Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-16 / 212. szám
212. m. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. se. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a 04. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele__________zőinktől fogadtatnak el._____________________ SÜRGÖNY. A magán-iirrtetéssel: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. e. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő árak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Altenában Hausenstein és Voller; Hamburgban Tttffelhelm Jakab ; Lipcsében Engler ■., Iliyén és Fort urak. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten húshol hordva. Égési évre.......................20 frt. Égési évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre.............................10 . Félévre . . . . * , — . Negyedévre ..... 9 „ Negyedévre .... 4 „ 90 a Buda-Pest. Szombat, September 16.1865. Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napilapra. A „Sürgöny“ f. év végéig Budán, a magyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magánés hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtatványul és igazolásul a postatéritvény szolgál. Előfizetési árak : Vidékre naponkint küldve : Negyedévre...............................................5 ft—kr. Egy bóra......................................................1„70„ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre........................................4 „ 50 „ Egy bóra...............................................1960 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Nógrádmegye kir. biztosa Zimmermann Erzsébetet megyei tiszteletbeli bábává nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Debatte“ tiszamelléki munkatársától következő , különösen a Lajthán túl megszívlelendő czikket hoz : „Mennél közelebb jó alkotmányos tevékenységünk újra-megkezdetésének ideje, annál kívánatosabb, hogy alkalom adassák arra, miszerint a megoldandó feladattal egész figyelemmel foglalkozhassunk, ámde erre mindenek előtt szükséges, hogy azon kis háború megszűnjék, mely a Lajthán túlról mint egy önkéntes puti szakadt reánk, vagy legalább, hogy ezen meddő harcz folytatása azon bureau-hősökre szorittassék, kiknek csatazaja ma már senkit sem fog megzavarni. „Amit nekünk teljesítenünk kell, az nem egyedül a magyar koronának, nem egyedül a hazai alkotmány helyreállítására s megszilárdítására kell, hogy szolgáljon; a műnek, mely kezeink nyomán keletkezni fog, a monarchia megbízható támaszának, biztos kezességnek kell lennie Austria hatalmi állására s alkotmányos szabadságának felvirágzására nézve. „Mi nem csak békét, hanem segédkezet is nyújtunk, azon solidaritás által, mely az alkotmányos országok törvényes kötelékéből származik s melylyel mi a közös fejedelem törvényes jogáért, valamint a monarchia biztonságáért s minden alkotmányos jog megóvása mellett kiállunk. „Ki tehát jogunkat megtámadja, veszélyezteti mindnyájunk jogállapotát; ki művünket aláássa, az az alkotmányos Austria alapjait bontogatja; ki ellenünk harczol, az polgári harczot folytat. „A legtöbben óhajtjuk, hogy ezek legyenek az utolsó sorok, melyekben kénytelve vagyunk, azon harczról emlékezni, mely politikai láthatárunkat ismét elkomorítani fenyeget. Valóban mindannyian jobbat cselekedhetünk, mint egymás ellen harczot vinni, mig az erő, melyre annyi szükségünk van, mig a politikai és anyagi újjászületés disztése, mondhatnók : a monarchia megmentése, azon egyetértésről van föltételezve, melynek bennünket lelkesítnie kell. „A legnagyobb szerencsétlenségnek