Sürgöny, 1866. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-01 / 75. szám
76. sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadóhivatal: Pasten, (barátok tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Mitiffáll-iin detéssejk: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Tlirkheim Jaktai» ; Lipcsében Knohr ,L. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre............................20 Zrt. Egész évre......................18 frt — , Félévre .......10, Félévre ...... 9 — , Negyedévre........................... 6 „ Negyedévre ... 460 , Fest. Vasárnap, április 1. 1866 HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi mart. 21 iki legfelsőbb elhatározásával Horváth Jánost, Baranyamegye volt első alispánját és azelőtti úrbéri törvényszéki ülnököt, nyugalomba helyeztetése mellett, sokévi kitűnő szolgálatainak, valamint folyvást igazolt lojalitásának elismeréséül díjmentesen királyi tanácsosi czimmel legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. Az „Oestr. Ztg“ azon porosz állítással szemközt, hogy Poroszország a háborúba azáltal űzetik, mert életérdekei veszélyeztetve vannak , szükségesnek tartja, a tényeket, bármily ismeretesek azok, ismét emlékezetbe hozni. Minthogy Poroszországnak követelését — egy difinitivumnak a herczegségekben behozatala iránt - austriai részről nem lehete egészen teljesíteni; másrészt az akkori provisorium sem volt tartható, ennélfogva ennek másnemű szabályozása iránt megállapodások történtek s ezek aztán a gasteini szerződésben nyertek kifejezést. Azóta Poroszország mindig azon nézetben volt, hogy Austria a neki átadott területen ama szerződés állapítványait ignorálja, vagy pedig e szerződés szellemének meg nem felelő értelemben engedi érvényre jutni. Austria maga részéről a maga eljárása mellett a szerződés világos szavait idéző s azt hive, hogy az ő igazgatásának feltukmált célzatokat annál inkább el kell utasítania, miután, ha egy definitivumnak történő praejudikálásról lehet szó, úgy ezen definitivumnak inkább Schleswigben praejudikálnak , hol Poroszország egy erős kormánynak minden eszközeivel közvetlen az annexióra törekszik, mint Holsteinban, hol Austria egyszerűen tért enged a közvéleménynek a törvényes határokon belül , vagy más megoldás mellett nyilatkozni. Poroszország azt állítja, hogy Austria elhagyta a gasteini szerződés terét. Austria ellenben kijelenti, miszerint cselekvésmódjára nézve a jogosultságot a gasteini szerződésből meríti. S ez, és semmi más sem forog fenn s ezen véleménykülönbséget — kérdi az „Oestr. Ztg.“ akarják-e hadesetté bélyegezni. — E lap értené Poroszország eljárását, ha csakugyan valódi, vagy legalább hitt életérdekei forognának fenn. Ámde Poroszország teljes ötven évet élt bárminemű érdekeinek minden látható kára nélkül, nem csak a herczegségek birtoka nélkül, hanem a mellett, hogy azok egy nem-német hatalom birtokában voltak, s valószínűleg még ötven évet élt volna, ha azon katasztrófa közbe nem lép, mely a herczegségek elszakításával végződött. De abból hadesetet vonni, hogy Austria a maga jogát használja, s pedig oly jogát, melyet Poroszország maga, s pedig, mint feltehetni, „életérdekeinek“ teljes tudatában engedett át, s melynek correlatumát Austriának azon soha sem tagadott, sőt mindig nyíltan elismert kötelezettsége képezi: mindaddig, míg a szerződés fennáll, a herczegségek vagy azok egy része területéről Poroszország beleegyezése nélkül nem