Sürgöny, 1866. február (6. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-23 / 43. szám
tot könnyebb felbontani, mintsem ezt évek hosszú sora után és tökéletesen megváltozott körülmények között ismét helyreállítani. Ezen nehézségek legyőzése teszi épen feladatunkat, ezen nehézségekkel megvívni kell, azokat ignorálni nem lehet. A törvényes formáknak vagy pedig közegeknek helyreállítása által csak fictioja érezhetik el a törvényességnek. Annak valódi létesítése a törvényhozásnak mélyebben ható alkotmányos és gondos közremunkálását követeli. Fejedelmünk,mint a törvényhozásnak egyik tényezője, hála Istennek, elhagyta a provisoriumokat. (Élénk ellenmondás, zaj). Ismétlem, hogy Felséges urunk elhagyta a provisoriumokat, amiből nem lehet kiszökni, hanem egyedül csak lassan, fokonkint lehetne törvény alapján átlépni. (Zaj.) Kevés türelmet kérek, még csak rövid ideig fogom untatni a t. házat. Fejedelmünk a rendkívüli állapotot rendessé, a törvényen kívülit törvényessé akarja tenni és a törvényhozás alkotmányos közremunkálását helyreállítani. És ennélfogva, noha a múltban súlyos sérelmeket látok én is, hanem a törvényesség ily módoni visszatérésében csak gyakorlati szükséget, de újabb törvénysértést nem látok. (Helyes.) Nem hallgathatom el azon esetre nézve, ha a megyék visszaállíttatnának, a megyei tisztviselők helyzetét, kiket eskü kötelez arra, hogy alkotmányukhoz tartsák magukat, hogy minden kötelességük teljesítésében tisztán hazai törvényeink szerint járjanak el. Ezen tisztviselők bármely lépésen épen rendkívüli helyzetüknél fogva csak tényleges állapotokkal találkozhatnak, és csak oly intézkedésekkel, melyek szükségképen nélkülözhetlenek s mindaddig, míg ügyeink törvény útján rendezve nem lesznek törvénykívülieknek, sőt törvényelleneseknek is tekintetnek. A tisztviselők tehát minden eljárásnál vagy hivatalos kötelességeik vagy esküjükkel jönnek ellenkezésbe. Ezen orvosság pedig, melyet többször hallottam itt említtetni, és amelyet igazán csak is orvosságnak kell neveznem, t. i. az úgynevezett indemnity bilit, tökéletesen és teljesen alapját nem veheti aggályaimnak. Ezt Bartal György oly alaposan adta elő, hogy e részben több mondanivalóm nincs. De ne feledjük el azon jeleneteket, melyeknél az utolsó választások alkalmával az ország sok részében emberhalál fordult elő. (Halljuk!) és melyek mindenesetre nagy óvatosságra intenek, hogy hasonló izgalmaknak előidézése mellőztessék akkor, mikor csak ideiglenes, és mint remélni akarom, rövid ideig tartó szervezésről lehet szó, mely azonnal megszűnik, mihelyt a törvényhozás azon szerencsés helyzetben lesz, hogy a törvényhatóságokról intézkedik. És így, tehát véleményem szerint világosnak látszik, hogy a megyéknek minden törvényhozási intézkedések előtti helyreállítása épen a jogfolytonosság elvénél fogva is nagy nehézségre talál. Nem csoda tehát, hogy a fejedelem, aki a sok provisoriumot megunta (mi is meguntuk) és a törvényes állapotot akarja helyreállítani (Helyeslés), a megyéknek minden megelőző törvényhozási intézkedés nélküli helyreállításában megnyugvást nem talál. De hogyan áll a dolog a ministérium kinevezésével ? Nem akarom vizsgálni, azok, kik a ministérium azonnali kinevezését szükségesnek tartják és szorgalmazzák, milyen ministériumra reflektálnak ? Ha a jogfolytonosság elvéből indulnak ki, akkor e részben minden kétség megszűnik , hogy milyen; de legyen az bármely ministérium, az kétséget nem szenved, hogy a ministérium egy lépést sem tehet, és egy percig sem tarthatja fenn magát, ha csak felhatalmazást nem nyer. E rendkívüli felhatalmazásnak titulusát hallottam többször említeni, az úgynevezett indemnity bilit. Az indemnity