Sürgöny, 1863. április (3. évfolyam, 74-98. szám)
1863-04-02 / 74. szám
Harmadik évi folyam. 74. - 1863. Szerkesztő-hivatal: Uri-utcza Libasinszky-ház. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.sünpöNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Félévre 850 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Vidékre,naponkint postán Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ II-dik évnegyedig folyamára. Előfizetési ár: ápril.júniusi egy negyed évre 5 forint. A Sürgöny“ kiadó hivatala. »HIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „C. Oestr. Z tg. “ a hitelintézet felőli folytatólagos tanulmányaiban természetesnek találja, hogy miután a részvényesek a névszerinti tőke után 7 pernél kevesebb kamatot kaptak, az igazgatóság sem húzható azon roppant tantiémeket, miket eleinte híresztelének. A tantiéme 1856-ban tett 200,000 ftot, 57-ben ugyanannyit, 58-ban 66,666 frt, 59-ben 33,541 frt, 60-ban ugyanennyit, 61 ben 92,088 frt, 62-ben 116,705 frt, összesen 509,000 frt. A 29. igazgatósági tanácsos közöl tehát mindegyik, a jelenléti jegyek megtérítésén kívül, 7 év alatt átlag kapott 24,238, évenként 3472 irtot. Elismeréssel említendő, hogy az igazgatótanács tüstént az első évben önkényt lemondott a tantemek 10 pétteli számításáról, s példájára a hivatalnoki személyzet is belenyugodott a fele százalékba. Mindamellett áll, hogy egy igazgatósági tanácsos ezen jövedelmét a részvényes csak akkor érhetné el, ha mintegy 180,000 frtnyi tőkéje 5 petre lenne hitelrészvényekbe fektetve; mintegy 900 részvény birtoka kiesé kevesebb mint 2 pctnyi osztalék mellett adna évenként 3600 ftnyi jövedelmet. Ezen arány nem igényel bírálatot. Az igazgatótanács — u. m. az „Ö. Z.“ —joggal élvezi e jövedelmet, mind az alapszabályok, mind a közgyűlések hallgatag beleegyezésénél forrva, ámde nem lenne-e czélszerűbb, az ily javadalmakat valóban alkalmazottaknak juttatni, kik minden idejöket, tehetségüket s tapasztalataikat ez intézetnek szentelik. Az igazgatótanácsos az intézetnek sem hivatalnoka, sem szolgája nem akar lenni; pedig a tantiéme nem egyéb mint jutalom, hivatal vagy szolgálatért; igaz, hogy meghatározott munkakötelezettség, a tett vagy mulasztott dolgokért való felelősség, a kölcsönös viszony kötelező határozmánya nélkül. A 60 milliónak s oly intézet, mint a hitelbank, engedményének birtokosai nem tehetnek semmit ellene, ha a legtehetségesebb s legnélkülözhetlenebb igazgatótanácsosok egyike a tantiéme daczára egy szép reggel beküldi lemondó levelét ; semmi eszközzel sem bírnak az ellen, ha valamelyik igazgatótanácsos (nem tényre, hanem csak lehetőségre czélozva) a hivatali titkokkal magánczélokra visszaél. A tantiéme az igazgatótanácsosoknak elvéve a kiszállás jellemét, a nélkül, hogy az intézetnek sikeres vezetést biztosítana. Sőt a hitelintézetnél az igazgatótanács épen akadálya az igazgatóságnak s az utóbbi ismét semmittudókra, valamittudókra s a semmit meg nem tudásra ítéltekre oszlik, de a tantiémek különbség nélkül osztatnak föl. Az „O. D. P.“ az alsó-austriai országgyűléstől a megelégedés meleg kifejezésével búcsúzik el. Különös megnyugvását okozza az, hogy a községi törvény befejeztetett, még pedig úgy, hogy ahhoz a helytartó is beleegyezését adható, minélfogva e törvénynek szentesíttetése bizton várható. Ezen törvénynyel megvetve látja lenni azon alapokat, miken a valóban szabad és népszerű alkotmány intézményeinek épülete felállítható. E törvény rövid idő alatti létrejöttében e lap ép annyi érdemét látja az országgyűlésnek mint a kormánynak, mely méltányolva a ház magatartását, azon volt inkább, hogy az igazat megtalálja, mintsem hogy igaza legyen. Csak így volt lehetséges a komoly összeütközéseket a kormány s az országgyűlés közt kikerülni, s ahol mégis előfordultak, mint az állam felügyeleti s beavatkozási jogaira nézve, megfelelő tranzactiók által kiegyeztetni. Amely országgyűlések nagyobb negatíót fejtettek ki, ezáltal a megoldást nem idézték elő, hanem csak más térre vivék át, hol, mint az „O. D. P.