rendelkezni, — azon különböző felfogásból, melyre egy szerződésileg átengedett s csupán ideiglenes hatalom kezelésének módja alkalmat nyújt, casus bellit akarni levonni : ezt teljességgel hallatlan dolognak kell jelölni. A „Wanderer“ ma arról nyilatkozik , mit jelentsenek a porosz fegyverkezések az austriaiak irányában a jelen pillanatban. Ha Austriának fél millió katonája állna Csehországban, úgy ez senkit sem fogna Európában nyugtalanítani, mert mindenki tudja, hogy e sereg nem fog helyéből mozdulni, ha csak nem provokáltatik. De ha Poroszország csak a legcsekélyebb katonai intézkedéseket teszi (s azok épen nem csekélyek), akkor mindenki tartani fog a béke megháboríttatásától, mert tudva van, hogy a senki által nem fenyegetett Poroszország ily intézkedéseket nem védelem , hanem közvetett vagy közvetlen támadás végett tesz. A „F r e m d e n b 1 a 11“ — daczára a fennforgó feleknek , még mindig kételkedik, vájjon Berlinben el vannak-e már tökélve, a háborút minden esetben megkezdeni. Csak kard élén kivánják a herczegségi és a szövetségi kérdés megoldását elénk hozni; fegyverkezetteknek s elszántaknak mutatják magukat arra, hogy végső esetben a polgári háborútól sem riadnak vissza. Végre szakítást akarnak tenni a szövetségi okmányba s az Ausztria irányábani régi szövetségi viszonyba tett szakítást befejezett ténynyé tenni. Mi történjék azután, ezt Poroszország Ausztria s német barátainak elhatározásától függeszti föl. Ámde mi más választásunk marad még, mint az: Poroszország kilépését s nyilt békeszegését fegyverekkel visszautasítani ? Amint ma állunk Poroszországhoz, minden alkudozásnak önmegalázással kell kezdetnie s önlealacsonyítással kell végződnie. Még egy elvesztett csata sem ingathatná meg annyira Ausztria hatalmi állását, mint a békealkudozás. Nem sokára egész Németország, egész Európa el fogja ismerni, hogy annyi volna, mint az újszerű társalom alapjait zsákmányul odavetni, ha tűrni akarnák azt, ami most Poroszország részéről történik. Az „0 e s t r. V o l k s f r. “ írja: „A háború Poroszországgal, fájdalom, a mai tudósítások szerint közel kilátásba van helyezve. Ama vádak, melyeket Berlinben ellenünk emelnek, legkevésbbé sem elégségesek azon előkészületek megmagyarázására, melyeket ott már egész nyíltsággal egy Ausztria elleni támadó háborúra tesznek.“ A „P r e s s e,“ a nélkül, hogy a Poroszország elleni támadás mellett akarna szót emelni, mégis azon nézetben van, hogy csak a szövetség a szövetségben, a mint azt a szövetségi okmány megengedi, képes a német államoknak biztonságot szerezni. „Poroszország különböző alkalmakkal kijelentette, miszerint a szövetség által nem akarja magát majorizáltatni, más szóval, hogy a szövetséget csak akkor ismeri el, ha Poroszország által eszközül használtatja magát. Ha ezen nyilatkozat elfogadtatik, anélkül, hogy horderejét magunk elé tartanék, úgy a szövetség nincs ugyan szétrobbantva, de mindenesetre egész természete szerint átalakítva. Akkor már nem oltalom mindnyájuk számára, hanem láncz mindnyájuknak, egyedül Poroszországot kivéve, mely vagy mellőzi a szövetségjogot, vagy csak ott hívja föl, hol ez neki magának hasznára van. Ha Poroszország ma kezdené meg a német háborút, úgy a valószínűség a mellett szól, hogy a többi német államok Austriával a szövetségjogot védelmezni fognák. Ha Poroszország e háborúban legyőzetik, úgy törekvésének, jövőben magát a szövetség többségi határozatai elől elvonni, magától érthetőleg