bili hazánkban, s hazai közjogunk szerint egy új eszme, hanem azon kiterjedésben, amint jelen helyzetünkön szükséges lesz, azt alkalmasint az egész alkotmányos világ újnak fogja tekinteni. Mindenesetre hazai közjogunk szerint erősen áll az, hogy rendkívüli felhatalmazás csak a törvényhozói hatalom és az összes törvényhozás közakarata által történhetik. — Megen TÁRCZA. Napi újdonságok. — Ő exoláik Frank lovag hadügyminister, hadsegéde Kraus alezredes kíséretében, továbbá gróf Larisch, Belcredi, b. Wüllerstorff, Körners lovag, gr. Haller és Kussevics altábornagy a f. hó 19-ki reggeli bécsi személyvonattal indultak Pestre. Mensdorff gr. altábornagy ő excja, mivel 19-kén délben Grammont herczeg és Weither báró sürgős ügyekben jelentkeztek nála, csak esti 8 órakor utazott el. (P. H.) — A zágrábi felirat átnyujtásával megbízott horvát atyánkfiai fővárosunkba érkeztek. (P. H.) — A nm. m. k. helytartótanács meghagyásából a városi mérnöki hivatal több tervet dolgozott ki, mely szerint a lánczhidtársaságnak Buda és Pest közt közlekedő szállító csolnakai jövőben szerkezendők. Ezen most alkalmazásban lévő csolnakok 25' hosszúak, 5' 3/ " szélesek és 2' 1" mélyek. Ezek a 3 hajóst betudva csupán 12 személyt vehetnek fel, és minden felfordulás vagy elsülyedés általi baleset mellőzésére mintegy 59 köblábnyi légmentes térimével látandók el a fenéken és az oldalakon. Ezenkívül biztosság tekintetéből külső oldalaikon mentő kötelek alkalmazandók. A sírkertbizottmány elhatározta, hogy jövőben a holttestek átszállításáért a régi temetőből az újba — a díjak előre fizetendők. M. A gőzfavágóban az új épület mögötti telken 319. sz. a. a fának fűrészelése, felvágása, elszállítása és a pincze vagy fakamrába elhelyezése a legrövidebb idő alatt és a vevők megelégedésére eszközöltetik. A fának felmunkálása, szállítása és elhelyezéséért megállapított jutányos dijak fizettetnek, melyek mellett azonban a tűzifa mégis a legolcsóbban beszerezhető. Ugyanott a legjobb minőségű tűzifa van lerakva s a solid ezég a legpontosabb szolgálat- és kezelésről kezeskedik. — Az „Alföld“ szomorú öngyilkossági eseteket emlit. Aradon a Traydler cég könyvvivője, egy solid, munkás és feddhetlenül becsületes férfiú, Lengváry, hétfőn reggel fél 8 óra körül egy revolverrel agyonlőtte magát. Föltűnő, hogy e szomorú tény okát még eddig senki sem bírta fölleplezni. Könyvei és az általa kezelt pénztár a legnagyobb rendben találtattak, s külső viszonyai is teljesen rendezettek valának. Szintoly leverő hatást eszközölt ismerős körökben azon szomorú hir, hogy T...........n, nem messze Aradtól, K...........o M. kisasszony, — egyik legműveltebb s legszebb lelkű, még csak alig 20 éves hölgy, e hó 12-kén bámulatos elszántságot tanúsító előkészületek után szintén egy revolverrel agyonlőtte magát. Fedve mindezeket, fennmarad mégis az a kérdés, hogyan jöhet létre a minisztérium kineveztetése most azonnal, t. i. oly minisztériumnak kineveztetése, mely a nélkülözhetlen indemnity bilire szert tehet, vagyis oly minisztérium, mely a többségnek programmjával tökéletesen egyetért, mely a többségnek programmját képviseli. Többször hallottam azt alaposan és jogosan említtetni, hogy mi ügyeinket csak a fejedelemmel s a királylyal akarjuk rendbe hozni. (úgy van ) Ez tehát kizárja annak lehetőségét, mint az az úgynevezett parlamenti kormányformából és rendszerből következik, hogy a Felség a többség programmját elfogadni tartozik. (Ellenmondás ) Tudom én, hogy ilyen ellenvetést gondoltak azok, kikre ezen szavaim tán kellemetlen hatást tettek; tudom én azt, hogy e részben vannak módok, melyeket felhasználni lehet, hanem azokat nem lehet örökké használni, és utóbb