tartanók, ha a magyar országgyűlés, melyben gondolkodó népünk a becsületes kiegyenlítés s egy tartós béke közvetítőjét óhajtja, s azon érzettel volna kénytelen munkájához fogni, hogy Magyarországnak magát jogtalan s reactionárius megtámadások ellen kell óvnia; annyira, hogy alkotmányának biztonságát nem az uralkodó jogérzetben, s az alkotmányos testvérországok solidaritásában, hanem lehető szilárd elszigetelt állásban kell keresnie, mely minden támadást s minden elnyelési czélzatot ártalmatlanná teendne. „Ki ezt czélozni birná, annak megvolna ugyan azon súlyos felelősséggel járó dicsősége, hogy a dolgok állását alaposan megrontotta , de senki sem fogja róla mondani, hogy Austriának szolgálatot tett. Az ő műve lenne, hogy az alkotmányéletet ellentétben látnák lenni Austria belbékéjével, s legalább azon következtetésre jutnának, hogy Austria az alkotmányéletre nem ért meg. „Ezt meggátolni, a mi közös kötelességünk; mindnyájunknak ugyanazon előzékenységet, ugyanazon áldozatkészséget és higgadtságot kell annál tanúsítanunk, mert egyik rész sem képes a viszály pusztító hatását eltörölni, ha azt a másik mindig újra fölszítja. „A tisztán védelmi állás, melyet Magyarország a boldogtalan viszály minden stádiumaiban ritka állhatatossággal fentart, s azon békülékeny szellem, melytől az összes politikai tényezők lelkesítvék, mióta a jogi kiegyenlítés reménye ismét fölébredt, kezeskednek azért, hogy a nem-magyar országoknak részünkről semmi megtámadástól, politikai jogaik semmi megröviditésétől nem kell tartaniok. Amit Magyarország maga számára kíván, az neki szent másokra nézve is, s a mit magától el kell utasítania, azt egyik testvérországra sem fogja feltukmálni, mely annak magát önként alá nem veti. „Magyarország a maga államjogi állását a monarchiában soha feladni nem fogja, annak jogszerűsége mindig fenn fog állani, bármint alakuljanak is az események ; biztosítottnak azonban az csak akkor fog feltűnni, ha a monarchia összes országai s népeinek jogi állapota meg lesz alapítva s alkotmányos biztosítékok által megszilárdítva. „A legkiáltóbb félremagyarázása volna tehát védelmi állásunknak, ha azt támadó, mások jogait csorbító politika gyanánt akarnák feltüntetni, ha például a dualizmushoz,mint a magyar korona államjogi önállóságának kifejezéséhez való ragaszkodásból más országok államjogi önállása elleni támadást akarnák következtetni ; ha abból, hogy Magyarország magát absorbeáltatni, s magát elolvasztó formatióba bekényszeríttetni nem akarja, azon következtetést vonják, hogy az általa elutasított sorsot másoknak akarja készíteni, vagy épen felkénytetni. „Nem, ismét nem; ez nem gondolatmenete azon országnak, melynek jog és alkotmányos szabadság iránti kegyelete történetileg el van ismerve; ez nem véleménye azoknak, kik Austria népeinek becsületesen kezet nyújtani készek szövetségüknek megszilárdítására s az általános jólétnek az alkotmányjog alapján biztosítására. „Magyarországban senkinek sem jut eszébe a nem-magyar országok alkotmányos kifejlődéses szervezetére, mely az oct. diploma értelmében a törvényes kiegyezkedés száraia van fentartva, egyenes befolyás gyakorlását igényelni; nem fog tehát senki sem találkozni, ki egyedül a dualizmus iránti tekintetből — mint állítják — a szűkebb birod. tanács fenállását követelni, s azon országokon, melyek államjogi önállóságukat ezen intézmény által megrövidítve lenni találják, kényszert elkövetni akarna. Nem kell-e akkor kemény s igazságtalan gyanúsításnak neveznünk, ha ezen intézményellenes Magyarországot annak fentartásáért felelőssé tenni s a Magyarország államjogi