kell, hogy vége vettessék. De a német hatalmak rövidlátók lennének, ha azon esetben, hogy ha Poroszország most lépne vissza a harcztól, ezáltal már biztosságukat megalapítva látnák lenni s a jövő támadásig ismét tétlenül várakozni akarnának. Ellenük e szünidő alatt nem fog magának pihenést engedni. Egyenetlenségbe keverni, körülfonni, szétrobbantani fogja őket, ha időt engednek neki munkájához. Csak ha egyetértve csatlakoznak, csak ha oly karba helyezendik magukat, hogy a szövetséget működtetik , még ha Poroszország feltámadt is ellene van tételük biztosítva. Csak bojorok hihetik, hogy a német béke azáltal állittathatik helyre, ha Schleswig-Holsteint Poroszországnak odavetik.“ Mennél több táplálékot adunk az étvágynak, annál nagyobb lesz a szüksége. Minden új engedmény csak előzetes esetté alakuland egy jövő igaztalanság számára, s az erőszak által letartott országok szolgálatkészszé tett erőinek ismét a harczba kell vonulniok, hogy, míg más német országrészek vannak, ezeken hasonló erőszakot kövessenek el. Ugyanezen thémára nézve mondja az „O. D. P.“, miszerint nézete szerint a német középállamok ez órában határozottságuk által a háborút még meggátolhatják, ha erélyesen veszélylyel a virályzók közé lépnek, hogy közbenjárásuk által azon nagy szerencsétlenséget, mely Németországot fenyegeti, visszatartsák, vagy ha elszántan az ellen nyilatkoznak, ki a szövetségi törvényeket el né tépi szét. Az idestova ingadozás a nyomort Üdültté teendi, s Németország sorsát a véletlennek és erőhatalomnak szolgáltatandja át. Az „O e s t e r r. Z tg.“ egy pesti levelezője azon állítást veszi taglalat alá, miszerint épen a pragmatica sanctio, melyre a korona támaszkodik, követeli a 48 ki törvényeknek egyszerű helyreállítását Magyarországban, mivel ezen intézmény nem egyéb, mint valósítása az ország önállóságának, mely a pragmatica sanctióban ki van mondva. „Ezen érvnek látszólagos igazsága, — úgymond — sokakat elcsábít; tényleg azonban az hamis. Mi nem azért idegenkedünk a 48-ks törvényektől, mert azok Magyarországnak autonóm országkormányát felelős ministeri kormány formájába alakítják át. Ezen átalakítás bírhat jogosultsággal, amennyiben a kormányt felelőssé teszi s az elavult dicasteriális rendszert megdönti. De amennyiben azok a korona jogait illetőleg egyúttal oly határozmányokat tartalmaznak, melyek az Uralkodónak végrehajtói jogait úgyszólva zérusra szállítják le, sőt annyira mennek, hogy a Császárt és Királyt az országon kívül a nádor gondnoksága alá helyezik, meg kell e törvényeknek változtattatniok. Ezt kívánja a korona méltósága, becsülete s törvényes hatalma. De a monarchia minden őszinte s becsületes barátjainak főaggálya abban áll, hogy a magyar ministerium, amint az a 48 ki törvények által világosan és kétségtelenül szervezve van, nem csak a pragmatica sanctióban megállapított országos kormányt, hanem azon kormányt is magához ragadandja, mely az állam jogi kötelékhez tartozik s ekkorig csak az Uralkodónak s birodalmi kormányának kezében volt, azon kormányt, melyet egyoldalúan Magyarország soha sem kezelt s mely az örökös tartományok kormányától nem választathatik el, mert mint birodalmi kormány feloszthatlan mint maga a birodalom, melyet a pragmatica sanctio unum et indivisibile imperiumnak jelöl; s mert ezen kormány egy szóval az államjogi köteléket tartja fen. A kormány ezen részét az austriai államférfiak már 1848-ban, tüstént azután, hogy a 48-ki törvények