Sürgöny, 1866. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)
1866-08-01 / 174. szám
A „Karlsr. Zrg“ közli az uj cabinet tagjainak neveit: Mathy ministerelnök s egyszersmind kereskedelmi s pénzügyminister; Jobey a belügyet s ideiglenesen az igazságügyet és Freidorf a külügyet veszi át. Ludwig s Nosslin ministerek raegmaradnak. _____ DÁNIA. Mint Kopenhágából jut. 2- föl jelentik, az alkotmányi viszály megszűnt, az országgyűlés elfogadá az alkotmányhoz javaslott módosításokat. A király másnap személyesen szándékozott az Ülésszakot bezárni. TÖRÖKORSZÁG: Syriából július 13 ról kelt levelek szerint alkudozások nyittattak meg. Karam Józsefnek onnan eltávolítása s Európába küldetése iránt; azonban a kormányzó, Daud-pasa vonakodott egy ily egyezményt megerősítni, azt állítván, hogy Karam tartozik magát a török hatóságoknak átszolgáltatni. Ugyanő Dervis-pasát külde a hegyvidékre Karam ellen , az ellenségeskedések már újra megkezdődtek. AMERIKA: New Yorkból jul. 19-ről kelt tudósítások szerint, Johnson elnök vétóját veté körbe, a fölszabadult négerek iránti bilire vonatkozólag. Azonban ennek daczára a bili 18 án a congressus mindkét háza által elfogadtatott. Speer főállam-Ügyész beadá lemondását. Johnson aláíra a beljövedelmekre vonatkozó bilit, mely septemberben lépend hatályba. Stephens, a fenian párt főnöke, adósság miatt befogatott. Mint Maam órásból jul. 2-ról írják, C aravajai juarista tábornok — ki a császári csapatok kivonultával a várost birtokába véve, Getty uniós tábornok s brownsvillei parancsnoktól azt kívánta, hogy szolgáltassa át neki a matamorasi vámhivatalra felügyelő franczia ügynököt. Úgy látszik, hogy ezen hivatalnok Matamoras bevétele perezében átkelt a Rio Grandén, s az Egyesült Államok területére ment át, magával vivén a vámhivatal levéltáraikaravaja tábornok kivonata a washingtoni kabinet elé terjesztetett. ________ A „Sürgöny“ magán-táviratai. Berlin, jul.31. A kamarák augustus 5-re egybehivattak. Florenz, jul. 31. Persano ellen erélyesen foly a vizsgálat. A hajóhad parancsnokságát ideiglenesen Vacca ellen-admirál vette át. München, jul. 31. A poroszok a fegyverszünet daczára előrenyomulnak, s hallomás szerint már Nürnbergben volnának. Manheim, jul. 31. A badeni hadosztály hazafelé i igyekszik. Táviratok: Bécs, julius 30. Az államminiszternél ma conferentia tartatott, melyben 40 bankár vett részt. Beleredi fölhiván hazafias érzületüket, 30 milliónyi kölcsönt kért ezüstben a porosz hadiköltségek födözésére. A bankárok a fölhívásnak engedve, a kért kölcsönt megajánlották. Bécs, jul 30. A theresienstadti helyőrség (Csehországban) kitörést kísérlett meg, a kralupi vaspálya hidat elrontotta, foglyokat és élelmiszereket hozott a várba. Egy parlamentak tudtára adta a várparancsnoknak a fegyverszünet megkötését. Bécs, júl. 30. Porosz- és Bajorország közt csak háromheti fegyverszünet köttetett. Bécs, jul. 31. A „Debatte“ jelenti: Victor Emanuel kijelenté, hogy ő nem köthet békét az olasz fegyverek győzelme nélkül, ezért az Austria és Olaszország közti háború újrakezdődése nem lehetetlen. Benesehau . jul. 29. Porosz csapat osztályok indíttattak Berlunba. Duffek rendőr biztos fölfüggesztetett. A vaspálya közlekedés Reichenberg s Berlin közt porosz részről ismét megnyittatott. A fegyverszünet megkötése itt s Prágában kedvező benyomást tesz. A requisitiók elengedését remélik. Falkenstein táborunk idejövetelét kétségbevonják. A