Sürgöny, 1863. január (3. évfolyam, 2-25. szám)
1863-01-14 / 10. szám
Harmadik évi folyam. 10. szám. — 1863. Szerkeszto*hivatal l'ki utec* Libaavnsaki-há*. Kiadó-hivatal: Baltok-tere 7. bz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadód hivatalban, barátok-tere 7- szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft .SO kr. • Negyedévre 450 . Szerda, január 14. austriai c l«ikfion. Vidékre, naponkint postán Félévre 10 forint. Negyedévre 6 „ Előfizetési fölhívás „SÜRGŐK V“ lsr@lik évi íbl«m«rn Előfizetési ár: január—júniusi félévre 10 írt. január - mártiusi negyedévre 5 irt. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS NÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felségem, hó 20-rólSchvartz Adolf aradmegyei paulisi lakos és mérnök vezetéknevének „0 rinai "-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. 0 cs. k. Apostoli Felsége múlt évi december 20 túl Aradszki János, békésmegyei, békés-csabai lakos vezetéknevének „Aradiéra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A budai cs. kir. országos pénzügy- igazgatósági osztály Komárok Vilmos fogalmazó- gyakornokot a magyar-bradiseki cs. kir. pénzügyi kerületi igazgatóságnál III. osztályu fogalmazóvá ideiglenesen kine-A magyar kir. helytartótanács részéröl m. é. dec. hó 23-án.87,317. sz. a. közhírré tétetik, miszerint : múlt évi october hó 26 án 17,052. sz. a. kelt kegyelmes udvari rendelettel Szathmár sz. kir. városának a kért kövezet-vámszedési jog egyelőre öt évre engedélyeztetvén, ezen idő tartamára a szedendő vámbér következőleg állapíttatott meg, n. m. : 1) egy kétfogatú járműben használt minden egyes vonó-marha után 4, azaz négy krajczár; 2) minden egyes, e számon felüli darab után 2, azaz két krajezár; 3) minden egyes (hajtó) ló vagy szarvasmarhától 2, azaz két krajezár, és 4) kisebb marha darabjától 1, azaz egy krajezár. Mely következet- vámszedési jog azonban azon feltételhez köttetett, hogy e vám fizetés alóli mentesség- és kivételekre nézve azon szabályrendeletek érvényesek, melyek az álladalmi vámok iránt meghatározván »HIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. Az „In»r. Nftchrischten“ a magyar országgyűlésre vonatkozólag a „Wanderer“-rel vált figyelemreméltó szót. E lap szerint nem az forog fönn, váljon Magyarország képes-e az országgyűlésre, hanem hogy arra jogosult-e s ez utóbbit senki sem fogja kétségbevonni. Ámde a „Wand.“ tökéletesen feledi, hogy mily czéloknak kell az országgyűlés által elérettetniök. Nem lenne állameszélyes cselekedet, az országgyűlést azonnal egybehívni, hogy azt a 86 magyar birodalmi tanácsos megválasztására is-mét felszólítsák. Következése lenne,— ebben nem lehet kételkedni, — hogy a magyar országgyűlés ■ a birodalmi tanácsosok megválasztását ismét visszautasítaná; ámde ekkor a közvetlen híró tanácsi választásokhoz kellene fogni. „Hiszi e a „Wanderer“ — így folytatja az „Ung. Nachr.“ — hogy e kísérlet sikerülni fog, és sejti-e, hogy mi mindennek kellene történni, hogy ezen választások előkészíttessenek ? Ámde mit nyerne a februári alkotmány, ha ily hódítmányokat tesz, ha „kígyót táplál keblében.