Sürgöny, 1866. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-08 / 80. szám
80. sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza X. szám. Kiadóhivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik szám.) Kézijáték fiám küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. _____ Matfán-hirdettésell: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kátszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 80 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Altenában Hausenstein és Wolfleit; Hamburgban Türkheim Jaktáit ; Lipcsében Englitr M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ........................20 frt. Egész évre....................18 írt . Félévre , 10 , Félévre......................... 9 — , Negyedévre ....... 6 „ Negyedévre ... 4 „ CO s Pest. Vasárnap, április 8. 1866 Előfizetési felhívás l „SÜRGÖNY“ második évnegyedi folyamára. Előfizetési díj: ápril-juniusi negyedévre.........................5 frt. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felsége Bécsből f. évi martius 25-én kelt legfelsőbb határozatával, a tengerész-tisztek kiképezése végetti eddigi nevelési rendszer helyett, egy tengerészeti akadémiának újrafelállítását Fiuméban, az eddigi badoncz-intézet épületében legkegyelmesebben megengedni s megparancsolni méltóztatott, hogy az eddigi badonczi tanfolyam jövőben mint negyedik évfolyam közvetlenül a tengerészeti akadémia harmadik évfolyamához csatlakozzék, s hogy a növendékek csak ezen negyedik évfolyam bevégeztével válogattassanak ki tengerész-kadanczokut. Ugyanezen legfelsőbb határozat értelmében, az iskolai tanfolyamnak a fiumei tengerészeti akadémiánál I. évi October 1-jével kell megkezdődnie. Az erdélyi kir. udvari kanczellária Petr Basil helyettes tanárt a naszódi görög-katholikus tanítóképzőintézetnél, ugyanezen tanintézetnél végleges képezdei tanárrá nevezte ki. A magyarországi cs. k. országos pénzügyigazgatóság Schwerer János rendelkezés alatti másodosztályú pénzügyőrségi biztost a debreczeni cs. k. vámhivatalnál ideiglenes tisztté nevezte ki. JEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. Az alább közlött távirat meghozá a porosz válaszjegyzéknek kivonatos tartalmát, melyből kitűnik, hogy a porosz kormány most is fentartja ugyan azon állítását, miszerint az austriai állítólagos fegyverkezések által volt hasonló hadkészleletekre kényszerítve ; azonban kijelenti egyszersmind azt is, miszerint Austria elleni támadó háborúra nem gondol, s miszerint a porosz király Császár Ő Felsége személyes baráti érzelmeit viszonozza, s azokat a politikai viszonyok által érintetlenül megőrizni tudandja. Mily mérvben módosítá ezen válaszjegyzék a helyzetet, még nem ítélhetni meg; megjegyzendő azonban, miszerint a porosz félhivatalos lapok még most is folyvást az austriai fegyverkezések fenyegető voltáról való unalmas nótát fújják, mi a „W. Abendpost“ot következő nyilatkozatra készteti: „A porosz ministeri lapok közt a hivatalos „Provinz. Corr.“ nek a legkitűnőbb állást tulajdonítják. Azt közvetlen a ministerium irodájában szerkesztik. Annál feltűnőbb e miniszteri lapnak táviratilag jelzett utolsó czikke, mely nem vonakodik az Austria fenyegető fegyverkezései s provocáló magatartása felőli kopott s rég megcáfolt beszédeket ismételni. Ha a porosz ministeri sajtó azon reményt táplálja, hogy az igaztalanság azáltal válhatik igazsággá, ha azt nagyon gyakran s lehetőleg határozott szerkezetben ismétlik, úgy nem akarjuk őket ezen reményben háborgatni; de nem fogunk egyszersmind belefáradni abba, hogy magunk részéről ez állításnak mindig a dolog valódi állását szegezzük ellent.