prágai kórházakban halállal végződött cholera esetek fordultak elő. Az orvosi facultás eziránt tanácskozásokat tartott, s a polgármesterrel egyetértésbe helyze magát. Steinmann porosz tartományi tanácsos Csehország részére polgári biztossá neveztetett ki. München, jul. 29. A „Bair. Ztg“ jelenti, hogy a poroszok tegnap Tharent s Kolenbachot megszállották, s erre Hessdorfs Riedlockba vonultak be, minkből kitörülni; de az nem csak hogy álomkáprázattá nem vált, sőt még szomorúbb fordulatot vett. A még tegnap táplált remény végkép letűnt. A csillag, mely színművészetünk egén oly soká fényesen ragyogott, kialudt. Most hozzák a leverő hírt, hogy Egressy Gábor meghalt. A nagy magyar színművész nincs többé! Már odafennt szőrt kezet előtte elköltözött remek társaival. Moliernek mondtuk tegnap, mert őt is — mint ezt — a színpadon érte a szomorú catastropha. Mint ama franczia nagy férfiú halála hírére XV-ik Lajos, — úgy Egressy Gábor felett is elmondhatja a nemzeti büszkeség azon vigasztaló szót: ő halhatatlan! A tegnap kelt gyászjelentés így hangzik : A nemzeti színház igazgatósága és öszves személyzete mélyen szomorodva jelenti a nemzeti színház egyik legkitűnőbb színművészének, s legrégibb tagjának EGRESSY GÁBORNAK július 30-án, „Brankovics György“ előadásakor, melyben a czímszerep legremekebb műalkotásai közé tartozott, a színpadon történt gyászos halálát. A veszteség, mely a nemzeti színházat és magyar színművészetet érte, kipótolhatlan; vele szállnak sírba művészileg alkotott szerepei, melyeknek ő adott életet. A boldogultban a lángész a legnagyobb szorgalommal egyesült: a magyar színpadnak negyvenegy éven át büszkesége, s az országos nemzeti színháznak kinyitása óta elsőrendű művésze volt. Hasonló veszteség érte a nemzeti színház szini képezdéjét, melynek tanára volt; a színművészeiről irt munkái kijelölik azon magas irányt, melyen azon intézet növendékeit vezetve, a magyar színművészeinek újabb lendületet akart adni. Midőn a nemzeti színház igazgatósága és tagjai a felejthetlen művész és tagtárs halálát kesergik, felhívják a közönséget, melynek a boldogult annyi műélvet nyújtott, hogy a legszomorubb napon, az utolsó tisztelet megadásában résztvenni szíveskedjék. A boldogult halt tetemei szerdán, augustus 1 én, délutáni 4 edfél órakor fognak szállásáról (Kerepesi út 14. sz. alatt) a helvét hitvallás szertartásai szerint az örök nyugalom helyére eltemettetni. Béke és áldás legyen poram! A pest-újpesti közúti lóvonatú vasút megnyitása. E vaspálya megnyitása képezte a tegnapelőtti nap főeseményét. Igazán örömünkre szolgál a jelenlegi közlekedési megakadások ellenében, melyekben a legközelebbi idő nagyon bővelkedett, jelenthetni, hogy e vasút a közlekedésnek át van adva. Délutáni négy órakor pontban történt az elindulás a váczi úton lévő igazgatósági épület előtt. Számtalan ember állta körül azon helyet, ahonnan nagykedélyesen bár, de mélyen gondolkodva indultunk el. Az első kocsin Voraska kormánytanácsos, Rottenbiller főpolgármester, Thaisz főkapitány, Ságody alpolgármester, Gamperi városi tanácsos urak, a városi törvényszék több tanácsosa és a vállalat igazgatósága foglaltak helyet; a másodikon a meghívott hírlapírók, a harmadikon és negyediken pedig a többi vendégek ültek. 