életbe léptek, a magyar ministeriumtól — igaz, eredménytelenül — visszakövetelték s mindenki világosan látá, hogy azon órától fogva, a mint a magyar ministerium a magyar koronának teljes souverain hatalmát gyakorolni kezdé, a monarchia azonnal két független állammá szakadt, a mint ez azon idők óta — hogy a Habsburgház a magyar országokat birtokba véve — sohasem történt. — Ezen percztől kezdve ennélfogva az államjogi kötelék kerékművezete pangásba jutott; — a pragmatica sanctióban az államjogi kötelék fenntartása végett megállapított „invicem et simus“ kormány, t. i. a birodalmi kormány, mely 1848-ig a b s o- 1 u t igazgattatott, rögtön teljesen megszűnt, s ezen szakadásnak szomorú következménye volt — a borzasztó polgári háború, melyben Ausztria tényleg az államkötelék létezéséért küzdött, s Magyarország magát hősileg védte, mert szabadságait fenyegetve lenni hitte.“ Ezután kérdi az „Oest. Ztg“, várjon a nemzet elfeledte-e már mindezt s talán azt akarják a világgal elhitetni. Egyletek és intézetek. A pestvárosi szegényházi alap (Elisabethinum) 1865-ik évi bevételei és kiadásairól a városi számvevő hivatal következő számadási kimutatást szerkesztett * Bevételek : Hagyományok 403 ft 68 kr, ajándékok 552 ft 96% kr, színjáték s egyéb műelőadásokból 520 ft; — zeneengedélyi dijakból 930 ft; — iparengedélyi dijakból 9028 ft 25 kr; bírságokból 4582 ft 88 kr; adakozásokból 3772 ft 87 kr; fizetés mellett az intézetbe felvett szegényektől 514 ft 67 kr; munkadíjakból 1229 ft 7 kr; eladott telek vételára és kamataiból 412 ft 17 kr; lakbérekből 80 ft; a temetkezési alapból 653 ft 58 kr; vegyes bevételek 600 ft 99 kr; megholtak után maradt ingóságok elárverezéséből 1050 ft 50 kr; cselekvő tőkék kamataiból 21,350 ft 62 kr ; visszafizetett cselekvő tőke 8132 ft; ideiglenes bevétel 1270 ft 90 kr ; ideiglenes kiadások megté terítéséből 52 ft 82 kr ; tehát, összes bevétel: 54,837 ft 49 kr. Kiadások : A múlt évről hátralékos követelésekre 4954 ft 6*/2 kr ; tiszti és szolgai fizetésekre 3265 ft; ápolóknak 461 forint 15 kr; lakbér és természetbeni járadékokra 164 ft; írószerekre 210 ft 36 kr; a szegények közt havonkint és hetenkint kiosztatott 17,181 ft 617 kr ; az elnöknek 10,159 ft 18 kr; a sütőnek 2,755 ft 16 kr; az aponézok ruházata és ruhajavítására 153 ft 37 kr; termesztményekre 430 ft 6 kr; kőszénért telésre 477 ft 40 kr ; légszesz világításért 649 ft 85 72 kr; anyagokra 1007 ft 3 kr; házibútorok és szerekre és azok javítására 797 ft 5 kr; államadóra 1243 ft 287 kr; épület fenntartás és javításra 995 ft 63*/n kr; a ház tisztántartására 160 ft 30 kr; gyógyszerekre 179 ft 77 kr; bélyegdíjak s illetékekre 33 ft 30 kr; munkadíjakra 337 frt 85 kr; a kolduskertieknek 70 ft 40 kr; a perselyhordóknak 63 frt 87 kr ; temetkezési járulékokra 441 ft 94% kr; vegyes, előre nem látható kiadásokra 144 ft 94 92 kr ; kikölcsönzött cselekvő tőke 6700 ft 72 kr; ideiglenes kiadás 1029 ft 22 kr; ideiglenes bevétel visszafizetésére 652 ft 7% kr ; tehát öszszes kiadás: 54,617 forint 81 kr; összehasonlítva a bevétellel 54,837 forint 49 kr, mutatkozik pénztári maradvány 219 ft 68 kr. A cselekvő tőke állapota 215,620 ft 44 krral van kimutatva. A pestvárosi fiú árvaház 1865. évi bevételeiről s kiadásairól szerkesztett számadás következő eredményt tüntet fel : Bevételek : Maradvány a múlt évről 1540 forint 11*,2 kr; cselekvő tőkék utáni kamatok 5472 ft 96 kr; hagyományok s ajándékok 873 ft 54 kr; színjáték