mégis beáll azon idő, mikor a többségnek szavára figyelemmel tartozik ügyelni. (ügy van, zaj, elnök csenget.) Annál kevésbé tehetem fel a programm ellenkezését a fejedelemmel, miután tudjuk, hogy a fejedelemnek uralkodása alatt más népek is léteznek, és tudjuk, hisszük és reméljük, hogy ha azoknak átalános átalakulásuk befejezve lesz, ezen fejedelem uralkodása alatt két parlament fog állani (Igen természetes.) Ebből tehát azon időre nézve szólok, amikor mindezek be fognak következni, hanem arról, hogy ha még akkor sem tehetem fel, hogy Ő Felsége ezen rendkívüli állásánál fogva programm nélkül létezni fog, ezt annál kevésbbé tehetem fel most, midőn a kiegyenlítés és átalakítás fokán állunk. Tekintve a trónbeszédben foglalt nyilatkozatokat, és tekintve azokat, amik a felirati javaslatban mondatnak, azt bármennyire óhajtjuk, de állítanunk nem lehet, hogy a többségnek programmja a Felségnek programmjával már öszhangzásban lett volna. Erre törekednünk kell, ezt kívánnunk kell, de az elérve nincs. Kérdem tehát, gondoljuk-e oly ministériumnak, hisszük-e oly ministériumnak kineveztetését, mely mind a fejedelemnek, mind a többségnek bizodalmát oly mértékben bírná, hogy ily rendkívüli felhatalmazást nyerhessen. (Hiszszük ! Zaj ! Halljuk!) Mellőzve azon nehézségeket, mik a közös ügyek feletti tanácskozások alatt mutatkoznak, és melyeket az akkori tanácskozásokkal ideiglenesen igyekezni fogunk elhárítani, mindamellett úgy látszik, hogy azok, miket mind a ministériumra, mind pedig a törvényhatóságokra bátor voltam előadni, legalább is oly nehézségeknek fognak tekintetni, melyeket ignorálni nem lehet, és melyekben bizonyosan, legalább az én véleményem szerint, elégséges igazolása foglaltatik azon javaslat módositványnak, melyet Bartal György tisztelt elvbarátom és tagtársunk benyújtott, (Helyeslés) melyhez én azon toldalékkal, melyet hozzá ajánlani bátor voltam, egész kiterjedésében járulok. Meg vagyok győződve t.hát arról hogy a jogfolytonosságot valódi értelmében csak úgy biztosíthatjuk, ha azt minden fictiótól menten tartjuk. Véleményem szerint, meglehet, hogy az hibás (igaz, úgy van) ha nem legalább szilárd, a megyéknek helyreállítása vagy ha tettleg helyreállíttatnak, mostani törvényessége fictio. Meggyőződésem továbbá az, hogy a ministeriumnak kinevezése mostani körülmények közt a nélkül, hogy az előzmények betöltetnének, fictio volna (derültség). Ezektől szükség esetében, a jogfolytonosság elvét megóvni kötelességemnek tartom. Tévedés azon vélemény, mely a ház több tagja által kimondatott, hogy az, ki a revisio szükségét elismeri, és a tényleges helyreállítás előtt a revisionak szükségét szorgalmazza, azt csak az úgynevezett mindenároni kiegyezkedés érdekében teszi. Én legalább a revisiót épen hazai intézményeink fentarthatása végett és azért óhajtom, mert hazai legdrágább intézményeinket azon kinövésektől akarom megóvni, melyek annak tekintélyét csökkentik (Helyessé a jobb oldalon) Ugyanazt tenném akkor is, ha ez volna a kiegyenlítés egyik legnagyobb momentuma, de annál inkább most, midőn attól még azon nagy eredmény függ, mely nem egyéb, mint alkotmányos létünknek, a trónbeszéd szerint maradandó biztosítása és annak fejedelmi koronatio általi újabb szentesítése (Helyeslés.) Gróf Széchenyi Imre beszéde a képviselőház febr. 22-ki ülésében. Ámbár a fenforgó kérdésre nézve a „quid consi- 10“ tere azáltal, amit e házban több jeles szónok anynyi észszel mint képességgel ez irányban kimondott, kimerítve látszik, és ami annak tiszta állampolitikai és közgazdászati lényegét illeti, kimerítve is van, létezik annak csakugyan mégis egy oldala, amely csekély nézetem szerint, még illetőképen kiemelve nem jön. Amikor hazánk nagy fia kinyilatkoztatta, hogy amint valaha, most is, csak fejedelmünk személyes közbejövetele által bonyolódhatik ki bajaiból szegény és oly nehezen sújtott honunk, ezen magasztos szó villámsebességgel körülfutotta nem csak annak tágas határait, de még a birodalom legszélsőbb tartományait is. Kevesen voltak akkor azok, kik legbensőbb meggyőződésükből fel nem kiáltottak volna : „vájjon ez volt magyar bölcsünk Eurekája.