4 óra 35 perczkor érkeztünk Uj-Pestre, hol ez alkalommal kivételesen bájos hölgyek által fogadtattunk, kik ritka szeretőire méltósággal Hollán és Jelűnek igazgató uraknak koszorúkat, a többi uraknak pedig virágcsokrokat nyújtottak át. A megérkezés után az első út magától értve, mint hasonló kirándulásoknál rendesen szokásban van, a vaspálya étteremébe vezetett. A vendéglő pompás épület, elegáns a homlokzattól kezdve egész a karzatig, egészen alkalmas arra, hogy nyári mulatóhelyeinknek veszedelmes ellenfele lehessen. Wagner építész urat minden oldalról üdvözölték e szép építményért. Míg a nagyobb rész sietett a frissítő asztalokhoz , azalatt egy kis csoport a pályaudvar közelében fekvő hajógyárba ment, hogy ott két, építés alatt lévő nagy személyszállító hajót és a már kész „Deák Ferencz“ czimü vontató gőzöst megszemlélje. Fél hat órakor feladatott a visszaindulásra. Uj Pest lakosai sorfalat képeztek és a távozókat éljenekkel kisérték. A próbaút a legcsekélyebb fennakadás nélkül ment végbe. A kocsik igen szépek és kitűnő ruganytollakra építvék; a szolgálati személyzet csinosan van öltözve, sőt a lovak is igen szépek és csinosan fölszerelvék. Ez alkalommal öt kocsi indult, mindenike két-két ló által vonatra. A zárt kocsik nagy ízléssel, sőt fényűzéssel vannak kiállítva, a nyíltak egyszerű ernyővel ellátva. Jó időben még kellemesebbek az Üvegablakos zárt kocsiknál, mely utóbbiaknak azonban fedelén is vannak ülések, s ezek képezik a harmadik helyet. A nyílt, vagyis könnyű kocsik különösen a város belsejében való közlekedésre vannak szánva a szénatértől az államvasúttársaság pesti állomáshelyéig, s egyes emberek felvételére is megállanak útközben, míg az Új Pestre közlekedő kocsik a szénatérről indulva a Zrínyinél, a Károlylaktanyánál és a Lipót-templomnál fognak állomást tartani. Az újpesti pályaudvar kilátást enged az uj-pesti kikötőre és erdős szigetére. Hogy sokat fog köszönni Uj-Pest és az addig vezető ut környéke ezen magában szerény vállalatnak, s hogy a belefektetett tőkét kifizetendi, csaknem bizonyosnak mondható. A KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓJA. LXVI. országos ülés (1866. junius 13-dikán.) Szentiványi Károly elnöklete alatt. (Folytatás.) Tárgyai: Fölszólalás a terem újabb rendezése iránt. Bemutattatnak : Sári helység és Szentes város kérvényei a fagy okozta károk enyhítése iránt; budai polgárok kérvénye a budai magyar népszínház ügyében. Az inségügyi tárgyalás megkezdődik. Az ülés kezdődik d. e. 10 */4 órakor. Tóth Vilmos jegyző: Széli József képviselő úron van a sor. Széli József: T. ház! Midőn Madarász képviselőtársam szólni kezdett, azt gondoltam , az ínségről fog beszélni, azonban azt tapasztaltam, hogy mindenről inkább beszélt, mint épen az Ínségről. (Igaz, jobb felől.) Figyelemmel kísértem beszédét, midőn kikelt mind a fölirati javaslat ellen, mind pedig azon indítvány ellen, melyet Pest belvárosa érdemes képviselője a ház asztalára letett. Ebből azt vártam, hogy olyan rendszabályokat és gyógyirt fog a ház elé terjeszteni, melyek czélszerűek lesznek, és melyek által a bajon rögtön segítve lesz; azonban beszédéből azt vontam ki, hogy ő bennünket arra utal, hogy kiki magát tartozik fenn tartani, és utal azon módosítványra, mely módosítvány nem segít, hanem a segítséget bizonytalan időre elhalasztja. Te hát! Midőn ily fontos tárgyban felszólalok, egyedül csak kötelességérzetből teszem, mert úgy hiszem, nem lehet ily nagyfontosságú ügyet egyszerű szavazással eldönteni és leszavazni, hanem szükséges abban nyilatkozni, hogy mindenki meggyőződhessék, hogy a képviselőház