“ Nézetünk szerint az, amit a februári alkotmány magában rejt, Austriára nézve vagy bolohozó, vagy ártékony, amint épen ezen alkotmányt érvényesíteni akarják. Ha annak szabadságát és birodalmi egységét Magyarországban ki akarják daczolni, akkor mindkettő el fog eselyevészni, a szolgálatot felmondani s az alkotmányos egységnek megalapításától Austriában távolabb lesznek mint valaha. S várjon az austriai államkötelék ellenségei akarnak-e egyebet? Ők nem ijednek vissza a közvetlen bittanári választásoktól, sőt nagyon örülnének, ha Austria ezen veszélyes eszközben keresne menekvést, mert vakok lévén az ország veszélyei iránt, Austriát siker tekintetében már előre megvertnek, s minden szenvedélyt ezen államkötelék ellen fordulni látnak Ez aztán, úgy hiszik, halálos döfést fog a februári alkotmánynak adni, s Austriát kényszeríteni, hogy az 1848 ki dnalismust elfogadja, ha az absolut kormányzatban elveszni nem akar. S valóban azon nagy mérsékelt s fölvilágosodott párt, mely az államköteléket őszintén akarja s egyezkedésre hajlandó, rögtön minden alapot és tért elvesztene, mihelyt a közvetlen kir. tanácsi választások elrendeltetnének s aztán lássák, miként és hol kelthetik ismét életre s emelhetik érvényre az ekként megsemmisített pártot. Mi tehát a februári alkotmányt más módon szeretnék behozatni látni. Nem hiszünk tévedni, azt mondva, hogy míg Magyarország ellenzésben áll ezen alkotmány szövege ellen, addig ez az örökös tartományokban sem verhet erős gyökeret. Hanem azon nap, melyen Magyarország országgyűlése a közös birodalmi ügyeket s ezek közös tárgyalását elfogadta, ellenzői az örökös tartományokban is elvesztik ellenzéki erejöket. Oly magasztos czél, mint Austria összes országainak szabadsága s egysége, megérdemli, hogy lemondjanak a februári alkotmány betűszerinti kiviteléről Magyarországban, csak ennek szelleme jusson Magyarországban más megfelelő formában s módon önkénytesen érvényre s elismertetésre. Ámde e szellem nem abban áll, hogy 86 magyar kir. tanácsos a Schottenthor előtti épületbe bevonuljon, hogy az austriai kir. tanács Magyarország bevételei s kiadásai utolsó fillére fölött is rendelkezzék s beleegyezése nélkül egy falusi iskola se állittassék Magyarországban stb. hanem a februári alkotmány lényege oda törekszik, hogy Austriában egységes legfőbb kormány legyen, milyen mindig fenállt s fenállnia kell, mig a gondviselés az államköteléket fentartja, kívánja, hogy ezen legfőbb kormány, ellentétben a korábbi kormányzattal, Austria népeinek képviselőitől támogatott alkotmányos legyen s ki ne óhajtaná ezen magasztos czélt? Akarja, hogy a birodalom közös ügyei az egységes kormány kezében az ausztriai országcsoportok képviseletei által közösen tárgyaltassanak és szabályoztassanak; azonban megelégszik, ha Magyarország azon közös ügyeket elismeri, mik nélkül semmi államkötelék sem állhat fen; nem kívánja Magyarország majorizáltatását a közös tanácskozásokban, hanem elismeri egyenlőségét, csak honunk legyen kész a közösen hozott határozatokhoz illeszkedni s nem ragaszkodni azon szabad akarathoz, mely nemzetközi államok közt létezik.“ Ezekben látja az „U. N.“ a czélokat, mik a febr. alkotmány czéljaival nem ellenkeznek, s miket országgyűlési egyezkedés útján elérhetni, ha a kedvező időpont, a kölcsönös engedés ideje elérkezett. Ámde elérkezett-e ez időpont? kérdi , ha a „Wanderer“ hiszi is, hogy az ország kész az egyezkedésre, várjon az államministérium megbarátkozott-e már ily transactióval s kész-e ily értelmű kir. javaslatokba beleegyezni ? A magyar lapok hallgatása meggyőzheti a „Wanderer“-t, hogy a magyarországi pártok épen nem sodrognak oly országgyűlés után, mely a korábbinak sorsát osztaná. A „Pesti Ilmik" bécsi levelezője pedig ugyane