“ Íme itt van most közöttünk a fejedelem ; meghallotta a meghívást, eljött hozzánk, elhatározott szándékkal, bajainkat orvosolni. Emelkedjünk csak fel egy keveset a subjectivitásból az objectivitás magasabb polczára és tekintsünk elfogultság nélkül a lajthántali dolgokra. Ki lesz az, akinek fel nem fognak tűnni azon befolyások, azon irányzatok, melyeknek érdekében állhatott és állhat, a fejedelemnek ebbeli elhatározását megakasztani ? De ő eljött hozzánk mindezeknek daczára ! Ki nem tudja továbbá, hogy van ott egy hatalmas párt, melynek — hinni akarom — őszinte meggyőződése még most is, hogy a fejedelem elhatározása káros és veszélyes, s amely jelenleg is annak megváltoztatását óhajtja és igényli. Hasztalan ! Felséges Urunk jelenleg is köztünk van és itt nyújtja nekünk a békülés olajágát. (Helyeslés.) De kérem uraim, szemléljük meg egyszer fejedelmünk állását irántunk és a mi állásunkat ő irányában ; nem tűnik-e fel ama szoros viszonhatás, amely közöttünk létezik ? A fejedelem eljött, hogy rajtunk segítsen, de hiába ő nem segíthet rajtunk, ha mi részünkről nem segítjük ötét. Azaz: ő tette az első lépést; tegyük mi a másodikat feléje, hogy karjainkra támaszkodva tehesse velünk együtt a harmadikat, végső és virágos partra vezető lépést. A mi alkotmányos vitáink nem hasonlíthatók azokkal össze, melyek más országokban léteznek. Ott a kérdés egyrészről a nemzet, másikról egy határozataiban független és egyedül csak személyes jogait és érdekeit megfontolható fejedelem között forog. Itt a fejedelem helyzete egészen más, itt a korona szabad akaratát más országok és más tartományok jogai és érdekei is kötik le. S ugyan mégis nem sok kellene arra, hogy ezen országokat és tartományokat megnyugtathassuk és az ellenünk működő irányzatoknak egyik fő emeltyűjét megsemmisítsük. Csak egy csekély áldozat, nyílt bevallása annak, hogy mi nem restitutio integrumhoz, hanem csak is a jogfolytonosság ama józan és practicus értelmezéséhez ragaszkodunk, melyet előttem több elvbarátaim kifejtettek. Csekélynek mondom ezen áldozatot, mert csekély azon nyereséghez képest, a mely ránk vár, ha ezen alkalmat használatlanul elmulasztani nem hagyjuk. Egy alkalmat, milyet a sors még eddig hazánknak nem nyújtott s a mely rendkívüli és talán soha többé vissza nem kerülő körülmények összevágó befolyásának következtében, ránk bízta az egész birodalom békés, jövője felett határozó és döntő szavazatot. Vigyázzunk, hogy fejedelmünk, aki magas trónbeszédében azt mondja: „áldani fogjuk azon perczet, mely abbeli elhatározásunkat szülte“ — reménységeiben csalatkozva, ne legyen talán kénytelen máshol ama támaszok után tekinteni, miket nálunk elégséges mértékben nem talált. A most megindított politikai kísérlet ellenei csak úgy lesik ama pillanatot, amelyben ilyen hibát elkövetnénk, és a bureaucratia nyugtalanul várja azt, hogy újonan ezerrojtos hálóját fejünkre borítsa. (Élénk tetszés.) Vigyázzunk, hogy a világ ne alkalmazhassa reánk azon szavakat, amelyeket az utolsó évtized alatt némely kormányhoz intézett, t. i. „késő! késő!