja; azért felette szükséges, hogy a törvénykezés eme átmeneti szakában mind akit rendbeli törvényeket szem előtt tartsuk, megkívánja azt az „országbírói ért.“ 6 ika, hol ez áll: „Az oly végrendeletek, melyek a magyar törvény életbe léptétől számítandó félév alatt elhaló örökhagyóktól származnak, külső kellékek szempontjából az eddig fennállott osztrák törvények szabályai szerint is érvényesen alkothatók.“ Laurenchik J. az aláírni-óhajtókat Galgóczy úrhoz utasítni, de várjon ! Írtak-e mindannyian neki, nem tudom. Különben az általam a múlt 12 évi politikai élet erkölcsi utóhatásául tekintett de me sine me-féle eljárásokkal a központon szakítani nagy ideje lenne, ez csökkentette meg egyszerre az akadémia segélyzését, mikor látta a közönség, hogy a roppant összegeket adakozóknak is betűnyi beleszólás sem engedtetett; *) ez vitte a bukás szélére a műegyletet, mely ígéreteit nem tartá szükségesnek beváltani; 2) a túlságos taksálás riasztja a közönséget el a biztosító társulattól, még a megmaradottakkal még keményebben bánik, hogy nagy osztalékot adhasson, s circulus vitiosusa fenyegeti ; 3) stb. stb. Ha jót óhajtunk, ki kellvén derítni a gátló bajokat, bár vonakodva, de bevalljuk, hallunk afféle bizalmatlansági panaszt is, hogy minden újabb időkben indított vállalat élén ugyanazon személyeket látja a közönség , legfelebb czímkülönbséggel, mint ha csak egymás közt osztanák a szerepeket. Lehet az ember legnagyobb tisztelettel kétségtelen érdemeik iránt, de a beavatatlanok gyanút táplálnak), s ez útját állja a részvételnek. No, de hagyjuk e kedvezőtlen képeket, mik tán okozák, hogy a Pest után legpénzesebb, de gabnakereskedelmileg még nála is fontosabb Győrött oly gúnyosan kis számú részvény íratott alá a m. gőzhajótársaságra, s térjünk vigabb színezetű hírekhez. A jókedvnek, mióta a megyei tisztikar nyári báljai megszakadtak, egyedüli menhelyei a környékünk német faluiban épen most ünnepeltetni szokott búcsúk , ugyannyira, hogy majd minden vasárnapra esik egy, melyen a százéves telepitvények lakói a magyarnak nem csak öltözetét, de vendégszeretetét is elsajátítni látszanak; a félig ismeretlen egyén is bármely házban jól látott jövevény, sőt az egészen ismeretlenek a biró és jegyzőnek felhatalmazott vendégei, hova a módosabb házak ennivalókat és italt, de még evőszereket és edényeket is összehordanak az ily váratlan vendégek ellátására, nehogy a házigazdának túlságos terhére legyenek. Ki még tanúja nem volt, nem bánja meg fáradságát, hogy egy ily búcsún tölti el a délutánt, hol a felnőtt, a serdülő és a reménybeli fiatalság mindannyi külön csoportozatban páros renddel indul meg előtánczosa lakásáról az előtánczosnőhöz, s onnét a nemritkán 100—120 pfton bérelt mulató tanyára külön külön zenekar kíséretében, melyek hasonlag a falu lakosaiból szoktak kitenni. Mérséklést csak a felnőtt legények közti árverés kívánna az előtánczosság fölött, mely 3 napos parádé nemritkán 5—600 pfton adatik el, s melyet szorgalmasan el is költeni lelkiismeretbeli dolognak tartanak, mig jótékony czél alig lát belőle egyetlen krajczárt. A boldogult Csajághy püspök ur néhány évig el is tiltotta volt a búcsúi tivornyákat, de akkor a zugdőzsölés kapott lábra. A nap többi részét sorsolás czélbadobással, és főkép táncz egészíti ki, hol nem ritkán az úri vendégek is beleelegyednek. 1. 