“ hiszi, bizonyosan nem hasonló szellemben fog megoldatni, megszűntek az úri jövedelmek ezen forrásai is; bekövetkeztek az úrbéri elkülönzések és tagosítások, s beállott a majorsági gazdaságkezelés korszaka minden földbirtokosra nézve atalán. A magyar egyháznagyok kezein levő egyházi birtokok beruházási alappal — fundus instructus — ellátva nem lévén, ennek természetes következménye volt, hogy az e birtokokban folytatott gazdálkodás vagy hiányosan kezeltetett, vagy pedig minden érseki vagy püspöki székváltozás alkalmával a főpásztori utódra azon kényszerűség háramlótt, hogy magát kölcsönök felvételével terhelje, ha csak kivételesen azon kedvező helyzetben nem volt, hogy nagyobb menynyiségű pénzösszegekkel bírván, a jószág felszerelésére szükséges kiadásokat saját erejéből mégis fedezhette. A hazánkban annyira jelentékeny terjedelmű egyházi birtokok ily tökéletlen felszerelése s ennélfogva hiányos kezelése a közgazdászati érdekeknek oly hátrányára szolgált, hogy már most kivált, midőn a közadó minden birtokosra egyaránt sulyosodott, s az úrbéri javadalmak megszűntek, ellenben a legelő-elkülönzésekkel és tagosításokkal az allodiális birtokok megszaporodtak, melyek ismét a munka- és productiv erők növelését igénylik; a püspökségi uradalmaknak állandó fundus instructussali ellátása nem csak közgazdászati érdekekből igen kívánatossá, de főpapjainknak is fölöttébb javukra szolgálóvá, sőt úgyszólván elutasíthatlan szükséggé vált, annyival is inkább, minthogy eddigelé — amennyire mi tudjuk, — még csak tájékozó szabályok sem léteztek, melyek némi utat és módot nyújtottak volna ezen hiányok orvoslására. Amennyire emlékszünk, a Magyarországon ideiglenesen fennállt kincstári igazgatóság már 1850-dik évben az akkor üresedésben volt egyházi javak átvételére kiküldött kincstári biztosoknak meghagyta, miszerint az ezen uradalmakban elidegeníthetőkül és szükségtelenekül elismert s eladásra szánt czikkek árából beveendő s vonómarhák s juhok tartására kivántató takarmány beszerzésére fordítandó készpénzösszegek iránt, az uradalmi tisztségek egyetértésével tervezetet készítsenek s ezt jóváhagyás végett hozzá felterjesszék. S mint hallottuk, ezen intézkedés következtében az esztergomi s egri érsekségtől, a Csanádi, nagyváradi latinszertartású, a kassai, rozsnyói s szepességi püspökségek uradalmi igazgatóságaitól efféle tervezetek csakugyan be is érkeztek, s azok felett az országos számvevőség által már 1851-ben körülményes jelentés is létetett; de minthogy az időközben létrejött concordatum által a fiscusi érdekek megszüntettek, az intercalaris jövedelmek a vallási alapra ruháztatván át; az országos pénzügyi hatóságoknak az egyházi javak kezelésére gyakorlott befolyását a pénzügyministerium egy 1856-ban kelt rendeletével elenyésztette, az a politikai s egyszersmind alapítványi hatóságoknak engedtetvén által. Az érintett tervezetek tehát, melyek egy beruházási alap megkezdésére valának irányozva, további tárgyalás és végleges eldöntés végett, a kalocsai érseki, a pécsi és váczi püspöki uradalmakra nézve az említett cs. k. ideigl. kincstári igazgatóság rendelete folytán létrejött javaslatokkal együtt a cs. k. helytartósághoz áttérettek. Azonban ezen fontos ügynek is, mint sok egyébnek végmegoldása a magyar kir. helytartótanácsra jutott. A magyar kir. helytartótanács ez érdemben az országos