“ Erős meggyőződésem, hogy a magyar nemzetiség, ethnographiai és geographiai helyzetének következtében csak az austriai birodalomban és az austriai birodalom man lehet biztosítva. Kinek volna ennélfogva nagyobb érdeke e birodalmat támogatni és erősíteni, mint épen nekünk. Ezenkívül én nem láthatok számunkra más sorsot, mint a tökéletes absorbtiót, vagy a keleti szláv, vagy a nyugati német tömeg által. De én mint magyar élni, mint magyar halni akarok, s ezért Bartal György képviselő úr által benyújtott módosítványt, melyet én a kiegyenlítés egyik lényeges feltételének tekintek , egész kiterjedésben pártolom. (Éljenzés a szélsőjobboldalról.) B. Ambrózy Lajos beszéde a képviselőház február 21-diki ülésében. Midőn először van szerencsém a t. házban felszólalni, igen óhajtottam volna, vajha a nyilvánítandó nézeteknek sikerülne azon szives indulatot megnyerhetnem, melyre szónoki tehetségem gyarlósága igényeket nem emelhet. — De meg lévén győződve, hogy a ház igazságszeretete a szellemi felsőség egyenlő mértékével osztogatja a türelmes elnézést az azért folyamodóknak, igyekvendem elfogulatlanul előadni a kisebbség módosítványa mellett azt, mire meggyőződésem ösztönöz. Felszólalásom a vita előhaladott stádiumába esvén, fel vagyok mentve a kérdés rendszeres kifejtése, valamint olyan előzmények felemlítésétől, miknek helyes volta már megállapítva, elismerve van, így elismerjük mindnyájan, hogy legközelebbi czélunk, mind önmagáért, mind a továbbalkotás lehetőségéért, a 17 évig tényleg felfüggesztett törvényes állapot helyreállítása. Megegyeztünk továbbá abban, hogy ez, a logica azon szigorú következetessége szerint, mely azt követelné, hogy a tények fonala is valóban ott köttessék újra meg, hol az megszakadt, és oly lehetetlen lenne, mint vétkes az Utilitarismus azon cynicus végzete, mely legszentebb kincsünket a romok közé temetve, a jövő nemzedék várományát ellátva, csak pillanatnyi igen kétes kényelemre építene. S e szerint mint egyedül lehetséges és lehetőleg correct ösvényt elfogadjuk a felirati javaslaton átvonuló azon irányzatot, melynek szabatos értelmezése, ha jól kifejezem magam, nem más, mint a törvényes állapot helyreállításának mielőbbi s olyatén lehetségessé tétele, hogy a létezett törvénytelen állapotnak, s az átmeneti időszak nehézségeinek bizonyos fokig elutasíthatlan számbavétele a jogállapot azontúli integritásán csorbát ne üssön. De ezen közös tétel lényegesen eltérő magyarázatokra talált, a teendőknek a föliratban kifejtett iránya hazafias aggodalmakat ébresztett, melyek a Bartal-féle módosítványban lelik kinyomatukat, aggályokat, mind a jogfolytonosság értelmezése s ennek alkalmazása, mind a czélszerűség tekintetében. Én csak az elsőre szorítkozom, s megvallom, hogy törpeségem tudatában habozom elismert tekintélyekkel szembeszállni; de meggyőződésem tiltja eltitkolnom, hogy a jogfolytonosságnak a föliratban adott, s Ghyczy, igen tisztelt képviselő által még praegnánsabban kifejtett értelmezését, mely szerint az nem a törvény törvényességének elméleti elismerésében, hanem foganatosításának folytonosságában áll, felette veszélyesnek, kivált a kibontakozás lehetőségére nézve veszélyesnek tartom. Mert ha az helyes, s ha a szerint a jogfolytonosság csak addig tart, meddig a foganatosítás folytonos; s miután tagadhatatlan, hogy törvényeink foganatosítása 17 évig tényleg meg volt szakítva, nehéz volna most mást következtetnünk, minthogy jogfolytonosságunk valóban csorbát szenvedett. Márpedig tehát azon jogfolytonosság, melyhez én határtalanul ragaszkodom, mely a jogot a szeszély adományai fölé helyezi, melyet tőlem elvonni, s melyért nekem kérnem nem is lehet, — ezen folytonosság egyoldalulag nem sérülhet. De engedjék ezt röviden kifejtenem. Az emberiségnek részint ösztönszerü vágyai, részint magas czéljai felé törekvése közös megállapodásokat