Sürgöny, 1866. március (6. évfolyam, 48-74. szám)

1866-03-01 / 48. szám

Az 1866 ápril­­­től 1867. mártius 31 ig terjedő hadügyi budget legközelebb közzététetett. Az 14,095,000 ft. st.re megy, s e szerint 253,497 ft st.gel kevesebbre, mint a multévi budget. Az Izlandból érkezett legutóbbi tudósítások meglepő példáit szolgáltatják ama türelmetlen kor­mányzatnak, melynek ezen szerencsétlen ország jövő mártiusig lesz kitéve, a habeas corpus-act fel­­függesztetése következtében. A polgárok nem csak an­nak vannak alávetve, hogy bármelyik katona vagy con­stabler által tetszés szerint befogattassanak, hanem még annak is, hogy, miután egyik rendőr által szabadon bo­­csáttattak, egy másik által újra befogattassanak, így múlt csütörtökön 4 izlandi, femianismussal vá­­doltatván, a felsőbb hatóság által szabadságba helyez­tetett, egy oly vizsgálat után, mely az összeesküvés bűntényétől fölmente őket. Épen azon perczben, midőn ezen 4 polgár nyugottan hazamenni készült, az angol rendőrség által újólag befogatott, ama discretionarius hatalomnál fogva, melylyel a habeas corpus act fölfüggesztése a rendőröket fölruházza. A vidéken a befogatások folyvást tartanak, s leg­közelebb egy újabb gyilkosság követtetett el egy con­­stableren, ki egy Georg nevű izlandit be akarván fogni, ez utóbbi által megöletett. A tettes mindeddig sem került kézre. Ezen erőszakosság N­e­w­c­a­s­tr - ben, az utcza közepén követtetett el. D­u­b­l­i­n­b­a­n múlt csütörtökön az egész város­ban nagy fölindulást gerjesztett 12 katona s 7 polgár­nak befogatás­a, kik egy j­am­es s­treeti vendéglő­ben gyűlést tartottak. Már csak ezen tényből is eléggé megfejthető, hogy miért viseltetik az angol kormány­t oly kevés bizalommal az izlandi származású katonák iránt, s hogy miért bocsátott el minden, Izlandban szü­letett börtönért. A florenczi kamra febr. 26-ki ülésében Pe­­poli marquis egyszerű napirendretérést indítványo­zott , azt vélvén, hogy nem lenne czélszerű, ítéletet mon­dani ki. Scialoja kijelente, hogy a ministérium a sza­vazat elnapolását, vagy az egyszerű napirend elfoga­dását bizalmatlansági szavazattal egyjelentésűnek te­­kintendi. Az egyszerű napirend 181 szavazattal, 150 ellen elvettetett, a L­a­­­r­o által indítványozott napirend, mely a pénzügyi törvények iránt az ítéletet fönntartja magának, s a ministériumnak a politikai s közigazgatási javításokért bizalmat fejez ki, a ministérium s a kamra által 181 szavazattal, 142 ellen elfogadtatott. Az ideiglenes budget fölötti végleges szavazásnál az il­lető törvényjavaslat 288 szavazattal, 58 ellen elfogad­tatott. Mint Florenczből írják, a jelenleg a kamra osztá­lyaiban vitatás alatt lévő, egyházi javakra vonatkozó törvényjavaslat tárgyában, amaz egyezkedési irányza­tok, miknek Minghetti egy legújabb röpiratban adott kifejezést, tért nyerni látszanak, s mivel a ministérium nincs szigorúan megkötve egy oly törvényjavaslat által, mely a jelen cultus-minister elődének műve, ezen pont iránt a kibékülés valószínűnek látszik FRANCZIAORSZÁG. A „Temps“ egy, a m­a­r­­n­e-megyei választásra vonatkozó czikk miatt első íz­­ben megintetett. A tör­vényhozó testületben febr. 26 án a