1. Néhány szó a végrendeletek körüli eljárásról, ii. Az osztrák végrendeletnek két benső kelléke van: a) Az örökhagyó önmaga tartozik kinevezni örökösét, b) Szükséges, hogy az örökhagyónak akarata elhatározottan nyilatkoztassék ki, és pedig tökéletesen ép lelki s józan állapotban, távol minden kényszeritéstől, csalástól s lényeges tévedéstől. — A tévedés akkor lényeges,ha az örökhagyó a személyt,kiről gondoskodni, vagy a tárgyat, melyről rendelkezni kívánt, elhibázta. Nem végrendelkezhetnek érvényesen, vagy csak bizonyos megszorításokkal: az esztelenek, őrültek, eszelősök, részegek. Bíróilag tékozlónak nyilatkoztatott személy csak vagyonának feléről tehet intézkedést. — Kiskorúak 18-dik évükig csak szóval tehetnek végrendeletet a bíróság előtt; szerzetbeli személyek, gonosztevő, ha halálra ítéltetett, ha pedig börtönre ítéltetett, — például 5 évre — büntetése ideje folytáig nem végrendelkezhetik. Végrendelkezhetni szóval és írásban. A szóval *) A „Presse“ ezen czikksorozatának legvégén már közöltük. Szerk. Vidéki levelek. — Temesvár, oct. 20. Bámulva látom a panasztást, hogy a magyar gőzhajótársaságra nem jött annyi aláíró, mint az intézők várták; itt a leggyökeresebb hiba a túlságos elbizakodásban volt, minek kifolyása jön, hogy félve a roppant tolongástól, csak pár napra szokuttnak az aláírások, valamint az ívek tekintélyeknek osztattak, kiktől úgy sem volt várható, hogy személyes fáradalmakkal gyűjtsenek. E sorok íróját többen megszokták e napokban, nem tud-e ivet Temesvárott, mert sokan szándékoznak aláírni, de hiában keresnek iv után, én megemlékezve azon hirdetésre, hogy a takarékpénztárak stb. el fognak láttatni ilyekkel, ide utasítom a tudakolókat, de ott azon választ nyerték, hogy ki lévén szabva az iveknek October 1-ig való beküldetésük, akkor az itteni takarékpénztár ive is felküldetett, s pedig nagyon középszerű eredménynyel, mennyiben az csak fel volt a helyiség asztalára fektetve, de szét a városban nem ajánltatott. Volt-e még más ív is városunkban, nem jöhettem nyomára, mert szintén ki sem fárasztotta magát vele. Ily végével az utánjárásnak nem maradt más hátra, mint külföld, ANGOLORSZÁG. Miután a kincstár kancellárja Gladstone legújabban egy lakomán, csaknem kedvezőleg nyilatkozott a déli államok elismerésére nézve s miután Palmerston 1.,ki néhány nap előtt szintén nyilvánosan szónokolt, teljesen hallgatott az amerikai kérdésről, most a hadügyminister C. Lewis a herefordi földmivelési egylet ülésében, az amerikai kérdés iránt oly modorban nyilatkozott, mely minden aggodalmat eloszlathat az iránt, mintha Anglia a déli államokat elismerni szándékoznék. A hadügyminiszer ezt mondá : „A britt kormánynak szabad választása volt két egymással ellenkező határozat közt, t. i. vagy a déli államokat elismerni, vagy az éjszakiakkal rokonszenvezni s azzal szövetséget kötni. A kormány ezen végletek mindegyikét kikerülte, s lelkiismeretesen ügyeskezett a legszigorúbb semleges állásban maradni. A washingtoni kormány ugyan panaszt emelt a délnek, mint hadfolytató hatalmasságnak elismerése iránt, s abban a semlegesség megszegését akarta látni. Bizonyosan helytelenül. Mivel ha tekintetbe vesszük a déli államok által kiállított nagy seregeket, tábornokainak jelességét s a hadfolytatás erélyét, méltányosan meg kell vallanunk, hogy az angol nyelvben a déli államokra nézve semmi más elnevezést sem lehet találni, mint a „hadfolytató fél“ét. Ha azonban a kormány fölszólíttatnék arra, hogy egy lépéssel tovább menjen s nyilatkoztassa ki, mikép a déli államok már független hatalommá alakíták magukat, ekkor — úgy látszik, — a népjog nem állana többé a kormány részén. Mivel az amerikai jelentésekből világosan kitűnik, hogy ezen háború, melyet az éjszak az unió helyreállítása, s a dél