“ Továbbá ugyancsak a „Prov. Corr.“-nek azon állítására, hogy, miután a porosz körirat kimondá, miszerint a szövetség reformja annál sürgetőbbnek fog feltűnni, mennél kevésbbé lesz kielégítő a német kormányok válasza, most az eddig adott válaszok csak megerősítendik a porosz kormányt azon szándékban, a német szövetségnek a tényleges viszonyoknak megfelelő reformját haladék nélkül szemügyre venni, — ezen állítására a porosz ministeri lapnak a „W. Abend p.“ következőleg felel : „A „Pr. Corr.“ nyilatkozatai, ami a tényleges viszonyokat illeti, épen egy vonalban állnak a „Kreutzig.“ fejtegetéseivel, amennyiben ez a jogi pontot fejtegeti. Az utóbb nevezett lap megjegyzi ma többek közt, hogy a szövetségi alkotmánynak bizonyos czikkei csak addig maradnak fen, míg megpróbáltatnak, s ez a szövetségi okmány Isak czikkén is mutatkozni fog. A jogszegés e szerint a nevezett lapnak ép oly kevés gondot okoz, mint bármily nyilatkozat a közvélemény, ezen „olcsó, creatura“ ellen, melyre most Austria támaszkodik. Óhajtanók, hogy a „Kreutzig“ szerkesztősége szintén hallotta volna a beszédet, melyet e lap egyik legkitűnőbb munkatársa, Gerlach szemléire, az „evang. egyletben tartott. Ez, mint berlini lapokból olvassuk, azon esetlegre utalt, hogy „a porosz nemzeti bűnök, dölyf és dicsekvés, oly megaláztatásokat vonhatnak maguk után, milyeket Poroszország valóban megérdemelt.“ Az „Oestr. Ztg.“ viszonzatot közöl a „P. Napló”nak húsvétvasárnapi számában tett ellenvetéseire. A „P. N.“ úgy véli, hogy a kormány önokozta tévelyben élt, ha a kiegyenlítési nettót azon reményben kezdje hogy a nemzet a jogfolytonossági követelések teljesítését nem fogja oly módon kívánni, mint ez a két feliratban kifejezve van. Erre az „Oestr. Ztg.“ csak azt kívánja megjegyezni, hogy a kormány ily feliratokra már előre el volt készülve s hogy semmiesetre sem élt azon önokozta tévelyben, hogy az országgyűlés a jó folytonosságot másként fogja érteni, mint ez a két feliratban kifejezve van. Ha az „Oestr. Ztg.“ csalódásokról beszélt, úgy azokat értette, melyeket az országgyűlés egyes tagjai tápláltak, kik azt várták, hogy a kormány azonnal s föltétlenül, antecoronationalis tárgyalások nélkül fogja az 1848 ki kormányállapotokat életbe léptetni. Az „Oestr. Ztg“ azonban nem hiszi, hogy a „P. N.“ urai is osztották ezen csalódást. A kormány maga akkor mindenesetre nagy csalódásban élt volna, ha a feliratokból az tűnt volna ki, hogy az országgyűlés minden tárgyalást elutasít magától, míg az 1848-as kormány helyreállítva nincs. Az, hogy ez nem történt, mutatja, hogy a kormány azon várakozásokban, miket a pártvezérek bölcsesége, mérsékletes politikai belátása iránt táplált, nem csalódott, hogy tehát ennyiben a bizalom tökéletesen igazoltatott. Az „Oestr. Ztg.“ nagy megelégedéssel constatálja, hogy a baloldal is föltétlenül követte a nagy pártvezér bölcs mérsékletét, s ez utóbbit, úgymond, a kormány csakugyan nem tette föl s ezen csalódást leplezetlenül be is vallja. Az „Oesterr. Ztg.“ a „P. Napló“nak egy másik föltevése ellen is óvást tesz. Ez utóbbi lap t. i. azt következteté, hogy az „Oesterr. Ztg.“ a legm. trónbeszéd kedvező fogadtatása által azon tévedésbe vezettetett, mintha a nemzet ezen trónbeszéddel nagyban és egészben egyetértene. „Ezen föltevés hamis — úgymond az „Oesterr. Ztg.