fölirati vita megkezdetett. Thiers a belpo­litikát megtámadja ; személyes szabadságot, sajtó­sza­badságot, gyülésezési jogot, miniszeri felelősséget, s az interpellátiós jogot kívánja, mint az országra nézve szük­séges minimumot. Ő — valamint Latour is — a föl­irati javaslatot védelmezik. A „Moniteur“ következő jegyzéket hoz : „Azon perczben, midőn bizonyos számú fran­czia önkéntesek, a császári kormánynak en­gedélyével, a pápa szolgálatába belépni készülnek, több lap azt állítá, hogy a botozás a római sereg­nél mint fegyelmi büntetés alkalmaztatik. E tekintet­ben a franczia követ értesítéseket kívánván a római bí­­bornok állam­titkártól, ő eminentiája kijelenté, hogy a botozási büntetés a pápai seregnél nem létezik.“ OLASZORSZÁG. Mint Florenczből febr. 2- tól jelentik, Messinában Mazzini követté választa­­atok­ meg.­­ TÁRCZA. Napi újdonságok. — Császár né Ő Felsége a budai vízivárosi apáczák zárdáját, és a vízivárosi városi tápintézetet ma, martius 1 én ‘//ll órakor délelőtt legmagasabb láto­gatásával szerencséltetni méltóztatand. —a— Nemzeti szinház. Tegnapelőtt az előre hirdetett, azonban egy pár operai tag gyöngélke­­dése miatt elmaradt „Afrikai nő“ helyett Szigligetinek ,Két pisztoly" czímű eredeti népszínművét adták, mint a „Magyar Világ“ jólértesült kútfő után írja, a Felséges Asszony egyenes óhajtására. Az örömóhajtva remélt legmagasb látogatás a rég ismert darabot rend­kívüli vonzerejűvé tette. Délután már tömegesen vár­ták a színházi ajtók megnyitását, hogy az előre váltott jegyekkel kiki helyét elfoglalhassa. A rendes színházi időben pedig már épen csak az ajtóig lehetett jutni, de tovább nem, annyira túl volt tömve a szintér minden helyisége. Különös szerencsének mondhatjuk, misze­rint a véletlen úgy akarta, hogy a teremből ki ne záras­sunk, mert csak egy zárt székjegygyel ellátott úri egyén­nel együtt valánk képesek a máskép szétbonthatlan tömegen keresztülhatolni. — A nagyszámú közönség figyelme örömteljes várakozással való az udvari páholy felé irányozva, mivel mindenki biztos reményt táplált, hogy ő Felségeik meg fognak jelenni. A darab a szokott órában megindult, még pedig Füredi Mihály kedvencz népdalénekesünkkel mint vendéggel, egykori nagyhírű szerepében. A szereplők majdnem az első felvonás végéig haladtak; ekkor lé­pett be az udvari páholyba Császár Ő Felsége Crenne­­ville gróf első főhadsegéde kíséretében, a jelenlévő meg­­számlálhatlan közönség lelkes éljenei által fogadtatva; de a közönség még ezentúl is vágyon függeszté szemeit a páholyra, hanem a­kit még szintén forró óhajtással várt a Felséges Asszony, a nap fáradalmaitól bizonyo­san pihenni kívánva, meg nem jelent. E hitben megerő­­síté a pillanatra aggódásba merült közönséget azon körülmény is, hogy a Felségét az előadás alatt egész végig ritka derült hangulatban látta. Színészeink, örö­münkre ez estre kitűnőleg sikerülten játszottak. A Fel­ség nagy érdekkel nézte előadásukat és Füredit, a ma­gyar népdalok egykori ünnepelt dalnokát, ki ez este is habár nem oly érc­es, megragadó hanggal, de gyö­nyörűen énekelt, többizben megtapsolni méltóztatott. Ő Felsége a darab végével a roppant számú hallgatóság több