szült, melyek családi megalkuvásból ünnepélyes végzeményekig fejlődve, a patriarchális családot, municipiumokat, s végre az államokat alakíták meg. Ezen alakulatok állandóságának feltétele a végzemények kötelező volta a szerződő felekre, — tehát monarchius államban s a közjogot tekintve: a fejedelem és nemzetre nézve. De bármennyit is fáradozott annak biztosításán az állambölcselet, hiába kutatta a tudomány mélységeit, hiába apellált a kebel legnemesebb gerjedelmeihez, mert eddig legalább sem a hatalom túlterjeszkedési vágyát, sem a szenvedélyek túlcsapongásait teljes hatályú korlátok közé szorítani nem tudta. Mindazon biztosítékok, miket a leleményes ész feltalált, a királyi eskü, parliamenti kormány, alkotmányos katonaság, a nemzet hódoló esküje, vagy az érzelmekben gyökeredző, tán magas rendbeliek, mint kegyelet, hűség, szokás, érdekek, ki nem zárják azon eshetőséget , hogy dúló fergeteg árjai pillanatra elboríthatják a rend és jóllét édenét, és feléledvén az ultima ratio, az önvédelem, a társadalom eredeti elemeire felbomlik. De hogy elvonulván az áradat, mely jött legyen bárhonnan, a törvényt s a társadalmi rendet elborítja vala, nem ennek szétbomlott atomai, de a kölcsönös megegyezés alapján volt társadalmi rend, nem tabula rasa, vagy a pillanat szülte mentő rendszabályok, de a régi törvény szentsége egész fényében áll elő, hogy valamint az emberi ész nem görnyed meg az elemek tuséiban, úgy a törvény, mely nem más, mint rendszeresített szabályokba foglalt ész, — nem érintethetik a társadalom harczai által, hanem csakis egyedül azon kútfejeknek adhatja vissza hatályát, mellek azzal felruházták ; ezen varázserejü elv az, mit én jogfolytonosság alatt értek. így fogták fel a jogfolytonosságot más népek is, igy az alkotmányosság veterán bajnokai, az angolok, kik például a Stuartok 1660-ban történt restauratioja esetében az 1642-iki forradalmat közvetlen megelőzve teljes érvényességgel alkotott törvényeket, — melyek végrehajtása a közügy békés fejleményét nehezítheti vala — teljes jogérvényüeknek elismertetni igen, de végrehajtatni nem kívánták. Már pedig ismerjük az angolok aggodalmasságát praecedenseik iránt, melyek a hagyományok iránti kegyelet és bálványozás e honában döntő erejűek. S még sem véltek azon eszélyparancsolta lépéssel ezredéves jogalapokon csorbát ejteni, s tudtomra sem az absolutismus apostolainak azon serege, mely azóta a legtarkább alakokban ostromolta Albion alkotmányát, sem az alkotmányos érzelmeiről nem épen nevezetes György királyok sorozata, nem alkalmazták azon emeltyűt a népnek szabadságaibóli kiforgatására. De találunk közelebb saját törvénykönyvünkben is elegendő sajnos példára, hogy teljes jogerejű végzemények végre nem hajtottak." Azonban ki merné ebből azt következtetni, hogy ezáltal ugyanazon, vagy egyéb törvényeink érvénye szenved. Sürgettük a végrehajtást, valamint most is sürgetjük, de alkotmányunk élvezetét a sürgetés superlativuma- s ennek közvetlen sikerétől nem tettük függővé. Nem aggódom tehát, hogy jogalapunk jövendőbeli integritása több csorbát szenved, mint a múltban szenvedett, amit meg nem engedhetek, ha a kiegyezkedés a jogfolytonosság azon értelmezése folyamán történik, melyet kifejteni szerencsés valók. Az országgyűlés mindenható csodaorvos, mely minden sebet meggyógyít, igy szólt az angol alkotmány egy axiómája, s ez épen igy áll hazai törvényhozásunkról, melynek hatalma szintén korlátlan. Az országgyűlés szerintem beleereszkedhetnek az 1848-as törvények átvizsgálásába, melyet a közös ügyek tárgyalásától különválasztva úgy se gondolhatok el; az alkudozások pedig czélhoz vezetvén,ugyanazon ünnepélyes tény, mely jobbágyi