számvevőséget és az egyházi bizottságot meghallgatván, egyelőre különösen a váczi és pécsi püspöki uradalmak beruházása alapjának rendbehozására szorítkozott. Hallomás szerint, mindezen birtokszabályozásoknál irányadóul szolgáló alapelvül az tartatott megállapítandónak, hogy habár a birtokok különféleségéhez képest a püspöki uradalmak jövendőbeli fundus instructusainak különféléknek kell is lenni, s ha ezek megszerzése külön módokat és eljárási munkálatokat kíván is, mindazáltal ezen fundus instruktusok egyátalán csak természetben és ne készpénzben biztosíttassanak. Melyhez képest aztán azon két kérdés megállapítása tűzetett ki: 1) hogy honnan és miként szereztessék be a beruházásokra kivántató pénzösszeg, s 2) hogy a beruházások miként biztosíttathassanak leginkább úgy, miszerint azok egyik főpapról a másikra lehető épségben átbocsáttathassanak? A szükséges pénz beszerzésére két mód mutatkozott. Az egyik — hallomás szerint — túlnyomólag pártolt módnak az hozatott javaslatba, hogy a fundus instructusra fordítandó, már meglevő értékek kipótolása, az illető püspökség földtehermentesítési kötvényeinek a szükségelt értékig leendő elárusításából beveendő pénzen történjék. Másik módnak — állítólag — az ajánltatott, hogy a felszerelési szükséglet vagy kölcsön által fedeztessék, amely módnál fogva, nem csak hogy a püspökségi vagyonhoz tartozó földtehermentesítési tőkék épségben hagyatnak, hanem azon veszteségek is elkerültetnek, melyek ezen értékpapíroknak a névszerinti értéknél a börze árfolyam szerint bizonyosan csekélyebb áron történő eladásából a vagyonra háramlanának, és ehhez képest indítványba hozatott : a kölcsönöknek a közalapokból kegyel mi utáni kieszközlése; vagy pedig, hogy a kölcsönt igénylő főpapoknak a püspöki földtehermentesítési alapból viszszatérítés mellett előlegek adatnának. Miután azonban a mostani viszonyok közöttMagyarországban nevezetes összegre menő kölcsönöket magán után, még áldozatok mellett is alig lehetne contrabálni; a magyar közalapokbóli kölcsönzések pedig, hallomás szerint, Ő Felségének egy 1862-iki január 4-én kelt legfelsőbb határozata folytán beállittattak s ha be nem állíttattak volna is, azok már az eddigi kölcsönök által kimentve lenni mondatnak : az első javaslatbeli mód annyival kivihetőbbnek és természetesnek találtatott, minthogy a fundus instructus állaga különben is a püspökség tulajdonát képezvén, ennek létesítésére a püspöki vagyon maga leginkább hivatva létezik. De teheti azt a püspöki vagyon annyival is inkább, mert valamint ennek a beruházásra fordítandó egyéb értékei csak alakilag változnak át s beruháztatva sokkal több hasznot hajtanak, mintha készpénzben kamatokra adattak volna ki, úgy az elidegenítendő földtehermentesítési kötvények, a püspöki alap elidegeníthetlen tőkéjét képezvén, éppen nem veszíttethetnek el akkor, ha az illető püspök azoknak értékét egy — a felszerelt uradalmak javulásához képest successiv növekedő törlesztési kulcs szerint, több, péld. húsz évi részletekben és szintén földtehermentesítési kötvényekben, a püspöki alapnak lassankint visszatérülni köteleztetik. Igaz, hogy ez teher a püspökökre nézve, de aligha oly súlyos, mint egy magán után nagy bajjal felvett s előbb-utóbb szintén lefizetendő nagy kölcsön volna; a püspöki vagyon emelésére nézve pedig tübbszörös előnyt nyújt kilátásba. Igaz ugyan, hogy a kamatveszteséget a haszonélvező főpapnak kell viselnie, de másfelől az is önkényt következik, hogy a visszafizetett tőkerészek után járó kamatok húzása ismét az arra jogosított — haszonélvező — püspököt illeti. Ezen, az utóbb érintett irányban vétettek tehát — mint fennebb már érintők,— mindenek előtt tárgyalás alá a váczi és