s egyéb művészi előadásokból 977 ft 91% kr; iparengedélyi díjakból 4513 ft 51 kr ; bírságokból 5 ft; az intézetbe fizetés mellett felvett növendékekért 1171 ft 78 kr ; tandíjakból 362 ft 95 kr; növendékektől ruházatért 40 ft 31 kr; vegyes s előre nem látható bevételek 186 ft 3 kr ; visszafizetett cselekvő tőke 50 ft; ideiglenes bevétel 338 ft 63 kr; az összes bevétel tesz tehát 15,532 ft 74 Va krt. Kiadások : Tiszti és szolgai fizetésekre 1620 ft 42 kr; jutalmazásokra 26 ft; elnöknek 3,309 ft 67 kr; sütőnek 788 ft 87 kr; termesztményekre 142 ft 26 kr ; tüzelési szükségletre 275 ft; anyagokra 143 ft 47 kr; bútorokra és szerekre, úgy azok javítására 217 ft 43 kr; növendékek ruházatai és azok javításaira 1827 ft 49 Va kr; fehérnemyek tisztításáért 429 ft 80 kr; írószerek és könyvekre 75 ft 67 Va kr; előre nem látható vegyes kiadásokra 273 ft 62% kr; államadóra és bélyeg-költségekre 615 ft 82 Va kr; gyógyszerekre 16 ft 51 kr ; épület fenntartására és javítására 805 ft 16% kr; az épület tisztogatására 179 ft 39 kr; kikölcsönzött cselekvő tőke 3513 ft 83 kr; ideiglenes bevétel visszatérítésére 431 ft 97% kr; tehát tesz az összes kiadás 14,691 ft 807% krt, melyet a fenntebbi bevételből levonva, 840 ft 94 krnyi pénztári maradvány mutatkozik. A cselekvő tőke állapota 107,092 ft 982 krra rug. — A Pestvárosi leányárvaház 1865. évi bevételei és kiadásairól vezetett számadás következő eredményt mutat fel: Bevételek : Maradvány a múlt évről 788 ft 13 kr, cselekvő tőkék utáni kamatokból 2714 ft 507 kr, hagyományok s ajándékokból 1260 ft 52 kr, szini- és egyéb műelőadásokból 1341 ft 80 72 kr, az intézetbe fizetés mellett felvett növendékekért 776 ft 50 kr, vegyes bevételek 10 ft, visszafizetett cselekvő tőke 200 ft, tehát tesz az összes bevétel 6592 ft 147%krt. Kiadások: Az ápolónő évi fizetése 146 ft 66% kr, jutalmazásokra 80 ft, házi költségekre 500 ft, új építés, épület javítása és fenntartására 681 ft 30 kr, államadó- és bélyegdijakra 215 ft 85 kr, előre nem látható vegyes kiadásokra 50 forint 70 kr, kikölcsön Az 1867-ki párisi kiállításra a pesti országos bizottmány által következő bejelentések létettek a bécsi központi bizottmányhoz : Pászthory Ferencz, bortermelő (bor). A „Winkler és fia“ czég, borgyárnokok (borgyártmányok). Biró Kálmán, bortermelő (bor). Szecser Jakab, bortermelő (bor). Priegl György, aranyozó (aranyozó áruk). Bisztriczky József,aranyozó(aranyozó-árok). Limbeck József, koporsó készítő (légmentes érczkoporsó). Fritz József (bútorok és gépek). Marschalkó János, képfaragó (képfaragói mű). A kékeny-áranybányászati társulat Zembergben (kékeny-áranyérczdarabok). Bignio János, keményitő-gyáros (keményítő). Jankovics Alajos, bortermelő (borok). Lebrecht J., festő (olajfestmény). A „Laufer testvérek“ czége (irodalmi és művészeti tárgyak). Kugler Pál Ferencz, képfaragó (képfaragóművek). Engel N., képfaragó (képfaragó művek). Lónyay Menyhért (dohány). Mórán István (fehér és veres asztali borok) Kiss Bálint (olajfestmény). B a n d 1 C. A., bortermelő (bor). Az egri érsekségi könyv- és kőnyomda (könyv és kőnyomdászati művek). Ifjú Specht József, selyemkereskedő (selyem.) A „Koben N. fiai“ czég (bordódongák). Molnár György, földbirtokos (mezőgazdászai termelvények). Pusztay Lajos, mezőgazdász (gyapjú, dohány, búza). Sichermann Ignácz, olajsajtótulajdonos (napra forgó virágolaj). Varga Lajos, földbirtokos (borok) Harsányi Gábor, földbirtokos (nyers termények). Fráter