önállóságához való ragaszkodásnak felróni akarják, hogy más országok viszonyai bizonyos külön esetekben közös tevékenységüket igénylik. „Legforróbb óhajtásaink mindenesetre oda mennek ki, hogy az országok autonóm joga s öntevékenysége Austria valódi alkotmányosságának főkifejezésévé emeltessék , de a testvérországok illetékességére kell bíznunk, megítélni azt, váljon némely érdekek közössége iránti tekintetből, melyekről az oeteberi diploma illik pontjában gondoskodva van és az alkotmányos jog hatályos érvényre emelése tekintetéből, nevezetesen a ministérium irányában, képviseleteiknek parlamentté egyesítése mégis nem kívánatos-e. Mi arra nézve csak az erkölcsi közrehatást engedhetjük meg magunknak, hogy ezen intézmény által az országok autonóm önállósága ne veszélyeztessék stílusortássá ne tétessék. „Erre csak egy eszköz van s ez törvényes, szabatos megállapítása azon országérdekeknek, melyeknek világosan az országos törvényhozás számára kell fentartatniok; ha ez megtörtént, úgy el van fordítva azon veszély, mely az országképviseleteknek a nem-magyar országok közös ügyei végetti parlamenti egyesítéséből minden egyes ország autonóm jogára nézve keletkezhetik. „De ismételnünk kell, miszerint mi távol vagyunk attól, hogy magyar álláspontból egy vagy más forma mellett nyilatkozzunk, melyben a nem magyar országok alkotmányjoga a maga kifejezését s alapját találja; mert habár alkotmányos szempontból az országképviseletek időnkinti parlamenti egyesítésében s nevezetesen az urakházának intézményében az alkotmányélet fölötte hatályos biztosítékait látnák, mégis meghajlunk az ítélet előtt, melyet a túlfelölt törvényhozások illetékes tényezői arra nézve nyilatkoztatni fognak, s vágyaink legfőbb czélja marad, hogy az összes országok alkotmányos jogai megóvassanak s gyakorlásuk módja — minden oldalról kielégítés végett — alkotmányszerüen megállapittassék. „A mit a magyar korona országai számára igénybe veszünk, ugyanezt kívánjuk s óhajtjuk a monarchia nem-magyar országainak, melyekkel annál szorosb és szilárdabb kötelékbe lépendünk, mennél analógabb lesz politikai alakulásuk a mi jogfogalmainkkal. Mindamellett álomjogi önállóságunk történeti jellemét nem tagadhatjuk meg, s ragaszkodnunk kell ahhoz, mint a legitimitás alapjához, melyből épen azon kötelességek folynak, miket teljesítenünk kell, s miket alapjogaink megóvásánál hűségesen teljesíteni is fogunk. „Csak azt kell ismételnünk, hogy a jogi alapon nyugvó formai dualizmus épen nem áll ellentétben a monarchia többi országai államjogi igényeinek kellő méltányoltatásával, szintoly kevéssé áll ellentétben a birodalom szellemi egységével, mely végre a fő; de szintoly szilárd a mi meggyőződésünk, hogy ezen szellemi egység soha sem lesz elérhető, ha a jogalap kérdésbe helyeztetnék.“ Helyzetünkről halljunk egy vidéki szózatot. Az „Eger“ czímű lap utóbbi számában egy czikket hoz, melyet érdekesnek találunk olvasóinkkal megismertetni. A czikk így szól : „Minél mesterségesebb valamely gépezet, annál nagyobb mesterre van szükség, hogy midőn az megakad, vagy roszul végzi feladatát, helyreigazittassék, hogy czéljának biztosan s tartósan megfelelhessen. — Ezen nincs mit bámulni, mert a dolog természetében fekszik. — A bámulnivaló ott van, hogy vannak sokan, kik a mestert abban vélik felismerhetni, váljon kire az varázsvesszővel, melylyel megérintvén a romlott gépezetet, az azon pillanatban teljes tökélyben álljon szemeik előtt. S jaj neki, ha csodát művelni képtelen, ha először szemlél, figyel, vizsgál, s az óvatos elővigyázat gondosságával, mely rögtönzést, túlhajtást