tárgyban a „Rothschafter“-rel vált komoly szót. Ezen lap a magyar országgyűlés létre nem jövetelét a főkanczellár „tehetetlenségé"nek rója föl, minél fogva vagy állomásának odahagyására, vagy az országgyűlés mielőbbi egybehivatásának kieszközlésére igyekszik et a közvélemény látszólagos nyomása által kényszeríteni, vagy ha ez nem sikerülne, mind a legfelsőbb kegyet odafönn , mind az erősbellő bizalmat ide senn gyöngíteni. Levelező azonban nem félti a kanczellár úr befolyását ily manővíírozások gyönge fugalmaitól. Szerinte Magyarország józan s politikailag érett közönsége belátja, hogy a függő kérdések megoldása nem a magyar főkancellárra alaptalanul fogott tehetetlenségen, hanem inkább az államministérium programmján múlt. E megoldás s ezzel az ország kibékítése nem csupán az országgyűlés egybehívásától, hanem egyéb tényezőktől is függ. Ha Magyarországot ártalmas vívmányokról lemondásokra akarjuk bírni, legalább biztosítni kell azt ősi autonómiája iránt. Akkor nem tarthatni az egyezkedési fonal eltetszetésétől. Meglehet, hogy vannak, kik szeretnének egy második eredménytelen országgyűlést, mert ekkor rámutathatnia a főkanczellár tehetlenségére, oly férfiút lehetne választani állására, ki tüskén bokron keresztül követné a ministérium többségének programmját, de ez a valódi kiegyenlítés napját még inkább késleltetné. A „Pesti Napló“-ban Trefort Ágoston egy hosszabb pillantás után az ország iparbeli elmaradottságára , egy iparegyesületnek Pesten felállítását indítványozza. — Föladata volna ezen egyletnek : a kézműipar tökéletesbitése. Az eszközök sokfélék, u. m.: kézműiskola, melyben a kézmüvek a legnagyobb tökéletességükben ügyes mesterek által gyakorlatilag taníttatnának; kiállítások, statistikai adatok gyűjtése s összeállítása, előadások, eszmecsere az iparra vonatkozó tárgyak körül és sok más. Gondol TÁRCZ A. Műzárlat és egy kis visszapillantás a múltra, a műegylet működését és a képzőművészetet illetőleg. (Vége.) Ennek czélja : „a magyar képzőművészet virágzását kifejteni és a szűkölködő művészeket gyámolitani.“ Oly kettős czél, mely a műegyletnek lett volna feladata és eredeti czélja, jobb organisatio mellett. A mily gyakorlati a czél, épen oly nemes az annak elérésére használatba vett mód. 1) Pályadijak tűzetnek ki, törekvés és ösztönzés előidézése végett. Mely pályázat: festmények, építészeti tervek, szobrászati minták, kész művekkel vagy vázlatokkal történik. 2) A művészet s egyéb széptani tárgyak felett felolvasások tartatnak, és a jelesebb munkák kinyomatnak. 3) A társulat tagjainak művei kiállíttatnak. 4) Kiképzés végett külföldre utazó szegény sorsú tehetséges művészek feltételesen segélyeztetnek. 5) Betegség, vagy a sors csapása által ínségbe jutott művészek gyámolittatnak. Ez tehát azon czél, melyre 1861-ben a derék Henzlmann Imre, ki most Párisban van, indítványa és tettleges közreműködése mellett e társulat a m. akadémiának szívességből átengedett üléstermében a lelkes Keglevich Béla gróf elnöksége alatt alakult, és azóta tevékenységének csekély pénzereje mellett nem kis jelét adta, s a közönség meleg rokonszenvével találkozott, mert e hazában mindenki tudja, mikép polgári fejlődésünk múlhatlan következménye, hogy itt a képzőművészetet, mint a műveltség egyik leghatalmasabb tényezőjét előmozdítsuk. Azóta — mint mondók — nem igen tetemes pénzerejéből — számos fiatal hazai művészt segedelmezett részint művészi útjaikban, részint kezdett munkáik kivitelében, úgy itt a hazában, mint a külföldön. A nagyszerű albumnak, melyet művésztagjainak sikerült és a bíráló választmány által jóváhagyott művei képezendnek, első füzete már kijött. Az egyik nagy kőnyomat Ligeti Visegrád romjai tájképe, a másik Brodszky Amor és Psychéje valóban pompás kiadás, mindenesetre belbecsre és kivitelre nézve is fölülmúlja a czélt tévesztett műegylet ugyanily nagyságú úgynevezett „műlapjait.