perczig tartó zajos éljenzése között távozott. — A nagy közönség pedig még perczekre visszama­radva kedvencz népdalnoka iránti adóját vélte az által leróni, hogy Füredi Mihályt, ez estek­ fölléptéért háromszor egymásután kitapsolta. A többi szereplők egyébiránt szintén egytől egyig megérdemlik a dicsére­tet. Résztvettek az előadásban: Lendvainé, Paulainé, Niczkyné, Némethyné és Szigligeti Jolán­é, valamint Patakiné és Horváth Teréz; a férfiak közül Tóth József, Szerdahelyi, Feleki, Lendvai, Szilágyi, Náday, Réthy, Paulai és Sántha. Az eredeti kanásztáncz Ő Felségét igen mulattatta. Egyúttal megemlítjük, hogy Szigligeti aligha kapott valaha több százalékot darabja után, mint éppen ez alkalommal.­­ Az „Elisabethineum“ szegény­intézeti épület térkőletétele ünnepélyéhez a „P. N.“ tudósítója még néhány, lapunkban nem foglalt kimerítőbb részletet hoz, így , hogy a jelenlévők sorában volt Bonnaz Sán­dor Csanádi püspök, és Répássy jászói prépost is. Ő Felsége a Császárné a szertartásos kalapács­­ütést elvégezvén, a zárkőletételt e szavakkal végzé : „Az Isten áldása legyen ezen inté­zet működésével, hogy emberbaráti ne­mes rendeltetésének megfelelhessen.“ A legmagasb megjelenést köszönő szónoklatokra Császár Ő Felsége következő szavakkal felelt : „Örömmel vettem részt ezen ü­nne­pélyben, s elismerésemet nyilvánitom mindazoknak, kik e nemes czélzatu inté­zet létesítéséhez hozzájárultak.“ A zárkővel befalazott okmány igy hangzik : „Határtalan örvendetes nap virradóit a pesti „El­i­­sabethinum“ agg­ápolda intézetére, midőn a csá­szári és Apostoli királyi Felsége,legkegyelmesebb urunk, I. Ferencz József, Felséges nejével, E­r­z­s­éb­e­t királynénkkal egyetemben nemzetünket és a bi­rodalmat boldogító legmagasabb látogatásával megör­vendeztetni kegyeskedvén, — a szenvedő emberiség­nek menhelyet nyújtó ezen kegyeletes intézetet is leg­magasabb­­ látogatásával szerencséltetni méltóztatott; — mely alkalommal annak zárköve legkegyelme­sebb királynénk Ő Felsége üdvöt árasztó gyöngéd kezeinek érintése alatt az intézeti épületbe legkegyelmesebben beillesztetett. A mindenható Isten áldása lebegjen e boldogító kéz pártfogása alatti kegye­letes intézeten. Ha — mint minden e földön, mit emberi kéz al­kotott, úgy ezen épület akár elemi, akár más viszon­tagságok után idővel létezni megszűnnék, s ezen zárkő emberi kéz által felemeltetnék, hogy ezen intézeti épü­letről a későbbkori nemzedék biztos tudással bírhas­son, röviden vázoljuk annak keletkezési történetét.) A pesti szegények házának alapítási eszméje az 1762-ik évben testesült meg, midőn Pintér Fülöp pesti polgár, és a Szlamatinger-féle család 62 szegény ellá­tására alapítványt tett. Az alapítvány élvezetében részesült szegények eleintén a sz. Rókusról czimzett kórházban,­­ 1781-től pedig 1783-ik évig a Clarissa apáczák megszüntetett zárdájában helyeztettek el. 1816 ik évben boldogult emlékű József nádor­ispán és cs. kir. főherczeg magasztos lelkű neje, „H­e­r­­m­i­n­a“ főherczegasszony vette oltalma alá, kinek in­tézkedése alatt az alap tetemesen növekedett; — ké­sőbb pedig nádor ispán ő Fenségének III dik neje, „Mária Dorottya“ főherczegasszony, és „Széki Teleki Janka“ grófnő védelme alatt újabb gyarapodást nyert. 