hódolattal vezérelne koronás királyunk szine elé, tökéletesen törvényes állapot birtokába is juttatná e sokat szenvedett nemzetet. Ellenben nem tartom lehetségesnek a törvényes állapot helyreállását, ha a törvények foganatosításának folytonossága szükséges promissumként állíttatik fel, s ez a logika kérlelhetlen szigorával magyaráztatik. Mert ez nem miniszterek, nem is minisztérium, de a III. törvényczikk, nem is a III. t. sz., hanem az öszszes 48-ki törvények előzetes végrehajtását, nádort, esküdtszékeket és nemzetőrséget feltételezne, követelné a horvát képviselet megjelenését, míg végre ugyanazon logika fonalán végighaladva, a jelen országgyűlés miniszteri ellenjegyzés nélkül történt összehivatását érvénytelennek dekretálván, önmagunk alól a jogos alapot, s így nem csak a törvényes állapot helyreállításának jelen esélyeit, de lehetőségét is elvonná. Ha a tények logikájával megalkudoznunk kell, mint ezt nemcsak a felirat szelleme elismeri, de mint ezt sokkal sulyosb körülmények közt az 1861 -i országgyűlés a horvátok irányában elismerte, megvallom, hogy a méltányosságnak oly alkalmazását nem értem, s még kevésbé helyeselhetem, mely azt, mit egy magát jogaiban sértettnek érző testvérnéptől meg nem tagadhatott, az őszinte kibékülési hajlammal közeledő, szintén a törvényes állapot helyreállítását óhajtó, s e magasztos szándékának már eddig több rendbeli megbecsülhetlen zálogait adott fejedelem méltó aggályaitól megtagadná. Minthogy pedig én a törvényes és méltányos kiegyezkedést forrón óhajtom, s e czélból a király bátor kezdeményezését nem nehezíteni, de igenis buzdítni, bizalmát nem elidegeníteni, de bizalmunkkal növelni kívánom, ennélfogva a módosítvány szerkezetét, mely mind erős meggyőződésemnek, mind érzelmeimnek tökéletesen megfelel, pártolom. Dobrzánszky Adolf beszéde a képviselőház február 19-diki ülésében. Tisztelt ház ! Kötelességemet teljesítem küldőim iránt, midőn én is a felirati javaslat nagynyomatékú ügyében felszólalok , mert vannak aggályaim, vannak észrevételeim ; ha pedig ezek tekintetében talán eltérnek nézeteim mások nézeteitől, türelmet kérek, illetőleg türelmetességet, mert hiszen a felirat nagyhírű szerzője maga is azt kívánja, arra ií bennünket fel, hogy aggályainkat, nézeteinket mondjuk el, úgy mint azok szívünkben vannak. (Halljuk.) Első észrevételem a felirati javaslat azon részére vonatkozik, mely az 1860 ik évi octoberi diplomára és az 1861 -ik évi február 26-iki pátensre hivatkozván, elmondja, miért nem lehetett 1861-ben és miért nem lehet azt jelenleg elfogadni, és azzal végzi, hogy tárgyalni fogja azt most utólagosan a tisztelt ház, és az iránti felterjesztését rövid idő múlva meg fogja tenni. Én úgy hiszem, tehát, hogy ha mi, amint a felirati javaslatban terveztetik, elismerjük azt, valamint hiszem, el kell ismernünk, hogy léteznek oly viszonyok, oly ügyek, melyek bennünket közösen érdekelnek a birodalom többi részeivel, és melyek azért csakis, miután az alkotmányosság ki van terjesztve azon részekre is — mondom, csakis közösen tárgyalhatok, ha azokat elismerjük, akkor körvonalazni kellene azon közös ügyeket, vagy ha erre jelenleg még készek nem vagyunk, akkor azt hiszem, minden erre vonatkozó vitatkozástól el kellene állani, vagy semmi véleményt sem kellene mondanunk, hanem igenis azon felhívás folytán, mely a trónbeszédben hozzánk intéztetik, egyszerűen azt mondani, ami a felirati javaslatban amúgy is terveztetik, hogy t. i. ezek iránt felterjesztést teszünk. Nem fogják talán egészen alaptalannak találni ezen észrevételt, ha azt teszem hozzá, hogy ha nem szólunk semmit, akkor nem ébresztjük fel idő előtt a lajtántúli országok könnyen megfogható ággá.