pécsi püspöki javak gazdasági felszerelései. E tárgyalások befejeztetvén, azok felett — mint értesülünk — Ő cs. s Apost. kir. Felsége közelebb már határozni méltóztatott Ezen legfelsőbb határozattal állítólag megengedtetett, hogy a váczi és pécsi püspökségek javainál szükségessé vált gazdasági felszerelés, — azon esetre, ha ezenlegi kegyelemmel a nevezett püspökségek élni akarnak, azon feltétel alatt létesíttessék, hogy a beszerzendőt gazdasági szerelvények a püspökségek tulajdonába menjenek át, az azok beszerzésére más fedezési út hiányában fordítandó földtehermentesítési tőkék pedig 20 évi részletekben a mostani püspökök és azok utódai által a püspökségek jövedelmeiből visszatéríttessenek. Ezen legfelsőbb engedmény szerint, hallomás után, a váczi püspöki javak gazdasági felszerelése: 1000 p. mérő búzából, 1000 p. mérő árpából, 2040 p. mérő zabból, 500 akác- és 1000akóujborból, 6000 darab birkából, 200 darab jármos ökörből, 40 darab igás-lóból, 20 pár lószerszámból, 50 darab kellőleg felszerelt ökrös-, 10 darab lovasszekérből, 100 vasekéből, 12,000 mázsa szénából, 11,424 mázsa őszi és 2400 mázsa tavaszi szalmából álland. Ezen szükségletek beszerzésére — a már jelenleg meglevő fundus instructusbeli tárgyak értékének leszámításával, — összesen 90,045 ft 60 kr. kívántatik, mely költségnek fedezésére fordittathatnak : a) a püspökség régi fundus instructusának azon tárgyai, melyek természetben sohasem léteztek, hanem a püspöki szék üresedése esetében mindenkor csak készpénzben adattak át, s melyek értéke 1559 fto krra van téve; b) azon jelenleg kamatra kiadott tőkék, melyek a püspökséget illető némely vagyonbeli tárgyaknak eladásából jöttek be, s 7621 forint 61 krra mennek; c) egy 2770 forintról szóló nemzeti kölcsönkötvény, melynek jelenlegi árfolyama után számított értéke 2299 forint 10 krra megy. Ezeken kívül a kivontató költségek előállítására fordítható még e püspökségnek egy 101,810 forintról szóló földtehermentesítési kötvénye, mely a mostani árfolyam szerint 72,285 forint 10 krnyi összeget képviselvén, és mindezen összegek együttvéve a szükségelt 90,045 ft 60 krral egybevettetvén, a még hiányzónak mutatkozó 6280 ft 75 kmnak fedezését — hallomás szerint — a mostani püspöki vizsga sajátjából megajánló. A szóban levő felszerelés beszerzésére fordítandó ezen összegekből egyébiránt az a, b, c, alatt felhozottaknak megtérítésére az illető püspök kötelezve nincsen; a kiadandó és átíratandó 101,810 ftról szóló földtehermentesitési kötvényt illetőleg azonban, azt a mostani püspökiizsga és utódai a püspökségnek szintén földtehermentesitési kötvényekben fogják pótolni és pedig 20 évi részletben következőleg fizetvén azt viszsza: 1864 dik évben 500 ftot, 1865-ben 1000 forintot, 1866-ban 1500 ftot, 1867 ben 2000 ftot, s igy tovább mindenik évben 500 fttal többet, egészen az utolsó, azaz 20-dik évig, midőn 1883-ban csak 6810 forint lesz fizetendő, mely után a 101,810 ft teljes kárpótlását nyerendi. A beszerzendőt gazdasági felszerelés a püspökség tulajdona lévén, az püspöki székcsere vagy üresedés alkalmával csak természetben adható át, melynek folytán, — mint halljuk — a beszerzendőt fundus instructus egy helytartótanácsbeli és káptalanbeli kiküldött közbenjöttével fog részletesen leltároztatni, s a leltár a magyar királyi helytartótanácsnak jóváhagyás végett bemutattatni. Továbbá a váczi káptalan fog megbizatni, hogy valamint a fundus instructus jókarban tartására, úgy az engedélyezett 101,810 forintnyi összegnek az érintett részletekbeni pontos törlesztésére és bevételére gondosan felügyeljen. A fundus instructus mindenkor jókarban és épségben tartásáról a haszonélvező főpap mindenkor gondoskodandó lévén, ha