1833-ban József nádor ő Fenségének parancsára Pest városa hatósága vette át ezen intézetet, s ekkor az ápoldai szegények a városnak „Nyárfa , főherczeg Sándor­ és diófa utczában“ lévő házaiban helyeztet­tek el. 1854 ik évi ápril 24-kén dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József austriai Császár és Magyaror­­szág apostoli királyának — „Erzsébet“ bajor ki­rályi főherczegasszony ő Fenségével történt egybeker­­lése alkalmával — ezen örömteljes napnak megörökí­tésére Pest városa közönsége egy uj „szegén­y-h­á­z­­nak“ felépítésére megkivántató összeget szavazott meg, melyre nézve Ő Felsége — Pest városa határta­lan örömére — megengedni méltóztatott, hogy ezen intézet Öcs. kir- Felsége nevéről „Elisa­­bethinum­ agg­ápolda“ nevet viselhessen. így épült fel 1856-dik évben az „Elisabethinum“ agg­ápolda saját házának homlok­oldala, H­i­l­d József építész tervezete szerint, Wagner János építőmester vezetése alatt, 300 ápoldai tag számára, melyben jelen­leg 333 szegény nyer teljes élelmezést, két rendbeli felső és fehér ruházatot. Ha a szegényeknek mindinkább szaporodása miatt ezen épületnek a terv szerinti két szárnyát a ké­sőbb kor kegyeleti érzete felemelendi, akkor az intézet 600 szegénynek nyújt a fentebbihez hasonló ellátást. Történt pedig a zárkőnek letétele Kr. U. sz. után 1866. év bejzelő hava 27-én, I. Ferencz József ausztriai Császár és Magyarország Apest. Királya dicsőséges uralkodásának 18 ik évében, — a mikor édes magyar hazánk kormányát az itt következő egyházi és világi méltóságok, Pest városa közügyeit pedig a következő hatósági személyek vezették: Magyarország herczegprimása: Nagy­­kéri Scitovszky János esztergomi érsek, val. b. t. tanácsos stb. stb. Királyi udvari főkorlátnok: Székhelyi Majláth György v. b. t. tanácsos stb. Alkorlátnok:­ Szentimrei Károlyi László v. b. t. tanácsos. Királyi tárnokmester: Kis sennyei báró S­e­n­n­y­e­y Pál v. b. t. tanácsos. Országbíró (helyettes): Szendrői gróf Tö­­r­ö­k Bálint cs. kir arany­ kulcsos, v. b. t. tanácsos. Királyi személynök: Kellemesi M­e­­­c­z­er István v. b. t. tanácsos stb. Pest város főpolgármestere: Rot­te­nbill­er Lipót, a Ferencz József-rend közép­ke­resztese. Alpolgármester: Ságody Sándor. Főbíró: Thanhoffer Pál. Főkapitány: Thaisz Elek. Közigazgatási tanácsosok: Gamperl Alajos, Al­k­e­r Antal, Feszi Ágost, Hamza Máté, K­a­d­a Mihály. Törvényszéki tanácsosok: Madecl János, S­z­e­ő­k­e József, H­i­lf­e­r Ferencz, P­o­p­o­v­i­c­s Sándor, Steinbach István, Sz­­­oboda János, Pé­­t­e­r­ffy Lajos, P­r­e­i­s­z­­­e­r József, G­r­a­t­z­e­r Antal, Sztrokay Boldizsár, Mirth Antal. Szegény­ ápoldal bízott m. elnök: Feszi Ágost tanácsos. Intézeti lelkész: Klempa Simon prépost és terézvárosi plébános. Igazgató: Id. Gieszng­­ József. Gondnok: Polányi Károly. Ellenőr: Hermann György. Főorvos: Dr. Ró­­zsay József, a m. tudom. akadémia tagja. Továbbá Her­­­e Antal, Bendenritter Mátyás, Lafranky József, Li­p­tay János, Frank Antal,Schikinger Ferencz szegény­ atyák és bizottmányi tagok, végre ezen bizottmány toll­vivője, Barna Zsigmond tanácsi jegyző. Fogalmazta Barna Zsigmond, jegyző. — Külügyminiszter gr. Mensdorffe excja Bécsbe visszautazott. — A debreczeni polg. kaszinó 36 hírlapot járat, mire 450 f­ot áldoz. — A „K. Közl.