saját függetlenségének megszerzése végett folytat, még épen nincs eldöntve. Míg az nem lesz kénytelen a dél függetlenségét elismerni, vagy míg a külföld azon meggyőződésre nem jutott, hogy az éjszak kimerültség miatt nem folytathatja tovább a háborút, mindaddig, az ő meggyőződése szerint, népjogi szempontból nem lehet igazolni a dél függetlenségének elismerését. Hogy váljon a déli államok végtére kivívandják-e függetlenségüket, mint Angolországban ezt a többség hiszi, vagy nem, ő eziránt minden véleménynyilvánítástól tartózkodni akar.“ FRANCZIAORSZÁG. Drouyn de Lhuys Francziaország külföldön levő diplomatiai ügynökeihez következő, már táviratilag említett körlevelet intézett : „Páris, oct. 18. 1862. Uram! Midőn elfoglalom ezen állást, melyre a császár engem újólag meghívni méltóztatott, hasznosnak tartom, önnek néhány szóval megmondani, hogy minő szellemben fogadtam el a reám ruházott megbízatást. Nem szükség ön előtt viszszatérnem a császári kormánynak a római kérdésbeni előbbi tényei s lépéseire. Ő felsége azonban különösebben nyilvánitá saját nézetét, egy elődömhöz intézett levél által melyet a „Moniteur“ mult sept. 25-ki számában közzétett. Ezen okirat a császár gondolatát oly tekintélylyel foglalja össze, melyet bármely commentár csak gyöngíthetne, s én jelenleg nem tehetek jobbat, mint ha arra hivatkozom. Mindazon phasisokban, melyeken a kérdés 13 év óta átment, ő felsége") Úgy látjuk, hogy azon bizalmat, melylyel az adakozók az illetők kezébe adományaikat letevék, semmi ok sem volt megbánni, s így az elhidegülésre sem. Sz. 2) Ezt, ha nem áll, alig fogják az illetők szó nélkül hagyni. Sz. 3) Oly panasz, mely ha gyakran lesz hallható, a társulatokat fölvilágosítás adására késztetendi. Sz. 4) Széchenyi mindenütt ott volt, hol hasznos vállalat volt életbe léptetendő, s részvéte egyiknek sem ártott; ugyanazon személyeknek szereplése több vállatoknál e ■ szerint még nem lehet ok a bizalmatlanságra. Sz. nek folytonos törekvése, a mint ő azt maga gondosan constatirozá, ama nagy érdekeknek egymáshoz közelebbhozására volt irányozva, melyeket megoszolva talált, s minél komolyabbakká lettek ezen viszályok, a császár annál inkább azt vélte, hogy kormányának azok kiegyenlítésére kell törekednie; a nélkül azonban, hogy bármit is föláldozna azon elvekből, melyek határozatának állandó szabályául szolgáltak. Az oly értelmesen s részrehajlatlanul kijelölt politika nem változott. Az most is ugyanazon érzelmek által van lelkesítve, mit a múltban, két oly irányban, melyekre oly nagy mérvben szentelé gondoskodását. A római kérdés a vallási politika legmagasabb érdekeit érinti; az a világ minden részében a legtiszteletreméltóbb kételyeket idézi elő, s ama nehézségek vizsgálatában, melyek által az környezve van, a császár kormánya első kötelességének tekinti, mindattól óvakodni, mi az ő részéről elsietéshez hasonlítna, vagy őt a maga elé szabott eljárási úttól eltéríthetné. Ez ama szempont , melyre helyezkedtem akkor, midőn a külügyek igazgatását vettem át. Se szükségesnek, se korszerűnek nem tartom, e tekintetben hosszasabb fejtegetésekbe bocsátkozni. Elégnek tartom, hogy röviden kijelöltem önnek azon eszmemenetet, melyből saját sugallataimat szándékozom merítni, a császár szándékainak teljesítése végett. Változhatlanul hű leven azon elvekhez, melyek őt eddig elővezették, a császár kormánya folyvást ama kibékítési műre szentelendi minden törekvését, melyet Olaszországban megkezdett, arra a föladat nehézséges nagyságának teljes érzetével működvén közre elcsüggedés, valamint türelmetlenség nélkül. Fogadja stb. Drouyn de Lhuys.