mind a mellett azonban a javaknak új birtokos általi átvételekor a leltározott tárgyaknak valamelyike hiányoznék vagy kellőinél roszabb karban találtatnék, az a napi árfolyam szerint a kötelezett fél részéről készpénzzel fog kipótoltatni. Végül az is szabályul állíttatott fel, hogy a felszerelési tárgyak értéke — minthogy ezen tárgyak különféle veszedelmeknek kitétetvék, a kárt pedig az köteles viselni, kinek birtoklása alatt történt, — kellőleg biztosittassék, mely szabály különösen akkor, midőn a javak a püspökség üresedése alkalmával a vallási alap birtoklásába mennek át, — veendő figyelembe. A pécsi püspökségnél szintén hasonló körülmények fordulván elő, javainak gazdasági felszerelése is — mint értesülünk — hasonló módon engedélyeztetett. A felszerelés tárgyai 500 p. mérő búzából, 800 mérő kétszeresből, 1300 mérő rozsból, 1300 mérő zabból, 300 mérő kukoriczából, 800 akó ó-, és pedig v-ad részben fehér és V3 v ad részben vörös borból, 800 akó uj-, és pedig 2/3 ad részben fehér s V3-ad részben vörös borból, 600 öl tűzifából, 4200 mázsa szénából, 36 öl őszi-, 24 öl tavaszi szalmából, 9 db paraszt szekérből, 9 pár lószerszámból, 22 db ökrös szekérből, 44 darab felszerelt ekéből, 88 darab jármos ökörből, 22 darab igáslóból , 120 darab sertésből , 1500 darab birkából állanának, melyeknek beszerzése számvevői számítás szerint összesen: 45,666 ft 37’/a krba fogna kerülni. Ezen összegből levonatván a már meglevő fundus Instructusnak 31,230 ft 4’/2 krra tett értéke, a még kivontató 14,436 ft 33 krnak a püspökség földtehermentesitési kötelezvényeiből leendő fedezése szintén azon feltétel alatt engedtetett meg, ha azt a mostani püspök őálsga és utódai a püspökségnek 20 évi részletekben visszatéritendik, és pedig e részletek 1864-ik évben 436 ft 33 krral, s az ezt követendő 10 évben évenkint 500 fttal, 9 évben pedig évenkint 1000 fttal számíttatván, mely után a 14,436 ft 33 kr 1883-dik évben véglegesen visszafizetve leend. Midőn mindezekről a legf. határozat a magyar kir. helytartótanácscsal kegy. kir. ndv. rendelvény által, valamint ő eminentiájával az ország bibornok prímásával is közöltetett, mint halljuk, az is tudomásra hozatott, miszerint D cs. kir. Apostoli Felsége elvileg megengedni méltóztatott ugyan, hogy előforduló esetekben az ország valamennyi érseksége s püspöksége javainak gazdasági felszerelése a váczi és pécsi püspöki uradalmakra nézve határozott módon rendeztethessék; egyszersmind azonban Ő Felsége magának lelkéfentartani méltóztatott azt, hogy minden előforduló egyes esetben legfelsőbb engedélye külön kikérettessék.“ Az egyházi javak fundus instructusa. A „P. H.“-nek Bécsből írják : „Ismeretes dolog, hogy hazánk katholikus egyháznagyjainak egyházi birtokain a gazdálkodás egész 1848-ig éppen úgy s azon eszközökkel folytattatott, miként s melyekkel a világi uradalmak kezeltettek. Az 1848-dik év eseményei gazdálkodási rendszerünket is újjáalakíták. Az úrbéri szolgáltatások, a robot megszűnvén. Szerda április 1 Ismét a hamburgi kiállításról. Ezen kiállításra vonatkozólag még a következő adat ismertetését tartjuk szükségesnek : „A jutalmazás fő előnye abban áll, mikép ezúttal minden fajbeli állatok egymással hasonlíttatnak össze, úgy hogy nem versenyeznek egymással különböző fajok, hanem hasonló alkalmazású és származású állatok. A lovakra 25—400 talléros dijakban 6000 tallér van kitűzve, következő osztályzat szerint: telivér keleti mének, Nagybritanniában és Izlandban született hátas-, vadász- és katonalovak, — Nagybritanniából és Izlandból való kocsilovak, ugyanezek a szárazföldről, — gazdászati czélokra alkalmas lovak, — különböző, angol, franczia, német stb. fajok szerint