“ szerint Erkel Ferencz megígérte, hogy lerándul Kolozsvárra, — „Bánk bán“ operáját sze­mélyesen vezetni. — A magyar gazdasszonyok egyletének ez évi nyilvános közgyűlése mart. 17-én délelőtt 10 órakor a köztelek teremében fog megtartatni, mit is van szeren­csém köztudomásul hozni. Pest, febr. 28-án 1866. S­z­­­u­p­a György, egyleti jegyző. — Reményi Ede hangversenye vasárnap, mártius 4-én esti 7 órakor fog megtartatni a városi vi­gadó teremében. Műsorozata: 1) „Othello“, ábránd, szerzé Ernst, elő­adja Reményi Ede. 2) „Dallam“ „Prófétából“, szerzé Meyerbeer, énekli Csányi Gizella k. a. 3) „Magyar rhap­­aodia“, szerzé Liszt Ferencz, előadja Reményi Ede. 4) „Íme a drága zálog itt“. Dallam Liszt Ferencz „Magyar­­országi sz. Erzsébet“ czímű oratóriumából, énekli Thaisz Péter úr. 6) „Andante amoroso, Thema con variazioni“ szerzé Paganini, zongora-kísérettel ellátta és előadja Re­ményi Ede. 6) a) „Nocturne“ (Es dur) szerző Chopin. b) „Magyar népdalok“ , átírta és előadja Reményi Ede. 7) „Rákóczy-induló“, ábránd, Reményi Edétől. A zongora­­kíséretet P­­­o­­­é­n­y­i Nándor, Reményi Ede tanítványa végzendi. A zongora Beregs­zászy Lajos úr műtermé­ből való. — A pesti német szinház igazgatója egy bécsi ügy­nököt megbízott, hogy a közeledő tavaszi idényre szá­mára egy olasz opera-társulatot szervezzen.­­ Kecskemétről Írja nekünk r. 1. febr. 2- ről: A héten egyik tizedben egy háznak falát kiásták éjjel s mintegy 100 frtnyi értékű holmit elloptak. Azonban a tetteseket B­e­n­e biztos ur már kézrekeltte. Tegnapelőtt jön a 28-dik számban közöttük rablógyilkosság tettese a városi rögtönbiróság által d. u. 2 órakor a Muszáj féle városrész mellett, hol a tettes a rablógyilkolást elkö­­veté, fel­akasztatva. Mint írtuk már, nem akadtak keresztlevelére s ez oknál fogva hihetőleg a nyomtatás­ban is megjelent rögtönbirósági hirdetményben nincs ki­téve születési helye. Azt olvassuk abból, miszerint a fel­akasztott neve : Hajnal Péter (pedig Virág néven ke­resték s nyomozták őt), 20 éves és r. kath. vallásu. Midőn a siralomházban volt, nekünk azt mondá, misze­rint ő kun szent mártoni születésű s hogy nélkülözte a valláserkölcsi nevelést, minthogy iskolába nem járha­tott. — Tegnap reggeli 10 óra tájban pedig egy 18 éves hajadon. Cs. Julianna pisztolylyal, mibe egy gombot tett, mellbe lőtte magát, minek következtében kimúlt. — Ma reggelre h­ó esett nálunk s most délben is esik. — Tegnapi újdonságaink közt a 2-dik hasáb 24-dik sorában „szegény tanonczok“ helyett „szegény taponczo­k“ olvasandó. DUNAFEJEDELEMSÉGEK. Az ideiglenes bizott­mány mindjárt megalakulásának napján következő ki­áltványt bocsátott ki: „Románok ! Most hét éve megmutattátok Európá­nak , mire képes a hazafiság és polgári erény. Szeren­csétlenségre megcsalatkoztatok a nemzet élére meghívott uralkodó választásában. Az anarchia és fejlettség, a törvények tiprása, az ország tekintélyének aláásása benn s a külföld előtt, és a nemzet vagyonának elfe­­csérlése —voltak e