“ Ezenkívül több kisebb képek kiadását elősegíté és maga kiadta az 1861. országgyűlés legjelesebb tagjainak arczképét három sikerült kőlapon nagy diszkiadásban az igyekvő ifjú Marasztoni rajzai után. Múlt évben rendezi a londoni világkiállítás számára beküldött magyar művek kiállítását. Ezen életrevaló társulat most napról napra gyarapodik már, és jelenleg azon ponton áll, hogy a művészet körül minden teendőket saját kezébe veheti, s magánképtárlatot is állíthat, s így a czélját tévesztett műegyletet pótolhatja, megvetvén alapját egyszersmind egy magyar festészeti akadémiának. E rövid visszapillantásban elmondok a műegylet működését és a képzőművészet irányábani állását. Ne vegye sértésnek jóakarata szavainkat, sőt őszö jönnek, hogy ezutáni működésével szégyenítsen meg bennünket, s mi csak áldani fogjuk érette. Ezek után térjünk át a jelen december — január havi tárlatra, melyről e czikkünket czimeztük. Az 55. kiállított darab közt, mert a sorsolásra megvetteket ide nem számítjuk, csak 25 új darab van, a többi mind a múlt tárlatokbeli maradvány, s mivel már róluk szóltunk, nem tartjuk szükségesnek, hogy újra ismételjük a róluk mondott ítéletünket, azért csak ezen uj 25 darabról szólandunk, és pedig úgy, a mint a műlajstrom szerint következnek. Lakner János Pesten 1. sz. a. „minta Deák Ferencz mellszobrához“ czimü szobormű, úgy hisszük, csak kísérlet. Mindenesetre kiválóbb képességet tanúsított e művész által készült Szalay László mellszobra, mely valóban élethűs életteljes volt. Marasztoni József Pesten 4. sz. alatti karczműve, valamint 13. sz. a. kőrajza, mindkettő arczkép, tanúsítja, hogy jeles fiatal művészünk szorgalmatosan igyekszik a művészi babért elnyerni, melytől nem messze van már. Az olajfestvények között van : Heinrich Ede Pesten 16. sz. alatti „montenegrói szüze“, 34. sz. alatti „gyermek-arczképei és 46 - 54. sz. alatti sikerült arczképei e jeles ismert hazai festészünk erődös ecsetének szokott könnyűségével vannak festve. Ő is hazatért a hazai földre, miután Róma, Velencze és Trieszt látták diadalait. Legutóbbi időben Triesztben a miramare-palotában több sikerült műben örökíté nevét. Csillagi Lajos Pesten 17.sz. alatti „költőnője“ és 19. sz. alatti „arczképe“ szép színezet által tűnik ki, a szemek rajzával azonban nem egészen vagyunk kielégítve. Baumgartner Péter Münchenben 23. sz. a. „a háborgatott ebéd“ czimű életképe a híres angol művész Hogarthra emlékeztet, ki az ily szatirikus képekben mester volt. E jelen kés is mosolygást csal az ajkakra. Hofner János B. Münchenben 25. sz alatti „a gondoskodó anya“ czimű állatdarabja mind rajz, mind kivitelben mély tanulmányt tüntet fel. Különösen jól van adva a libácskáit féltő lúd, mely védállásba teszi magát a partról lekandikáló,igen hűségesen adott juh ellen. Az előtér réti virágokból áll, melyek valóban természetes virágokként tűnnek föl. Bármily képcsarnokba beillő nagyobb darab. Hecke Ágoston, Münchenben 26. sz. alatti „est, Cerbarában“ és 