“ A tengerészeti minister Roze ellenadmiráltól egy St. Nazaireból, f. hó 19-ről kelt sürgönyt kapott. E szerint Roze admirál a Julien admirál által elküldött „Vera-Cruz“ postahajón érkezett oda. *A veracruzi parancsnokságban őt Durand sorhajó-kapitány helyettesíté. Dama várost sept. 18-án hagyá el. Julien admirál 3-án érkezett oda. Az út nagy nehézségei daczára az első zuáv-hadoszlop egy élelmiszer szállítmánynyal Orizabába megérkezett. — Egy zuávzászlóaljnak Soledadot kelle megszállania. Az öszvérek jelenleg a legjobb szállítási eszközök, s ezért minél több öszvért igyekeznek összeszerezni. Orizabában a helyzet kielégítő volt. Zaragosa Pueblában meghalván s holtteste nagy pompával Mexikóba szállittatván át, a parancsnokságban őtrega tábornok helyettesité. Vera Cruzban Forey tábornok megérkezését várták. Minden intézkedés megtétetett, a csapatok s anyagszerek gyors kiszállítása végett. A katonaságnál az egésségi helyzet igen kielégítő. A „Patrie“ szerint Mehemed-Dzsemir pasa a porta követe, f. hó 20-án átnyújta a császárnak meghitelesítő iratait. Némely lapok helytelenül álliták, hogy Bismark-Schönhausen ugyanazon napon fog elfogadtatni búcsú audientián. Bismark nincs Párisban s megérkezésének idejét még most sem tudhatni pontosan. Ugyanezen lap szerint Metternich herczeget, kinek Párisba sietve visszatértét némely lapok jelentek, csak a jövő hó elejére várják az austriai követséghez. GÖRÖGORSZÁG: A Görögországban legutóbbi eseményekre vonatkozólag, az „Ossen. Triest“Dak Athénéből, f. hó 14-ről Írják : Múlt vasárnap Naupliában, a gőzösnek Athénébeli megérkeztével, a mólónál nagy néptömeg gyűlt össze, mely nem engedelmeskedett a hatóságok szétoszlás iránti felhívásának, miért is fegyveres erőnek kelle beavatkoznia, mely alkalommal néhány sebesülés történt. A sebesültek közt van egy követ, egy államügyész s egy bíró is; e szerint oly személyek, kik hívek a kormányhoz. La vittóban zavargási jelenetek történtek, melyekre a lakosság előtt népszerűtlen Geniseris alezredes adott alkalmat. A katonaság nem lépett föl gátlólag, amiért is néhány tiszt Naupliába s Athénébe távolíttatott el. Továbbá Arcadia, Messenia, Hydra és Spezziában is összeesküvések fedöztettek föl. Már noha az egész országban elégületlenség uralkodik, mindazáltal a levelező nem hiszi, hogy a dolgok jelen rendjének fölforgatása lenne czélba véve. Mint a franczia lapoknak Triestből f. hó 18-ról távírják, a naupliai legutóbbi zavarok következtében, a hellén kormány elmozdítá ama város polgármesterét, s az iskolákat újabb rendeletig bezáratá. A ministerium módosítására vonatkozó hírek mindinkább terjednek. S. Mikes tábornok hivatnék meg a ministerelnökségre, s Colokotronis tábornok venné át a pelopennesusi sereg parancsnokságát. Pesti német színház. Lüge mid Wahrheit, oder: Die Stimme des Herzens. A „Sürgöny“ magántávirata, Páris, oct. 23. A mai „La Francze“ bizonyosnak állítja, hogy Sartiges megbizatott Turinban a kibékülési tervre beleegyezést kívánni, mit a római franczia követ is támogatni fog, s mely a május 20-ai császári iratnak megfelelne. Színházi előadás October 24. Nemzeti színház. A fekete gyöngy. Színmű 3 felv. Budai népszínház. Csokonai Vitéz Mihály. Népszínmű 3 felv. Original-Schauspiel in 2 Aufzügen. Távirati tudósítás a bécsi börzéről October 23 ról. 5% Metaliques 71.15; nemzeti kölcsön 82.15; bankrészvények 780.—; hitelintézeti részvények 222.—; ezüst ágik 121.—; londoni váltók 121.60; arany dbra 5.80. Felelős mikenite: VÉRTES ERNŐ.