az ínség tekintetében is mindent kész megtenni, mit a törvény és alkotmány megenged. (Helyeslés.) A károsodás és veszély nagyságáról szólani fölöslegesnek tartom, mert annak nagyságát kiki tudja. Elég az, hogy ii az idő, a veszély nagysága pedig intézkedni és cselekedni parancsol. Ez intézkedésre nézve két út javaltatik; egyik a fölirás, és ezzel kapcsolatban két módosítvány; a másik azon indítvány, melyet Pest-belváros igen tisztelt képviselője Deák Ferencz a ház asztalára letett. A föliratra nézve alázatos véleményem az, hogy miután Ő Felsége önakaratából intézkedni kegyeskedett, az már fölöslegessé és identálivá vált. Erre azt az észrevételt lehetne tenni, hogy a ház hivatalosan ezen intézkedésekről értesítve nincs, tehát azokat ignorálja. Azonban, t. hát, midőn azt minden hivatalos és nemhivatalos lapok közhírré teszik, és így ez már nyilvánossá lön, a képviselőház sem ignorálhatja. Ugyanazért én a föliratnak letételére, és Deák Ferencz képviselőtársunk indítványának elfogadására szavazok. Az indítvány, melyet a ház asztalára Pest-belváros érdemes képviselője letett, szerintem eddig követett törvényes eljárásainkhoz következetes, czélszerű és alkotmányos. Törvényes és következetes azért, mert utal a képviselőháznak azon két rendbeli feliratára, melyekben a képviselőház a restitutióra nézve kimondotta kivánatát, melyekben kimondotta, hogy a népképviselettel nem fér meg más kormányforma, mint a miniszeri. Következetes és törvényes, mert szintén utal azon kivonatokra, melyek azon két rendbeli föliratban kimondattak. Czélszerűnek tartom pedig azért, mert midőn az ország törvényes kívonatát jelenti ki, egyúttal azt mondja, hogy amíg a restitutio megtörténnék, kész az országgyűlés megtenni mindent, amit az ország törvénye és alkotmánya megenged. Tehát czélszerű, törvényes és alkotmányos. Az indítvány a módosítványtól lényegesen különbözik. A módosítvány t. i. a segélyezést a restitutiohoz mint föltételhez köti. Senki sincs közöttünk, tisztelt ház, ki a veszély nagyságáról meg ne volna győződve, a ki az irtózatos jövendő elé aggodalommal ne nézne, s meg ne volna győződve arról, hogy itt rögtöni segélyről szükséges gondoskodni. Már most kérdem a t. házat, hogy az, ki a segélyezéshez, ki az Ínséget eltávolító intézkedésekhez föltételeket köt, az kíván-e rögtön a veszedelmen segíteni ? és szabad e az Ínségben szenvedő nép irányában, szabad-e, lehet-e ilyen föltételeket tenni ? Azt gondolom, ekkor hasonlítanánk azon emberhez, akinek háza meggyuladván, azt mondaná cselédjeinek : addig semmihez se nyúljanak, míg a törvényhatóság a tűzoltó szereket oda nem állítja. Ha a kérdés alatt lévő indítvány az országnak alkotmányos állásából valamit el akarna vonni, akkor magam is aggódva szólanék hozzá. De minthogy azon indítványban az áll, hogy addig, míg a restitutio megtörténnék, kész az országgyűlés mindent elkövetni, mit törvény és alkotmány enged, azt gondolom, ebben a képviselőház elegendő törvényes biztosítást talál. (Úgy van!) A moratóriumra nézve az a megjegyzésem, hogy ámbár magam is belátom, hogy sürgős és parancsoló szükség volna a birtokos osztályról gondoskodni, mert ha Magyarország birtokos osztálya elszegényül, akkor el van szegényülve az egész ország is, és figyelmet érdemelne az, hogy a birtokos osztály az adósságok fölmondása és végrehajtásából eredő veszélyektől megmentessék, ámbár, mondom, mindezeket belátom, de be kell látnom azt