27. sz. a. „Madonna“ és 47. sz. alatti „falatozó varga“ czimü életképei költői kedélyre mutatnak; míg Voltz Frigyes, Münchenben 28. sz. alatti „remete a társaival“ czimü életképe nagyon túlterhelt és inkább olajnyomathoz mint festményhez hasonlít. Geyer, Augsburgban 30. sz. alatti „Amost a zsiványok közé kerülvén, azok által mint híres költő megismertetik“ czímű történeti festménye mind rajz, mind kivitelben a jobb képek közé sorolható. Esch Mathild, Bécsben 31. sz. alatti „vizi kutya“ állat-darab igen gyenge utánzás. Plachy Ferencz, Pesten 32. sz. alatti „a huszár mint vendég“ czímű életképe humoros compositio. Seidel Ágoston, Münchenben, 35. szám alatti tájrésze Branenburg mellett Bajorországban, valamint Hansch Antal Bécsben 36. sz. alatti a Kaiser hegység Tirolban, igen szép két tájkép, a világítás és árny helyes felosztása és helyes távnézetével. Mácsik Mária kisasszony, Budán 41. sz. alatti „a magános órák“ czimű életképe kellemesen lepett meg bennünket helyes hús-szine és rajza által. Adámosi Székely Bertalan 45. sz. a. arczképe, mint mindig, most is kitűnő. Ujházy Ferencz, Pesten 49. sz. a. teknővájó czigányai, csinos compositio ezen sajátságos nép életéből. Jeles Ujházynk e nemben már kitűnő rajzokat közlött a „Vasárnapi Újság“ hasábjain és műterme tele van a népéletből vett kisebb nagyobb compositiókkal; kár, hogy most ritkán találkozunk műveivel a műtárlatban. Dörschlag Károly Berlinből, jelenleg Szász-Régenben, 51. sz. alatti csendélete bár szépen van kezelve, de különös aránytalansága a nyúl, czitrom, rák stb tárgyak között elveszi a kép hatását. C a n o w C., Wismarban, 52. sz alatti „az iskola előtt“ czímű életképe egyáltalában ki nem elégít. Ennyi az, mit e műtárlatról elmondhatunk, mert a többi képeket már ismeri a közönség és csupán ezek az újak. Adja az ég, hogy a magyarországi műegylet a jelen évben okulva múltján, jobb jövőt érhessen el velünk együtt. x. y. z. hozzunk e tárgyról, u. m. Trefort s hajónak véljük, léptessük életbe. Szláv sajtó mozgalom Magyarországban. E hónap 15 kén újból egybegyűl a báni értekezlet, hogy a horvátországi földhitel-intézet, úgy mint a zimony fiuméi vaspálya dolgában határozzon. Az elsőre nézve eddig kétféle alapszabályok lőnek mint tervezet a lapok hasábjain közzétéve. Bevárjuk az értekezlet határozatát. Addig is, e hónap 8-kán Zigub megye közgyűlése nyílt meg, hogy különösen az újoncozásnak, meg az adónak a megyetisztek általi behajtása, végre pedig a községrendszer dolgában határozzon. Csupán Jelasich Károly nyilatkozott oda, miszerint az országgyűlésen meg nem szavazott újonczokat és a közadót egyszerűen meg kell tagadni Határozatba ment óvástétel mellett fölírni az országgyűlés mielőbbi egybehivásáért . Az adóbehajtást nem vállalta el a megye, mert tekintve az adó felemelését, nem akarja a megyekormányzatot gyanússá tenni a népség előtt. A községi ügy ezúttal föl nem vétetett, hogy az illető választmány több ívnyire menő munkálata időközben kinyomathassék s előleges tanulmányozás végett az illetők közt kiosztathassék. A nagybirtokosok külön községet nem céloztatnak. Az újonczok és az adó tárgyában föl kell említeni a következő intermezzót: Tavai Frigán, Zágráb város polgármestere volt az, aki ugyanily alkalommal oda nyilatkozott rala, miszerint a horvátoknak, mióta a magyaroktól elszakadtak, nincs többé alkotmányuk, tehát újoncz vagy adómegtagadási joguk sincs, mert hiszen — úgymond — az oda