Imre, földbirtokos (nyers termények és bor). Liptay Miklós, szappanfőző (szappan). Veszprémi Sámuel, szappanfőző (szappan). A debreczeni fazekas-ezéd (fazekas-árok). Rácz György, cserző-varga (gubacs). Knezik Gábor, hentes (disznózsír). Biró János, zöldségkertész (torma). Hadházi Mihály, zöldségkertész (torma). Borbély János, szürszabó (különféle szűrök). A debreczeni gubás - ezéh (magyar fürtös guba és gyapjú). A debreczeni hentes-ezéh (szalonna). Vécsey, földbirtokos (nyers termények). Podmaniczky János, földbirtokos (bor). A „Beimel és Herz“ czég (mezőgazdászai termelvények). Azél Péter, földbirtokos (dohány, hordódonga, ökrök, disznók, juhok). Klausz Anna, varróintézet tulajdonosnője (fehérneműek). A nagy szentmiklósi népiskola (dohány). Csizsik Imre, szijjártómester (kantár). Schachner József, luxuspék (kétszersült és beasütemény). A mármaros-szigethi cs. kir. bánya-, só-, erdész és jószágigazgatóság (kősó). A smsvéti szent ünnepek miatt lapunk közelebbi száma szerdán, f. hó 4-én jelenend meg. ---------------'■* B--------.'J ■—'■Z'-.-^^LlLJL.lLj.LY-----------------------------L.liL-Végy zett cselekvő tőkék 4225 ft, tesz tehát az összes kiadás 5899 ft 517* krt, melyet a fentebbi bevételből levonván, marad 692 ft 63 krnyi pénztári maradvány. Ezen intézet cselekvő tőke - állapota 47,334 ft 50 krral van kimutatva. • Ahogy a 48-ki magyar ministerium, a korona teljes hatalmával felruházva, a pragmatica sanctionak megfelel, azon sanctionak, mely az államjogi köteléket soha kérdés alá nem helyezte s ezt az ország önállóságával mindig összhangzásban tartani tudta. „Nem, — úgymond végül e lap. — Magyarországon kívül sohasem fogják elismerni, hogy a 48 kj kormányforma az államjogi köteléknek eleget tesz; sohasem fogják azt bebizonyíthatni, hogy e törvényekben gondoskodva van a monarchia nagyhatalmi állásáról, egységes feloszthatlanságáról; sőt rendíthetlen azon meggyőződésünk, hogy a 48 kitértjük a souverain, mindenható, minden kormányhatalmat magában egyesítő ministeriummal sohasem fog azon birodalom fennállhatni, melyet a pragmatica sanctio alapított.“ Külföld, ANGOLORSZÁG. A „Daily Telegraph" szerint a vámbiztosok arról értesüttettek, hogy Gladstone haladéktalanul a mindennemű fák behozatalába vetett vámok eltörlését indítványozandja. A „M. Post“ jelenti, hogy a ministérium ki van egészítve Lefévre-nek az admiralitás polgári lordjává kineveztetése által. Hugessen a belügyministerium altitkárává neveztetett ki. A londoni politikai körökben még nem tudják, ha várjon a ministerium hozott-e már határozatot aziránt, hogy minő eljárást kövessen a líbai vereség esetében. Azt állítják, hogy Gladstar... hajlandó lenne, ez esetben a parliament tüsténti föloszlatását tanácsolni. A „Bombay Gazette“ következő tényeket közöl, melyek a mascatei imám meggyilkoltatását megelőzték : A „Highfloger“ britt hadihajó harczot folytatván a persa öbölbeli wahabitákkal, két erőd levontatott, valamint bizonyos számú állítólagos kalózhajók is elfogattak. Egy harmadik erődöt egy angol csapatosztály nem tudott bevenni, mely alkalommal az angolok 4 holtat s 7 sebesültet vesztettek. Talán az angoloknak ezen megtámadása ingerte föl még inkább a wahabitákat, s ösztönzé őket a mascatei imám, az ő régi ellenségük, s ugyanekkor Angolország barátjának meggyilkoltatására. Ezen esemény következményei könnyen előreláthatók. Az angolok bizonyosan meg akarják boszulni saját megöletett katonáikat s a zászló