nem tűr, bár a mesteri fölény biztosságával végzi feladatát. Előállanak ők, az ezermesterek, s mint Castiliai Alfonz, az astrolog-király mondá, hogy a világ épülete sokkal jobban volna berendezve, ha a teremtő e végett előbb az ő tanácsát kérte volna ki, úgy ők is categoricus hangon, mely ellenmondást nem tűr, s fontoskodó arczczal hirdetik, hogy roszul megy a dolog, azt máskép kellett volna intézni, úgy t. i., amint ők gondolták, s akkor azután minden rendén volna ! Ezeket követik a csüggedök, kik minden üres felhőben vészteljes villámokat látnak, minden pajzán viszhang morajában fenyegető mennydörgést, kiknek a tél nem jó, mert a hidegtől náthát, nem a nyár, mert a melegtől főfájást kapnak. „ Az elsőknek nem tetszenek a kormány intézkedései, mert az az éjfélből egyszerre delet nem teremt; az utóbbiak kételkednek rajta, hogy az hosszú életű lesz, mert azt hiszik, hogy aki sokat nem beszél, az bizonyára mellbeteg. „Mindenki tudja, látja, hogy az állam óriási gépezete meg van rongálva, mert az hosszú évek során át czélellenes irányban használtatott, mert erőképességével a legexorbitánsabb módon éltek vissza. Mindenki tudja, látja, hogy e megrongált gépezeten oktalanság és kislelkű önzés mai napig sem szűnt meg folytatni romboló munkáját; ha máskép nem, azáltal, hogy a birodalom egy részének közvéleményét tévútra vezesse, hogy a békés öszhangzatot megzavarja, hogy az érdekelt igazságos kielégítésen alapuló s azáltal ,egyedül lehetséges kiegyenlítést lehetetlenné tegye. És mégis vannak, kik a megrongált gépezettől ugyanazt követelik, mit csak a legtökéletesebbtől lehet elvárni. „Vessünk csak egy pillantást a bécsi centralista sajtóba, hogy helyzetünket constatírozhassuk, s mit látunk ? Látunk jogfolytonosság mellett küzdeni, mely a jogeljátszás barbár, képtelen elméletére van alapítva; látunk a birodalmi öszpontosító parlament mellett eget földet mozgásba hozni, mely a contumachozás nevetséges közjogi elméletén nyugszik; látunk birodalmi érdekegységet előteremteni akarni az egyes részek eltiport legszentebb érdekeinek romjain, — és erőegységet a részek végkimeritése processusából. „Vagy ki hallotta valaha, hogy a politika volna azon kuruzsoló tudomány, mely erőtlenségekből erőt, s holt tagokból eleven, életteljes organismust tanít elővarázsolnépszerű csillagászat. Magyar tud. akadémiai dicséretet nyert pályamű. Szerző Molnár József, pécsmegyei áldozár, volt főgymnasiumi természettantanár a pécsi Szepesy-lyceumban. 105 ábrával és 2 aczélmetszetü csillag-abroszszal. Pécsett a lyceum nyomdájában 1865. Ára fűzve 2 ft 20 kr o. é. Köztudomású, hogy a magyar hölgyek fensőbb körök szükségleteit kielégitendők, de talán még inkább amaz előítéleteket és balvéleményeket, melyek nem csak a köznépnél, hanem gyakran a műveltebb körökben is napirenden vannak, megszüntetendők: a magyar akadémia aegise alatt 1861-ben „Népszerű csillagászat“ czim alatt szerkesztendő könyvre 300 o. é. forintból álló pályadíjt tűztek ki. A pályázók közül a pályanyertes mű szerzője, Hollósy Justinian mellett, dicsérőleg említtetett fől a szóban lévő mű szerzője is, kit Molnár József, volt pécsi természettantanár személyében mutatok be az olvasó közönségnek, s kinek művét maga az akadémia is kinyomatásra méltónak találta. E sorok írójának nem más a czélja, mint figyelmeztetni a magyar olvasó közönséget a megjelent műre , mint röviden ismertetni a könyvet, mely vélekedése szerint Holtósyénak nem csak méltó versenytársa, hanem több tekintetnél fogva azt meg is haladja, így különösen tartalomra nézve bővebb, alapra nézve pedig, valamint