“ A tetszés, melylyel a legm. trónbeszéd fogadtatott, kormánykörökben mindenesetre csak erősíthette azon különben is létezett meggyőződést, hogy a nemzet a kiegyenlítési actio kezdetét nagy örömmel üdvözli, hogy a pragmatica sanctiót közös alapul örömmel elfogadja, s hogy kész, a pragmatica sanctio kötelezettségeinek az államköteléket illetőleg megfelelni. Nagyobb várakozásokat a kormány nem táplált,r, annyi volna, mint azt rövidlátásról vádolni, ha azt akarnók, mint a „P. N “ teszi, állítani, hogy azon tetszés, melylyel a nemzet a trónbeszédet fogadta, a kormányt azon tévhitre ragadta volna, miszerint az országgyűlés sietni fog, a trónbeszédet egészben elfogadni. De hogy a kormány ennek daczára Ő Felségének ezen és nem másnemű trónbeszédet ajánlható, ezt megfoghatónak tartandják.“ Az „Oesterr. Ztg.“ megelégedéssel fogadja a „P. N.“ azon biztosítását, hogy a nádort illető czikk lényegesen módosíttatni fog, csak azt teszi hozzá, vajha az országgyűlés ezen biztosítást mielőbb teljesedésre uttatná. Azt azonban nem fogadhatja el e lap, amit a „P. N.“ azon állítására viszonzott, hogy a 48-ai magyar ministeri kormány nem csak az autonóm országos kormányt, hanem azon kormányt is magához ragadó, mely 1848 ig az államköteléket fenntartó s a Császár és Király egyesített kezeiben feküdt. „A „P. N.“ itt — úgymond az „Oesteri Ztg.“ — egészen beleesik a személy-unionisták hibájába, kik a pragmatica sanctioban semmi egyebet, csak az Uralkodó azonságát látják. Ez azonban rögeszme, melyet a történet megezütöl.“ A „P. Napló“ az „Oesterr. Ztg.“ot a történetbeni nagy járatlanságról vádolá ; ez az elfogulatlan olvasóra bizza annak megítélését, váljon a „Napló“ állítása történetibb , mint az övé. „Mi, — úgymond az „Oesterr. Ztg.“ — ellentétben a „Napló“val, a pragmatica sanctioban minden elemeit feltaláljuk a szövetség-állami viszonynak. Ezen államokmányban ez áll: „Közös védelmezés végett be- és kifelé.“ — A „Napló“ semmit sem akar arról tudni, hogy a pragmatica sanctio joggal lépteté életbe egy birodalmi kormánynak lételét; az „Oesterr. Ztg.“ azonban a „Napló“nak érveléseit nem képes helyeselni s bevallja, hogy a „Napló“ igen helyesen kitaláló, hogy az „Oesterr. Ztg.“ többek közt az 1848-ks magyar hadügyministeri tárcza ellen látszik ellenvetéseket tenni, sőt nem csak látszani akar, hanem nyíltan kimondja, hogy az Uralkodónak mint az egy s felosztatlan sereg urának két külön, egymástól független hadügyministere nem lehet. „A „Napló“ — úgymond — soha sem fogja a történetből rámutathatni, hogy a sereg igazgatása a monarchiában valaha elkülönzött volt, vagy hogy az ország rendei erre vonatkozólag valaha jogot tartottak volna fen maguknak.“ Hogy az újoncz- és hadsegély-jóváhagyás az országnak alkotmányos joga volt, ezt az „Oesterr. Ztg.“ sohasem tagadta, de innen még sehogysem lehet egy magyar hadügyminiszer lételét igazolni, kinek joga lenne az osztrák sereg igazgatásába beleelegyedni. A „Napló“-nak azon állítását sem tartja e lap igazoltnak, mintha „magyar pénzügyről“ mit sem akarna tudni, s nem tagadja, hogy Magyarország a maga közvetlen adórendszerét mindig maga határozta meg; de másrészt, úgymond, azt sem lehet tagadni, hogy bizonyos államjövedelmek kizárólag a koronát illették, melyeket ez az austriai államjövedelmekkel közösen igazgatott. Nem jut ugyan eszébe, a magyar királyságtól a jogot saját országos pénzügyére nézve eltagadni, csakhogy e jognak megvannak természetes határai, s oly magyar pénzügyminiszer, úgymond, mint egykor Kossuth, kétségtelenül csak arra szolgálna, hogy a jogosult és természetesen korlátozott „birodalmi pénzügyek“ tételét teljesen fehtetlenné tenné. Ami végre a „Napló“ azon megjegyzését illeti, hogy a kormánynak nincs bizalma az országgyűléshez, kijelenti az „Oestr. Ztg.