bűnös kormány által fentartott elvek. Ma már ez nincs többé! Románok ! Ti tűrtetek, hogy megmutassátok a vi­lágnak, meddig terjed türelmetek. Hanem most már a pohár csordultig megtelt. Eljött az idő, és ti őseitekhez méltóknak mutattátok magatokat. Katonák ! A ti hazafiságtok a situatio magaslatán volt! Tisztelet nektek ! Mindnyájan, a nép és katonaság együtt fogjuk fenntartani az ország jogait, törvényeit és minden közszabadságait, a­mint azok minden műveit országban és különösen Belgiumban gyakoroltatnak. Románok! A fejedelem helytartósága fenntar­­tandja az alkotmányos országlást teljes épségében ; ő képes leend a hon oltárától eltávolítani minden szemé­lyes nagyravágyást és fenntartandja a közrendet. Románok ! Az idegen herczegnek a románok ural­kodójává lett megválasztása által bevégzett ténynyé válnak az ad hoc divánok szavazatai. Románok! Legyen erős bizalmatok az [Istenben és Románia jövője biztosítva van. Kelt Bukarestben, febr. 23-kán 1866. A fejedelmi helytartóság: Golescu Miklós ezre­des. Catargiu Lascar távollétében ideiglenesen : Sturza Demeter, Haralambi őrnagy. A tanács elnöke­: Ghika János. Ghika Demeter belügyi, Cantacuseno János igaz­ságügyi, Mavrogheni pénzügyi, Rosetti C. A. tanügyi, Sturza Demeter közügyi és Leca hadügyi miniszerek.“ A brüsseli félhivatalos „Echo du Partement“ megerősíthetni hiszi, hogy a flandriai gróf a rá­esett választást nem fogadja el. Ő vasárnap Olaszor­szágba utazott. Ezen utazás még a legutóbbi események előtt határoztatott el. Mint Bukarestből febr. 26-ról jelentik, a befogatott személyek — számszerint 23-an — L­­­e fa­re­c­h­t kivételével, szabad­lábra helyeztettek. A rend s nyugalom nem háboríttatott meg. A „France“ szerint a fejedelemségekben végbe­ment legutóbbi események, úgy látszik, a belrend s a békés újraszervezés jellemét tartják fönn. Ama legfon­tosabb személyek, kiket ezen események az ügyek élére juttattak, békülékeny s conservativ szellemükről isme­retesek. Most már a védhatalmasságokat illeti, Moldva Oláhországban egy oly helyzet újramegalakítását elő­­segítni, mely az ország többségének óhajtásaival ösz­­hangzásban álljon. A jelen körülmények közt egy érte­kezlet egy kis congressus horderejével bírhatna. AMERIKA, N­e­w-Y­o­r­k ,b­ó­l febr. 15-től kelt tu­dósítások szerint, a k­e­n­t­u­c­k­y­i senatus, a kamrá­val egyetértőleg, az emancipált rabszolgák irodáját kárhoztatá, s a rabszolgaság ellen az alkotmányhoz ja­vaslott módosítványt elveté. Johnson megsemmisíté a c­h­i­­­i-i consul e­x e­quaturját, a semlegességi törvényeknek ez utóbbi által elkövetett megsértése miatt. Táviratok. Szt. Péter­vár, febr. 27. A „Journ. de St. Pe­­tersbourg“ a flandriai grófot atyjának példájára emlé­kezteti , ki a belga trónt csak akkor fogadta el, mi­dőn a londoni értekezlet beleegyezését adta hozzá. Kiel, febr. 27 . A holsteini országos kormány e hó 23 án báró G­a­b­­­e­n­z altábornagynak hosszú be­adványt nyújtott át, melyben kikel a lovagrend felirata ellen, az abban foglalt vádak miatt, s lelépésre ajánl­kozik, ha a helytartó az országos kormány eddigi ma­gatartásában kötelességmulasztást ismerne fel; ellen­kező esetben fentartja