a kiállítás, ábrák és csillag-abroszok csinos és mondhatni: fényes és költséges előállításánál fogva — hasonlíthatlanul fölötte áll. Ajánlja továbbá szerzőt a világos és könnyen érthető előadás, kellő szakavatottság, biztos tárgykezelés. E tekintetben őt a szakértők úgy, mint általán minden tudománykedvelő hitem szerint gyönyörrel fogják olvasni. — Már a bevezetés ügyes tapintattal azon előismeretek fejtegetésével foglalkozik, melyek a csillagászatban való tájékozásra okvetlenül szükségesek. Ezután átmegy szerző az általános részre, s rendszeresen ismerteti meg a 3—9. §§-ban a tájékozási pontokat, vonalakat s köröket, s teszi ezt oly evidentiával, hogy öt középműveltséggel bíró egyének is könnyen megérthetik. Majd a 10—15. §§-ban a tájékozási pontokat és vonalakat határozza meg, s a 20. lapon pl. igen szépen értekezik a délvonal-, vagy délkörről, a 16. és 17. §§-ban a csillagászati sugártörésről, a 18. és 21. §-ban a csillagzatokról, a csillagok fényhatályosságuk szerinti osztályozásáról stb., mindenütt akként járván el, hogy sem a szakértőre untató, sem a tanulni vágyakozóra nézve érthetlenné ne legyen. Azonban mindemellett is az előismeretek többszöri átolvasására visszatérni lehet és kell is, mert nem mindenki szakértő és mert a mi tán első pillanatra kevésbé érthetőnek s világosnak tűnt fel, az ismételt átolvasás után teljesen érthetővé leend. Miután szerző az általános részben a szükséges előismereteket kellőleg kifejtette, átmegy a különös részre, s itt mindenekelőtt a föld alakja és terjedtségéről értekezik, jelesen pedig a 22. §-ban a föld gömbölyűségét oly könnyű és kézzelfogható modorban mutatja be, hogy akaratlanul is magával ragadja az olvasót. Igyekszik is szerző minél tanulságosabb lenni, pl. a 23. §-ban, hol a föld gömbölyűsége okáról szól, oly világosan és hiven ecseteli azt, hogy midőn annak bámulatos hatásáról meggyőződünk, ugyanakkor benne és általa a nagy alkotót csodáljuk, ki gyakran legcsekélyebb eszközök, pl. az anyagba helyezett vonzerő által tartja fen a mindenséget, igazgatja az égi testek mozgását, szabja ki azok pályakörét. Szerző valamint a most említett §-ban, úgy másutt is művében kérlelhetlen szigorral ostorozza a dalvéleményeket, melyek nem csak némely, a természettan első elemeiben járatlan szerzőknél, hanem gyakran műveltebb körökben is otthonosak szoktak lenni. így fejti meg a „föl“ és „le“ fogalmát, mely a természetben valóban nem létezik; Így oszlatja el azon balvéleményt, mintha a légnyomás a tárgyaknak földhöz szorítására befolyást gyakorolna. Népszerűen, de mindig a szakértőket is gyönyörködtetőleg szól a földsarkokról, földtengely, délkörök, egyenlítőről, a földrajzi szélességről és hosszról. Ezek fejtegetését mindig a gyakorlati életben hasznos, sőt mondhatni: szükséges igazságok lehozásával fűszerezi, így a napról szólva mondja a 27. §ban : minden 15 fokkal nyugatiabb helyen egy órával később van dél, s megfordítva: mindazon helyek, melyek dele 1 órával különbözik egymástól, 15 foknyi távolban vannak.“ Érdekes továbbá olvasni, mily szépen fejtegeti szerző a 31. és 32. §§-ban a foktűzést és földmérést az egyenlítőn és délkörökön ; mint iparkodik mindenütt a támadható kételyeket megoldani s meggyőződést teremteni olvasói keblében. A 33. §-ban szól a föld tapulatáról a sarkoknál, s ezt a legkitűnőbb tudósok tekintélyével bizonyítja be. A 34. §-ban gyakorlatilag és könnyen felfogható modorban mutatja be és számítja ki a föld kerületét, átmérőjét, felületét és térfogatát. A 35 —39-ik §§-ban fejtegeti a méréseket és viszonyokat az égen. Itt szól a hold és nap