“, miszerint a kormánynak tulajdonított ezen bizalmatlansági politika, az ön rendüketlen meggyőződése szerint, nem létezik. A kormány a legjobbat reméli és várja az országgyűléstől. Őszintén óhajtja, hogy a tárgyalásokra semmi oldalról se gyakoroltassák nyomás. Csak sajnálhatná, ha a közös ügyek bizottmánya nagy napi munkájához nem teljes bizalommal s biztonsággal fogna. Igazolva ily hangulat semmi esetre sem lenne. Amit Austria kormánya tehetett s tennie kellett, hogy a nemzetben bizalmat ébreszszen, azt megtevő , semmi sem ingatta meg bizalmát ; a két felirat az ő szemében nem veszélyeztette a kiegyenlítést. Ő Felsége élénken óhajtja nagyjő művének bevégeztetését s bízhatni benne, miszerint Ő Felsége kormánya mindent megteend, hogy a legmagasb óhaj mielőbb teljesedésbe menjen. A Csallóközből, melynek ínség sujtotta vidéke felé jelenleg oly általános, élénk részvéttel fordult országszerte a közfigyelem, egy örvendetesebb mozzanatot is jelezhetünk. A csallóközi vízszabályozási társulat tudniillik egy a m. kir. helytartótanácshoz még a múlt évben intézett folyamodásban feljelentvén, hogy a pozsonyi s győrmegyei csilizközi töltések nem oly erősek mint a komáromiak, s folytonos átszakadásoknak vannak kitéve, hogy továbbá a csilizközi 7 helység physikai erejét felülmúlja az ottani töltések minduntalani áthelyezése s megerősítése, — kérelmező, hogy 1) az összes töltésrendszer czélszerű megállapítása végett, ezek Vereknyétöl Komáromig egy államépitészeti egyén által felvétessenek, s miképen a helyreállításuk felől tervezet készíttessék ; hogy 2) neveztessék ki egy kir. biztos, ki a műszakilag tervezett töltések létesítése iránt intézkednék; s 3) hogy a mennyiben a helységek távolsága miatt az országos közmunka egy részének a töltésekre, felhasználása czélszerűen nem eszközölhető, engedélyeztetnék a közmunka-váltsági alapból egy a szükségnek megfelelő összeg. E kérelem következtében Liedemann Emil országos építészeti igazgató lett a helyszínére kiküldve, kinek jelentése szerint a kérdéses védtöltések, az eddig eszközlött javítások következtében Pozsonytól Komáromig s onnét Gutáig egyátalában oly állapotban találtattak, hogy azoknak átszakadása vagy közönséges árvíz általi túlhágása nem igen valószínű. Rendkívüli árvíz esetében mindazáltal Pozsony megyében, mindjárt Vajka alatt, Győr megyében pedig Szapnál, továbbá Komárom megyében Csicsónál, a ronkai zsilipen felül, végre Gútánál a töltéstestet képező részek hiányos volta miatt mégis lehetne veszélytől tartani, ha az általa említett jelentésben javasloti védintézkedések és munkálatok eleve végre nem hajtatnak. Gyökeresen megvédett helyzetbe azonban Csalló- és Csiliz-hoz, ugyane jelentés szerint csak akkor juthatanda) ha az egész töltésvonal, mely minden rendszer nélkül kis beugró nagy szegletekkel épült, egybevágó rendes tervezet alapján gyökeresen átidomittatik ; b) ha a némely ponton már a part széléig álló alámosatás és leszakadás veszélyének kitett védtöltések ezen úttervezettel összhangzólag beljebbeztetnek ; továbbá c) ha a töltéseknek mind magasság, mind pedig szélesség és rézsutosság tekintetében mindenütt a kellő mérv megadatik; végre d) ha a töltésvonal ott, hol az szükségesnek találtaik, a marha-áthajtásra szolgáló rendes átjárókkal elláttatni fog. Minthogy ezen felsorolt gyökeres átalakítások az egész töltésvonalnak részletes műszaki felvételét s a szükséges munkaerő iránti kimerítő javaslatot igényelnek , az országos főkormányszék ezek elkészítése végett a kellő intézkedéseket már megtevő s azok bemutatására folyó évi junius hó