elkülönítve, legnehezebb igavonó lovak, végre ponyk. Szarvasmarhára 20—200 talléros dijakban összesen 11,500 tallér van kitűzve; megkülönböztetnek itt: az oldenburgi, hollandi, más felső s közép-német, svájczi és rokon fajok, — az Angliában, valamint a szárazon született angol, franczia, végre más, különösen meg nem nevezett fajok. Hasonló megkülönböztetések vannak a juhok és sertésekre nézve is. A kiállítás alkalmával a megjelölésnél és díjazásnál az volna óhajunk, hogy végre az austriai s illetőleg magyar állatfajok is saját neveikkel jelöltessenek meg, és ne tétessenek a „névtelen“ vagy „más“ fajok rovatába. A nemes lovak és juhok, a pinzgaui és magyar lovak, a havasvidéki, valamint az egervidéki és magyar szarvasmarha-fajok, végre a magyar- és szerémi sertés-fajok tenyésztői állítsák ki a legjobbat, amivel birnak, Hamburgban, az európai gazdászok szemei elé. A birodalomnak, úgy mint országunknak itt is meg kell mutatnia, hogy javakban gazdag, hogy vannak eszközei, melyekkel még nagyot vihet véghez; végre, hogy a becsülésre és elismerésre érdemes. A marhavész határozottan múlófélben van, és a még most fennálló zárlatok nem gördítenének akadályt a kiállítók útjába.“ A magyar földhitel-intézet kezelési utasításai. (Folytatás.) V. FEJEZET. Elővizsgálat. 28. §. A kölcsönre vonatkozó kérvények mindenek előtt a jogügyi osztálynak adatnak ki elővizsgálat végett. 29. §. Ez osztály hivatása megbírálni: föl van-e kellőleg szerelve a kérvény ? Ha vagy igen lényeges hiányok forognak fenn, amelyek az ügy érdemleges eldöntését lehetlenné tennék, vagy pedig egyszerű tollvagy formahibák, vagy kifejezésbeli érthetlenségek fordulnak elő, amelyek kijavítása rövid uton eszközöltethetik, a jogügyi osztály igazgatója erről a kérelmezőt közvetlenül értesíti, kijelölvén neki egyszersmind a hiányzó adatokat s azon utat, a melyen azok leggyorsabban s legkönnyebben megszerezhetők, és ezt a legközelebbi igazgatósági ülésben bejelenti. 30. §. A szabályszerű kellékekkel ellátott, vagy utólagosan kiegészített kérvények tekintetében a jogügyi osztály elővizsgálata kiterjed a következő pontokra : a) igazolva van-e minden kétségen túl a kérelmezőnek tulajdonjoga azon jószághoz, melyet a fölveendő kölcsön fedezetére jelzálogul ajánl? b) ha a tulajdonjog kétséges , megnevezi azon igénytartót, akinek beleegyezése nélkül a kölcsönügylet létre nem hozható; c) nem fordul-e elő gyámság vagy gondnokság esete, mely az illető gyám vagy gondnok, s a gyámi vagy gondnoki hatóság befolyását igényelné? d) nem szükséges-e a közös tulajdonosoknak, ha ilyenek léteznének, vagy az időleges haszonélvezőnek, vagy elvégre közintézeti és községi javakra nézve a felsőbbségnek is beleegyezése a kölcsönszerződés érvényességéhez? e) a jelzálogul ajánlott birtok nem bir-e hitbizomány természetével, amelynél fogva a hitbizományi gondnokok és hatóság jóváhagyása is szükségeltetnék? f) ha arról lenne szó, hogy az előző tételek elsőségi joga az intézetre átruháztassék, vagy hogy azok az intézet által az adandó kölcsönből kielégittessenek, bir-e az átruházási s illetőleg lemondási okirat a jogérvényesség külső és belső kellékeivel? s vájjon nincsenek-e azok föllikeblezéssel terhelve? g) nem forognak-e fenn az előterjesztett becslési adatokban oly hiányok, amelyek azokat jogi szempontból kétesekké teszik ? h) a netaláni hiányokat mint lehetne a kérelmező s az intézet közös érdekében mielőbb s minél egyszerűbben pótolni ? 31. §. Szabadságában áll a jogügyi igazgatónak, ha a körülményekhez képest szükségesnek vagy tanácsosnak vélné, a vidéki bizottmányoktól vagy az intézet vidéki ügyvédeitől is, a jelzálogul ajánlott jószág jogviszonyairól magának bővebb tudomást, s a csatol