magának a jogot, hogy ama fel­irat aláírói ellen törvényes eljárást indítson meg; egyúttal kéri a helytartót, hogy miután ama felirat a porosz „Staatsanzeiger“-ben­ megjelent, e beadmányt juttassa az ausztriai Császár Ő Felségének tudomására. Prága, febr. 27. A mai ülés kezdetén Bach kormány­ képviselő azon közlést téve, hogy Császár Ő Felsége f. hó 21-ről kelt legfelsőbb határozatával, az országgyűlés ülésszakának bezáratását mártius 15-re rendelé el. Berlin, febr. 27. A félhivatalos „Zeidl. Corr.“ megc­áfolja a barczias faireket, s azon közlést, mintha egy porosz indítvány terjesztetett volna elő, a herczegségekbeni definitumra vonatkozólag. Ez utóbbi ministeri tanácskozásokban tárgyaltatott ugyan , azonban nem állapíttatott meg ; az a­c­­­r­o­g­á­l­ás­i fai­rek szintén alaptalanok. A „Bors. Ztg“ jelenti: Megerősíttetik, hogy B­i­s­­mark legközelebb Párisba fog utazni,­­hozzáteszik, hogy gr. Goltz ágyban fekvő beteg lévén, egyelőre nem térhet vissza Párisba. Manteuffel tábornok holnap Schleswigből, a király parancsára, ide térend vissza. Pár­is, febr. 27. Az európai értekezlet valószínüleg itt fog összeülni. Azt követelendik, hogy a románok bennszülött fejedelmet válaszszanak. Hamburg, febr. 27. A „H. C.“ a helytartónak egy, a holsteini kormányhoz intézett válaszát hozza, melyben az 1854. évi holsteini alkotmány elismerése mondatik ki s a budget-bizottmány visszautasítása iránti összes javaslatok helybenhagyatnak. A helytartó re­méli, hogy az eredmény még szorosabbra fű­zendi azon bizalom kötelékét, melyet Holstein lakossága ő irá­nyában már most is tanúsít, ama töredék kivételével, melynek legújabb nyilvánítása a részrehajlatlan meg­ítélés alá terjesztetik. A „Sürgöny“ magán-táviratai» Bécs, febr. 28. A „Wiener Abp.“ czikke — a Császár által a feliratot átnyújtó küldött­ségeknek adott válaszról — így végződik : Nem egyedül a jogok megszerzésében, de a történelmi életben a lemondásban is nyilvánul a legbensőbb néperő. A magyar nép ma nem adhat semmi olyant, a­mi neki ezerszeresen kárpótolva nem lenne azon nagy organismusba való beavatkozása által, mely organismus élet­teljes alkotásának eléje nézünk. A magyar nép­től nem követeltetik semmi olyan, a­mit ezer­szeresen kárpótolni készek ne lennének. Vajha a magyar nép, — a­nélkül, hogy benső önálló­ságának bár egy részét is feláldozza, — belátná azt, hogy ezen önállóság csak akkor éri el a legmagasb állami becset, ha az — a viszonyok által parancsolt érdekközösség alapján — egy­úttal a birodalom jólétét és nagyságát is hatá­lyosan előmozdítja. London, febr. 28. A mai „Times“ hír­­képen megemlítvén azon jelentést, hogy Russell — a cabinetben létező nézetkülönbségek miatt elbocsáttatását kérte és ministerelnökül Somer­set­hget hozta javaslatba, — hozzáteszi, misze­rint ő egy conservativ interregnumot jobban szeretne. — A „Times“ se jót nem áll a fen­tebbi hírért, se meg nem c­áfolja azt. Berli­n , febr. 28. Manteuffel egy minis­teri tanácskozásra ma ide érkezvén, délben a király által elfogadtatott. A ma tartott minis­teri tanácskozásban Manteuffel , Moltke­­lek, Treskow, a katonai kabinet főnöke, és Goltz nagykövet vett részt.

Next