végét tűzte ki határidőül. Nehogy azonban e vidéknek amúgy is ínséggel sújtott népe ezen gyökeres átalakítások eszközléséig további veszélynek kitéve maradjon, a magy. kir. helytartótanács, a csallóközi vizszabályozási társulatnak fentebb említett kérvényéhez képest, mint halljuk — erdődi gróf Pálffy István ő méltóságát találta arra nézve megkeresendőnek , miszerint a csalló- és csilizközi védtöltések biztosítása ügyében mint királyi biztos eljárni, s magát mindenekelőtt a gróf Wadstein János cs. k. aranykulcsos elnöklete alatt dicséretesen működő csallóközi vízszabályozási társulattal, valamint az érdeklett három megyének e felől már értesített kormányzóival is érintkezésbe tévén, az érdekelteket belátása szerinti legalkalmasb helyen és időben megtartandó kir. biztosi tanácskozmányhoz meghívni szíveskedjék. E tanácskozmány fő czélja abban pontosul össze, hogy ez után a Csalló- és Csilizköz egész érdekeltsége, fentartván jövőre nézve is — a mennyiben úgy kívántatnék — az eddig létezett külön társulatokat, s ahol s mennyiben ez szükségeltetnék , újabb társulatok alakítása folyamatba tétetvén, — egy közös és általános társulati szövetségbe vonassék, mely ezentúl az egész sziget érdekét saját hatósága körében előmozdítani s a kormány irányában képviselni hivatott lehessen ; további czélja e tanácskozmánynak pedig az, hogy az érdekelt három megyéből szintén megjelenendő államépítészeti mérnökök közreműködése mellett, veszélyes töltéseknek jó karba helyezése, valamint a nélkülözhető közmunkaerőnek ezen munkálatokhoz, leginkább pedig a csilizközi hétközség erejét felülmúló töltésezésekhez leendő átengedése és felhasználása iránt még e tavasz folyama alatt kellőleg intézkedni lehessen. A kinevezett királyi biztosnak ismert Ügyszeretete és hazafiai buzgalma kezességet nyújt arra nézve, hogy ezen sürgős és fontos ügyben kellő gyorsasággal és tapintattal eljárva, a sikeres kivitelt lehetőleg előmozdítandja , amint másrészről kétséget sem szenved, hogy a magas kormányszék őt e feladat megoldásánál leghathatósb támogatásában részesítendi. A Külföld. ANGOLORSZÁG. Az angol lapok a német ügyet tárgyalván, folyvást a béke fönntartása mellett nyilatkoznak. A „Daily News“ ezen óhajtását fejezi ki : „Vajha a jelenleg Párisban ülésező értekezlet congressussá alakulhatna át! Ez egész Európára nézve szerencse lenne!“ Mint állítják, a mascatei új imám, ki atyját orozva meggyilkoltató, hogy az uralkodásban utódává lehessen, jelenleg menekülőben van, s fővárosában teljes anarchia uralkodik. Az angolok, kiknek a persa öböl ezen részében tetemes érdekeik vannak, — mint mondják — újólag 5 hajóból álló hajórajt, s a Bombayból legújabban Adenbe érkezett ezredek egyikét fogják oda küldeni. A walesi herczeg Brightonban szemlét tartott egy, 30,000 önkéntesből álló hadtest fölött. Az önkéntes hadtest kevesebb mint 24 óra alatt, a királyság valamely helyén 150,000 embert, 00,000 lovat s ágyút öszpontosíthat. Az évenkint csak 350,000 ft. sz.be kerül a nemzeti budgetnek. A legközelebb elhunyt Mária Amália királyné temetése f. hó - én ment végbe. Miután a claremonti kastély kápolnájában csendes mise tartatott, a gyászmenet 11 órakor Weybridge felé indult. Két kocsi — melyekben több papok ültek — előzi meg a gyászkocsit, mely 8 ló által vonatott, s 4 tábornok által kisértetett. Erre 3 kocsi jött, az Orleanscsaládbeli herczegekkel. A weybridgei kápolnában rövid isteni tisztelet tartatott, melyen a belgák királya, a walesi Cambridge herczegek, Thiers, Guizot, Périer Kázmér, Changarnier tábornok, Pré vos Parado stb. is