is, hogy moratóriumot csak törvény által lehet behozni, minthogy pedig a képviselőház oly szerencsés helyzetben nincs , hogy szentesített törvényt alkothatna, nem pártolhatom a módosítványt. (Helyeslés.) Még az is mondatott, ami a módosítványban is érintve van, de bővebben érintetett szóval, hogy t. i. a nép tőlünk vár mindent. Ezt hallgatással nem mellőzhetem. Ha a szóló úr ezt úgy értette, hogy a nép tőlünk vár az ínségben segélyt, akkor vele kezet fogok; de egyszersmind azt mondom neki, ha meg van győződve, hogy a nép e segélyt tőlünk rögtön várja, akkor nem vola szükség az ő módosítványához feltételeket, kötni a segélyadásra, hanem azt azonnal végre kellett volna hajtani. Ha pedig azt értette a szóló, és az indítvány is oda van irányozva, hogy a nép tőlünk várja az alkotmány visszaállítását, akkor kénytelen vagyok arra figyelmeztetni, hogy a nép az ő józan fölfogásánál fogva igen jól tudja, hogy az országgyűlés az alkotmány helyreállítása tekintetében megtett mindent, ami tehetségében állott, amit törvény és alkotmány szerint tehetett. Ezen tételektől vezéreltetve, én a fölirati javaslatot félretétetni, a módosítványt elvettetni, s a végzési indítványt egész terjedelmében elfogadtatni kérem. (Helyeslés.) Dimitrievics Milos jegyző: Bobory Károly képviselő úron van a sor. Bobory Károly: Borult kedélylyel tekint a honfi, az emberbarát a súlyos elemi csapások által előidézett ínség s nyomor elé, mely az ország lakosságát éhhalállal fenyegeti. De elborul, és kell, hogy elboruljon főként a képviselőtestület minden tagjának lelke azon megbízatás öntudatával, melylyel kezébe letette a nép az ő jólétét, az ő jogait, az ő legszentebb érdekeit, és azzal egyszersmind felelősségét a nemzet iránt. Ezen érzelem az, mely a képviselőtestületet indította, hogy szemben a fenyegető veszélylyel kiküldött bizottság által előmunkálatokat létetett annak vagy elhárítására, vagy legalább enyhítésére. Ezen bizottság javaslata, az Ő Felségéhez, az uralkodó fejedelemhez benyújtandó felirat fekszik a ház asztalán Miután időközben Ő Felsége tulajdon szíve sugallatából intézkedett e tárgyban, Pest belvárosának nagyérdemű képviselője Deák Ferencz nem tartotta többé szükségesnek felküldését ezen még nem is tárgyalt feliratnak; határozati indítványt tett le a ház asztalára, kifejezvén azon reményt, hogy az Ő Felsége által teendő intézkedések által a fenyegető veszély orvosoltatni fog, egyszersmind kifejezvén, hogy országunk képviselőtestülete, amennyiben rajta áll, hozzájárulva ő Felségének intézkedéséhez, minden tőle kitelhetőt teljesíteni fog. Én részemről tisztelem Pest városa, nagyérdemű képviselőjének bölcseségét, tisztelem Ő Felségének azon önszíve sugallatából eredeti intézkedéseit, és hálákat adok értük a nép érdekében, mely segélyért kiált, bárhonnan jöjjön a segítség; mindamellett azt tartom, hogy ámbár Ő Felsége önszive sugallatából intézkedett, a felírás nem lesz felesleges azon módosítás szerint, mely Kállay Ödön szabolcs megyei nádudvari kerület képviselője által beadatott; nem lesz t. i. felesleges nemcsak egyesíteni a nemzet képviselőházának kérelmét az Ínségben szenvedő, nyomorgó nép kiáltásaival, hanem egyszersmind előadásával azon részletes orvoslatoknak, melyek azon módosítványban ki vannak fejezve, s melyek által lehet egyedül meggyőződésünk szerint ezen nép ínségét orvosolni. Nézetem szerint nincs más királyi hatalom, mint amelyet a törvény és