lett, mint a puskacsőből a levegőbe kiröpített golyó. Ez idén Ocsich, Zágráb megye első alispánja volt, aki Frigáu polgármester tanát maga részéről fölélesztette. Szerinte ugyanis a horvátoknak csakis a közös horvátmagyar országgyűlésen volt joguk a törvények értelmében az újonczokat és az adót megtagadni. Csekély magunk voltunk legelsők, akik a „Pesti Napló“ ban azt jegyeztük meg, miszerint csak a dalmátkori országgyűlés megnyíltával, tulajdonkép az illető kormány-elitterjesztvényekből fog kiderülni, mi szándékkal van a bécsi kormány a birodalom délszlávjai iránt; mondhatnók : a birodalom illyr népei iránt; mert királyi tanácsos és lipcsei bölcsész-tudor, Gáj, a veterán illyr történetbúvár és lapirodalmár ez évtől fogva újból fölvette az egykor varázserejű illyr nevet, raindaunyi délszláv népek közös egyetemes nevezetéül. Most a krafti lengyel „Csasz“ maga részéről feltűnőnek találja, hogy daczára az oklevelesen fönnálló háromegy királyságnak, Dalmáthon külön országgyűlése mégis létrejöhet. Országgyűlésekről lévén szó, szabadjon még a cseh bűngyűlés első ülése felől megemlékeznünk. A „Hlasz" tényt állapítja meg pártja, a cseh nemzeti párt megveretését az első ülésben, tulajdonkép a Lambeck udvari tanácsos megválasztatása fölötti szavazás alkalmával. A különbség alig pár szavazatban állapodott meg, azonban hová tovább a különbség — úgymond — mind nagyobb lesz, mégpedig épen a ministeri párt előnyére, miután tagjai még nagyobbrészt távol vannak. A „Hlaszt“ nem zavarja meg ez állapot, mert — úgymond — a ministeri többségnek mégis előbb-utóbb mesterkéltnek kell bizonyulni, míg a cseh nemzeti kisebbség valósággal az ország lakossága, vagyonossága és adómenynyisége két egész harmadát képviseli. A mesterkélt többségnek — úgymond — nem szabad az ész szavára hallgatnia, valamint Lambeck udvari tanácsos dolgában sem hallgatott, daczára, hogy Riegernem a morva Napi újdonságok. * Hírlik, hogy gr. Széchenyi Ödön a budai népszínház pártfogói vezérnökségétől visszalép. A budai népszínházra nézve óhajtandó volna, hogy a tevékeny fiatal gróf e szándéka ne valósuljon. (1) A bélyegadó fölemelése következtében beállt confusioban minden ügyes bajos emberek, üzérek, ügyvédek, hivatalnokok, iparosok szükséges kézikönyv gyanánt üdvözlendik a következő könyvecskét : „Az 1863-ki január 1 jén életbe lépett uj bélyegtörvény s illetékrendszabályok.“ (A bevezető k. k. leirattal, s foganatosítási szabályokkal s az igérvényü üzlet iránt kelt határozatokkal.) Pest, kiadta Rith Mór. * B. Podmaniczky Frigyes gr. Károlyi Sándorhoz a „Hon“-ban nyílt levelet intéz , melyben felszólítja, hogy ez utóbbi egy régi eszméjét valósítsa, és oly társulatot alakítson, melynek feladata lenne : nyilvános felolvasások és értekezések által hazánkban helyes nemzetgazdászati elvek terjesztése. * Batthyányi Appraxia grófnő közelebb jótékony czélra fog föllépni a budai népszínházban. Mint halljuk, e czélra Párisban néhány rendkívül szép jelmezöltözéket rendelt meg, melyek már meg is érkeztek. * A Lloyd teremben ma d. n. 4 órakor jótékony hangverseny rendeztetik a szegénytanulók levesintézete javára. Az érdekes műsor következő : „Pensée fugitive“ Heiler és Ernsttel, hegedű és zongorára, előadják Czeke és Deutsch Vili. Szavalat, (németül) előadja D a w ison. Cavatina Maria di Rohan operából, énekli Láng Paulina k. a. „Dalok“ énekli Louis Braun. „Nagy ária“ Don Sebastianból, énekli Weisz Janka k. a.