jelen voltak. Erre a holttest a földalatti kápolna boltíve elé tétetett le, Lajos Fülöp király holtteste mellé. FRANCZIAORSZÁG. A „Palme“ tudni hiszi, hogy Saillard báró, ki legközelebb érkezett vissza Mexicoból Parisba, útközben mart. 19 én Washingtonban, Montholon franczia követtel hosszas értekezletet tartott. Mint ugyanezen lapnak Pécsből írják, egy Laibachban megalakult austriai önkéntes csapat áprilió második felében Triestből Mexicóba fog indulni. Azon kamrai bizottmány, mely a megyei s községi tanácsokra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalja, azt kívánta, hogy a békebírák, saját járásukban ne neveztethessenek ki a megyei tanács tagjaivá. A kormány biztosai visszautasíták ezen kívánatot, melyhez azonban a bizottmány ragaszkodik. Következőig a javaslat — mint hiszik — az államtanácshoz fog visszautasíttatni. A „France“ a jelen ügyállást hasonlónak találja az 1854 - 1859. évekbeni Ügyálláshoz. „A Poroszország s Austria közti barátságos viszony“ — úgymond „napról napra inkább kérdésbe van helyezve. Semmi egyéb sem állíthatná azt helyre, mint a porosz politika teljes megváltozása, s ez utóbbi csupán ministeri válság következtében állhatna be. Sőt lehet mondani, hogy ama ponton, melyen a dolgok most állanak, még Bsmark bukása sem fogná a nehézségeket megszüntetni. Poroszország s fejedelmének becsülete nagyon érdekelve van a viszályban, úgy hogy a porosz politikában a rögtöni változás a fejedelmet személyesen compromittálná. A herczegségek kérdése valósággal csak mellékes dolog; elsősorban a német szövetségi kérdésről van szó ; a német szövetség jövője fölött foly a küzdelem Ha ezt szemügyre veszsüük, akkor az austriai politikát, — amint az a legutóbbi jegyzékben nyilvánul — rendkívül ügyesnek kell neveznünk. Ha az czélhoz vezet, s ha a berlini kabinet kénytelen lesz a szövetség választottbíróságának alávetni magát, akkor az oly csapást szenved, melyből csak nehezen fog fölüdülhetni.“ Olasz s Francziaországnak —• a „france szerint az austriai-porosz viszályban tökéletesen semleges s beváró állást kell elfoglalnak. E lap se meg nem erősítheti, se meg nem cáfolhatja azon közlést, hogy Porosz-s Olaszország közt szövetségi szerződés léteznék, azonban épen nem láthatja be ezen szövetség sürgetés szükségét. Mindazáltal ama nézői szerep, mit e lap a két állam elé kijelöl, tüstént véget fogna érni, mihelyt a háború nem maradna szigorúan helyhez kötött, s egyedül Austriára s Poroszországra szorított háború. A „Patrie“ szerint a dunafejedelemségi ideiglenes kormánynak két biztosa legközelebb Brusselbe indult, hogy a belga kormánytól hivatalos választ kérjen, a flandriai gróf fejedelemmé kikiáltatása iránti értesítésre. A tagadó válasz már kézbesíttetett a román biztosoknak. Élein, Miksa császár kabineti főnöke, ki 2-3 hónapig Párisban szándékozik mulatni, f. hó 2-án Londonba utazott el, honnan a hét végén térend vissza. A törvényhozó testület f. hó 4 én újra megkezdé bizottmányi működését, s másnap titkos bizottmányban tárgyaló az elemi oktatásra vonatkozó törvényjavaslatot. A „France" szerint Miksa császár Saillard báró előtt kijelenté, miképp élénken óhajtja, hogy Francziaország , miatta semmi kellemetlenségnek se legyen kitéve, s mikép , ha a franczia kormány belpolitikája csapatainak visszahívását tenné szükségessé, ez ellen semmi ellenvetést sem tenne. ... '■'i —....... s'jf ■'jjTXnjiJSKfSMB. Erdélyi ügyek. Legújabb követválasztások : Medgyes székben dr. Binder Lajos államügyész és Feidenfeld Frigyes városi tanácsos választottak meg a magyar országgyűlésre képviselőküt.