alkotmány a királyoknak tulajdonít ; követelem azért az alkotmánynak helyreállítását, mert kötelességünk az orvoslást alkotmány szerint eszközölni; követelem tehát azokat, amiket Kállay Ödön képviselőtársunk módosítási indítványában előadott, t. i. az adó behajtásának részint felfüggesztését , részint elengedését, nagymérvű országos munkálatok megnyitását, életfentartási szükségletek előteremtését, országos önálló pénzügyi intézkedéseket és méltányos fizetési haladékot. Mindezekre nézve bővebben kiterjeszkedett előttem szólott képviselőtársunk Madarász. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy a moratóriumra nézve megjegyezzem, hogy amit a 48-iki törvény 9. t. ez. adott az aristokratiának,azt követelem én az ország millióinak, követelem a népre nézve. (Helyeslés a baloldalon.) Lehet, hogy sürgetésünk, az alkotmány helyreállítását illetőleg, mely egyedül képes orvosolni a nemzet sebeit, ismét sikertelen lesz; de nemde, midőn a két felírást tette a képviselő testület, ámbár legkevesebb jelek sem mutatkoztak arra, hogy felírásunk kellő sikert arasson, a nemzet kívánatai legkisebb pontban sem lévén teljesítve, mégis követeltük , nem csak azért, mert reméltük, mert a nagy rész nem remélte, mivel a reménynek semmi alapját, a reményeket semmi alapos tettekben teljesülve nem tapasztalta, hanem követeltük azért alkotmányunk s törvényeink helyreállítását, mert a jogfolytonosságot úgy tekintettük, mint a mely nélkül az alkotmányosság elve átalában veszve van, s mely megtagadtatván, elveszett egyszersmind alapja a pragmatica sanctio azon kötelékének, mely a nemzetet a fejedelemmel összeköti. Követelem egyszersmind alkotmányunk helyreállítását úgy, mint egyedüli alkotmányos eszközt, melylyel egyedül orvosolhatni a nemzet sebeit. És ezen követelés mellett a felelősség súlyát azokra vetem én is, kik a fejedelem oldala mellett lévén, megakadályozzák a nemzet alkotmányának helyreállítását, és segédkezet nyújtanak az absolut rendszer további folytatására. Azért ismételve követelem a felírást, hogy a fejedelem ismerje a nemzet jogos kívonatait; követelem a felírást, de azon módosítással, melyet Kállay Ödön képviselőtársunk benyújtott. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Bartal György képviselő úron van a sor. Bartal György: (Lásd lapunk 135. számát.) (Folytatjuk.) Dinavizállás. Pest, július 31. 62" Színházi előadások, augustus 1. Pestvárosi színház. „Die schöne Helena“ bohózatos opera 3 szakaszban. Kezdete Va 8 órakor. Budai nyári színház. „Die Hochzeits-Reise“ és „Nur Mutter“ 2—2 felv. Kezdete ’/1B órakor. Felelős szerkesztő: Bulyovszky figelő. Gazdászat, ipar és kereskedelem. A Balaton tárgyában egy szakavatott toll így ír a „P. N.“-ban : „Hogy a Balaton lecsapolása, és ezzel összekötött Sióberek rendezése mennyire felelt meg eredeti rendeltetésének , ezen ügy már több ízben , több oldalról megvitatott, és kimerített tárgy lévén, nem czélom fejtegetni ; meg vagyok győződve, hogy minden résztvevő nyerni fog, hogy ha a további teendők okszerűen intéztetnek, mert posványos bozótok helyett lehetnek jövőben jó rétek, úgy, hogy ha a vízeresztés mindenkor kellő óvatossággal és előrelátással történik , nem eresztve koronként többet, mint amennyit az előre, hozzávetőleg számításba vehető viszonyok kívánnak ; nem eresztve akkor, mikor a sok lefolyó víz károkat okozhat, minden esetre pedig fenntartva és megtakarítva annyi vizet a nyári