távoláról, azok nagyságáról. Sokat tanulhat ezekből az olvasó, miket gyönyörrel töltendik el, mik az avatlanok előtt elzárvák. — E közben mindig érdekesebb lesz szerző a 40—44. §§-ban, melyekben a föld forgásáról értekezik, ellenállhatlanul czáfolván meg az ide vonatkozó kételyeket. A 45 —50. §§-ban a föld tengelyének a föld pálya-síkja iránti helyzetéből eredő viszonyokat fejti meg, melyek tárgyalásánál annyi tanulságost ad elő a térítő körökről, éj egyenről s napállitó pontokról, az évszakok stb. változásáról, a nap és éj hosszáról, hogy benső élvezet nélkül nem lehet a könyvet kezünkből letenni. Szól azután az 54— 62. §§-ban a naprendszer s annak testeiről általán, különösen pedig a 63-dik § ban a nap foltjai s dudorairól. Figyelmes olvasó előtt kettős érdekkel bir elmerülni a fejtegetésekbe, melyek szerző által e tárgyakról a legtudósabb kutatók után tétetnek és szemlélni a törekvést, mint igyekszik itt is a lehetőt földeríteni s olvasóival megértetni. A 70. §-tól kezdve naprendszerünk egyes testeit veszi tárgyalás alá, világos és könnyen érthető előadással szól a nap- és holdfogyatkozásokról, melyeket idevonatkozó ábrák által szemléletileg állít elő. A 89—90. §§-ban az üstökösökről értekezve megrója ama közönségesen elterjedt balvéleményt, mely azok megjelenéséhez rendkívüli eseményeket szokott kötni. Végre befejezi szerző könyvét az álló csillagokról értekezéssel. Mit ezekről mond, azt legkitűnőbb csillagászok tekintélyére támaszkodva mondja, miért minden nagyítás nélkül el lehet róla mondani, hogy művében a jelen tudományos kutatások vívmányait czélszerüen igyekezett felhasználni s a magyar olvasó közönség kezébe oly könyvet nyújtani törekvék, mely minden jogos követelést teljesen kielégíthet, mely irodalmunk becsületére válik. K. J. Napi újdonságok. A nyitrai egyházmegyéhez tartozó sztaskói r. kath. templom újbóli felépítésére a cs. kir. Apostoli Felsége a vallásalapból 14,427 ft42ktnyi összeget engedélyezni méltóztatott. Az építkezés két év lefolyása alatt eszközlendő. A debreczeni helvét hitvallású jogi tanintézet tantervének a királyi jogakadémiák tervéhezi alkalmaztatását illetőleg a m. kir. udvari kanczellária, az e részbeni újabb felterjesztés következtében a m. kir. helytartótanácsnak meghagyá, miként a tiszántúli helv. bitv. superintendenst értesítse, hogy a tantervben észlelt hiányoknak és eltéréseknek pótlása s kiegyenlítésére vonatkozó megállapodástól eltérni nem lehetvén, a debreczeni helv. kitv. jogi tanintézet tantervének a kir. jogakadémiák tantervéhezi minden tekintetbeni pontos alkalmaztatása legfeljebb egy évnek lefolyása alatt mulhatlanul elváratik. 4). Albert herczeg szobrának Koburgban végbement leleplezési ünnepélyén — írja a „B. H.“ — a porosz koronaherczegnő is jelen volt. — Itt eszébe jutott Rückert, az agg költő, ki nem messze Neusessben betegeskedik. Meg akarta látogatni szállásán, de tartott tőle, hogy a betegnek alkalmatlan lesz a látogatás. — A jeles költő iránti tiszteletét és figyelmét tehát egy szép virágbokréta által fejezte ki. Az agg költő egy szép sonettben fejezte ki köszönetét. 4. A végzetes párbaj következtében kimúlt Larfczky László, egyéb hagyatékokon kívül, az építendő országház részére, évenkint fizetendő 500 o. ért. frtot hagyományozott. Kolozsvárról írják a „D“-nak: Az országgyűlést egybehívó leirat, mely a három országos nyelven van kiállítva, az itteni guberniumhoz megérkezett, hol sept. 12-én hirdettetett ki. Ismét egyike halt meg Francziaország legnevezetesebb egyéneinek, kinek nevéhez oly sok történeti esemény fűződik: Lamoriciére tábor-