időszakra, amennyi szükséges, hogy a csatornák üresen ne álljanak, s a közlekedés szárazság idején se akadjon meg. Ez pedig, tekintve a Balaton nagy területét, nem jár nagy nehézséggel, miután a Balatonnak csak/ced lábnyi vagy 4 hüvelyk magassága közel tíz millió köbölet tesz ki, — a mennyi elég arra, hogy az alábbi csatornákat 4 — 5 hónapig középszerű vízmennyiséggel táplálja — mert erre elég másodperczenkint 3/4—1 köbölnyi mennyiség (162—216 köbláb.) A Balaton leapadását főképen a száraz évek és még szárazabb telek okozták, — a leeresztés ehhez nem nagy mértékben járult, de az áll, hogy a leeresztést csakugyan nem lehet önkényesen kezelni, — mert, mint fentebb említem, csak úgy lehet az hasznot hozó, ha előrelátással és megfelelő mérték szerint történik; — ami az ellenőrséget illeti : alkalmaztatnék a Sió kiömlésénél fennálló zúgóhoz (melynek fenntartása örök időkre a vasúttársaság kötelezettségei közé tartozik), akár az érdeklett társulatok által közösen, akár országos alapból (s én ezen második módnak volnék barátja) a legszigorúbb ellenőrség, mely minden mellékérdektől menten, országos szempontból ellenőrizhetné a víz lebocsátását; továbbá én a víz feltartását nem nyáron, hanem a télés tavaszi hónapokban óhajtanám gyakoroltatni , hogy így a téli hó, esőzés és mellékvizek beömlése által szaporodott víztömeg nyáron által, czélszerűen kezelve , bizonyos mértékben részint gazdászati szempontból, részint hajózhatási tekintetből lassan kint vezettethetnék le. Nem akarom (a Balaton víztükre jelenlegi leapadását tekintve) hinni és reményleni, hogy a már meglévő kész csatorna mellett valaha bekövetkezhetnék azon vízbőség, hogy a vasutat veszedelemtől lehetne félteni; kivált ha a víz leeresztésével megbízott továbbra is szabadon folytathatná pazar gazdálkodását; de ha történetesen valami esős, havas tél beálltával a víztükre hirtelen emelkedni találna, ezen esetben a téli víz leeresztésének sem volnék ellene, azon megjegyzéssel, hogy a téli leeresztésnek a legnagyobb előrelátással kellene történni, mert akkor van és lehet rendesen bő víz és akkor van a beömlő vizek legnagyobb összegyülekezése is ; azt pedig az időjáráshoz képest lehetne előre is, megközelítőleg kiszámítani, hogy , mily nagy összegyülekezés remélhető, s hogy ezáltal mintegy mennyire fog emelkedni a víz tükre. Ez mártius hó végére rendszerint el szokott már várni, mártius és április hónapokban pedig szükség esetén lehetne nagyobb mennyiséget is ereszteni, azért mégis maradna a nyári hónapokra is elegendő víz a sieberki rétnek felüdítésére, mely réteket én viszont nyáron által tökéletesen viz nélkül hagyni nemzetgazdászat elleni réteknek s a társulati tagok iránti méltánytalanságnak tartanám. Ilyen formán gondolnám én , csekély felfogásom szerint, lehetőleg középszerű vízállásban tarthatónak egyrészről a haza e szép tavát, a Balatont, és felesleges vízmennyiséget folyvást a legszárazabb nyári időszakban is hasznosíthatónak ; míg másrészről kielégítve találnám lehetőleg a társaságok érdekeit is, mi valóban méltányos és szükséges is. Egyébiránt tökéletes hitem és reményem van , hogy ezen végbevitt és annyi oldalról ostromlott lecsapolási munkálat csak kezdet és kedvezőbb szellemi és anyagi viszonyok bekövetkeztével, s érettebb megfontolás után mind gazdászati, mind kereskedelmi szempontból, mint tökéleteskész mti, országos erővel végrehajtva leendő a közönségnek átadatni fog.